Hoffmann Rózsa

Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont

 

Az Oktatási Minisztérium sajtóközleménye az országos értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszer kiépítéséről

Bevezetés

Az oktatás tartalmi korszerűsítésének folyamata, az iskolaszerkezetben végbemenő változások nyugvópontra juttatása, az oktatás és nevelés összhangjának erősítése, az alkalmazható tudás megszerzésének igénye olyan szakmai célokat jelentenek, amelyek eléréséhez időről időre képet kell kapnunk az elvégzett munka eredményeiről, az oktatási rendszer általános állapotáról, a végbemenő folyamatoknak az intézményrendszeren belüli és szélesebb társadalmi hatásairól.

A minőségfejlesztésnek a kormányzati oktatáspolitika alapvető célkitűzései közé emelése a magyar oktatásügy fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű lépés. A minőségfejlesztés az elkövetkező években az oktatáspolitika egészét átfogó, a politika több más elemét is meghatározó elvvé válhat. A különböző szakmai felfogások számára egyaránt elfogadható minőségértelmezést akkor kaphatunk, ha kellően tág és differenciált cél és eszközrendszerhez kapcsoljuk. A minőségfejlesztés bevezetésének további feltétele az, hogy a minőség fogalmáról és a minőség biztosításának vagy fejlesztésének lehetséges eszközeiről széles körű nyilvános párbeszéd alakuljon ki. E kommunikáció az, amelyben a minőségnek a legtöbb szakmai csoport számára elfogadható értelmezése megfogalmazódhat.

Alapvető jelentőségű, hogy a minőségfejlesztés intézmény és eszközrendszerének kidolgozása és fejlesztése olyan részletesen kimunkált koncepció alapján történjen, amellyel a közoktatás meghatározó szereplői azonosulni tudnak. Ez az anyag az első lépés egy ilyen koncepció kidolgozása felé.

Az értékelés, ellenőrzés és minőségbiztosítás rendszerének kiépítése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy láthatóvá és összehasonlíthatóvá tegyük a közoktatás intézményeiben zajló munkát, illetve biztosítani tudjuk a fenntartói feladatok ellátásához szükséges kompetenciát. Csak ily módon lehetséges a közoktatás területét érintő fejlesztések többletforrás igényének biztosítása. Az értékelés, minőségbiztosítás rendszerének kialakítása és nyilvános működtetése ugyanakkor már rövid távon is jelentős mértékben hozzájárul majd a pedagógus pálya presztízsének javításához.

A minőségfejlesztési politika alapelvei

Egyetlen e célra létrehozott intézményi struktúrával (Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont) teremtjük meg az értékeléssel, ellenőrzéssel összefüggő hatósági feladatok ellátásának feltételeit, valamint egyes a minőségbiztosítással összefüggő szolgáltatások biztosítását.

Minőségbiztosításról két szinten (intézményi és fenntartói), az értékelés és ellenőrzés terén négy szinten (intézményi, fenntartói, regionális és országos) beszélünk, Szétválasztjuk a szolgáltató illetve hatósági feladatokat, Minőségbiztosítás bevezetése során az első két évben az önkéntesség elve érvényesül. A bevezető szakaszban támogatásban részesülő óvodákat, iskolákat, szakképző intézményeket pályázati úton választjuk ki, A létrehozandó minőségbiztosítási rendszer kiépítése során nyitottak vagyunk a különböző minőségbiztosítási irányzatok felé (TQM, QPSA, EFQM, ISO, stb.), s ezek bevezetésére a szükséges szakmai akkreditációt követően, pályázati úton teremtünk lehetőséget. A minőségbiztosítás finanszírozásába - az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzések esetében - bevonjuk a szakképzési alapot is.

Jelen dokumentumban röviden összefoglaljuk az értékelés, ellenőrzés jelenlegi helyzetét, s bemutatjuk a továbblépés lehetőségeit. Bemutatjuk azokat a lépéseket, amelyeket az Oktatási Minisztérium tett, illetve a tervez a magyarországi értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszer létrehozása érdekében, s egyúttal ismertetjük a rendszer tervezett működését.

