Dr. Maruzsa Zoltán

Változások az oktatásban

Az előadás prezentációja pdf formátumban pdf image

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagyon szépen köszönöm a meghívást!

A „Változások az oktatásban” címet adtam le még a nyáron és azóta sok minden történt, amit akkor még magam sem gondoltam volna. Így tényleg találó cím lett, és mivel bármilyen alcímet be lehet alá illeszteni, jól mutatja, hogy az oktatásban a változás állandó, hiszen folyamatosan meg is kell újulnunk, változtatnunk kell, a tartalmat a megjelenő modern technikai eszközökhöz frissíteni szükséges, a digitalizációról nem is beszélve, tehát állandó a kihívás. A világban jelen lévő kihívásokat még nehezíti vagy könnyíti az oktatási kormányzat, amely még szabályoz is ezen a területen. Ha a folyamatos változásról beszélünk és oktatáspolitikáról beszélünk, akkor fontos, hogy legyen víziónk, ne csak lekövessük a folyamatokat, ne csak utána szaladjunk egyes ügyeknek, hanem alakítsuk azokat az oktatáspolitika révén.

Jól látható módon hamarosan végére érünk a jelenleg futó Európai Uniós finanszírozási ciklusnak: 2020 végével zárul a 2014–2020-as időszak, bár még három évig lehet használni a forrásokat, de azt kell, hogy mondjuk, egy újabb ciklushatárhoz érkeztünk, és a nemzeti stratégiák – amelyek 2014-ben erre a ciklusra készültek – időhorizontja lejárt. A következő hónapokban ezért a tervezett változások ügyét új köznevelési stratégiába kell összefoglalnunk. Az elfogadására valamikor 2020 tavaszán kell sort keríteni. Azért mondom ezt ilyen óvatosan, mert nyilván, hogy ez összefüggésben kell, hogy legyen az Unió költségvetésével is, amire jelenleg kicsi az esély, hogy nagy sebességben elfogadnák, de ezzel együtt is sok munkánk lesz vele a következő hetekben. Év végéig szeretnék ezt az integrált stratégiát házon belül elkészíteni, tavasszal véleményeztetni és elfogadtatni a kormányzattal és természetesen az oktatásfejlesztés szereplőivel.

Amit hoztam magammal, azok az új stratégia fókuszpontjai, amelyeket szeretnék kiemelni, előre bocsátva azt, ha bárki úgy érzi, hogy egy az ő számára fontos ügy nem jelenik meg ma, akkor legyen nyilvánvaló, hogy ma csak egy 25 perc körüli előadásra és nagyjából egy tucat diára van módom, ami ebbe belefért és ami nagyon hangsúlyos, azokat emeltem ki.

Az új stratégiában az egyik prioritásunk a végzettség nélküli iskolaelhagyók számának csökkentése. Én ezúton is szeretném megköszönni minden kedves kollégának, aki jól látható módon az elmúlt időszakban, az elmúlt két évben nagy figyelmet szentelt ennek a problémakörnek. A jelzőrendszerben, ami monitorozza a lemorzsolódással veszélyeztetettséget, jól láthatóan országosan javuló tendenciát látunk. Nyilván ezen a téren véges, amit csupán pedagógiai módszerekkel el tudunk érni, és e mellé számos olyan intézkedés kell, ami ennek az ügynek a sikerét el tudta hozni. Az elszántság megvan, hogy ezen a téren fókuszálnunk kell a következő Uniós ciklusban is azokra a helyszínekre, ahol a problémák adott esetben átlagon felül generálódnak. Folytassuk és erősítsük meg az EFOP 3.1.5-ös programot, mely már folyamatban van, illetve az ITM-mel közösen a 16 év fölötti generációra is kiterjedően meg kell találnunk annak a módját, hogy akik végzettség nélkül hagyták el – minden erőfeszítésünk ellenére – a köznevelés rendszerét, azoknak (a tankötelezettség időpontjának kérdéskörét nem felvetve) legalább egy használható végzettséget vagy részszakképesítést
– akár távoktatási formában is – meg kellene szereznie. A képzésnek tehát nem csak a lehetőségét, hanem akár a kötelezettségét is a számukra biztosítanunk kell.

