Magyar Zita

Innováció, szakképzés, lehetőségek

Az előadás prezentációja pdf formátumban 

Én is szeretettel köszöntök mindenkit.

Napjainkban előszeretettel használjuk az innováció kifejezést. Az elmúlt két napban én is több előadást megnéztem, meghallgattam és azt tapasztaltam, hogy ezeken az előadásokon is nagyon sokszor előkerült e napjainkban divatossá vált kifejezés. Nyissuk talán ezt az előadást azzal, hogy mit is találunk magáról a szóról.

Fontosnak tartottam, mert az előadást is úgy próbáltam felépíteni, hogy a jelentésben szereplő szakmai fejlesztés, az újítás létrehozása és az egy új ötlet megvalósulása is hangsúlyosan szerepeljen. Amikor arról beszélünk, hogy innováció, fontos végiggondolnunk, hogyan jutunk majd el a megvalósításhoz. Adott esetben, ha az oktatásról beszélünk – és nem a közgazdaságról, amellyel összefüggésben leginkább megtaláltam a kifejezést – akkor azt kell bemutatni, hogy a megvalósulási folyamatban kinek milyen szerep jut. A szakképzés esetében a megvalósítási folyamatban az állami oldalról három fő szintről beszélhetünk, az ITM-ről, az Innovációs és Technológiai Minisztériumról mint stratégiai szintről, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalról, ahol a középirányítói feladatokon túl, a stratégiához módszertani támogatást és módszertani eszközöket, segítséget is tudunk nyújtani az intézményeknek, ahol aztán reményeink szerint az az innovatív ötlet, amely egyébként megszületett, majd meg fog valósulni. És ha megvalósul, akkor talán a lehetőségeket is felismerjük majd ebben.

A változások legfőbb célja, hogy a képzések tartalmát, szerkezetét a változó környezetünk elvárásaihoz igazítsuk. Az összes ötletet végiggondolni, a problémákat feltárni széleskörű egyeztetés keretében lehet. Többek között ebből a célból jött létre a Szakképzési Innovációs Tanács, amely olyan sok szereplőt épített be a munkájába, hogy előrevetíti annak a lehetőségét, hogy a problémahelyzetek feltárása valóban megtörténhessen, és megtaláljuk a megfelelő válaszokat is.

Itt jelzem, hogy a szekcióülés második részében a Szakképzési Innovációs Tanács részéről többen is részt vesznek majd azon a pódiumbeszélgetésen, ahol egyébként a hallgatóságot kérdezésre is buzdítjuk. Nyugodtan lehet majd kérdezni akár az innovációról, a szakképzésről és természetesen a lehetőségekről is.

Ezekhez a lehetőségekhez mi, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal is hozzá járulunk. A megfelelő erőforrás és a megfelelő módszertani eszközök rendelkezésünkre állását hivatottak – reményeink szerint lesznek is hivatottak – támogatni azok a projektek, amelyeknek a konzorciumvezetői vagyunk. A projektekhez kapcsolódnak olyan stratégiák, amelyeket akkor, amikor a projektek kialakítása, a projektek megvalósulása zajlik, mindig szem előtt kell tartani ahhoz, hogy ez valóban egy nagy egésszé álljon össze. Mintegy puzzle-ként próbáltam összerakni, szemléltetve, hogy hogyan is állnak össze ezek a projektek. Ezek különálló projektek, de egymásra épülnek, egymással szimbiózisban vannak. Egyikben a módszertani megvalósítás, másikban az eszköz, harmadikban az infrastruktúra a hangsúlyosabb. Néhány példa: többek között, a végzettség nélküli iskolaelhagyók számának a csökkentésére fókuszáló projekt célja, a minőség, hatékonyság, eredményesség javítása és a szakképzésben tanulók végzettségi szintjének növelése. Jól látható, hogy milyen szinten kell, hogy a projektek egymásra épüljenek, és idézőjelben, hogy ezek a projektek egymással „beszéljenek”, „tudjanak egymásról”.

Az idei évben először országos felmérést végeztünk minden belépő kilencedikes tanuló részvételével, hogy lássuk a fejlesztendő területek hogyan alakulnak, melyek azok a területek, amelyhez módszertani segítséget tudunk nyújtani. A felmérés eredményeit a szakképzési centrumok meg is kapták, illetve maguk meg is tudták nézni, intézményi szinteken. A hozzánk eljutó visszajelzések szerint az intézményekben a pedagógus kollégák hasznosnak ítélték a mérést, érdekesnek, hatékonynak is. A felmérés visszajelzést tudott adni arra kérdésre, hogy mi az, amiben valóban előbbre kell lépni módszertanilag ahhoz, hogy azok a tanulók, akik egyébként belépnek a szakképzésbe, akár a szakgimnáziumban, akár a szakközépiskolában megkezdve tanulmányaikat, azok a tanulók valóban nálunk maradjanak és megfelelő képzettséggel távozzanak majd az intézményeinkből. Erről a mérésről egyébként hosszabban beszélünk majd a szekcióban is.

