Hajnal Gabriella
Fenntartók és a környezetük kapcsolata
Az előadás prezentációja pdf formátumban
A Klebelsberg Központ elnökeként nagy tisztelettel köszöntök mindenkit.
Elsőként szeretném bemutatni a Klebelsberg Központ és a tankerületi központok jelenlegi a helyzetét, a legfontosabb intézkedéseket és feladatokat. Ezt követően szeretném felvázolni az előttünk álló utat, a jövőbeli terveinket, amelyeken már dolgozunk az intézményekkel közösen.
A Klebelsberg Központ 2017. január 1-jével alakult meg, a vonatkozó jogszabály értelmében középirányítói feladatokat lát el, nem pedig intézményfenntartóit. Ez utóbbi tevékenység, azaz az operatív jellegű fenntartói feladatok a tankerületi központok hatáskörébe kerültek. A feladatot kizárólag úgy tudjuk hatékonyan megoldani, ha a partnerközpontúság hatja át a tankerületi központok és a Klebelsberg Központ közötti kommunikációt. A Klebelsberg Központ elvárja a tankerületi központoktól, hogy az intézményekre is a partnerként tekintsenek. Elvárjuk, hogy ez a szemlélet hassa át a köznevelési intézményeket mind a pedagógusok, mind a szülők irányában. Én magam 31 éve hiszek abban, hogy csak közösen lehet elérni azt a célt, hogy az oktatásunk jobb legyen, hogy a gyerekeinknek meg tudjuk adni a szükséges fejlesztéseket. Mindent ennek a célnak kell alárendelni, és egyetlen egy fél sem hagyható ki ebből a feladatból, sem a pedagógus, sem a szülő, sem a vezető, és legfőképpen nem a diák. Fontosnak tartjuk, hogy a tankerületek egymással is kommunikáljanak, ezért alakultak meg a regionális munkacsoportok a tavalyi évben, amelyben gyakorlatilag megvitatják a tankerületi központok azokat a feladatokat, amelyek ránk várnak. A véleményüket ezt követően eljuttatják a Klebelsberg Központhoz.
Erre a legjobb példa, a fejlesztési tervek kialakítása, illetve a későbbi nyomon követése. Ez azért is fontos, mert ezeken fognak alapulni az intézményi fejlesztési tervek. Ettől tudom, hogy nem mindenki boldog, hiszen ez egy újabb dokumentum, amit meg kell csinálni, ugyanakkor fontos, hogy minden intézmény meg tudja fogalmazni a hosszú távú céljait és terveit, valamint azt a folyamatot, amely ezekhez vezet. Ez segíteni fogja a munkát, megadja azt az állandóságot, amely az iskolák stabilitásához, és egyben a jövő igényeihez való alkalmazkodáshoz szükséges. Le kell szögezni, hogy a fejlesztési terv minőségét nem a mennyiség határozza meg. Nem az a cél, hogy egy újabb negyven-ötven oldalas dokumentumot készíttessünk, hanem az, hogy elkészüljön minden iskola megvalósítható víziója a saját jövőjéről, amely illeszkedik a környezetének igényeihez és a jövő feladataihoz.
Szeretném bemutatni a tankerületi központok elhelyezkedését is, mert tavalyhoz képest változás történt, július elseje óta hatvanra emelkedett a tankerületi központok száma. Az Esztergomi Tankerületi Központ önállóan működik július 1-től.
A Klebelsberg Központ irányítási eszközei közül szeretném kiemelni a beszámolókat. Megszüntettük a havi beszámolót, ugyanis rájöttünk arra, hogy ha minden hónapban a tankerületek adnak egy havi beszámolót, azzal feleslegesen terheljük a rendszert, miközben a befektetett munka nem áll arányban az eredménnyel. Ennek következtében a havi beszámoló helyett negyedévenként kérünk beszámolót a tankerületi központok működéséről, csökkentve az adminisztrációs terheket. Teljesen nem akartuk megszüntetni ezt a feladatot, mivel látnunk kell, hogy hol vannak kockázatok, hol kell középirányítói segítség vagy beavatkozás.
