Dr. Révész László

Módszertani szemléletváltás a köznevelésben.
Komplex alapprogram

Tisztelt Elnök úr, kedves jelenlévők!

Megmondom őszintén, rendkívüli módon meg vagyok illetődve, hogy itt állhatok Önök előtt. Nagyon sok előadó azzal kezdi a plenáris előadását, hogy ez már az ötödik, nyolcadik, tízedik, tizenötödik konferenciája. Én tavaly ültem itt először a sorokban, és nem gondoltam, hogy lesz alkalmam és lehetőségem bemutatni Önöknek a Komplex alapprogramot. Ez úton szeretném megköszönni a szervezőknek a lehetőséget. A plenáris előadás mellett volt két workshopunk, amin sikerült bemutatnunk a programban fejlesztett komplex órát, a program egyik innovatív elemét. Erre majd még ki fogok térni az előadásomban, hogy miről is szól. Illetve volt egy nagyon komoly szekció, ahol az Eszterházy Károly Egyetem által megvalósított fejlesztéseket próbáltuk meg összekapcsolni. Ide tartozik a nemzeti alaptanterv, az okos tankönyvek, illetve az a módszertani fejlesztés, amit mi komplex alapprogramnak hívunk és a pedagógusok módszertani fejlődését támogatja.

Megmondom őszintén, a fejlesztés során többször eszembe jutott, hogy vajon én miért lettem pedagógus, vajon én miért lettem tanár? Gondolom, Önök közül is sokan fölteszik ezt a kérdést. Nekem nagyon sokszor az általános iskolai testnevelő tanárom jut az eszembe. Ő nagyon sokszor kimondottan élményközpontú, játékalapú órákat tartott nekünk. Akkor még nem láttam ennek a hasznát és az értelmét, hanem sokkal később, amikor egyetemista voltam, és a Testnevelési Egyetemre jártam, tanárképzésben vettem részt. Ott azt tapasztaltam, hogy az első évfolyamon lévő vizsgákon mindig elsőre át tudtam menni, mindegy, hogy milyen tantárgy (úszás, torna, gimnasztika stb.) volt, és ez így volt a második és harmadik évfolyamban is. Akkor értettem meg, hogy a tanárnak milyen jelentősége és szerepe van a tanulmányok során. Micsoda óriási lehetőség, mikor a tanulók fejlesztéséről, neveléséről, személyiség formálásáról tud egyrészt dönteni, másrészt segíteni, formálni ezt a folyamatot a pedagógus. Napjainkban tapasztaljuk, nincs egyszerű helyzetben egy pedagógus, mert a körülöttünk lévő világ, a társadalom, a gazdasági helyzet, az informatika rohamosan változik, fejlődik. A postagalamb egy korszerű kommunikációs eszköznek tűnt és alkalmazták, ma meg már ott tartunk, hogy a tanulók zsebében ott van a világ, egy okostelefonon. Azt is tapasztaltam és láttam, hogy mikor én iskolás voltam, nagyon sok olyan eszköz volt az iskolában, ami esetleg otthon nem. Volt írásvetítő, diavetítő, zárt láncú televízió, videó, ma meg megfordult ez. Olyan eszközök, lehetőségek vannak a tanulók kezében, zsebében, amilyen az iskolában nincsen.

Az egyik órám után odajött hozzám egy diák és megdicsért. Azt mondta, tanár úr, én egész órán figyeltem, megmondom őszintén, hogy érdekesebb volt, mint a Facebook. Akkor jöttem rá, hogy versenyeznünk kell a Facebookkal, az Onstagrammal, a Twitterrel és minden egyéb olyan alkalmazással, amit a tanulók használnak. Nincs egyszerű dolga természetesen a pedagógusnak, mert teljesen más az ingerküszöbe a gyerekeknek. Az oktatásmódszertan is fejlődött természetesen, de valljuk be őszintén és lássuk be, hogy az oktatással kapcsolatos módszertani változások azért nem annyira dinamikusak és nem annyira jellemzők, mint más területeken. Amikor a programot elkezdtük fejleszteni, gyerekeket kérdeztünk meg arról, hogy milyen az iskola, hogyan élik meg ők, vagy milyen iskolát szeretnének ők. Tanulók mondták:

