Schanda Tamás

Oktatás, innováció a tudástársadalom
és a mesterséges intelligencia korában

Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket!

Megnyugtató dolog, hogy kedvesebb felkonferálást kaptam, mint polgármester úr, akit Polonkai tanárnő haza is küldött dolgozni. Remélem, hogy az előadásom végén ezt majd velem is megteszi.

Tisztelt Polonkai tanárnő, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy egy történettel kezdjem. Két székely favágó dolgozik az erdőben, mindketten hatalmas fát vágnak. Az egyik alig pihen, inkább egykedvűen munkálkodik, a másik pedig nagyobb szüneteket tart. Ebédhez közeledvén az első favágó még csak a munkáknak a felénél áll, de a másik már végzett is a sajátjával, kivágta a fát. Zúgolódva mondja az első: „hogy csináltad, mikor én meg se pihentem, te pedig folyton elmaradoztál?” „Úgy barátom” mondja az okos székely favágó, „hogy én a szünetekben végig a baltát éleztem.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, minden évben összejövünk itt, Hajdúszoboszlón a magyar oktatás – ki merem mondani – legnagyobb súlyú konferenciáján, hogy – színvonalas előadások alatt és forró vizű fürdők mellett – egyfajta keretet és instrukciót, valós válaszokat kapjuk az oktatás előtt álló aktuális kihívásokra. Aki az eddigi 20 alkalom valamelyikén is részt vett, az erőteljesen felvértezve térhetett haza, vagyis „éles fejszével”.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megtisztelő, bár gyakran nehéz feladat, hogy jelentést tegyünk Önöknek a magyar oktatás helyzetéről. Már közhelyszámba megy, hogy a negyedik ipari forradalom az élet minden területén jelentős változásokat generál. Az oktatás pedig ebben a helyzetben nem csak alkalmazkodásra, hanem – engedjék meg, hogy katolikusként is használjam ezt a fogalmat – előrelátásra van predesztinálva. Csak úgy lehet igazán eredményes, ha egy lépéssel mindig előrébb tart.

A technológiai fejlődés közepette sem magától értetődő a tudástársadalomnak a léte, azt meg kell teremteni lehetőségekkel és folyamatos fejlesztésekkel. Modern eszközök, digitális tananyagok, megfelelő informatikai infrastruktúra és megfelelő pedagógiai felkészültség a minimum, amely szükségeltetik a minőségi és jövőre felkészítő oktatáshoz. Az eszközök terén egyre jobban állunk. Soha nem látott méretű digitális fejlesztések valósultak meg az iskolákban az elmúlt egy-két évben. WiFi, gyors internet, több ezer laptop és táblagép, egyre több és változatosabb tananyag segíti a tanulást és egyre több tanár részesül minőségi továbbképzésekben.

A technológiai innovációt ugyanakkor pedagógiai innovációnak is kísérnie kell. A fejlődés folyamatos pedagógiai megújulást kíván, az eszköz még nem old meg semmit – ezt tapasztaljuk a mindennapokban – ha nem vagy nem megfelelően használják.

Emlékszem, amikor az egyik tanárom azt találta mondani, hogy a technológiai fejlődés az olyan, mint egy autó. Az elsőre meglepő hasonlatot próbáltuk megfejteni, mit is akar ezzel mondani az oktatónk. Olyan gyors? Vagy annyira bonyolult, mint az autó szerkezete és motorja? Vagy arra kívánt reagálni és rávilágítani, hogy pontos szabályoknak kell vonatkozniuk rá, mint a vezetésre? Feltettük ezeket a kérdéseket, mire ő azt felelte: „választás elé állít, elmehetsz vele a sarki közértig, de messzi tájakra is, vagy hagyhatod porosodni a garázsban. A technológia adott, bárhogy is döntesz, nem az autó hibája, ha nem élsz vele és mások elhajtanak melletted”.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország ma egyre jobban él a lehetőségeivel, ma egy erősödő magyar gazdaságról beszélhetünk, amely az Európai Unió egyik legdinamikusabban bővülő gazdasága. Magyarországon ma 4,5 milliónál is több ember dolgozik, a munkanélküliség pedig rekord alacsony szinten áll. Ez európai összehasonlításban is hatalmas teljesítmény, főleg, hogy ha arra tekintünk, hogy milyen rövid idő alatt értük el.