A tankerületi központok működésével kapcsolatban pozitívak a tapasztalataink, teljesen jól működnek önállóan, és egyre kevesebb olyan helyzet van, amikor központilag kell segítséget nyújtanunk a számukra. Általában forrásbővítést kérnek egy-egy rendkívüli feladat kapcsán, azonban szakmailag nagyon-nagyon stabilak. Megerősíthetem, hogy a működéshez szükséges forrás rendelkezésre áll. Tehát amikor lehet, amikor tényleg vis maior helyzet van, vagyis feltétlenül szükséges, hogy megsegítsük a tankerületeket, akkor a költségvetési kereteiken felül is biztosítjuk a probléma kezeléséhez elengedhetetlen forrásokat.
Kapcsolattartók segítik a gyors és hatékony információáramlást a Központ és a tankerületek között, minden régiót egy-egy kapcsolattartó képvisel, jelentősen megkönnyítve a napi munkavégzést például az adatbekérések esetében. Jól látszanak az ellátandó feladatok és azok az intézménytípusok, amelyek a Klebelsberg Központ és a tankerületi központok hatáskörébe tartoznak. Jól látszik, hogy a szakképzéstől az alapfokú művészetoktatási intézményeken, az általános iskolákon és a gimnáziumokon keresztül az EGYMI-kig szinte minden köznevelési intézménytípus megtalálható a fenntartói portfólióban.
Már említettem korábban, hogy milyen szemléletet várunk el a tankerületi központoktól az intézményekkel történő kapcsolattartás során. A fenntartók legfontosabb szakmai feladatai közé tartozik a köznevelési intézmények szakmai alapdokumentumainak a kiadása, kapcsolattartás a köznevelési intézményekkel, szakmai koordináció, segítségnyújtás köznevelési intézményekben működéshez szükséges dokumentumok előkészítéséhez. Ez általában úgy működik, hogy a Klebelsberg Központ a főbb szakmai dokumentumokat, illetve az alapdokumentációhoz ad egy sorvezetőt és minden tankerület a saját alapdokumentumait ez alapján készíti el. Az adatszolgáltatásokat a Központ küldi meg az irányító szerv részére, miután bekértük és átvizsgáltuk azokat. Az adatszolgáltatásokhoz egyes esetekben a tankerületektől kér a Központ információkat, akik viszont még sok esetben az intézményektől. Ki kell emelni, hogy a KRÉTA-rendszerből már elég sok olyan információ kinyerhető, amely megkönnyíti ezt a feladatot, azaz nem kell nap mint nap az intézményvezetőktől adatszolgáltatást kérni, mivel a tankerületi központok a szükséges adatok jelentős részét a KRÉTA-rendszerből ki tudják nyerni.
A fenntartó tanügyigazgatással kapcsolatos feladatai közé tartozik még a tanügyi nyilvántartások ellenőrzése, és úgy általában a fenntartói ellenőrzés, illetve a jogszabályok értelmében a köznevelési intézmények pedagógiai programjának, szakmai alapdokumentumainak a jóváhagyása, amennyiben azok többletkötelezettséget generálnak a tankerületi központ számára.
Koordinálja a versenyzéssel, tehetséggondozással kapcsolatos feladatokat, amely nem egy egyszerű dolog, mivel a mai világban nagyjából több tízezer különféle műveltségterülethez kapcsolódó verseny van. Ezek lehetnek tantárgyakhoz kapcsolódó tanulmányi versenyek, sportversenyek, művészeti versenyek, és még sorolhatnám. Nincs az a pénz, ami elegendő lenne ahhoz, hogy minden diák eljusson mindenhova, éppen ezért mi szeretnénk a jövőre nézve valamiféle priorizálást kialakítani a versenyek között. Mindenképpen az a cél, hogy minden területen legyen olyan verseny, amelyet valóban teljes egészében a tehetséges gyerekeknek a fenntartó finanszíroz, ennek következtében nem okoz gondot az, hogy a gyerekek eljussanak a különböző versenyekre. Nagyon fontos cél, hogy ne lehegyen olyan gyerek, aki mondjuk, nem indulhat el egy sportversenyen vagy egy tanulmányi versenyen azért, mert az fizetős, és erre a családnak nincs pénze. Elengedhetetlen, hogy egy rendszert képezzenek azok a versenyek, amelyeket a fenntartó finanszíroz – jelenleg jogszabály határozza meg azokat, amelyeken a részvétel költségét a fenntartóknak kell állniuk –, mert az nem megoldható/tervezhető, hogy tantárgyanként több tucat verseny részvételi költségét fizesse a tankerületi központ.
