Dr. Zsuffa Ákos

Az iskolai eredményesség növelése, a lemorzsolódás
csökkentése egy módszertani innováció elterjesztésével

Az előadás prezentációja pdf formátumban

Köszönöm szépen elnök úr, a szót!

Nagy tisztelettel köszöntök mindenkit! Akik bent maradtak a teremben, vagy esetleg most érkeztek, azoknak külön köszönöm a figyelmet! Igyekszem gyors lenni, egy percem van elméletileg, ugye a hivatalos ütemezés szerint, de ezt azért nem fogom tartani, viszont rövidíteni fogunk a 25 percen, hogy mindenki még ma eljusson ebédelni, bár aki most kimegy, szerintem nagy sorba fog állni, úgyhogy érdemes bent maradni.

Az első kérdés az, hogy vajon egy felnőttképzéssel foglalkozó szövetség, egy olyan tematikával, ami alapvetően iskolákkal kapcsolatos, miért kapott helyt ezen a konferencián, különösen a plenáris részen. Remélem, hogy a rövid prezentáció után mindez ki fog derülni. Egy pilotról szeretnék tájékoztatást adni, ami nemrég zajlott le, elég konkrét eredményekkel és érdekes dolgokkal járt. Nagyon röviden, hogy miről fog szólni a prezentáció. Megnézzük először azt, hogy mik azok a kihívások, amikre ez a majd bemutatott konkrét megoldás, illetve ez a pilot válaszokat adott. Megnézzük, mi az a fókusz, amin keresztül maga a rendszer megvalósította azt, ami a későbbi cél volt; a végén pedig néhány olyan továbbfejlesztésről lesz szó, ami hasznos lehet abban, hogy ezt, vagy ehhez hasonló rendszereket sikeresen lehessen alkalmazni.

Nagyon sok adatot láttunk az elmúlt prezentációk alkalmával, a legtöbb prezentáció, különösen azért, mert – nagyon komoly előadók, vagy neves előadók, ahogy Gloviczki elnök úr is mondta – komoly intézményeket képviselve adtak elő általános bemutatókat, ez a mostani diasor azonban egy konkrét területről szól, ezért nagyon sok mindent nem fogok érinteni, ezért majd elnézést kérek azoktól, akiknek szakmailag néhány dolog hiányzik majd, viszont az a szűk terület, amiről beszélünk, szerintem kiemelkedően fontos.

Azt is látjuk, és lehet ilyen számokkal játszani, de bizonyosan ez igaz, ugye, a McKinsey-felmérés alapján készült, hogy komoly különbség van Németországban és Magyarországon jelenleg még a foglalkoztatók elégedettsége kapcsán az iskolákból kijövő diákok, gyermekek, vagy diákok kompetenciái és felkészültségével kapcsolatosan. A kompetencia szó fontos, nagyon sok szó lesz még ma erről. Illetve az is biztos, hogy nagyon nehéz motiválni a tanulókat, a diákokat, és ha kicsit kitekintünk akár a köznevelés, akár a szakképzés területéről, akkor azt is lehet látni, hogy ez a probléma – hogy valakit hogyan motiválunk – nem­csak az iskolai életben jelentkezik, hanem bizony az azt követő időszakban is, ugyanúgy nem könnyű megtalálni azt, hogy egyébként valaki pontosan mire is jó, mire is alkalmas. Ahhoz, hogy valaki egészséges teljesítményt nyújtson akár egy iskolában, akár később, a munkaerőpiacon, ahhoz kognitív, érzelmi és a viselkedési összhangnak kell lennie. Bizony, szükség van arra, hogy valakinek a praktikus intelligenciája meglegyen ahhoz, hogy tudja azt, hogy ő honnan hova tart, mivel szeret foglalkozni, mivel tud foglalkozni. És ugye, ennek a kulcsa a személyiség. A személyiség, motiválja azt, vagy irányítja azt, hogy nekem reggel, amikor fölkelek és elmegyek az iskolába, vagy a felnőttek dolgozni, akkor nekem legyen kedvem oda elmenni. Ezek azok a kérdések, amik egyébként is megjelennek, akár az iskolai lemorzsolódás kapcsán, akár a korai iskolaelhagyás kapcsán, és ezek azok, amikkel igazán foglalkozni kell. Persze a fő kérdés az, hogy hogyan. Hogyan tudjuk ezeket nézni, mérni, és milyen mankót lehet adni egyébként a diákoknak, a tanulóknak ezen a területen.