Az előző előadásban már szó volt a KRÉTA-ról. Természetesen én sem hagyhatom ki egy olyan előadásból, amely az innovativitásról szól. Gloviczki elnök úr hosszasan elmondta, hogy az adatfeldolgozás nehézségei mibe ütköznek, hogy az adatoknak miben van jelentősége. Mi most azt látjuk, hogy megbízható, jó adatokra van szükségünk. Biztos, valós adatokra. Ehhez pedig kell egy olyan rendszer, amely képes megmutatni, az adatokat akár intézményi szinten, képes az adatok összehasonlítására, régióra, intézménytípusra, akár egy-egy szakmára is lehessen szűrni általa. Annak érdekében, hogy akár ágazatról beszélünk, akár intézményekről beszélünk, akár pedig magáról az egész rendszerről beszélünk, akkor megfelelő adatok álljanak a rendelkezésünkre. Igen, lehet egy ilyen tanügyigazgatási rendszerben a nehézséget nézni, de én leginkább azt látom, hogy a lehetőséget kell benne meglátni. A lehetőséget kell benne felmérni, milyen visszajelzést kaphatok belőle, mire tudom használni én mint pedagógus, én mint vezető és én mint az oktatásirányításban résztvevő. Mert ha túllátok azon, hogy egy tanulói monitoringrendszer esetében nekem adatokat kell szolgáltatni, és azt is látom a tanulói monitoringrendszer mögött, hogy valóban monitorozni tudok majd, időben be tudok lépni egy folyamatba, vagy meg tudok állítani egy olyan folyamatot, amely esetlegesen azt eredményezi, hogy valamelyik diák olyanért távozik az intézményünkből, ami egyébként nagyon kis odafigyeléssel megoldható lenne, akkor, jön el annak az ideje, hogy a pedagógusok maguk is úgy érzik majd, hogy valóban szükség van a tanügyi rendszerre. Akkor talán, amikor adatokat kérünk, nem csak azt látják, hogy már megint adatkéréssel bombáznak bennünket, hanem azt is látják, hogy ha én adatot szolgáltatok, akkor én is visszajelzéseket kapok arról.

Támogatjuk, hogy az adatszolgáltatásban önöknek minden eszközük meglegyen ahhoz, hogy valóban jó adatot szolgáltassanak. Gondolok itt a wifire, az átadott eszközökre. A lépéseket mindegyik irányba megtettük, hiszen a kormányhatározat alapján, a wifi kiépítése valamennyi köznevelési intézményben megkezdődik, reményeink szerint hamarosan be is fejeződik. Az eszközöknél egyrészt a projektekből, másrészt pedig hazai forrásból, önerőből is próbáljuk segíteni az intézményeket, így nem lesz majd akadálya annak, hogy valóban arra használják ezeket a rendszereket, amire szükség van.

Innováció

Kinek fontos az innováció a szakképzésben? Hát, egyrészt persze, hogy fontos az intézményeknek és az intézményeken keresztül fontosnak kell lennie a tanulónak, fontosnak kell lennie a szülőnek, de ha szakképzésről beszélünk, akkor fontosnak kell lennie a vállalatoknak is. Hogy ezek az újító dolgok valóban megvalósulhassanak, ahhoz ezeknek a szereplőknek úgy kell érezniük, hogy ezek olyan lehetőségek, amelyek őket szolgálják ki. Igen, kiszolgálják a szülőket, igen, kiszolgálják a tanulókat és igen, kiszolgálják a munkaerőpiacot. Akkor van értelme azt mondani egy szülőnek, hogy hozzánk, a szakképző intézménybe iratkozzon be a gyermeke, ha a szakképzésben megtalálja a helyét és intézmé­nye­ink­ből kilépve a cégek, a vállalatok valóban meg is keresik őt és biztos munkahelye lesz.

Több kezdeményezésünkkel a cégek, a vállalatok számára igyekeztünk olyan helyzetet teremteni, hogy ez kedvező legyen az intézményeink, a tanulóink és a szülők számára is (tanulói előszerződés, második szakma ingyenes megszerzése, ágazati készségtanácsok, vállalati képző központok kialakításának támogatása stb.). Nézek a széksorokban helyet foglaló képviselőkre, szakemberekre, akik közül többen a pódiumbeszélgetésen ezt meg tudják erősíteni önöknek majd részletesebben a szekció folyamán.