Engedjék meg, hogy a jövőre vonatkozó elképzeléseinkről is ejtsek néhány szót. Jelenleg a köznevelési rendszerünket az óvodák, általános iskolák alsó és felső tagozatai négy-, öt-, hat- és nyolcévfolyamos gimnáziumok, szakképző intézmények, alapfokú művészetoktatási intézmények és gyógypedagógiai ellátásban részt vevő intézmények – EGYMI, szakszolgálat stb. – alkotják.
A köznevelést az egyszerűség kedvéért négy pillérre helyeztük, néhány szót mindegyikről szólnék. A négy pillér a finanszírozás és fenntartás, az infrastruktúra, a módszertan és tartalom, valamint a humánerőforrás. Egyik nélkül sem tud működni, illetve azt is mondhatnám, hogy bármelyik nélkül összedől az oktatási rendszer.
Az első pillérnél maradva, ha megvizsgáljuk a fenntartói rendszer átalakulását, akkor jól látható, hogy 2017 előtt központosított gazdálkodás volt likviditási problémákkal, amelyet a 2016 tavaszán a költségvetési konszolidáció oldott meg. 2017. január elsejétől ténylegesen is felálló jelenlegi rendszerben a korábbi nehézségek már nem termelődtek újra. A tartozásállomány lényegében megszűnt, a tankerületeink zömének nulla, illetve a zéró felé konvergál, a Klebelsberg Központnak szintén., Ha egy tankerületi központnak mégis többletforrásra van szüksége például egy rendkívüli esemény következtében, akkor, a Klebelsberg Központ, mint középirányító be tud avatkozni, és segítséget nyújt. Fontos, hogy a szakmai feladatokhoz mindig meglegyen az a kellő forrás, amely biztosítja a megfelelő fejlesztéseket. A tankerületi központok és a Klebelsberg Központ 2018-as, illetve a 2019-es költségvetésről szóló törvényekben szereplő főösszege 591,8 milliárd, illetve 600,8 milliárd forintot tesz ki. A költségvetésről részletesebben a kilences szekcióban, ahol a Klebelsberg Központ tartja a szekcióüléseit, lesz szó elnökhelyettes asszony előadásában.
Megfelelő infrastruktúra nélkül nem tud működni az oktató-nevelő munka. A cél egy, a 21. századi igényeknek megfelelő tanulási környezet kialakítása minden állami fenntartású köznevelési intézményben. A legfontosabb feladat ezen a téren az, hogy közösségi tereket alakításunk ki, olyan motiváló környezetet biztosítson minden iskola, amely elősegíti a diákok számára a tanulási folyamatot. Emellett a hosszú távú célok megvalósítás érdekében elengedhetetlen, hogy pontos adatokon és a szükségleteken alapuló, tervet készítsünk arra nézve, hogy hol kell fejlesztéseket megvalósítani, mely iskolák azok, amelyeknek hiányosságait feltétlenül meg kell szüntetni, Ezt majd ütemezetten lehet végrehajtani. Tudom, hogy a média egy része azt várja a tankerületektől és a Klebelsberg Központtól, hogy tegnapra minden iskolát újítsunk föl. Ez azonban reménytelen elvárás, hiszen több évtized elmaradásait nem lehet egy-két év alatt ledolgozni bepótolni. Nem szabad elfelejteni, hogy 2017 előtt ezek az intézmények jelentős részben önkormányzati működtetésű, 2013 január elseje előtt pedig önkormányzati fenntartású intézmények voltak. Bár néhány médium azt próbálja sugallani, hogy a rossz állapot, a korszerűtlen fűtésrendszer, az évtizedek óta elmarad felújítás az állami fenntartó hibája, én teljesen kizártnak tartom, hogy az elmúlt 1,5 évben kerültek az iskolák leromlott állapotba. Egészen biztos, hogy nem azóta áznak be, vagy éppen omlik a vakolatuk. Ami 40 évig nem volt kifestve, ahol nem volt a tető megjavítva, azt elvárni, hogy mind a 2200 intézményünkben egy pillanat alatt ezt helyreállítsuk, teljesen irreális. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az EFOP-4.1.3-17 pályázat keretében jelen pillanatban több mint 400 intézmény újul/szépül meg. A tankerületi igazgatók és munkatársaik megfeszített munkájának köszönhetően az érintett intézmények több mint 80 százalékában be fognak fejeződni a munkálatok december 31-ig. Én azt hiszem, ez egy sikertörténet, az EFOP-4.1.3-17 projekt sikertörténetnek tekinthető, információim szerint 2019. március végéig minden, a pályázatban érdekelt intézményben elkészülnek a beruházások. Az eredetileg harmincmilliárd forintos keretösszegű projekthez a Klebelsberg Központ is hozzátett még forrást azért, hogy – az időközben az építőiparban tapasztalható jelentős áremelkedés ellenére – minden fejlesztés megvalósulhasson. Ez mintegy másfélmilliárdos többletkiadást jelentett számunkra. Nyilván az az elvárt eredmény, hogy modern, minden igénynek megfelelő ingatlanokban tanuljanak a gyerekek, legyen naprakész digitális eszközpark a pedagógusok és a diákok kezében., Fontos, hogy a pedagógusok kezében is legyenek olyan eszközök, amelyekkel valóban naprakészen tudják végezni a munkájukat. Ez, ha a konvergencia régiót nézzük, akkor nagyjából megvalósult, hiszen 45 ezer laptopot osztottunk ki az elmúlt tanévben a tanárok között. A közép-magyarországi régióban ez a segítség még várat magára, bár ott is kiosztottunk 28 ezer eszközt összesen 6,7 milliárd forint értékben, viszont ezek elsősorban a gyerekek oktatására szolgálnak, zömük az informatikatermekben került elhelyezésre. Ennek az a magyarázata, hogy az uniós forrásokból megvalósuló programok a konvergenciarégiókban valósíthatók meg, a közép-magyarországi régióban a fejlesztéseket költségvetési forrásból kell fedeznünk. Tudjuk, hogy a már említett 6,7 milliárd forintos beruházás mellett még szükség van további forrásallokációra is ezen a téren. Kiemelt feladat a mindennapos testneveléshez szükséges infrastruktúra bővítése, fejlesztése is a következő években. A TTT program keretében épülnek a tornatermek, tantermek és a tanuszodák, emellett azonban a kültéri sportolási lehetőségeket sem szabad elfelejtenünk, hiszen ezeknek a kihasználásával nemcsak élményszerzési lehetőségeket, hanem kapacitásbővítést is el lehet érni (például egy kültéri kondiparkkal vagy sportpályával). Jómagam a XII. kerületben voltam intézményvezető 18 éven keresztül. Minden alkalommal elmondtam a kollégáimnak és a szülőknek is, hogy attól nem szabad félni, hogy télen vigyük ki a gyerekeket a jó levegőre, mert nem attól lesznek betegek, hogy kint mozognak, hanem attól, ha nincsenek az időjárásnak megfelelő öltözetben, vagy csak állnak a pálya mellett. Visszatérve az infrastrukturális fejlesztéshez szükséges felmérésekre, nagyon fontos, hogy tényleg validak legyenek, és az adatokra alapozva valósuljanak meg a bővítések. Például ahol magas osztálylétszámok vannak, oda ne építsünk 45 négyzetméteres tantermeket, mert hiába lesz új az épület, attól még ekkora helyre nem lehet 32 tanulót leültetni. Korábban is azon az állásponton voltam, hogy racionalizálni kell az építkezéseket, a beruházásokat, valóban ott kell megvalósítani, ahol ezt a gyermeklétszám – mind a jelenlegi, mind pedig a várható – indokolja. Sajnos én magam is láttam olyan újonnan épülő iskolát, ahol pontosan tudjuk, hogy a következő években még nőni fog a gyereklétszám, de a tanterem nagysága 48 négyzetméter, azaz 24-25 gyereknél többet semmiképpen sem lehet benne leültetni. Egyszóval nagyon fontos dolog, hogy valóban olyat építsünk, amire azon az adott településen, azon az adott helyen szükség van.
