Dr. Kaposi József

A konferencia zárása

A megnyitón hallhattuk, hogy több mint 1200-an jelentkeztek a SULISZERVIZ által szervezett 20., jubileuminak tekinthető konferenciára. A háromnapos rendezvényen közel 20 plenáris előadásra került sor és 13 szekcióban és számos workshop keretében a különböző új fejlesztések, innovációk kerültek bemutatásra. Mindezt jól kiegészítették azok a tanyanyagfejlesztéssel kapcsolatos kiállítások, amelyeket itt az elmúlt napokban láthattunk. Imponálóak a számszerűsíthető adatok, amelyek azt sugallják, hogy az elmúlt időszakban számos országos és helyi szintű és jelentőségű innováció valósult meg.

Mindez hangsúlyosan azt sugallja, hogy egyre jobban teret nyert a tevékenységalapú és tanulóközpontú, továbbá felhasználóbarát megközelítés. Mindezek mögött ezernyi jó szándék, jó akarat is beazonosítható. E sok pozitívum mellett ugyanakkor óhatatlanul megfogalmazódik a kétely, amely minden szakmai és tudományos eredmény egyik legfontosabb kísérőjelensége. Az előbbiekben Csapó Benő a konferenciára vonatkozóan azt idézte József Attilától, hogy „Húsz esztendő hatalom”, nekem egy másik gondolat villant be a fiatalon elhunyt költőtől: „Gyémánthegyen állunk, De zsebünkben kavicsok vannak.”

A konferencia egésze arról győzött meg, hogy egyre jobban érvényesülnek a kutatásokban és fejlesztésekben a tudományos normák, alakulnak a különböző szintű és szervezettségű tanulási-tanítási hálózatok (bár ezek kapcsolódási módjairól ma jobb nem beszélni). Az iskolákban mindenhol most már van KRÉTA, ami több, mint íróeszköz. Egyre szakszerűbben működik a pedagógusminősítés, hódít az élménypedagógiai minden szinten és minden formában, az ajtónk előtt áll a digitális „cunami”, már látótávolságban van a mesterséges intelligencia széleskörű alkalmazása, sőt a ROBOTTANÁROK kora is belátható időn belül eljöhet. Ma már szinte minden OKOS: a tanterv, a tankönyv és reményeim szerint a diákok is. A szakszerűséget új és egyre nagyobb adatbázisok segítik, így már van BIG DATA is.

De hol vannak – önkényesen fogalmazva – a BIG EREDMÉNYEK?

Ha megnézzük a közoktatás indikátorairól kiadott MTA kiadványt[1], akkor azt tapasztaljuk, hogy minden lényeges mutatóban – legyen szó szövegértés, matematikai gondolkodás, természettudományos szemléletmód – nem nő, hanem csökken a hazai diákok teljesítménye. Egyetlen lényeges indikátorban van növekedés, ahol pedig nem kellene, ez pedig a korai iskolaelhagyás, vagy más néven a végzettség nélküliek számaránya. Ezekkel legalább egyenértékű probléma, hogy a „végeken” dolgozó pedagógusok a nevelési-oktatási folyamatokhoz kapcsolódó gondokat – amit itt mint problématérképet azonosítottunk – labirintusként élik meg a mindennapokban. Félő, hogy ugyanígy tekintenek a régóta megoldatlan problémákra a az oktatásirányítók is. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mik a magyarázatai annak, hogy az oktatási rendszer szinte minden szereplője a maga szintjén „Pilátus” kérdésére a jó választ adja, mégis „Barabás” neve tölti be a kommunikációs teret.

Természetesen a kialakult helyzet sokféle okból és hosszú idő alatt alakult olyanná, amilyen, és ebben sokak felelőssége benne van, így természetszerűen az enyém is és a konferencia vissza-visszatérő résztvevőié is, persze mindenkié más és más mértékben. Tudom, hogy nem jó egy ilyen jó hangulatú konferenciát felkavaró kérdéssel zárni, de reményeim szerint a későbbiekben megvalósuló fejlesztések majd nemcsak helyi szinten, hanem az egész ország szintjén meghozzák a várva várt eredményeket.

Zárásként minden résztvevő nevében köszönöm az előadóknak, szekcióvezetőknek munkáját, a jelenlévőknek a kitartást és a konferenciát szervező SULISZERVIZ munkatársainak a kiváló szervezést, a gondoskodást, a figyelmet és nyugodtan mondhatom, a szeretetet, amelyet az elmúlt napokban élvezhettünk. Külön élményt jelentett számomra az a nem egyszer hajnalig tartó sok informális beszélgetés, vitatkozás, amely nyomán én biztosan nagyon sokat tanultam.

Bízom benne, hogy a SULISZERVIZ meghatározó munkatársai, Kónya Mari és Molnár Csaba a továbbiakban is folytatja ezt az elhivatott és alázatos munkát, ami nélkül nincs ez a sikeres konferencia sorozat.

Jó étvágyat az ebédhez és balesetmentes utat hazafelé! Viszontlátásra jövőre!

[1] A közoktatás indikátorrendszere. http://www.mtakti.hu/wp-content/uploads/2018/02/A_kozoktatas_indikatorrendszere_2017.pdf