Fontos kihívás másodikként és már folyamatban is van az új tartalmi szabályozás bevezetése. Jól tudjuk, itt is tárgyaltuk, hogy 2017 óta zajlik az új NAT és az új kerettantervek fejlesztésének ügye, és ez nyilván generál majd a tankönyvek terén is elég sok átdolgozást, fejlesztést a következő időszakra. Elkészült a tavaly ősszel nyilvánosságra hozott nemzeti alaptanterv tervezetének egy átdolgozott verziója, az akkor beérkezett mintegy hatszáz észrevétel figyelembevételével. Elkészültek a hozzá tartozó kerettantervek is. Ennek a Kormányon belüli egyeztetése zajlik, év végéig szeretnénk ezt kiadni és ez alapján tud folytatódni a tartalom megújításának folyamata.

Iskolaszerkezeti kérdések is biztosan napirenden lesznek a következő uniós ciklusban. Ezt azért is tudom egész bátran bejelenteni, hiszen a szakképzés terén ez látszik most a leghangsúlyosabbnak, és már benyújtásra is került az a törvény, amely új elnevezéseket, új intézménytípusokat generál, illetve legfőbb célja a köznevelés és szakképzés szétválasztása. Hogy mennyire fog valójában az „oktatás” az igazgatási kérdéseken túl is szétválasztásra kerülni, azt majd az élet fogja leginkább megmondani vagy megmutatni. Ez az oktatási rendszer szerkezetét tekintve egy érdemi szerkezetváltás. Nekünk a köznevelés területén oda kell figyelnünk arra, hogy készen álljunk olyan iskolák, olyan telephelyek átvételére, ahol adott esetben kifut a gyereklétszám az érintett települések iskolai feladatellátási helyei alól. Semmi más hátsó gondolatom sincs ebben a vonatkozásban, de azt gondolom, hogy tíz év hosszú idő, és miközben rengeteg kormányzati intézkedés van a gyerekszámok növelésére, ami sok helyen, elsősorban a budapesti agglomerációban jelentős gyereklétszám növekedést produkál, ahol új iskolák építésére van szükség, de nem mindenhol van ez így. És bizony az alapfokú művészetoktatást is abból a szempontból át kell gondolnunk, hogy a cél és a feladat az, hogy legalábbis ezen intézmények számára feladatként kezeljük, hogy minden településre eljussunk a művészetoktatás megszervezésével. Fontos lenne, hogy a még az önkormányzati iskolafenntartási időkből örökölt helyzetet, amelyben néhol térségi szemléletben, néhol települési szemléletben szervezték meg az alapfokú művészetoktatást, átgondoljuk és meghaladjuk.

Fontos kihívás a továbbiakban is – a köznevelés, sőt az oktatás egészének az elhelyezési körképét látva –, hogy a folyamatban lévő infrastrukturális fejlesztéseket tovább vigyük. El kéne például oda jutnunk, hogy ne legyen olyan iskola, ahol egyáltalán semmilyen tornatermi infrastruktúra nincs. Ilyen intézmény egyébként igen kevés van már, köszönhetően a TTT1 és TTT2 programoknak, számos ilyen helyszínen már tervezés vagy kivitelezés alatt van ez az infrastruktúra. Folyamatban van egy TTT3-as döntés végrehajtása a Sportért Felelős Államtitkársággal közösen, ahol azokat a helyszíneket, ahol semmiféle feltétele sem adott a testnevelésnek, ott ezt kivétel nélkül meg tudjuk építeni ebben az időszakban. Hozzátéve azt, hogy persze kapacitáshiány több helyszínen is lehet, ez több időt vesz igénybe, de ahol semmi sincs, azt reményeim szerint még ebben a kormányzati ciklusban tudjuk korrigálni. Zajlik a tanuszoda építési program is, néhány járásban kell még kijelölnünk az új tanuszoda helyét. Fontos az, hogy valamennyi járásban elérhető legyen legalább egy működő tanuszoda. Ehhez nem kell már sok idő, de azt gondolom, hogy a beruházásokat jó látni, hogy szépen, folyamatosan haladnak, de el fog húzódni a folyamat még néhány évig, amíg ez megtörténik. Ezen túl szükséges megcsinálnunk egy komplett iskolafejlesztést a budapesti agglomerációban, ahol a jövőre nézve minden statisztikai elemzés 10–20%-os népességnövekedést jelez előre, itt 16 iskola fejlesztésére tettünk javaslatot. Természetesen a fokozott karbantartás, felújítás mindenhol ráfér a rendszerre.