A módszertani és a tartalmi megújulásról tegnap Csépe Valéria professzor asszony egy olyan előadást tartott, amely szerintem, mindenkit lenyűgözött. Ennek következtében én annál többet nem is szeretnék hozzáfűzni, mint azt, hogy NAT és rugalmas kerettantervek. Legyen meg mindenkinek a lehetősége a NAT-on és a kerettanterveken belül ahhoz, hogy eljusson arra a szintre, amit kötelezően el kell érni egy intézményben. Ehhez kapcsolódva szeretném jelezni, hogy nem szabad a gyerekeinket túlterhelni, ezért a NAT-ban meg kell határoznunk kötelezően azt a maximális óraszámot, amely fölé nem lehet menni semmilyen kiskapu segítségével sem. Ha ez nem valósul meg, akkor pont azt nem érjük el, amire szüksége lenne a diákoknak. Érdemes felidézni – professzor asszony egyik korábbi előadásában láttam is erről egy ábrát –, hogy amikor a tanárok visszajelzéseket küldtek a NAT-ról, az egyik gyakori kifogás az volt, hogy a gyerekek ne legyenek túlterhelve, ugyanakkor sokan már a következő mondatukban leírták, hogy például a matematikaórák vagy a magyarórák száma kevés. A kettő együtt azonban nem megy. Tehát, ha csökkentjük a tanórák számát, akkor azzal együtt kell, hogy járjon az is, hogy csökkentjük a tananyagot. És azt gondolom, hogy ha az órák hetven százaléka lesz az, amit a kötelező tanterv majd lefed, az elég lehetőséget biztosít arra, hogy egy speciális osztályban a fennmaradó időszakban lehessen például több ismeretanyagot átadni, vagy éppen a készségfejlesztésre, felzárkóztatásra, tehetséggondozásra több időt szánni. Fontosnak tartom, hogy ez a szemlélet tükröződjön majd a mindennapi munkát meghatározó jogszabályban és a napi gyakorlatban is. Ha ez nem valósul meg, akkor nem tudunk előrébb lépni.
Csak egy példa: egy erősebb gimnáziumban, ahová a képességeik alapján válogatott, tehetségesebb gyerekek járnak, ott mondjuk a matematika óraszám a kötelező tananyag ötven százaléka lesz. Maximum. Lehet, hogy annyi se. Az órák fennmaradó ötven százalékában lehet a tehetséggondozással, a többletismeretek átadásával foglalkozni, nem kell még további heti 3-4-5 órát beletenni az órarendbe. Heti 38 órában abszolút nem hatékony az oktatás, nem szabad abba a hibába esni, hogy azt gondoljuk, ettől lesz eredményesebb a pedagógiai munka.
A digitális fejlesztésről szintén beszélt Horváth Ádám is, sőt, beszélt helyettes államtitkár úr is. Rengeteg eszközt szállíttatunk ki már eddig is az iskolákba, és a beszerzések folytatódnak következő időszakban is.
Egészen biztosnak tartom, hogy az új NAT maga után vonja a pedagógusképzés és -továbbképzés megújulását is A képzés során fel kell készíteni a pedagógusokat, különösképpen a tanítókat arra, hogyan lehet felismerni a sajátos nevelési igényt, illetve annak jeleit a gyermekeknél. Ugyanis minél előbb felismerik a kollégák a problémát, annál gyorsabban kezdődhet meg a célzott fejlesztése a SNI tanulóknak. Ennek az elvárásnak a teljesüléséhez elengedhetetlen, hogy az ehhez szükséges képzést biztosítsák a pedagógusokat képző felsőoktatási intézményekben. A céltudatos fejlesztés és az integráció alapfeltétele, hogy az óvónők, tanítónők, tanárok rendelkezzenek a szükséges módszertani alapismeretekkel. Ez nem azt jelenti, hogy a gyógypedagógusok, illetve a konduktorok, a gyógypedagógusok, a szakemberek kiválthatók, pont ellenkezőleg: az a cél, hogy könnyebb legyen az együttműködés a többségi pedagógusokkal, jobban tudják segíteni egymás munkáját.