Az Oktatási Minisztérium az egész oktatási ágazat minőségfejlesztésének politikájáról dolgoz ki stratégiát, ez a dokumentum a teljes intézményrendszer egy maghatározó elemét, a közoktatást érinti. E tájékoztató tehát elsősorban a közoktatási rendszer minőségfejlesztésének lehetőségeiről szól, s csak az alapelvekben érinti az iskolarendszeren kívüli szakképzés intézményrendszerét. A piaci verseny hatására, az iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézmények körében is megindult a minőségbiztosítási rendszerek kiépítése, ezek támogatásának alapelvei megegyeznek a közoktatás területén alkalmazni kívántakkal.

I. Középpontban a minőség

A mögöttünk álló évtized a változások koraként vonul be a magyar oktatás, nevelés történetébe. A 80-as évektől meginduló fejlődési folyamat egészen új tartalmat nyert az 1990-től kiépülő demokráciában. Az óvodák és iskolák túlnyomó hányada fenntartói a szabadon választott önkormányzatok, megteremtődtek az intézmény-felhasználói érdekérvényesítés törvényi feltételei, kialakultak a tartalmi szabályozás keretei (Óvodai nevelés országos alapprogramja, Nemzeti alaptanterv, különböző irányelvek), állami támogatással pedagógus-továbbképzési rendszer jött létre.

A fenti változások, folyamatok iránya és hatékonysága vitatható, sok területen az eddigi tapasztalatok már ki is jelölték a változtatások irányát. Ezen túlmenően az elmúlt tíz év számos szakmai kérdést rendezetlenül hagyott. Ezek közé tartozik a közoktatási intézményekben zajló szakmai munka mérése, értékelése, ellenőrzése, illetve a minőség folyamatos biztosításának kérdése.

E terület problémáit az alábbi kérdések köré rendezhetjük:

Hogyan ellenőrizzük az óvodai, iskolai munkát?

Hogyan értékeljük az óvodai, iskolai munkát?

Hogyan gondoskodjunk az óvodai, iskolai munka folyamatos javításáról?

A fenti kérdésekre adott válaszok alapján érhetők el azok a kívánatos célok, melyeket a kormányprogram is megfogalmaz, s amelyek az alábbiakban foglalhatók össze:

Minden gyermek számára biztosítani kell annak lehetőséget, hogy - függetlenül lakóhelyétől, szülei anyagi helyzetétől - minőségileg garantált, a felemelkedés esélyét   biztosító óvodai ellátáshoz, iskolai neveléshez, képzéshez jusson. Az egyes óvodákban, iskolákban zajló oktató-nevelő munka színvonala, hatékonysága a szülők, a fenntartók (helyi társadalom) és a központi oktatásirányítás számára egyaránt látható, kontrollálható legyen. Szükséges az iskola-, óvodafenntartó önkormányzatok szakmai munkájának minőségi javítása, a helyi oktatásirányítói kompetencia biztosítása.

A 80-as évektől megszűnt az óvodák, iskolák külső ellenőrzését, értékelését végző hagyományos intézményrendszer, a tanfelügyelet. Ezzel párhuzamosan a közoktatás igen sok intézményében leépült a belső ellenőrzés is. Néhány országos értékelést (IEA, Monitor) leszámítva megszűnt a szakmai munka rendszeres külső és óvodán illetve iskolán belüli értékelése is. Ma közoktatásunk intézményeinek jelentős része ellenőrzés és értékelés teljes hiánya mellett működik. Ez az állapot joggal válthatja ki a szülők, diákok, fenntartók, társintézmények elégedetlenségét. Ugyancsak elégedetlenek a pedagógusok, akik szeretnének munkájuk eredményességéről és minőségéről szakmailag megalapozott visszajelzéshez jutni.

A közoktatás közszolgáltatás, így joggal fogalmazódnak meg vele szemben hatékonysági elvárások. Az állam - képviselve polgárait - jogosan várja el, hogy az adófizetők befizetéseiből biztosított közpénzek felhasználása hatékonyan történjék. Az oktatás a közkiadások egyik legjelentősebb tétele, éppen ezért hosszú távon a közoktatásra fordított erőforrások csak akkor növelhetők, ha egyben biztosítható e források hatékony, magas minőséget biztosító felhasználása. Ehhez elengedhetetlen egy a teljesítményváltozásokat rendszeresen jelezni képes rendszer kiépítése.

Az ezredfordulóhoz közelítve le kell számolni azzal a nosztalgiával, amely a központi tanfelügyelet visszaállításától reméli a szakmai munka hatékony ellenőrzését, értékelését és folyamatos javítását. Új rendszerre van szükség, amely pozitív, megerősítő, fejlesztő jellegű.

