Bényei Sándor

A FENNTARTÓK szekció összefoglalója

A szekcióvezető beszámolója

Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Közoktatási Szakértői Konferencia!

            A fenntartói szekció aktivitására jellemző, hogy a nem túl népes 18-22 fős csoport tevékenysége nem fért el a konferencia szabta időkorlátok között. (A két délutánra méretezett tárgyalásunkat megtoldottuk egy délelőttel.)

Izgalmas és tartalmas viták azt jelzik, hogy az önkormányzatoknak és az iskolafenntartókkal közvetlen kapcsolatban (szolgáltatásban) álló közoktatási szakértőknek sok problémájuk, közös és néha eltérő véleményük van a közoktatás-szolgáltatásról, az aktuális feladatokról.

            A fenntartókat sok anomália veszi körül. Megkeseredettek a kistelepülések – különösen akkor, ha nem adják fel óvoda és iskolafenntartó pozícióikat még hitelfelvételek ellenér sem – Kovács úr esete példázza. Bizonyára ismerik: Kovács úr megérkezik a mennyországba. Szent Péter regisztrálja őt, aztán egy óra múlva újra megjelenik, megint regisztrálja, harmadszor is megjelenik. Szent Péter: - Jó ember, mit szórakozik velem? Kovács úr: - Bocsánat Péter atya, de az intenzíven éppen most élesztgetnek.

Feltehetően azt is tudják, a valóság mennyire hasonlít Kovács úr egészségi állapotára. Különösen ha összevetjük az elnéptelenedő intézmények pedagógiai – tudásközvetítő hatékonyságát, (lásd  MONITOR vizsgálatok eredmények) és az olyan sokat emlegetett hátránykompenzáció érvényesülését.

A szekció munkája során Pőcze Gábor tartott vitaindítót plenáris gondolatsorát folytatva. A kétszintű minőségbiztosítás szükségességéről, a fenntartó érdekeltségéről, a közoktatás-szolgáltatás helyi minőségpolitikájáról és a megvalósítható szisztéma sajátosságairól beszélt.

Kifejtette, hogy az Oktatási Minisztérium milyen módon támogathatná a modell kiépítését, s hogy az milyen hatással lehet a fenntartókra.

Megállapította, melyek a tervezett rendszer korlátai, milyen lehet hatékonysága, ha a közoktatás-finanszírozás nem preferálja a minőségfejlesztést tekintetében elengedhetetlen lépéseket.

            Dr. Polonkai Mária a fenntartói irányítás körébe tartozó ellenőrzési, értékelési tevékenység irányelveiről tartott előadást. Ismertette azokat az – egyelőre még most kristályosodó - funkciókat, amelyeket az OKÉV regionális irodáknak kell ellátniuk a közoktatás-szolgáltatás fenntartó szerepeit segítve.

            Kálmán Antalné, a Hajdú-Bihar megyei Önkormányzat szak-főtanácsosa a fenntartók aktuális tervező feladatáról, a települési intézkedési tervek készítésének tapasztalatairól és a megyei koncepciók előkészületeiről számolt be. Megtudhattuk – a helyi tapasztalatok összegzéseként -, hogy a városok, nagyközségek egy része tett csupán eleget időben (július 31-ig) törvényi kötelezettségének. A Hajdú-Bihar megyei települések kétharmada nem fogott még szeptemberig sem hozzá a közoktatás-szolgáltatás helyi, középtávú feladatai áttekintéséhez.

            A megyei önkormányzatok által ellátott, koordinációs szerepből fakadóan a tankötelezettség ellátását, a speciális feladatok, a területi ellátásból fakadó alaptevékenység megszervezését várhatóan fokozottabb mértékben kell a megyéknek vállalniuk.

            A vitaindítók sorát a tervezés, az értékelés és a minőségbiztosítás mellett a fenntartói törvényességi – szakmai ellenőrzések tapasztalatainak tárgyalásával egészítettük ki. Kiemelten: a fenntartók és az intézményvezetők egyaránt igénylik a korrekt, nem csupán akciószerű a közoktatás-szolgáltatás törvényi működését értékelő, illetve pedagógiai értékelést nyújtó ellenőrzéseket, méréseket.

Sajnos a tapasztalatok azt igazolják, hogy nem történt előrelépés a standard mérőeszközök és módszerek kidolgozásában. Kevés a mérés-értékeléshez értő pedagógus, a módszertani kultúránk e tekintetben fejletlen. A helyi mérés-értékelési rendszerek megalapozása, a hozzáadott pedagógiai érték mérése, reális megítélése ma sürgető feladata a közoktatási intézményeknek.

