Szász Jenő
Köszöntő
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A minap a kezembe akadt a romániai Országos Statisztikai Intézet egy tanulmánya, amely szerint 2015-től kezdődően és 2017-el bezárólag 621 623 román állampolgár hagyta el az országot. A távozók fele 20 és 34 év közötti fiatal, több mint 100 000, azaz a távozók tizenhét százaléka pedig 19 év alatti gyerek vagy fiatal.
Ma Szatmárnémetinek nagyjából százezer lakosa van…
A rendszerváltás óta több mint hárommillióan hagyták el Romániát, azaz nagyjából hárompercenként egy ember. Ez óránként húsz, naponta közel ötszáz embert jelent.
Nemcsak a számok, hanem a trend is elszomorító: 2016-ban 12 000-el többen hagyták el az országot, mint egy évvel korábban, 2017-ben pedig újabb 12 000-el többen, mint 2016-ban. Magyarán: a távozók száma két év alatt megduplázódott, a magyar megyék – sajnos – sem alulról, sem felülről nem lógnak ki a sorból! És még egy számunkra felettébb elszomorító adat szakemberekre lebontva: az országot elhagyók képzeletbeli dobogójának harmadik fokán a tanügyi káderek állnak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Kárpát-medencében – ahol az országhatárok nem mindig esnek egybe a nemzethatárokkal – mindigis az anyanyelven való tanulás lehetősége és a kultúra alakították a nemzeti sorsközösségek közös tapasztalatait, az értékekbe és érzelmekbe ágyazott nemzeti összetartozás eszméjét.
A magyar nyelven megszerzett tudás és ismeretek nemzetmegtartó szerepét támasztja alá az a negatív előjelű függvény is, amely szerint: ahol megszűnik a magyar nyelvű kultúra elsajátításának lehetősége, ott előbb, mint utóbb, megszűnik a magyarság is.
Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője a fiatalok kapcsán így fogalmaz: „Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot.”
A Kárpát-medencei magyarság jövőbeli fennmaradásának alapvető kérdése, hogy milyen szellemi és lelki értékvilágban leli fel a mai magyar fiatal az „egész világot”.
A kérdés érinti egyrészt a mai felnőtt társadalmat, mint a szellemi, lelki és nemzeti értékeket meghatározó és közvetítő réteget, de kapcsolatban van a felnövekvő nemzedéket érintő külső, szocializációs környezeti hatásokkal is, amelyek meghatározzák a fiatalok identitását és későbbi döntéseik alapján állnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet több oktatási programot is indított az elmúlt években. Ezek közül az egyik legfontosabb a „Magyar gyermek – magyar iskolába!” című mintaprogram, amelynek empirikus megfigyelései a magyar nyelvű tanulási lehetőségek feltérképezését, a szórványban működő magyar nyelvű oktatási intézmények fenntartását és a fiataloknak a nemzet számára történő megtartását célozzák.
A mintaprogram olyan lehetőségeket kínál fel a szórványban élő fiatal diákok számára, amelyek segítségével egyrészt megadatik nekik a magyar nyelven való továbbtanulás lehetősége, másrészt lehetőség nyílik az élő nemzeti kultúrával való hétköznapi találkozásra is.
A fiatalok nemzet számára történő megtartása az ember szellemi-testi-lelki hármas egységének és valóságának figyelembevételével teljes. A szórványban élő fiatalok magyar felnőtté válásához szükséges, de nem elégséges külön-külön a magyar nyelvű oktatás, a magyar nyelvű ima, a magyar szociális háttér, hanem mindezek együttese adhatja meg és jelentheti az igazi „magyar élményt”, amely képes önazonosságukat és későbbi életdöntéseiket mélyen meghatározni.
Másik – rendkívül sikeres – az évek óta és ma már négy erdélyi megyében végzett érettségi felkészítő programunk. A Hargita, Maros, Kovászna és Bihar megyékre lebontott átmenő érettségi eredmények átlagát jóval meghaladja az érettségi felkészítőn részt vett diákok sikeres érettségi átlaga. Ezalól nincs kivétel, mivel minden érettségi felkészítőt tartó megyében 50%-nál magasabb az átlag érettségi eredmény.
