Loboda Zoltán
A jövő kulcsa – digitális kompetencia
szekció összefoglalója
Sok szeretettel köszöntök mindenkit. A szekciónk a digitális kompetenciafejlesztés négy különböző aspektusával foglalkozott. Az előadások azokra az elemzésekre és szakértői munkára épültek, amelyeket a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ az elmúlt fél évben végzett. A szekcióban elég népesen voltunk, a munkánk módszertanilag hagyományos módon, előadásokra épült, amiket megjegyzések, tisztázó kérdések és javaslatok követtek.
Az első előadás a digitális iskola, az oktatás-, illetve tanulásszervezés kérdéskörével foglalkozott. Az előadás arra az elemzésre épült, amelyet a DPMK végzett és megpróbálta feltárni, hogy a tanóra és az iskola, valamint az oktatásirányítás szintjein milyen típusú kihívások azonosíthatók, milyen változásokra van szükség ahhoz, hogy a digitális pedagógia (ami alapvetően azért a hagyományos oktatás és tanulásszervezési eljárások kereteit szétfeszíti) ehhez a jelenlegi oktatás- és tanulásszervezési környezetben igazodni tudjon. Az előadásban kiemelt javaslatok főként olyan jellegű változásokra fókuszáltak, amelyek egyfajta érték- és kultúraváltást igényelnek az oktatásirányítás és az intézmény oktatásszervezési munkájában, ugyanakkor azért a meglévő keretek között próbálják azokat a lehetőségeket kihasználni, amelyek egyébként a szabályozás által adottak.
A második előadás a digitális kompetenciafejlesztés digitális oktatási stratégia által elvárt céljaihoz illeszkedően egy exante vizsgálat eredményeiről számolt be. Az exante vizsgálat az üzleti világban ismert bevett kvalitatív elemzési módszer. A vizsgálat arra épült, hogy a DOS-ban és az implementációját szolgáló cselekvési tervekben, valamint az európai uniós digitális kompetenciák fejlesztését segítő referenciakeretek alapján, milyen elvárásrendszer azonosítható, ezek milyen követelményeket támasztanak a digitális kompetenciák fejlesztésével, bevezetésével és a működtetésével kapcsolatban. A vizsgálat ezeket a követelményeket – mint szükséges feltételrendszert – vetette össze a jelenleg adott szabályozási, értékelési, fejlesztési és szakmai támogató-szolgáltató rendszer nyújtotta lehetőségekkel. Az elemzésből levont következtetések alapján a vizsgálat javaslatokat fogalmaz meg az egyéni (tanulói, pedagógusi, intézményvezetői, intézményi) kompetencia elvárások bevezetésével és fejlesztésével kapcsolatosan, továbbá
- szervezeti, tankerületi;
- szakmai támogató szolgáltatások és
- kormányzati intézkedések szintjeire specifikálva.
A javaslatok az előadás során négy dimenzióban lettek ismertetve: a szabályozás, az értékelés, a szakmai szolgáltató támogatás és a fejlesztés területén. A javaslatokhoz kapcsolódóan egy mátrixban került bemutatásra, hogy milyen típusú komplex és differenciált beavatkozáscsomagokkal lehet differenciáltan, az oktatási intézmények különbözőségét figyelembe véve az iskolák digitálissá válását elősegíteni.
A harmadik előadás a mesterséges intelligencia, a robotizáció és a pedagógus professzió kérdéskörével foglalkozott. Az előadás arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy hol is áll manapság a mesterséges intelligencia fejlesztése, ennek milyen típusú előjelei vannak mind a tudományban, mind a gazdaságban és a foglalkoztatásban. Szó volt arról, hogy melyek azok a tévhitek, amelyek ehhez kapcsolódnak, mik a mesterséges intelligencia jelenlegi korlátai. Az előadás kitért arra, hogy a nagy guruk, akik mesterséges intelligencia és a jövőre irányuló forgatókönyvek ügyében meg szoktak szólalni, hogyan látják a jövőt. Az előadó szólt arról is, hogy melyek a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségek a mesterséges intelligencia jelen érettségi szintjén, s ezek hogyan hathatnak makro- és mikroszinten az oktatásra, hogyan tudják „big data” módszerekkel támogatni az oktatásügyi döntéshozatalt, illetve mikroszinten a pedagógus munkáját: a tanulási analitika, az értékelés, a visszajelzés, a differenciálás területén. Az előadás konklúziója: jelenleg a mesterséges intelligenciának számos korlátja van és nem látható, hogy ezek jelentősen oldódnának, ezért nem kell attól tartani, hogy a mesterséges intelligencia és a robotok eliminálni fogják a pedagógus munkát, de kijelenthetjük, hogy jelentős hatása lesz a pedagógus professzió tartalmára.
A negyedik előadás az innovatív tanulási környezetekkel foglalkozott. Ez a munka a Digitális Pedagógiai Módszertani Központban az OECD elemzésének koncepciójára építve valósult meg. Azt vizsgálta, hogyan lehet értelmezni a tanulási környezetet a digitális kompetenciák és a digitális technológiával támogatott tanulási környezet követelményei szempontjából, mennyiben több ez a megközelítés a hagyományos infrastruktúránál, milyen változásokra ad lehetőséget egy adott térszerkezet, s az ehhez kapcsolódó változások hogyan vezethetők le a pedagógiai célokból. Az elemzés kitért arra, hogy melyek a DOS-ban megfogalmazott infrastrukturális minimum követelmények, amelyekkel az oktatási intézményeknek a tanulási környezet tekintetében rendelkezniük kellene, és ezek biztosításához kapcsolódóan milyen típusú fejlesztésekre, beruházásokra és a működésbevételéhez milyen szemléletváltásra, illetve kapacitásépítésre van szükség.
Az előadások utáni tisztázó kérdések leginkább a negyedik előadáshoz kapcsolódtak, s főként arra vonatkoztak, hogyan lehet például a jelenleg többszázéves épületekben olyan jellegű tanulási környezetet kialakítani, mi ideálisnak tűnik a digitális iskola szempontjából.