Ki kell emelnem motiváció fontosságát is. Úgy látjuk, hogy motiválni kell a pedagógusokat is mindenképpen. Erre vonatkozóan helyettes államtitkár úr előadásában is megjelentek olyan gondolatok, amelyek azt mutatták, hogy erre van a minisztériumnak és a Klebelsberg Központnak is van elképzelése. A Klebelsberg Központ megtette azt, hogy saját hatáskörben megemelte a túlóra díját 2018 januárjától, amelynek az összege 3045 forint jelen pillanatban. A pótlékokat is középre húztuk tavaly szeptembertől, mivel azt gondoljuk, hogy ezzel is motiválni – elismerni lehet osztályfőnöki, munkaközösség-vezetői munkát. Emellett megemeltük kétszázezer forintra a főiskolai végzettséggel rendelkező, pályakezdő pedagógusok bérét. Egy lehetséges megoldás például az is a motivációra, hogy a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj Programot kiterjeszteni a pályakezdőkre is. Azaz ne csak az egyetemi hallgatók vehessék föl a Klebelsberg Ösztöndíjat a hallgatói jogviszonyuk idejére, hanem a pályakezdő pedagógusok első három–öt évében is tovább lehessen folyósítani ezt az ösztöndíjat bizonyos feltételek teljesülése esetén.
Azt gondoljuk, hogy a megoldás egyik kulcsa az, hogy a fiatalokat nemcsak bevonzani kell a pályára, hanem ott is kell tartani. A tanárképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményekben a pedagógus szakokra jelentkezők száma nem tekinthető alacsonynak. Arról, hogy miért van lemorzsolódás, lehet vitatkozni. Úgy látom, az egyik probléma az, hogy tudósokat akarunk képezni a tanári szakokon és nem pedagógusokat. Ezért ameddig a diszciplináris ismeretekre helyeződik a hangsúly a képzés folyamán, addig sokan fogják föladni. Egyszóval a tanárképzésben tanárokat és nem tudományos kutatókat kell képezzünk.
Emellett nyilvánvalóan nagyon fontos az a motivációs elem, amelyről már az előbb is beszéltem, ez pedig az egzisztenciális biztonság, azaz a hallgató azzal a tudattal lépjen a pályára, hogy anyagilag is elismerik a munkáját. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyermekek mindenek felett álló érdekét kell szemmel tartanunk mindennapi munkánk során. Ha nem ez a legfőbb szempont, akkor teljesen mindegy, hogy milyen megoldásokkal állunk elő.
A partneri viszony erősítéséről már esett szó a Klebelsberg Központ és a tankerületi központok, valamint az intézmények vonatkozásában, emellett ki kell emelni, az ágazatközi együttműködés fontosságát is, hiszen oktatás nagyon sok ágazatban megjelenik. Az EMMI, mellett az ITM-nél, amely a szakképzésért felel, illetve a legtöbb minisztériumnál is, amelyek specifikus szakképzést folytató intézményeket tartanak fenn. Az innovatív szemlélet kialakítása, erősítése továbbra is prioritást élvez, szeretnénk ezt a folyamatot ösztönözni többek között pályázatok kiírásával. Idén a Klebelsberg Központ belső pályázatán, 3,4 milliárd forintot osztottunk szét a tankerületi központok között, amelyből 500 milliós forinttal kifejezetten a szakmai megújulást elősegítő programokat és jó gyakorlatokat támogattunk. Ha már beszéltem a tehetséggondozásról, akkor meg kell említeni, hogy tavaly elindítottunk egy MaTech elnevezésű, kreativitásra és digitális eszközhasználatra épülő matematika csapatversenyt. Terveink között szerepel egy hasonló elven működő, természettudományos verseny elindítása is, illetve a társadalomtudományok terén is aktivizáljuk magunkat, illetve támogatjuk az Esterházy Magánalapítvány történelemversenyét is, amely szintén a digitális eszközhasználatra és a tanulói kreativitásra, valamint az élményalapú tanulásra helyezi a hangsúlyt. A MaTech versenyről annyit még mindenképpen el kell mondani, hogy első nekifutásra mintegy 550 csapat jelentkezett az országból, amire rendkívüli módon büszkék vagyunk. A döntőben 12 csapat helyben mérte össze a tudását, amiben nemcsak a matematika és az informatika ismeretére volt szükség a diákoknak, hanem a kommunikációs készségüket és a kreativitásukat is erősen próbára tettük egy rövid színpadi produkcióval és egy infografika prezentálásával is.