Egy biztos: valamilyen komplex problémával van dolgunk, amire valamilyen integratív, egységes megoldásra van és lehet szükség. Ahhoz pedig, hogy ezek a rendszerek működjenek, hogy valakinek legyenek értékei, valakinek legyenek motívumai, ami alapján tud egyébként gondolkozni és tanulni, vagy később majd dolgozni, ahhoz ismernie kell a saját kompetenciáit, készségeit, a saját személyiségét, a személyiségének az erőforrásait, vagyis a kérdés tehát az, hogy mik lehetnek ezek az erőforrások, különösen egy olyan bonyolult környezetben, amilyen az iskola. Ahol sokan azt is érzik, hogy túlterheltek. Beszéltek sokan arról ma is, hogy túl sok a tananyag, és szerintem a tanuló nézőpontjából ez leginkább úgy néz ki, hogy vajon ő ezt értelmesnek tartja-e, hasznosnak tartja-e. Mindegy, hogy mit gondolunk róla, azt kell megkeresni, hogy neki az fontos és izgalmas legyen, hiszen később is ez fogja őt motiválni, később a munkaerőpiacon is.

Maga a pilot megoldás, amit Tudásképnek hívnak, erre próbál választ adni. Azaz, amit az előbb is mondtam, hogy legyenek olyan személyiségtényezők, személyiségjegyek és kompetenciák, amiket fel lehet mérni és oda lehet adni tálcán tulajdonképpen a tanulóknak, amiből ő egyébként ki tudja később alakítani azokat a gondolatait, amiből el tud indulni akár az iskolai úton, akár később a munkaerőpiacon.

A pilot arról szólt, hogy online kompetenciamérés történt öt különböző területen. A terület szó érdekes, mert ugye, látunk tantárgyakat, matematika, vagy akár szövegértés, digitális kompetenciák, idegennyelv, illetve egy speciális, az ötödiknek nevezett, iskolai eredményesség kognitív és személyiségtényezői. Innentől kezdve kicsit a dolog káoszos lehet, de majd a végén mindenkinek egyértelmű lesz, hogy miről beszélek. Nagy előnye ennek a mérési rendszernek az, hogy online rendszerről van szó, sőt, van egy speciális eszköz benne, arról majd később beszélnék, ezért azonnali eredményeket tud adni, tudott adni a mérés, és magas pszichometriai validitással is bír. Bármikor vissza lehet mérni. Amiatt, mert tantárgyak is megjelennek, rész-kompetenciakészségek is megjelennek és egyébként személyiségjegyek vagy személyiségfaktorok is megjelennek méghozzá egyidőben mérve, ezeket össze is lehet vetni és hasonlítani, ezért egy holisztikus kompetenciafejlesztési lehetősége is benne rejlik ebben, illetve majd néhány olyan plusz elem van benne, amiről a később majd még röviden beszélnék.

Ami igazán izgalmas, az az ötödik kompetenciaterület, ahol a fenti kompetenciákat mérte maga a tesztsor és a rendszer. Lehet látni, hogy nagyjából hasonlóak, mint amit akár Pölöskei Gáborné államtitkár asszony is kivetített a top tíz skill kapcsán, kicsit más, kicsit több, kicsit szűkebb, kicsit bővebb. Ezeket sikerült mérni kilencedik évfolyamos diákokkal kapcsolatosan, és magukat az alábontott kompetenciákat mérte a rendszer külön-külön (például matematikában: számfogalom, számolás, geometriai látásmód, mozgások, elemi ismeretek, grafikonelemzés, mennyiségi következtetés, deduktív következtetés, összefüggések értelmezése, rendszerelemzés, kombinativitás, szövegértés, feladat megoldása). Ezeket nézte, méghozzá olyan módon, hogy nemcsak online eszközzel, hanem egy speciális, eszközzel is, amin több teszt is volt. Ezek a tesztek adták a lehetőséget arra, hogy az korábban látott személyiségjegyeket és kompetenciákat mérni lehessen úgy, hogy a diák nem tudja azt, nem tudta azt, hogy pontosan melyiket is méri éppen a rendszer. Ami fontos még: mivel több ez az eszköz, mint mondjuk, egy klasszikus manuális vagy akár egy online számítógépes kompetenciamérés. Olyan területeket is megmozgat, felmér, amit egyébként nem lehet. A kategória flexibilitást például, a kognitív flexibilitást, a kézügyességet, ezeket nem lehet kevés dimenziós eszközökkel, csak ilyen típusú, többdimenziós mérőeszközökkel mérni. Elvárás ma már, hogy egyben legyen – a mai kornak megfelelően ipar 4.0-ásnak gondolt, tehát – azonnali eredmények, azonnali feldolgozás és rögtön fejlesztési lehetőségek megfogalmazásával.