Az érettségi felkészítők során összegyűjtött tapasztalataink alapján kijelenthetjük, hogy mindenképpen szükség van ezekre az alternatív felkészítőkre, ugyanis ez a viszonylag rövid, 55 órás program is eredményesnek mutatkozott, annak ellenére, hogy az érettségi vizsga négyéves tananyagra épül, amelyet nem lehet hónapok alatt elsajátítani, főként azon diákoknak, akik a négy év során kevés energiát fordítottak tanulásra, vagy – a román nyelv oktatása miatt – eleve hátrányból indulnak.
Azt is érdemes talán kiemelni, hogy - bár az idén drasztikus változtatások voltak az érettségi vizsgatételek struktúrájában - diákjaink nagyrészt így is az országos, illetve a megyei átlagok felett teljesítettek.
Harmadikként néhány szót szólok a Vitamag elnevezésű, 2015-ben indított programunkról is, amelynek célja, hogy székelyföldi gyerekek és fiatalok számára olyan készségek begyakorlásának a lehetőségét biztosítsa, amelyek folyamán a pedagógus felismertetheti egy adott tudományterület érdekességét, szépségét.
Tulajdonképpen – közvetett módon – a résztvevő gyerekek „önbizalomerősítő” felkészítőkön vesznek részt. Az oktatási munka szervezetten zajlik, a végzett tevékenység eredményessége nyomon követhető, a reális megrendelői véleményeket-visszajelzéseket az oktatásfejlesztő csapat folyamatosan beleépíti az oktatási programba. Három éve ötven gyerekkel kezdtünk, a jelentkezések a következő években megháromszorozódtak.
Mivel a román nyelv oktatása terén tananyagfejlesztésben nem történt igazi áttörés, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatásával – a román és az angol nyelveket tanítók összefogásának eredményeképpen – elkészült egy olyan oktatói csomag, amely kiadása után nagymértékben segítheti Erdély más térségeiben is a pedagógusok munkáját. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakoztak a matematikát oktatók is, akik – Játsszunk matematikát! című – stratégiai társasjátékot találtak ki és készítettek el.
Befejezésül pedig hadd tegyek említést a „Tematikus együttműködés erősítése a köznevelés és felsőoktatás terén a Kárpát-medence szomszédos országaival” című EFOP projektünkről, ami a az első olyan európai uniós projekt, ami nemcsak Magyarország, hanem az egész Kárpát-medence területén fejti ki hatását.
Ennek során a köznevelési és felsőoktatási struktúrákban tapasztalható hiányok és fejlesztési szükségletek orvoslására, a bemeneti demográfiai paraméterek azonosítására, a várható tanulói és hallgatói létszámok becslésére, illetve az oktatási intézmények infrastrukturális és humánerőforrás feltételeinek kataszterbe vételére helyezzük a hangsúlyt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Erdély legnagyobb püspöke, Márton Áron a nevelés kapcsán fogalmazta meg az oktatáspolitikai célok megalkotásához szükséges alapvető szempontot: „a nevelés feladata az, hogy a fejlődő embert a nevelés tartama alatt egy magasabb rendezettségbe segítse...”
Az imént felsorolt programjaink a Nemzetstratégiai Kutatóintézet több mint hároméves gyakorlati útkeresésének gyümölcsei. Arra adnak választ, hogy milyen szempontok kell, hogy alakítsák a politikai döntéshozók és a felelős közösségszervezők döntését annak elérése érdekében, hogy a külhonban élő fiatalok az itthon maradáson és a megmaradáson túlmenően a nemzet magasabb rendű lelki, szellemi és fizikai gyarapodásának megvalósítói legyenek, illetve – ami a legfontosabb –, hogy a nevelés, az oktatás ne önközpontú, hanem közösségi szempontok szerint történő legyen.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