A tudástársadalom és a mesterséges intelligencia korában eredményeink fenntartásában az oktatásnak az eddigieknél is nagyobb és jelentősebb szerepe lesz. Közhely talán már, de tudjuk, hogy az előreláthatólag a ma ismert munkakörök nagy része átalakul vagy megszűnik. És az is valószínűnek látszódik, hogy a ma iskolás korba lépő gyermekek egy része olyan munkát fog végezni, amelyek ma még nem is léteznek. Egy munkaerőpiaci szolgáltató vállalat tanulmánya szerint a ’Z generáció’ számára elérhető munkák 65%-a lesz ilyen. Nekik tehát olyan tudást kell megszerezniük és olyan készségeket kell elsajátítaniuk az iskolákban, amelyek versenyképesnek számítanak majd, és lesz munkaerőpiaci relevanciájuk. Ahogy a tanulmány fogalmaz, „ma a készségek forradalmának idejét éljük”.

A korszerű tudás átadására számos jó példát találunk itthon is. Egyre több olyan program adott, amelyek segítségével a diákok nemcsak digitális készségeiket fejleszthetik és korszerű tudást szerezhetnek meg, hanem maguk is szerves részévé válhatnak a technológiai innováció előmozdításának. Hogy konkrét példát is említsek: a dunaújvárosi Bánki Donát Szakgimnázium diákjai egy napelem meghajtású kenu megtervezésében vesznek részt. A miskolci Andrássy Gyula Gépipari Szakgimnázium tanulói pedig olyan robotok készítésében vállalnak szerepet, amely nehezen megközelíthető helyekre tud eljutni, ahol különböző méréseket tudnak elvégezni. A Csabrendeki Általános Iskola felső tagozatosai és még sok más iskola tanulói szerte az országban robot segítségével, játék közben ismerkednek meg a programozás rejtelmeivel. Hogy a köznevelésben is egyre hangsúlyosabban megjelenő teremtésvédelmi és környezetvédelmi kérdéseket is megemlítsük, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium diákjai biológiailag lebomló műanyag létrehozásában vesznek részt a fenntarthatóság jegyében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek a fejlesztések, ezek a projektek jelentik a magyar jövőt. A magyar gazdaságot a magas hozzáadott érték, az ipari hightech tartalma viszi előre, a XXI. századi technológia pedig jól képzett szakembereket igényel. Ha meg akarjuk tartani az elért eredményeinket és a jövőben is azt szeretnénk, hogy minél több honfitársunknak legyen tisztes megélhetése és munkája, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a munkaerőpiaci változásokat és a munkaerőpiaci igényeket. Gazdasági növekedésünket az is befolyásolja, hogy a szakképzésből hasznos tudással és megfelelő szakképzettséggel rendelkező fiatalok lépjenek ki a munka világába. Ezen megfontolásból kezdünk bele a szakképzés megerősítésébe és alkottunk meg a Szakképzés 4.0 stratégiát. 2010 óta megteremtettük a duális képzés kiterjesztésének a feltételeit. Hatékonyabb és szervezettebb intézményi struktúrát hoztunk létre a szakképzési centrumok megalakításával. Ingyenessé tettük a második szakképesítés megszerzését a felsőoktatásban.