• Azért, hogy megtanuljunk minden olyat, ami fontos, és felnőtt korunkban ezt fel is tudjuk használni.
• Hogy megtanuljanak a gyerekek számolni, olvasni, hogyha nagyok lesznek, akkor legyenek orvosok.
• Nagyon sok kedves tanár van, meg szeretem az órákat.
• Egyrészt az alaptudományokat megtanulni. Én nagyon szeretem az informatikát, a sakkot, a matematikát, az irodalomból az összes tárgyat és a rajzot.
• Csoportban dolgozunk. Azért, hogyha felnövünk, ne legyünk olyan buták.
• Az jó lenne, hogyha itt lenne egy bűvész. Szeretnék több kézműves foglalkozást meg szabadidőt. Hogy sok szünet legyen.
• Mindenképpen azoknak a tárgyaknak a számát növelném, amik a mindennapi életben egy alapvető dolog.

Rendkívül kreatívak a gyerekek, nagyon sok mindent megfogalmaztak. Talán a kérdés még mindig nyitott, hogy milyen a jó iskola. Tudjuk, a „jóságot” nagyon nehéz mérni, mérhetővé tenni és nagyon-nagyon sok szempont van. Bódis államtitkár úr, mikor a plenáris előadását tartotta, azt mondta, hogy az a jó iskola, ahonnan a gyerekek nem akarnak hazamenni és szeretnének ottmaradni. Úgy kell kirángatni őt az iskolából. Mondhatjuk azt, hogy valóban az élmények, a pozitív élmények, a tanulót aktívan foglalkoztató iskola jutott a mi eszünkbe is, mikor ezt a kérdéskört próbáltuk megfogalmazni. Azaz egy olyan iskola hol a tanulók a következő nap elejét várják és nem a nap végét.

Miről is szól a komplex alapprogram? Alapvetően hazai és nemzetközi példákon alapulva rendszerbe ötvöztük és foglaltuk a differenciált fejlesztéshez kapcsolódó módszertanokat, lehetőségeket, ez az alapja a komplex alapprogramnak. Természetesen a kompetencia alapúságot figyelembe véve, az ismeretnek és a tudásnak a szerepét és jelentőségét nem kisebbítve, de az alapvető képességek fejlesztésére fókuszálva, a készségek kialakítására törekedve valósítjuk meg programunkat, hiszen nagyon sokszor a tudás és az ismeret kerül előtérbe.

Engedjenek meg egy rövid történetet. A kislányom most kezdte az iskolát. Az iskolában a harmadik héten jártunk, amikor boldogan jött haza, kérdeztem is, mi történt az iskolában. Ő még abban a korban van, mikor megválaszolja ezt a kérdést. Egy kicsit később jön ugye a klasszikus kérdés: mi történt az iskolában? Erre jön a klasszikus válasz: semmi. Ő még válaszol, és azt válaszolta, hogy a reláció analízist tanultuk. Rögtön vissza is kérdeztem, hogy micsodát? Hát a reláció analízist. Ott volt mellette a kettő és fél éves kistestvére, ő is visszakérdezett, hogy mi az a jejáció anyalizis? A válasz, az volt, hogy azt nem tudom, de azt igen, hogy nem mindegy, hogy merre néz a kacsa csőre. Biztos, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen vannak elhelyezve a megfelelő tartalmak? Ez egy örök kérdés!