Az értékelésnek, ellenőrzésnek és minőségbiztosításnak ugyanakkor a közoktatási intézmények mellett ki kell terjednie a fenntartók működésére is.

II. Az ellenőrzés helyzete és a továbblépés esélyei

Az ellenőrzés az intézmény működésének a hatályos jogszabályoknak illetve pedagógiai dokumentumoknak - a fenntartó által elfogadott nevelési, illetve pedagógiai program - való megfelelését vizsgálja. Az ellenőrzés - igazodva a hatályos jogszabályokhoz - kiterjed az intézmények fenntartóira is.

Az elmúlt időszakban rendkívüli problémát jelentett, hogy a hatályos közoktatási törvény nem határozta meg pontosan az ellenőrzési, illetve értékelési feladatokat. A közoktatásról szóló törvény módosításával sor kerül ezen probléma feloldására; a törvényszöveg pontosan definiálja az értékelés, az ellenőrzés és a minőségbiztosítás fogalmát.

Az ellenőrzés szerepe ma nem tisztázott. Előfordulása mind az óvodákban, illetve iskolákban, mind a fenntartókat illetően esetleges, szórványos. A közoktatási intézmények fenntartók által megrendelt ellenőrzését rendszeressé és kötelezővé kell tenni. Mivel ez jelenleg a fenntartó döntésének függvénye, ezért jogi úton kell előírni az ellenőrzési kötelezettséget, ugyanakkor az ellenőrzést időben el kell választani az önkormányzati választásoktól, illetve az intézményvezető megbízások időpontjától.

Tekintettel arra, hogy az ellenőrzés intézményekre irányuló, földrajzilag szétszórt feladat, ugyanakkor mind a fenntartók, mind a központi oktatásirányítás számára meghatározó információforrást jelent, szükséges e feladatok koordinálására intézményhálózatot kialakítani. A közoktatásról szóló törvény módosítása ezért létrehozza az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontot, melynek feladata, hogy a szakmai szolgáltató intézményektől elkülönítetten - de velük, valamint a közoktatási szakértőkkel és a piaci szolgáltatást végző cégekkel együttműködve - szervezze és koordinálja ezt a tevékenységet. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont tevékenysége kiterjed az intézményfenntartók közoktatás-irányítói tevékenységének ellenőrzésére is. A közoktatásról szóló törvény módosítása ennek érdekében megerősíti a miniszter felelősségét a közoktatási feladatukat nem megfelelő színvonalon ellátó óvoda, illetve iskolafenntartókkal szemben.

Javítani kell a szakértői munka feltételeit, színvonalát is. Ma a szakértőképzés szakmai anyagai is keverik az ellenőrzést, az értékelést és a minőségbiztosítást, túl ezen pedig a képzések színvonala, tartalma is meglehetősen eltérő. Ezért az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont egyik első feladata lesz azoknak a standardok-nak a meghatározása, amelyek mentén egy egységes minőségfejlesztési politika megvalósítható. Olyan szakmai útmutatókat kell összeállítani, amelyek a mindenképpen megvizsgálandó területeket, ellenőrzési kérdéseket és módszereket tartalmazzák, figyelemmel az óvodák, iskolák és szakképző intézmények sajátos tevékenységére, eltérő életrendjére.

A közoktatási szakértők által végzett munka színvonalának emelése érdekében ki kell dolgozni az országos szakértői névjegyzékbe történő bekerülés új feltételeit, pontos szabályait. Emellett szükséges a szakértőképzésnek az Országos Képzési Jegyzéknek megfelelő szakképzésként való kidolgozása. A jól szervezett, magas színvonalú képzések biztosítása mellett, ezzel egyidejűleg központilag kell kidolgozni a szakértői munkavégzés standard-jait is.

A minőség ellenőrzésének meghatározó eleme a megbízhatóan működő közoktatási statisztikai és információs rendszer. E rendszer kiépítése befejezés előtt áll. A rendszer hatékony működtetésének eredményeként nem csupán mennyiségi, de alapvető minőségi mutatók alakulásáról is széles körű információk nyerhetők, melyek segítenek kijelölni a szükséges beavatkozások és változtatások fő irányait és mértékét.