            A vita összefoglalójaként azokat a gondolatokat kívánom összefoglalni, amellyel a szekció mai egyeztetésén valamennyien egyetértettünk:

  • A fenntartók törvényben garantált jogosítványaik szakszerű érvényesítését – közoktatási szakértők bevonásával – csakis külső források révén tudják rendszeresen megtenni. A közoktatás-szolgáltatást végző intézmények szakmai teljesítményét, a minőségfejlesztés eredményességét össze kívánják vetni más, hasonló paraméterű települések rendszerével, annak működésével.

Természetesen a fenntartó értékelés alapja mindenkor a HOP, illetve a PP és a pedagógiai hozzáadott érték.

  • A közoktatási szakértő szerepe 1994 óta „lebeg” a rendszerben. Javasoljuk, hogy az OKÉV (mint az intézményfenntartók törvényességi, szakmai segítését végző dekoncentrált szervezet) legyen felügyeleti háttér. Egyúttal a szakmai, etikai kontroll gyakorlója is.
  • A tervezés, a minőségfejlesztés előzményeként el kell végeznünk az intézményrendszer (intézmények) átfogó törvényességi és szakmai ellenőrzését. E nélkül alapvető információkat nélkülözünk.
  • Elvárásként fogalmazódott meg a tartalmi szabályozás szinkronizálása. Gyakorlatilag a NAT tervezés óta nincs egymásra épült tervezés a közoktatásban. A fenntartók szorgalmazzák a tervezési algoritmus szinkronizálását.
  • Dilemmát okoz a fenntartók, az intézmények számára: hogyan válasszon szakértőt? Milyen kompetenciákkal rendelkezzen 2000/2001-ben ahhoz, hogy szakszerű, a speciális körülményekre és összefüggésekre is tekintettel megfeleljen megrendelői elvárásainak?

A közoktatási szakértő szerepét elemezve összegyűjtöttem azt a tíz jó tanácsot, melyet ajánlok kollegáim figyelmébe:

  1. Legyenek objektívek, szerezzenek folyamatos tájékozottságot.
  2. Kövessenek egy etikai kódexet (amit tudomásunk szerint nincs). Ennek szellemében a korrektség, titoktartás és a bölcs távolságtartás a legfőbb etikai normák.
  3. Ne akarjon mindenről tudni a szakértő, mert ez gyakran okoz zavarokat.
  4. Munkáját úgy végezze, mintha ő lenne az ellenszakértő is, s akkor biztos nem lesznek problémák.
  5. Legyen tekintettel a helyi körülményekre, tolerálja a fenntartói fogyatékosságokat.
  6. Tevékenysége során – korrekt megrendelői megbízást elfogadva 2 vezérelvet követhet: a jogi normákat és a szolgáltatást igénybevevő kényszerfogyasztók érdeksérelmének elkerülését!
  7. Ne úgy akarjon megbízást kapni, hogy a riválisait minősíti. – Sajnos gyakran előfordul ez, ezen a konferencián is hallottam ilyen pejoratív megnyilvánulásokat. Azt gondolom, hogy bölcsen és igazán taktikusan akkor járunk el, hogyha a magunk értékeit erősítjük.
  8. Magányos farkasok helyett szakértői team-ekre van szükség, olyan team-ekre, amelyek lehetőleg nem a 60 %-át nyelik le annak a forrásnak, amit a fenntartók megszereztek. Hiszen ebben az esetben a szakértőktől nyilvánvalóan 40 %-nyi munkát kérhetnek számon a fenntartók.
  9. Előbb elemezze a kialakult állapotot, a „káoszt”, vagyis nézze meg, hogy mik az eredői, és azután minősítse azt.
  10. S végül: szakszerű, konzekvens véleményt várnak a fenntartók a közoktatási szakértőktől.

Szeretném megköszönni a lehetőségét annak, hogy nagyszerű kollegákkal dolgozhattam együtt a szekcióban. Köszönjük az előadók értékes közreműködését. Bízom abban, hogy a felismerés, miszerint van szükség fenntartói szekcióra is a szakértői konferencián, azt a szükségszerűséget is vonzza majd, hogy a fenntartók a minisztérium és az OKÉV segítségével folyamatos és automatikus segítséget kapnak munkájukhoz. Nagyon kevés településen van szakszerűen felkészített csapat, tanügyigazgatási szakértői kör.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!