Alprogramokkal támogatott a programunk, ami a képesség és készségfejlesztést támogatja. Erről ma még fogok beszélni. A tanulók közti különbségeket, státuszbeli különbségeket is szeretnénk valamilyen szinten kompenzálni. Az eredő célja a programunknak nem más, mint a végzettség nélküli iskolaelhagyás kérdésköre. Itt viszont szeretném megerősíteni, hogy a prevenciós célú beavatkozásokhoz kapcsolódó stratégiai intézkedések képezik a program alapját. Ezt csak azért jelzem, hogy az intervenciós és a kompenzációs stratégiának a tartalmi elemei teljesen mások. Egy pici bizonytalanságot érzünk, amikor képzésekre megyünk, és kint vagyunk az iskolákban. A programban a megelőzésről (végzettség nélküli iskolaelhagyás) van szó, amit mi szeretnénk. Tudjuk azt, hogy mennyire nagyot szór az, hogy milyen a végzettség nélküli iskolaelhagyás Magyarországon. A programot úgy fejlesztettük alapvetően, ha szabad ezt a csúnya példát használnom, hogy a Gauss-görbe teljes spektrumát le tudjuk fedni. Tehát, alapvetően a lemaradó hátrányosabb helyzetű tanulók, a statisztikailag létező, de egyébként a gyakorlatban nem biztos, átlagos tanulók, és a tehetséges tanulókra is fókuszál a programunk. A felépítését tekintve alapvetően így néz ki:

Megvannak az értékek, megvannak a célok. Természetesen ezek alapelvek mentén szerveződtek. Ezek az alapelvek átjárják a teljes programot. Ide tartozik a méltányosság, az adaptivitás, a közösségi lét, a tanulás támogatás, illetve, a tanulástámogatás. Természetesen az elmúlt időszak egyik kötelező olvasmánya számunkra is a Nemzeti alaptanterv tervezete volt. Megnéztük, hogy a Nemzeti alaptantervhez, hogyan és miként tud illeszkedni a Komplex alapprogram. Azt tapasztaltuk, hogy a Nemzeti alaptantervben megjelenő alapelvek és a Komplex alapprogramban megjelenő alapelvek nagyon jól összekapcsolhatók, és nagyon jól támogatni tudják azokat a célokat, amelyek a Nemzeti alaptantervben megfogalmazódnak.

Nem létezik úgy pedagógiai program, hogy ne lenne tanulási, tanítási stratégia. Mi a differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportban elnevezést alkalmaztuk. Tehát, ez a DFHT stratégia az, amire mi fölépítettük a programunkat. Hogy ez nagyjából miről szól? Az esélyegyenlő, a méltányos, a hátránykompenzáló iskoláról. Sok esetben úgy érezhetjük, hogy a tanulóknak azonos mértékű segítségre van szüksége, ugyanúgy kell őket támogatni, de nem. A személyre szabott egyéni tanulási utakat érdemes támogatni, és a különböző tanulási területeken másként és máshogy, ahhoz, hogy alapvetően mindenki el tudjon jutni az almáig. Mi fog ehhez kelleni? Hát négyszemközt vallom be, és csak Önöknek, hogy a pedagógus. Szeretnék itt utalni Pali bácsira, akit az év tanárának választottak meg. Éppen egy képzésre mentem, mikor a rádióban hallottam Pali bácsiról. Nagyon sok olyan innovatív módszert alkalmaz, például a QR kódokat, kincskeresést, puskaírást, amit ő bevitt a gyakorlatba, de bevallotta azért azt is, hogy bizonyos szinten neki többletfeladatai is vannak ezzel. Nagyon sokat kell készülni az órára, de azt tapasztaljuk, hogy a direkt, a tanár központú módszerek irányából érdemes elindulni az indirekt tanulásszervezés irányába. És talán eljutni arra a szintre, hogy társtanítás segítségével eredményessé és hatékonnyá tehető legyen a tanulási folyamat.