Maga a rendszer úgy működött, hogy volt a tanulónyilvántartás, egy gyakorlófelület, majd azonnal lehetett látni, az eredményeket is kiértékelni. Voltak a teszteszközök, nem a gépes, hanem a klasszikus, tehát számítógépes mérés, és a vizsgakiírást is lehet látni egy ilyen részen, és maga a mérési felület pedig igyekezett valamennyire élményszerűen, a mai kornak megfelelően bevonni a gyerekeket, a diákokat közel hozni ehhez a hosszú méréshez. Amit ezzel el lehet érni, az előbb említetteken kívül, statisztikák, szűrési feltételek, típushibák, tendenciák szűrése, és ami a legeslegfontosabb, ezt hangsúlyozom többszörösen, hogy személyiségfaktorok és erőforrások tantárgyi kompetenciákkal való megfeleltetése. Vagyis, és ez a lényegi dia a klasszikus pókhálódiagram, ahol fent vannak a személyiségjegyek, személyiségfaktorokhoz való kulcskompetenciák, és ezek azok, amiket látunk egyébként oda kiírva, és ha valaki azt látja, hogy meg kell nézni, hogy mik azok, amik erősek, nem a gyengéket nézzük, hanem mi az, amiben a gyerek erős, és rögtön megint a tehetséggondozás vagy akár iskolaelhagyás kapcsán, hogy mindenkinek van olyan kompetenciája, amiben erős, vagy akár több is, és ezekből hogyan lehet a személyiséget fejleszteni, vagy fordítva, hogyan tudunk egy erős személyiségjegyből kompetenciát fejleszteni.

Mi volt az eredménye ennek a pilotnak? Hát, furcsa lenne, ha az lenne az első dia, hogy nem tetszett senkinek, mert akkor valószínűleg nem is állhatnék most itt, de alapvetően a pedagógusok részéről egyértelműben pozitív volt a visszajelzés. Fontos volt az, hogy nem csak egy-egy tantárgy, hanem az egész kompetenciaprofil látható a gyermek kapcsán, amin utána ő egyébként el tud indulni, amikor reggel fölkel, el tud indulni az iskolába és majd később az életbe. Jó lehet versenyre való kiválasztáshoz, jó motivációs lehetőség és egyébként. Milyen hosszút távú céljai lehetnek egy ilyen típusú rendszernek? Akár saját szintű feladatok kialakítása, visszamérések kapcsán a fejlődést nézni, ez is egy fontos pont, és hol lehet még egyébként később ezt alkalmazni? Ami kiemelkedően fontos, hogy a pályatanácsadás, akár az általános iskolában, vagy későbbi részekben is, szakmai képzés megkezdésekor és a képzést lezáró kimenet részeként is. Vagy ha kilépünk az iskola világából majd, márpedig mindenki előbb-utóbb kilép, akkor a munkavállalás kapcsán is, ugye, az OECD főtitkára is azt mondta, az egyik legnagyobb gond a készségek mellett manapság az, hogy nem csak Magyarországon, hanem külföldön is, Európában is: motivációs válság van, és bizony, nem nagyon akarnak dolgozni, a polgárok, azaz a munkához való kedv és a hozzáállás gyengült az elmúlt időszakban. Aminek mi az oka? Az egyik oka az lehet, hogy nem tudjuk pontosan, hogy mit szeretnénk és mivel szeretnénk foglalkozni, és ebben egy jó mérési pont lehet egy ilyen típusú mérés.

Amit láttunk, azért volt nagyon izgalmas, mert ezt egy magyarországi városban sikerült lebonyolítani, kilencedikes diákokkal.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!