Számtalan eredményünk van, amire bátran építhetünk ma is. A magyar tanulók ugyanis sorra hozzák el a nemzetközi szakmai versenyek fődíjait, amelyek a magyar szakképzés világszínvonalát is bizonyítják. Tanulóink olyan versenyekre jutottak ki, mint a Worlds Scholar’s Cup, amelynek a Yale egyetemen rendezett döntőjében a magyar fiatalok nemzetközi hírű gimnáziumokat is megelőzve szereztek arany- és ezüstérmeket. Ez év nyarán a hazai XLV. World Skills világversenyen szintén sikeresen szerepeltek a magyar diákok. A szakképzés olimpiájának számító eseményen egy frissen végzett veszprémi diák nyerte el a világ legjobb bútorasztalosa címet. A magyar csapat minden második tagját – és ez az igazán nagy eredmény – kiválósági éremmel tüntették ki Oroszországban. Hazánk is egyre nagyobb szerepet vállal ezeknek a versenyeknek a szervezésében, tavaly szeptemberben első közép-kelet-európai országként Magyarország rendezhette meg a Fiatal Szakemberek Európai Bajnokságát, amelyben ugyancsak kiválóan szerepelt a magyar csapat. A hétvégén az innovációs tárca támogatásával valósulhat meg a World Robot Olympiad robotépítő verseny nemzetközi döntője Győrben, amelyet úgyszintén először rendeznek ebben a régióban. Szorítok a magyar csapatoknak, drukkolunk nekik és kívánom, hogy kiváló eredményeket érjenek el ezen a versenyen!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Láthatjuk, hogy a magyar szakképzésben részt vevő tanárokra, oktatókra és diákokra bizton építhetünk. Örömmel jelenthetem be éppen ezért Önöknek, hogy a múlt héten benyújtottuk az Országgyűlésnek a szakképzési törvénytervezetet, amelyben újabb szakképzést erősítő lépést tettünk. A tervezet nem csak oktatási, hanem egyben gazdaságvédelmi javaslat is, hiszen célja, hogy a munkaerőpiacon értékes tudással bíró, felkészült fiatalok kerüljenek ki a szakképzési rendszerből. A jogszabállyal a hazai szakképzést osztrák minta alapján erősítjük meg, egyszerűbbé, átláthatóbbá és gyakorlatorientáltabbá tesszük. A szakképző intézményeknek két típusát hozzuk létre, a technikumot és a szakképző iskolát. A technikumot a minőségi oktatás helyszínévé kívánjuk tenni. Az ötéves képzés egyesíti a gimnázium és a szakmatanulás előnyeit. Elvégzése után a tanuló egyszerre kapja kézhez az érettségi bizonyítványt és a technikusi oklevelet. A megszerezhető technikusi szakképzettség középvezetői szintű ismereteket biztosít. Az itt végzettek jelentős előnyt élveznek majd a felsőoktatási felvételi és a szakirányú továbbtanulás területén is. A szakképző iskola hároméves lesz, ebben képezzük majd a szakmák mestereit. Az ágazati ismereteket adó első év után választhatnak majd a diákok szakmát. Az ezt követő két évben duális képzés formájában, elsősorban vállalatoknál, vállalkozóknál sajátíthatják el a szakmai ismereteket. A két rendszer természetesen egymásra épül majd, ezzel biztosítva az egész életen át tartó tanulás lehetőségét. Az iskolarendszeren belül megszerezhető alapszakmák a felnőttek számára is elérhetőek lesznek. Két alapszakma megszerzését, akár felnőtt korban is, változatlanul ingyenesen biztosítja az állam.

A törvénytervezet egyik legfontosabb intézkedése, amelyekre különösen büszkék vagyunk, a szakképzésben dolgozók anyagi megbecsülésének a javítása. A szakképzésben dolgozó pedagógusok és gyakorlati oktatók béremelése, akiknek a fizetése így a piaci bérekhez közelíthet majd. A béremelés minden szakképzési területet, több mint 32 000 pedagógust és tanárt érint majd. 2020-tól éves szinten mintegy majd 35 milliárd forintot biztosít erre a célra a kormány. A jövő júliustól juttatott magasabb bérek lehetővé teszik majd a legjobb szakemberek megtartását és újabbak bevonzását a szakképzésbe, akár óraadóként a piaci szférából, amely a szakképzési színvonal további javulásával jár majd.

A szakképzésben résztvevő fiatalok számára általános szakképzési ösztöndíjakra is fogunk támogatásokat nyújtani. Az új ösztöndíj rendszerben a nappali képzésben tanulók teljesítményük alapján számíthatnak ezekre az ösztöndíjakra, amit munkabér válthat majd fel. Évente 2 000 tehetséges tanuló szociális helyzete és jó tanulmányi eredményére tekintettel külön támogatásra is jogosult lesz az Apáczai Ösztöndíj keretén belül. Az új szakképzési törvény, amely az Országgyűlés előtt van, tehát terveink szerint már januártól hatályba lép, a 2020/2021-es tanévbe belépő diákokra vonatkozik majd először.

A törvénytervezettel, amelynek az általános vitája zajlik, nem titkolt célunk, hogy a magyar fiatalok olyan készségekkel, kompetenciákkal felvértezve kerüljenek ki az iskolarendszerből, amelynek segítségével megállják a helyüket a IV. ipari forradalomban átalakuló munkakörökben is. Nem nehéz belátni, hogy ha a fiatalok piacképes szaktudást biztosító képzéseken vehetnek részt, akkor jelentősen javul a munkaerőpiaci helyzetük és a jövedelmi helyzetük is egyaránt. Biztosabb megélhetést nyújtanak a családjuknak és társadalmi megbecsülés övezheti a munkájukat, ezzel pedig a magyar gazdaság és Magyarország erősödéséhez is hozzájárulnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A köznevelésben, a szakoktatásban, az egyetemi szférában dolgozók más-más szinten és más-más eszközökkel, de ugyanazt a munkát végzik, mindannyian a jövőt alkotják. Ma már egyre messzebb tartunk, mint gondoltuk volna akárcsak egy évtizede, és a természetes érzésünk az, hogy még sok munka van hátra és tovább kell korszerűsítenünk, tovább kell fejlesztenünk. Bátran higgyünk azonban önmagunkban, bátran higgyünk a hivatásunkban, Magyarországban, a magyar gyerekekben és magyar fiatalokban.

Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén. Amikor elfáradt, akkor leült pihenni egy terebélyes fa árnyékába. Nem a kivágott fa volt, hanem másik. Különös, mágikus fa volt ez, olyan, amelyik mindenkinek a kívánságát teljesíti, aki megpihen alatta. A vándor először arra gondolt, hogy milyen jó lenne egy pohár víz. Hirtelen azt vette észre magán, hogy egy pohár víz van a kezében. Nem is hitt a szemének. Aztán megéhezett és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatosan megjelent előtte mint korábban a pohár víz. Úgy látszik, teljesülnek a kívánságai, gondolta meglepetten. Most már magabiztosan és hangosan mondta ki, hogy „hát akkor szeretnék egy gyönyörű házat!” Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Kívánt hát magának – mint minden tisztességes férfiember – egy gyönyörű asszonyt is, akivel a szerencséjét megoszthatja. Amikor ez is valóra vált, így szólt a nőhöz. „Várj egy kicsit, mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém, ez velem nem történhet meg!” Abban a pillanatban, ahogy ezeket a szavakat kimondta, minden eltűnt. „Tudtam!” Dünnyögte magában és aztán szomorúan bandukolt tovább.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azért meséltem el ezt a történetet, mert ez azt üzeni számunkra, hogy használjuk az eszközeinket, a lehetőségeinket és alkossunk szép jövőt, mert igenis sikerülhet! A magyar lélek egyik legnagyobb ismerője, Móricz Zsigmond úgy tartotta, hogy mindig a jövőnek kell dolgozni, és Önök ezt teszik nap mint nap. Az Innovációs és Technológiai Minisztériumban ezt úgy fogalmaztuk meg a saját jelmondatunkként, hogy Feladatunk, a jövő!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mielőtt átadnám a szót Maruzsa államtitkár kollégámnak, jelentést kell tennem Önöknek egy másik aktualitásról is. Talán ez a fórum a legmegfelelőbb és a legalkalmasabb arra, hogy ezt az újdonságot is megosszam Önökkel. A Kormány azon dolgozik, hogy a magyar fiatalok a jövő nyertesei legyenek és megfelelő képzésben részesüljenek. Amennyiben egyetemen, főiskolán folytatják tanulmányaikat, akkor jól tudjuk, hogy mindannyiuknak szüksége lesz arra, hogy idegen nyelvi kutatási eredményeket olvassanak, bekapcsolódjanak a nemzetközi szakmai vérkeringésbe és megismerjenek külföldi tudományos eredményeket, innovációkat, vagyis szükségük lesz megfelelő nyelvtudásra. Éppen ezért a kormány 2014-ben azzal a javaslattal állt elő, hogy a felsorolt célok elérése érdekében a felsőoktatásba kerülésnek 2020-tól legyen feltétele egy középfokú nyelvvizsgának a megléte. Akkor minden felelős partnerrel egyeztettünk és ők is egyetértettek a kormánnyal. Öt év volt felkészülni, hosszabb idő mint egy átlagos középiskolai képzés. Hangsúlyozom, átlagos. Az elmúlt időszakban viszont különböző szervezetek keresték fel a felsőoktatásért is felelős tárcánkat, hogy a kötelező nyelvvizsga ügyében további tárgyalásokat folytassanak velünk. Meghallgattunk a fiatalok képviselőit, a hallgatói önkormányzatok képviselőit, a roma szakkollégistákat és a nyelvtanárok véleményét is. Ugyanakkor elköteleződve továbbra is a versenyképes felsőoktatás iránt úgy döntöttünk, hogy módosítjuk az eredeti tervünket és éppen ezért az Innovációs és Technológiai Minisztérium holnap a kormány elé viszi azt a javaslatát, hogy a felvételi követelmények közül kerüljön ki a nyelvvizsga kritérium. Ezt szerettem volna még megosztani Önökkel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Most, hogy eleget tettem a jelentéstételi kötelezettségeimnek és a teremben tartózkodó újságíró kollégáknak is megadtam a szükséges új információt, engedjék meg, hogy a tanácskozáshoz eredményes munkát, a saját hivatásunkhoz kitartást kívánjak! A konferencia további részéhez pedig pezsgő szellemi tanácskozást, minél hasznosabb felkészülést kívánok Önöknek!

Köszönöm, hogy meghallgattak!