Fontos számunkra, hogy minél többen válasszák a szakképzést, többen gondolják úgy, hogy ebben van a helyük és ebben van a jövőjük. Ehhez rengeteg pályaorientációs rendezvényt, pályaorientációban segítséget nyújtó módszertani eszközt próbálunk az önök számára biztosítani, és koordinálni azt, hogy ezek a pályaorientációs rendezvények valóban egymásra épüljenek, megmutassák mindazokat, amely egy általános iskolás számára fontos lehet, egészen már a hatodik osztálytól. Miért mondom, hogy akár ötödik-hatodik osztálytól? Mert a Szakmák Éjszakája például kifejezetten az ő számukra indult el, ennek a korosztálynak mutathat meg egy-egy szakmát, motiválhatja őket a szakképzés irányába kedvcsinálóként. Ehhez az kell, hogy az általános iskolás pedagógusok támogassanak bennünket. Önök nélkül nem megy. Persze mindig egy kicsit úgy érzem, amikor egy ilyen konferencián mondom, hogy azok, akik itt ülnek és bent maradtak a szakképzéssel foglalkozó előadáson is, azoknak ezt nem kell mondanom. De mégis fontosnak érzem újra és újra elmondani, és arra kérni önöket, hogy vigyék ezt tovább, vigyék hírül, hogy valóban, általános iskolai pedagógusok nélkül a pályaorientáció nem érheti el a célját. Önök azok, akik nap mint nap találkoznak a tanulókkal, önök azok, akik ismerik a tanulókat, ismerik azt, hogy egyébként mire van szükségük, és önök azok, akik gyakorta találkoznak a tanulók szüleivel is. Nekünk pedig feladatunk, hogy az általános iskolai tanárokat, általános iskolai pedagógusokat megismertessük a szakképzéssel. Lehet pályaorientációs rendezvényeket tartani, lehet azt mondani egy diáknak, hogy jöjjön el a mi rendezvényünkre, ismerkedjen meg vele, kapjon kedvet, nézze meg az intézményeinket. Ha viszont az általános iskolai pedagógusokat nem állítjuk magunk mellé, nem ismertetjük meg őket a szakképzés rendszerével, nem hozunk érveket azzal szemben, amit esetleg hallanak (például: a szakképzés lezár vagy a szakképzésből nincsenek tovább utak), akkor nem lehetünk sikeresek. Kérem, nézzék meg a következő ábrát! Már miért ne lennének? Csak jól kell csinálnunk! Ehhez kell nekünk eszközöket adnunk a pedagógusok kezébe.

Azt mondtam, hogy az általános iskolai pedagógusokat kell abban segíteni, hogy megértsék a szakképzést. Miben rejlik a változás? Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a fő szakképesítés mellé, amit az érettségit követően technikusként fejezhet be a diák, mellék-szakképesítésre is felkészítettük, szakmától függően egyre, kettőre, amelynek a végén OKJ bizonyítványt szerezhet az érettségi mellett. Azaz az érettségi mellett szakmai bizonyítványt is szerzett. Ennek nagy a jelentősége. Valóban. Vannak olyan szakmák, amiket így kell elsajátítani, és vannak olyan diákok, akik az érettségivel és ezzel a szakmával szeretnének elhelyezkedni. De meg kellett teremtenünk annak a lehetőségét, hogy aki valóban a technikusi képzéssel (ahogy tegnap helyettes-államtitkár asszony mondta ez fontos cél lenne, az ötödév végén) kívánja befejezni Ő nem feltétlenül kell tanuljon egy olyan mellék-szakképesítést, amelyben nem gondolkodik. Mert a technikusi végzettséggel szeretne majd elhelyezkedni vagy el akar menni felsőoktatásba, mert a mérnökképzésben szeretné látni magát. Meg kellett teremtenünk ennek a lehetőségét, és most, hogy ez megvalósult, jól látható, hogy melyek azok a szakképesítések, amelyeket egyébként nagy számban választották a diákok a mellék-szakképesítést is, és melyek azok, amelyeknél egyébként a diákok úgy döntöttek, hogy ők azzal a szabadsávval szeretnének élni, amit az intézmény a mellék-szakképesítés helyett felajánl számukra. Mi lehet ez? Felkészítés a szakmai érettségire, felkészítés a felsőoktatásba, illetve olyan szakmai tananyagtartalomnak a megteremtése, amely majd őt elősegíti abban, hogy valóban elmélyültebb ismereteket szerezzen.