A továbblépés lehetőségei:

1. Az intézményi ellenőrzést a fenntartók által kezdeményezett, valamint az Országos Értékelési és Vizsgaközpont által koordinált ellenőrzések jelentik. Az állami ellenőrzésnek az oktatáspolitika által kulcsfontosságúnak tartott területekre kell összpontosítania, míg az általános törvényességi és szakmai ellenőrzést a jövőben is a fenntartóknak kell ellátniuk. Ugyanakkor a költségvetési forrásokból normatív módon részesülő nem állami, önkormányzati fenntartású intézmények esetében indokolt, hogy ezt a tevékenységet is az Országos Értékelési és Vizsgaközpont végezze. Az összehasonlíthatóság megteremtése és a döntéshozatal alátámasztása érdekében az ellenőrzések eredményét közös adatbankba kell összegyűjteni és - a későbbiekben meghatározandó kör számára - hozzáférhetővé tenni.
2. Az intézményfenntartó önkormányzatok számára jogi úton kell előírni az ellenőrzési kötelezettséget.
3. A szakértői munka színvonalának javítása érdekében ki kell dolgozni a szakértői munkavégzés standardjait, valamint az országos szakértői névjegyzékbe történő bekerülés új feltételeit, szabályait.
4. Működtetni kell az országos közoktatási statisztikai és információs rendszert, az így nyert teljes körű információk elemzése alapján lehetséges a megalapozott döntések meghozatala.

III. Az értékelés helyzete és a továbblépés lehetőségei

Az értékelés az intézmény, a fenntartó és a központi oktatásirányítás jóváhagyott dokumentumaiban megfogalmazott szakmai célkitűzéséket veti össze tényleges működés eredményeivel. Az értékelés szempontrendszere az érintettek bevonásával válik szakmailag legitimmé.

Az értékelés hazai rendszere már ma is többszintű, és ez a jövőben is megőrzendő érték. A közoktatási intézmények működésének értékelésekor négy szintet indokolt elhatárolni. Az állami szintű értékelés már ma is a stratégiai kérdéseket és az ország egészére vonatkozó eredményességi mutatókat vizsgálja (pl. egy-egy tanulói korcsoport természettudományos vagy más irányú felkészültsége egy hosszabb időszak összehasonlításban). E körben elsősorban az IEA és Monitor-típusú, a tanulói teljesítmények tudás és kompetencia-alapú mérését, vizsgálatát, illetve az érettségihez és alapműveltségi vizsgához szükséges tájékozódó, szintmeghatározó értékelések folyamatosságát és nyilvánosságát kell fejleszteni. Haladéktalanul el kell kezdenünk a már rendelkezésre álló adattömeg szakszerű értelmezési alternatíváinak (pl. romló tanulói teljesítmények árnyalt magyarázatai) nyilvános megjelenítését és országos megvitatását. Biztosítani kell az intézmények rendelkezésére bocsátott tantervi programok, programcsomagok, a tankönyvek és taneszközök, a közoktatást szolgáló fejlesztések, valamint a pedagógusképzés és pedagógus-továbbképzés akkreditálása, illetve a későbbiekben a beválási és hatékonysági vizsgálatok lefolytatása.

A regionális szintű értékelés fontossága vitathatatlan. Megfelelő szakmai háttér és támogatás biztosításával a megyénél nagyobb régiók értékelési “felfuttatása” jelentheti a kitörési pontot a megye és a megyei jogú város közötti együttműködés érdekében. A szakképzés területén a regionális szakképzési kínálat értékelése és tervezése során már elindult ez a gondolkodás.

Az önkormányzati/fenntartói szintű értékelés terén - amely a nevelési, oktatási intézmények mellett kiterjed a fenntartókra is - a helyi szereplők kezdeményezésére már elindultak kedvező folyamatok. Itt a problémát elsősorban a központilag kidolgozott standardok, valamint az értékelést végzők szakmai akkreditációjának hiánya jelenti. Az e munkába már bekapcsolódott szakmai szolgáltatók méretgazdaságossági és jogi problémákat is tapasztaltak tevékenységük során. A magánemberként vagy alkalmi társulatként dolgozó közoktatási szakértők ugyanis sok esetben nem képesek nagyobb települések oktatási rendszerének komplex értékelésére, ugyanakkor a szakmai szolgáltató intézmények (pl. Megyei Pedagógiai Intézetek, kutatóintézetek, stb.) és piaci cégek megjelenése ezen a területen csak korlátozottan lehetséges. Oly módon kell őket bevonnunk, hogy munkájuk koordinálása és színvonalának ellenőrzése - a központilag megfogalmazott elvek alapján - az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont hatáskörébe tartozzék.