A további céljaink között szerepel az is hogy megvalósuljon a szereplők közötti interakcióra épülő működés, a helyi szereplők szaktudásának maximális bevonásával. Különösen az interakció fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. Professzor asszony is beszélt arról, hogy nem leadni kell az órát, hanem azt irányítani kell úgy, hogy hagyjuk a gyerekeket dolgozni, kibontakozni; ők ismerjék fel a problémákat és jöjjenek rá a megoldásra. Sok esetben a facilitátori tanárszerep, a kooperatív munkaforma többet ér, mint a frontálisan megtartott órák. Eltökélten hiszek abban, hogy a diákok sokkal, de sokkal többre képesek, mint amit mi gondolunk róluk. Ha hagyjuk őket gondolkodni, alkotni, akkor rájönnek azokra a logikai összefüggésekre, tételekre például matematikából, amelyeket egyébként mi meg akarnánk nekik tanítani. Tegnapelőtt az Észak-budapesti Pedagógiai Napokon egy füzetben azt láttam kiemelve, hogy a digitális eszközök rendkívüli módon előtérbe fognak kerülni a pedagógiai munka során. Ezt mindannyian tudjuk, mint ahogy azt is, hogy az eszközök sohasem fogják helyettesíteni a pedagógusokat, csak segíthetik a munkájukat. Ugyanebben a füzetben az egyik oldalon a Szorobán szerepelt, amely egy ősrégi matematikai eszköz, ennek ellenére a mai napig nagyon hatékonyan segíti a tanulók gondolkodását, és erősíti a matematikai tudását hosszú távon is.
A stabil financiális háttér biztosításáról már beszéltem ennek kapcsán ki kell emelni azt a célt, hogy a rendszernek kezelni kell tudni a szociális, egészségügyi és egyéb hátránnyal élő gyerekeket, diákokat is. Ezért is fontos feladata a Klebelsberg Központnak, hogy minden tankerületi központ rendelkezzen a különleges bánásmódot igénylő gyermekeket ellátó intézményekkel, amelyek minden sérüléstípus ellátását a szülők számára elérhető távolságban tudják biztosítani. Ezért folyamatosan növeljük az EGYMI-k számát, illetve az EGYMI-ken belül az óvodai és egyéb csoportok számát is. Támogatjuk külön autista osztályok, csoportok létrehozását is, tekintettel a növekvő igényekre. Az EGYMI-k számának növelése és a kapacitásbővítés mellett a másik legfontosabb feladat az SNI gyerekek integrált nevelésének–oktatásának erősítése, az ehhez szükséges feltételrendszer és erőforrások bővítése.
A szekcióban lesz szó a tankerületi tanácsokról, amelyek a reményeink szerint fontos testületei lesznek helyi szinten az iskolai munka további megerősítésének, támogatásának. Szintén majd ott szeretnénk bővebben beszélni a Klebelsberg Képzési Ösztöndíjról is, amelyet korábban már említettem. Ez az egyik zászlóshajója a pedagógus utánpótlás biztosításának. Szó lesz még a KRÉTA-rendszerről is, amelyet szívügyemnek tekintek. Bár egyes médiumok szerint én vagyok az egyetlen, aki hisz benne az országban. azért remélem, hogy ez nem így van. Szeretném hangsúlyozni, hogy működik a KRÉTA, de tény, hogy meg kell tanulni használni. Ez egy komplex, az iskolák és a fenntartók igényei szerint fejlesztett informatikai rendszer, amelyet meg kell ismerni ahhoz, hogy hosszú távon hasznosuljon, és könnyebbé tegye az oktatási rendszer szereplőinek az életét. Ez az energia-befektetés egészen biztos, hogy meg fog térülni. Az előnyeiről, a fejlesztés irányairól, és a benne rejlő lehetőségekről a szekcióban fogok beszélni.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.