Amikor a szakgimnáziumi tananyagtartalom felépítésének az átalakításán dolgoztunk, több mint hatszáz pedagógussal én magam is találkoztam és beszéltem. És azt láttam, hogy egy kicsit megrémülünk attól, hogy egyébként most ott van a kezünkben az a lehetőség, hogy valóban, akár egy fakultációt, akár egy emelt szintű érettségire való felkészítést beépítsünk a választható tantárgyak körébe. Azzal, hogy a mellék-szakképesítés választható lett a szakképzésben, azzal megteremtettük ennek a lehetőségét. Akarunk-e vele élni? Van-e olyan innovatív az az intézmény, érez-e magában annyi erőt, hogy azt mondja, hogy valóban, én akkor most a tananyag egy részét intézményre, a helyi igényekre szabom? A lehetőség ebben benne van.

A sajtó előszeretettel foglalkozott a szakgimnáziumok kötelező ágazati szakmai érettségijével, annak kötelező voltával. Nekünk pozitív a visszajelzések alapján a véleményünk. A tapasztalatokat persze le kellett vonni és a tapasztalatokat is beépítve a 41 ágazatban 60 vizsgatárgy készült el, 60 vizsgatárgy az, aminek az ágazati érettségije, a 2020-as érettségi követelménye elkészült, jogszabályban megjelent. Mi most úgy látjuk, hogy a mellék-szakképesítések választhatóvá válásával ez a 2020 utáni időszakban sem változik majd nagymértékben. Néhány adat arról, hogy az ágazati érettségi hogyan is sikerült az elmúlt két évben azt követően, hogy kötelezővé tették a jogszabályi keretek.

Megnéztük, hogy egy-egy ágazatban hányan érettségiztek középszinten, hányan érettségiztek emelt szinten és milyenek voltak ezek az érettségi osztályzatok vizsgatárgyanként. Az öt legjobb szakmai vizsgatárgy osztályzatainak az átlagából láttuk, hogy a humán irányultságú tantárgyakból értek el jobb eredményeket a diákok, de azt is el kell, hogy mondjam, hogy az ilyen statisztikákhoz azért mindig hozzátartozik az is, hogy hányan érettségiztek belőle. Meg kell néznünk, hogy melyek azok a vizsgatárgyak, érettségi vizsgatárgyak, amelyeknél még a hármas szintet sem érték el a tanulók. Nem azért kell megnézni, hogy akkor ne legyen kötelező a szakmai érettségi, hanem azt kell megnézni, hogy mi ennek az oka. Ha azt halljuk, hogy ebből vagy abból milyen gyengék lettek a szakmai érettségi átlagok, akkor az adott ágazat, osztály eredményében összehasonlítást kell végeznünk a matematikával, a magyarral és az egyéb más érettségi tárgyakkal, de azt is meg kell nézni, hogy hányan érettségiztek belőle. Mert fontos mutató lehet, hogy vannak osztályok, amelyek szinte teljes egészében az emelt szintű érettségit választották a szakmai tantárgyakból. Ők azok, akik a szakmában akarnak majd továbblépni.

Az innováció és a megvalósítás

A megvalósítás a szakképzési centrumoknál, a szakképzései centrumok tagintézményeiben történik elsősorban. Az előző előadásban a Klebelsberg Központról volt szó, nagy különbség, hogy maga a szakképzési centrum a köznevelési intézmény. Nem fenntartó. Ugyanakkor koordinál, az intézményeiben orientálja a képzéseket, dönt a finanszírozási keret intézményre szabásáról. Nekünk az a feladatunk, középirányítóként, hogy ebben is a segítségére legyünk a szakképzési centrumainknak, módszertani és koordinációs szinten is. A megvalósítást próbáljuk segíteni a nemzetközi kapcsolatokkal, együttműködésekkel is, amelyet felvillantva mutatnék meg azzal a szándékkal, hogy felhívjam arra a figyelmet, hogy nagyon sok információval szolgálunk a honlapunkon, nézzék, keressék ezeket az információkat!

Azt tapasztaljuk, hogy különösen a centrumainkkal kapcsolatos hírek azok, amelyek felkeltik az érdeklődést, jól látható az adott ábrán. Nem véletlenül az augusztusi lekérdezést mutatom itt meg. ezen látni, hogy amikor a felsőoktatásba felvételt nem nyert tanulók keresték a lehetőségeiket, akkor milyen magas számban kezdték el böngészni azt, hogy milyen szakmában tudnának továbblépni, mit és hogyan tudnának tanulni. Mi az információval tudjuk őket segíteni, ebben nagy jelentősége van a mi honlapunknak, és a szakképzési centrumok honlapjának is. Erre szerettem volna ráirányítani ezzel a diával a figyelmet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!