Alprogramjainkat nagyon röviden szeretném csak Önöknek bemutatni, mert hosszabban nincsen nagyon rá lehetőség:

• A digitális alapú alprogramunk esetében a digitális állampolgárság kialakítása alapvetően a cél. Próbáljuk azt a szemléletet kicsit formálni a tanulókban, hogy a majd „kiguglizom” tanulási módszer, illetve a control c, control v, control p, enter billentyű funkciókon kívül más is létezik a számítógépen. Hogyan tudják ezt a mindennapi gyakorlatban használni?
• A logika alapú alprogramunk a logikus, problémamegoldó gondolkodásra ösztönöz játék segítségével. És a játékkal nem a tanulást szeretnénk kiváltani, hanem összekapcsolni a kettőt.
• A testmozgás alapú alprogramunk azzal együtt, hogy bevezették a mindennapos testnevelést és kapott hideget, meleget, azt a célt próbálja meg szolgálni, hogy minél több mozgástevékenység legyen az iskolában, és ennek egyik pillére az, mikor a tanórára tudjuk bevinni a mozgást. Mondjuk, egy ugróiskola segítségével a tanulók a matematikai területeket tanulják, de mellette megjelenik a mozgás is.
• Az életgyakorlat alapú alprogramunk esetében nagyon sokáig az volt a szemlélet, hogy ez foglalja és hassa át a teljes programot. Itt alapvetően a konstruktív életvezetés kialakítása a cél, illetve próbálkozunk olyan területekkel is, hogy a telefon simogatása mellett esetleg társas kapcsolatokat is kialakíthatnak a gyerekek, mert a fizikai valóság, az legalább olyan értékes, mint a virtuális valóság.
• A művészetalapú alprogramunk, a művészettel nevelés eszközeit használja és nem a művészetre nevelést. Senkit nem fogunk tudni és nem is szeretnénk megtanítani se furulyát fújni, se hárfázni, hanem azt gondoljuk, hogy a művészeti alkotásokkal létrehozott kreatív tevékenységek megfelelően fejlesztik a tanulókat, és hozzájárul a tanulási folyamatukhoz.

Általában puzzle-val szoktuk szimbolizálni a programunkat. Ennek alapvetően az a célja, hogy picit érzékeltessük az Önök irányába azt, hogy ezek a lehetőségek a komplex alapprogram megvalósítása során az iskolákban. Ezekből annyit alkalmaz az iskola, amennyit tud. Mi a DFHT módszerrel támogatott órák arányát húsz százalékban javasoljuk. Ez az arány, amikor jelenjen meg a differenciált fejlesztés. Ebben van egy rövid üzenet is, ami arról szól egyébként, hogy a másik nyolcvan százalékban a pedagógusok azokat a módszereket, eszközöket tudják alkalmazni, amit egyébként ők a korábbi praxisukban alkalmaztak. És itt érkezünk el a komplex órákhoz, amik a multidiszciplinaritást próbálják meg biztosítani. Egy nagyon szép kifejezést hadd használjak: transzverzális készségek, a tantárgyakon átívelő, az ismereteket összekapcsoló területek, ahol az alprogramok szerepe megjelenik. És itt van a ráhangolódás óra, ami nem az órára, hanem magára az iskolai létre, és azzal kapcsolatos területekre próbálja meg ráhangolni a tanulókat.

Szolgáltatási portfólióval is készültünk. Ennek egyik eleme a képzések, hiszen tudjuk, hogy egy iskolai program, egy fejlesztés akkor tud sikeres és eredményes lenni, hogyha szolgáltatásokkal bír. Megmondom őszintén, ha képzésekről beszélek, akkor mindig zavarba jövök, mert nemrég olvastam egy tanulmányt, arról szólt, hogy a pedagógusok hatvanöt százaléka úgy érzi, hogy nincsen szüksége továbbképzésre. Ez engem azért bizonytalanít el, mert Bódis államtitkár úr arról beszélt, hogy a minőségi oktatásnak az egyik feltétele a módszertani megújulás és a pedagógus-továbbképzés. Mi képzésekkel próbálkozunk, természetesen ezek akkreditált pedagógus-továbbképzések. A komplex alapprogram és a DFHT módszertanát magába foglaló képzéseink azok, amik megalapozzák a teljes programot, és az öt alprogrami képzésből szabadon választhat a pedagógus az érdeklődési körének megfelelően a nyitottságának, vagy az iskola lehetőségeihez mérten. Tehát ezek közül kettőt választhatnak a pedagógusok.