Az intézményi szintű értékelés területén elsősorban a közoktatási szakértők munkájára kell építenünk, ehhez azonban szükséges tevékenységük professzionalizálása. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont feladata az ehhez szükséges feltételek biztosítása. Az intézményi szinten zajló értékelő tevékenység kiterjed a pedagógiai munka folyamatának és eredményességének értékelésére, a tanulói teljesítmények, illetve a pedagógusok munkájának vizsgálatára, az óvodai, iskolai munka, illetve a szakképzés feltételrendszerének alakulására, valamint annak értékelésére, hogy milyen az óvoda, iskola képe a helyi társadalom szemében, mennyire képes megfelelni a helyi szükségleteknek és elvárásoknak. Ez biztosítja azt a visszacsatolást, amely lehetőséget ad a korrekcióra, a minőség javítására.

A továbblépés lehetőségei:

1. A rendszeres, egységes szempontú értékelések regionális összefogása az Országos Értékelési és Vizsgaközpont feladata. El kell kerülni egy nagy létszámú tanügyi bürokrácia kiépülését, ezért az egységes szempontú, módszertanú értékelések elvégzésére a regionális központok, felsőoktatási intézmények tanszékei, szakmai szolgáltatók pályázhatnak. (A pályázók között - amennyiben a jogszabályban előírt szakmai és jogi feltételeknek megfelelnek - vállalkozások is megjelenhetnek.) A pályázatok kizárólag egy értékelésre terjednének ki. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont feladata a pályázaton nyertes szakemberek értékelési munkájának ellenőrzése és értékelése. A Központ feladata az is, hogy éves összegzést készítsen a központi oktatásirányítás számára.

2. Állami szinten kell biztosítani a hagyományos (IEA, OECD), tanulói teljesítményekre összpontosító országos értékelések (mérések) folyamatos végzését, szakmai kontrollját és finanszírozását. Ezen értékelések eredményeire támaszkodva lehet és kell kidolgozni a minőségfejlesztési politika szempontjából kulcsfontosságú egységes minőségi mutatókat.

3. Szükség van az óvoda-, illetve iskola-felhasználói és a helyi társadalmi megfelelést vizsgáló értékelések országos elterjesztésére. Az intézmények számára hozzáférhetővé kell tennünk azokat az önértékelési rendszereket, melyek fogyasztó-központú megközelítésükkel segítik az óvodai, iskolai munka belső áttekintését.

4. A nemzetközi tapasztalatok áttekintése után - mind az óvodák, mind az iskolák vonatkozásában - ki kell dolgozni a pedagógiai hozzáadott érték kimutatására alkalmas értékelési rendszereket.

IV. A minőségbiztosítás alapkérdései

A minőségbiztosítás olyan tudatos intézményi tevékenység, amely az intézmény szakmai céljainak és tényleges működésének állandó közelítését szolgálja a gyerekek, szülők, pedagógusok, fenntartók, valamint a munkaerőpiac igényeinek mind teljesebb kielégítése céljából.

A közoktatáson belül általános egyetértés van kialakulóban abban a tekintetben, hogy az értékelés mellett a minőségbiztosítás tekinthető olyan területnek, ahol komolyabb áttörés lehetséges és szükséges.

Olyan alapozó kutatások elindítása szükséges, amelyek feltárják a ma Magyarországon létező fontosabb minőségfelfogásokat, kormányzati, területi, helyi, intézményi és egyéni elvárásokat. Ugyancsak halaszthatatlan a már működő minőségbiztosítási modellek vagy kezdeményezések (pl. EFQM, TQM, QPSA, az ISO-szabványcsalád, a magyar-holland képzésben képviselt modell stb.) összefoglalása és az EU-államokban létező gyakorlat feltárására. Ez utóbbi jelentősége abban áll, hogy az elinduló innovációnak EU-konformnak kell lennie.

Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont feladata, hogy a már megkezdett óvodai és iskolai kísérletek, programok megismerése, valamint a megfelelő standardok kidolgozása és nyilvánossá tétele után - pályázati úton - meghatározza azon minőségbiztosítási rendszerek körét, melyek adaptálásához, akkreditálásához és működtetéséhez finanszírozási és szakmai támogatást nyújt. A minőségbiztosítás jogi vagy központi finanszírozási eszközökkel csak korlátozottan terjeszthető. Ezért első körben olyan országos kísérleti programokat indítunk, melyek az akkreditált modellek köré szerveződnek. A programokhoz mind a fenntartók, mind az óvodák és iskolák pályázati úton kapcsolódhatnak. Emellett ki kell dolgoznunk azokat a jogi, gazdasági, szakmai kereteket, melyek között a szakmai szolgáltatók és az önkéntesen résztvevő fenntartók, valamint az óvodák és iskolák a minőségbiztosítási tevékenységet végezhetik.

A minőségbiztosítási rendszer kiépítésébe kezdő intézmények számára létre kell hoznunk egy a Nemzeti Minőségi Díjhoz hasonló fórumot. Ennek megteremtése és rendeleti úton történő szabályozása az Oktatási Minisztérium feladata.

A képzés és továbbképzés szerepe kulcsfontosságú az új minőségi kultúra elterjesztése szempontjából. Ezért a minőségbiztosítással, értékeléssel, ellenőrzéssel kapcsolatos ismereteket be kell építeni a pedagógus alapképzésbe, továbbképzésbe, valamint szakértőképzésbe.

A továbblépés lehetőségei:

1. Az óvodai, iskolai és fenntartói minőségbiztosítás kizárólag tanügyi-jogi eszközökkel nem, vagy csak korlátozottan terjeszthető, ezért ezen a területen az intézményi és fenntartói érdeklődést kell összekapcsolni a központi támogatással. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont feladata az óvodákban, iskolákban és szakképző intézményekben zajló minőségbiztosítási tevékenység összefogása, szakmai támogatása, valamint a minőségbiztosítással rendelkező intézmények és fenntartók nyilvántartása és országos összesítése.

2. Szükséges a minőségbiztosítás jelenlegi modelljeinek és gyakorlatának áttekintése, és az állami költségvetés által támogatott modellek kiválasztása.

3. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont által kiválasztott minőségbiztosítási modellek terjesztése az egyes modellek kiépítése céljából önkéntesen jelentkező intézmények és fenntartók állami támogatásával történik. A hatékony finanszírozás érdekében a minőségbiztosítási tevékenység során folyamatosan vizsgálni kell az óvodák, iskolák, szakképző intézmények elégedettségét.

V. Az értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítás rendszere

A Kormányprogramban kiemelt célként fogalmazódik meg a minőségbiztosítás hazai feltételrendszerének kialakítása. Ennek érdekében az Oktatási Minisztérium - az önkéntesség elve alapján - támogatja azon intézmények, illetve önkormányzatok törekvéseit, amelyek minőségbiztosítási rendszert kívánnak bevezetni saját működésük javítása érdekében.

A Kormány ezért - élve a közoktatásról szóló törvény felhatalmazásával - az ellenőrzési, értékelési és minőségbiztosítási tevékenység szervezésére és koordinálására létrehozza az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontot. A Központ létrehozása lehetővé teszi, hogy egy intézményrendszeren belül nyíljék lehetőség a minőségbiztosítás, valamint az értékelés és ellenőrzés feladatainak megoldására. A Központ létrehozásával lehetőség lesz a szolgáltató, illetve hatósági feladatok szétválasztására is.

Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont feladatai:

• éves munkaterv összeállítása a regionális központok mérési, értékelési és ellenőrzési tevékenységére vonatkozóan, illetve e munka koordinálása és ellenőrzése,
• országos mérési, értékelési standardok összeállítása,
• országos szintű mérő, értékelő tevékenység,
• nemzetközi összehasonlító vizsgálatok,
• módszertani segédanyagok kidolgozása az értékelések, ellenőrzések végzéséhez,
• a helyi szinten zajló minőségbiztosítási tevékenység szakmai támogatása, szervezése, koordinálása (pl. segédanyagok, képzések, szakmai konzultációk lehetőségének biztosítása)
• az intézményekben illetve a fenntartók körében zajló minőségbiztosítási tevékenység monitorozása, értékelése
• az alap- és az érettségi vizsgához kapcsolódó feladatok ellátása,
• szakmai vizsgáztatással kapcsolatos feladatok ellátása,

Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközponthoz régiónként - az új közigazgatási elképzelésekkel összhangban - Értékelési és Minőségbiztosítási Központok kapcsolódnak, melyek munkáját az előbbi intézmény fogja össze.