Képzés előtt meg szoktuk kérdezni, hogy milyen motivációval ülnek itt a kedves kollegák. Volt olyan, az egyik tréninggyakorlatunk közben kérdeztünk, hogy mi az, amit szeretne elérni a pedagógus. Volt, aki jelentkezett, hogy a 12:05-ös buszt, merthogy sietne haza. A képzés az hét óráig tartott. De azért nagyon sok pozitív példa is van természetesen. Szoktunk egy másik tréninggyakorlatot is csinálni, ami arról szól, hogy hogyan haladnak a pedagógusok tovább a komplex alapprogram útján. Azt tapasztaljuk, hogy kezdenek háttérbe szorulni, legalább is szemléletben a poroszos módszerek, azok, amik a frontális munkához kapcsolódnak. Megjelenik itt már egy picit a motiváció, megjelenik az új tanári céloknak a szerepe. Tehát mégiscsak azt látjuk, hogy a képzéseken biztosított tartalmak, azok hozzájárulnak ahhoz, hogy a pedagógusok szemlélete formálódjon ebbe az irányba. Másik nagy terület, ami a szolgáltatások körét segíti és támogatja, azok a kiadványaink, amelyekkel egyébként itt a standunkon is ismerkedhettek. Olyan sok kiadványunk van, szám szerint ötvenhat, amit már így egymásra kell pakolnunk, hogy a teret maximálisan ki tudjuk tölteni vertikálisan is. Alprogrami koncepciók, alsós, felsős tantárgyakhoz kapcsolódó kézikönyvek, óratervi illusztrációk, foglalkozástervek alkotják a kiadványainkat. Ezek megjelennek offline, tehát nyomtatott verzióban, de a kor haladó szellemét követve létrehoztunk egy digitális tudástárat is, ahol minden, a programban részt vevő pedagógusnak rendelkezésre áll az összes kiadványunk. Úgy, hogy rá tudnak keresni, tantárgyakra, évfolyamokra. Óraterv illusztrációink, tanmenet illusztrációink is vannak, pontosan emiatt, hogy segítsük a pedagógusoknak azt a tervező munkához kapcsolódó tevékenységét, ami mondjuk, egy-egy tanmenetnek a kiegészítéséhez kapcsolódik. Ezeket nyugodtan lehet integrálni. Maga a program plasztikus, ami azt jelenti, hogy úgy és annyit használ fel belőle a pedagógus, ami az ő meglévő gyakorlatához, kompetenciájához kapcsolódik, és változtathatóak ezek a területek. Ezek javaslatok, illusztrációk. Aki szeretné, egy az egyben tudja használni, de természetesen lehetőség van arra, hogy bizonyos elemeit megváltoztassák a pedagógusok.

Itt jutunk el egy bizonyos mozaikszóhoz (SZTR), ez a szakmai támogató rendszer, ami egy folyamatba ágyazott támogatási rendszert jelent. A tudástár mellett, amint említettem, jelenléti támogatással kívánjuk a pedagógusok munkáját segíteni. Ez azt jelenti, hogy a szakmai támogatóink kimennek az iskolába, hospitáláson keresztül egyéni megbeszéléseken keresztül, az adott pedagógus tevékenységét áttekintve nézik meg, hogy vannak-e esetleg fejlesztési pontok még, lehetőségek, az adott órával, adott foglalkozással kapcsolatban. Két különböző szint, az intézményvezető és a pedagógus jelenik meg ebben a szakmai támogató rendszerben, jelenléti támogatásban, hiszen teljesen más területeken kell egy intézményvezetőt támogatni, mint mondjuk egy pedagógust.