A közoktatás szereplői körében közel másfél évtizede mind határozottabban megfogalmazódott egy hiányérzet amiatt, hogy az oktatási rendszer szintjén nincs gazdája az intézményekben folyó nevelő-oktató munka ellenőrzésének, mérésének és értékelésének: voltaképpen tehát nincsen intézményes felelőse a minőségnek. Ez az igény indokolta a közoktatásról szóló törvény módosítását is, amely 95/A.§-ában rendelkezik e feladatok intézményesítéséről az OKÉV felállításával. A törvénymódosítás parlamenti elfogadását követően pedig a Kormány a 105/1999. (VII.6.) számú rendeletében 1999. szeptember 1-jei hatállyal létrehozta a Központot.

A törvény és a Kormányrendelet pontosan kijelöli az OKÉV-re váró feladatok körét. Anélkül, hogy ezeket túlzottan részleteznénk, a tennivalókat az alábbi nagy csoportokba sorolhatjuk:

• a közoktatás különböző szereplőinek kezdeményezésére az OKÉV országos, térségi, megyei, fővárosi, települési és intézményi szintű szakmai ellenőrzéseket, méréseket végez, kidolgozza ezek irányelveit, aktuális feladatait,
• értékeli az eredményeit, és feldolgozza a vizsgálati eredményeket;
• megfelelő szakmai előkészítést, pályázati eljárást és kipróbálást követően bevezeti a minőségbiztosítás országos rendszerét;
• gondoskodik az érettségi és az alapműveltségi vizsgák fejlesztéséről és a vizsgák hibátlan működtetéséről,
• valamint egyéb iskolán kívüli vizsgák szervezéséről;
• szakmailag összefogja és irányítja a közoktatási szakértők és vizsgaelnökök tevékenységét;
• ellátja a közoktatási statisztikai adatok gyűjtését és feldolgozását;
• segíti a közoktatási fejlesztési és intézkedési tervek kialakítását,
• tevékenységéről kiadványokban és éves jelentésekben beszámol a munkáját közvetlenül irányító miniszternek és a közvéleménynek.

Az OKÉV a legszélesebb szakmára támaszkodva kívánja a feladatait megoldani. Ezért szoros kapcsolatok kialakítására törekszik a különféle kutatóintézetekkel, a pedagógiai szolgáltatást végző szervezetekkel, intézményekkel, a felsőoktatási intézményekkel, a minőségbiztosítás szakmai köreivel, és természetesen magukkal a nevelő-oktató intézményekkel és azok fenntartóival.

A központi hivatalként működő vizsgaközpont nem épít ki nagy apparátust, a feladatokat egy korlátozott létszámú központi iroda hét területi iroda közreműködésével látja el. A felsorolt feladatok elvégzését szakértők bevonásával lesz képes megoldani. Azok a már működő intézmények, amelyeknek feladatai a kormányrendelet értelmében az OKÉV-hez kerültek (lásd pl. az érettségi vizsgákat országos szinten szervező Országos Közoktatási Szolgáltató Iroda) a jövőben ezen új intézmény keretein belül végzik tovább munkájukat.

A szeptember 1-jével létrejött hivatalnak az első hónapokban számtalan belső szervezési munkát kell megoldania.

Az OKÉV munkatársai megfelelő szakmai felkészülés után kezdhetik meg munkájukat. A felkészítő képzések tartalma kiterjed mindazon ismeretterületekre, melyek a feladatok ellátásához nélkülözhetetlenek; így többek között a minőségbiztosítási, értékelési és mérési eljárások ismeretére, a hatósági feladatok ellátásának szabályaira, az alapvető jogszabályi háttér ismeretére, stb.

Ki kell építeni azokat a szakmai kapcsolatokat, amelyek az értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszer szakmailag megalapozott, hatékony működtetését lehetővé teszik.

A program indításához nélkülözhetetlen a szakmai partnerek egy részének auditja, különös tekintettel a minőségbiztosítási illetve értékelési rendszerek bevezetésében közreműködő szakmai szolgáltatókat illetően. E folyamat első lépésenként - Miniszter tanácsadó testületének együttműködésével - kerül sor a szakmai audit elveinek kidolgozására, majd - pályázat útján - az alkalmas partnerek kiválasztására.