Nem mondom, hogy hosszú, sárga, rögös út a komplex alapprogram útja, de azért van egy útja, amíg eljutunk oda, hogy ez jól tudjon működni. Van a bevezetés előtti időszak, ahol minden információt megpróbálunk mind a tankerületek vezetőinek, mind az intézményvezetőknek, mind a pedagógusoknak is workshopok keretében is biztosítani. Cél, hogy megismerjék a programot, és ha úgy döntenek, hogy csatlakoznak a programhoz, akkor jönnek a pedagógus képzéseink, továbbképzéseink, a szakmai támogató rendszer, a tudástár, és ez után a folyamatba ágyazott támogatás, amit említettem. Ez legalább egy tanév időszakáig tartó folyamat. A második tanévben az iskola el tudja dönteni, hogy milyen szintű további szakmai támogatásra van szüksége. Amikor már stabilan tud esetleg működni a komplex alapprogram az iskolában, akkor a bevezetést követő időszakban egy iskola hálózatban tudnak majd részt venni, aminek pontosan az a célja, hogy az iskolák együttműködve, tapasztalataikat megosztva tudjanak együttműködni, és a komplex alapprogramot megvalósítani. Ennek egyik eleme lesz majd az élmény suli, amit pályázat útján lehet elnyerni, és a komplex alapprogram elemeit leginkább, és professzionális szinten megvalósító intézmények fogják tudni elnyerni az élmény suli címet.

Említettem már Önöknek a nemzeti alaptantervet, illetve a tervezetet. Az abban megjelenő tanulási és nevelési célokkal megpróbáltuk összekötni a komplex alapprogramnak az összetevőit és az elemeit. Mi egy holisztikus szemléletet vettünk alapul és azt néztük meg, hogy a programunkat hogyan tudjuk összekapcsolni ezekkel a nevelési célokkal. Azt tapasztaltuk, hogy elsősorban az alprogrami területek és maga a DFHT módszertan hozzájárul ahhoz, hogy ezeket a tartalmi elemeket meg tudjuk valósítani. Megnéztük a NAT tervezetében, hogy a differenciált kifejezés hányszor szerepel. Harmincegy oldalon keresztül negyvenhat alkalommal jön elő. Tehát, amikor mi arról beszélünk, hogy differenciált fejlesztés, talán mint módszertani lehetőség, nem egy olyan dolog, amit ne lehetne kihasználni, akkor amikor a nemzeti alaptanterv tervezete is megerősíti.

Megmondom őszintén, mindig egy picit bizonytalan vagyok benne, hogy hogyan tud ez jól működni. De csak és kizárólag együttműködés keretében. Szeretném megköszönni a Klebelsberg Központnak a támogatását, az együttműködést; a tankerületi központoknak a támogatását és – nem utolsó sorban – az intézményvezetőknek és a pedagógusoknak a visszajelzéseit. Most még abban az úgynevezett bevezetési időszakban vagyunk, ami egy tanév. Amikor a visszajelzések után még formáljuk és fejlesztjük a programot és 2019 szeptemberétől tekinthető véglegesnek. Most, jelenleg hatvanöt iskolában indultunk el. Van egy mérés-értékelési kutatási csoportunk, amely folyamatosan vizsgálja a program sikerességének és működésének az összetevőit. Ezt azért szeretném így kihangsúlyozni, mert nem ellenőrizni szeretnénk az iskolákat, nem azt szeretnénk megnézni, hogy a pedagógus mit csinál, hanem a program hogyan működik. Lehetőségeket próbálunk biztosítani, illetve azt, hogy az iskola saját igényeinek, lehetőségeinek megfelelően formálja. Nem az iskolát kell a komplex alapprogramhoz igazítani, hanem a komplex alapprogramot az iskolához.

Köszönöm szépen a diszkrét jelzést elnök úrnak, hogy lejárt az időm. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!