Ezzel egyidejűleg kerül majd sor a program első szakaszában résztvevő intézmények - szintén pályázat útján történő - kiválasztására, majd a programban közreműködők képzésére.

Az OKÉV feladata lesz az is, hogy gondoskodjék a minőségfejlesztés témakörében a egy valódi, érdemi szakmai párbeszéd kialakításáról, majd támogatásáról. Ennek érdekében hozzáférhetővé kívánjuk tenni az eddigi tapasztalatokat, a szakirodalmat és fórumot teremtünk a program tapasztalatainak folyamatos, párbeszéd keretében történő ismertetésére és értékelésére.

A felkészülés további fontos eleme a nemzetközi tapasztalatok megismerése.

E nem kis felelősséggel járó feladatokat és az ezzel járó beosztást abban a reményben vállaltuk el, hogy számíthatunk az óvodák, iskolák, iskolafenntartók korrekt együttműködésére, az eredményesebb, színvonalasabb nevelő-oktató munka érdekében.

Minőségbiztosítás és a szakképzés

A közoktatás részét képező iskolarendszerű szakképzés korszerűsítésében is jelentős szerepet szán a közoktatási törvény módosítása az OKÉV-nek. Az Európai Unió kognitív társadalmához történő felzárkózás a tanuló társadalom feltételrendszerének kialakításán keresztül vezet, melynek egyik alapeleme a minőségelvű szakképzés elterjesztése.

A szakmastruktúra és a szakmai vizsgarendszerek korszerűsítése - mely a szakképesítésért felelős minisztériumokkal közös feladat - továbbá az országos szintű értékelések bevezetése, a szakmai pedagógiai munka változásai is kikényszerítették a szakképzésben a minőségbiztosítást.

Bár a szakképzésben a piacgazdaság kiteljesedésével már korábban erőteljesen megjelentek azok a vevői, felhasználói igények, amelyeket mint megrendelői elvárásokat nevesítettek, ezért a kibontakozó kezdeményezéseket az újonnan megalakítandó intézmény, az OKÉV közoktatás egészére kiterjedő minőségbiztosítást segítő, koordináló tevékenységébe kívánjuk integrálni.

A korszerű komplex igények kielégítését célzó minőségbiztosítás (az állami elvárásokat az előző időszakban megtestesítő színvonal, hatékonyság, eredményesség mellett) a szakképzésben a vevők és megrendelők, azaz a felhasználók igényeinek megismerésére és kielégítésére irányuló belső kezdeményezés alapján kialakuló folyamatokat jelent.

Bár a minőségbiztosítás eszméje és gyakorlata a termelő szférában keletkezett, hamarosan gyökeret vert az oktatásban is. Az oktatás minőségbiztosításában a teljeskörű minőség menedzsment (TQM) elveire építkező rendszerek, illetve azok adaptációi nyerhetnek tért a magyar oktatási ágazatban. Az iskolai, intézményi szintű minőségbiztosítás a teljeskörű minőségmenedzsment elvein nyugvó önértékeléses minőségfejlesztési technikán építhető ki.

A rendszer továbbfejlesztésének kulcskérdése a közoktatási intézmények fenntartói mint külső értékelésének és az önértékelés szempontjainak szinkronizálására.

A szakképzés munka-erőpiaci képzésnek nevezett szektorában néhány képző által preferált ISO szerinti minőségbiztosítás komoly előrelépést jelenthet a szervezetben a rendcsinálás terén és javíthatja a piaci pozíciókat a nemzetközileg is elismert tanúsítás révén. Hátránya, hogy megmerevítheti a lényegében csak külső elvárásoknak megfeleltetett folyamatokat. Mint ismeretes, kidolgozás alatt áll az ISO 900l:2000 új szabvány, mely lényegesen közelít a teljes körű minőségmenedzsment (TQM) felé.

A szakképzés jelenlegi neuralgikus pontja a szakmai vizsga, amely mint a kimenet-szabályozás eszköze minőségbiztosítási szempontból csak megfelelőségi tanúsítványt jelent.

A szakmai vizsga illesztése a teljes képzési-tanulási folyamatba a korszerű minőségbiztosítási rendszerek ernyője alatt az OKÉV szakmai feladatai közül a legnagyobb kihívást jelenti.