Bármilyen oktatási, köznevelési stratégiát készítünk, ennek a XXI. században hangsúlyos eleme kell, hogy legyen, a különleges bánásmódot igénylő gyerekek ellátásának a fejlesztésére, legyen szó akár az EGYMI-k infrastrukturális fejlesztéséről és a felszerelésük javításáról. Ugyanígy a pedagógiai szakszolgálati rendszer is egy működőképes és bevált struktúra, de a kapacitások bővítése ezen a téren is szükséges.

A nyelvoktatás fejlesztése egy olyan területe a köznevelés fejlesztésének, amire figyelnünk kell. Abszolút versenyképességi szempont, hogy az európai munkaerőpiacon a magyar munkavállalók nyelvtudása milyen. Itt a cél reálisan a legalább egy idegen nyelv esetén az idegen nyelv legalább B2 szintű ismerete. Ennek érdekében a nyelvtanárok továbbképzése a célnyelvi országokban része annak az oktatási csomagnak, amiről a kormány ezév elején döntött. 2021-től erre 1,5 milliárd forintunk lesz, ebből egy komoly továbbképzési program indulhat majd el. Ugyancsak része a programnak a tanulók nyelvtanulási célú utaztatása, amit ezerszer kommunikáltuk már, és amiről azt gondolom, hozzá tud járulni ahhoz, hogy praktikusabb, eredményesebb nyelvtudással rendelkezzenek a fiatalok. Feladatunk, hogy az idegen nyelvi tankönyvek ügyét rendezzük, a szükséges kínálatot biztosítsuk, ezen a téren ugyanis sosem volt szándék, hogy kizárólag állami tankönyvek legyenek, hiszen németül is és angolul is számos olyan kiadó van a globális piacon, amelyek többszáz éves tapasztalattal bírnak az angol vagy német idegen nyelvű tankönyvek fejlesztése terén. Ezt meg fogjuk oldani. Én egyébként, ha már a mesterséges intelligencia többször felmerült a mai napon, ezen a téren, a nyelvtanulás terén várom nagyon és számos fórumon kifejezetten ösztönöztem, hogy keressük a világon azokat a megoldásokat, amelyek a nyelvtanulást tudják ösztönözni és támogatni. Ez a terület az, ahol legelőször tudnak majd megjelenni azok a mesterséges intelligenciák, amelyek a nyelvoktatást még eredményesebbé tudják majd tenni. Nagy izgalommal várjuk, hogy a következő évek fejlődése ezen a téren mit hoz majd.

Ahhoz, hogy minél inkább adat alapú döntéseket hozhassunk, fontosnak gondolom az országos mérések megújítását, az idegen nyelvi mérés, a kompetenciamérés, ezek digitalizálása, az új természettudományos mérés bevezetése fontos feladat. A szakképzés területén a pályaorientációval összefüggően vannak tervek új mérések bevezetésére. Ezen túl hacsak egyáltalán lépést akarunk tartani a nemzetközi mérések terén meglévő fejlesztésekkel, az is komoly kihívás lesz majd.

Egyértelmű az is, hogy a következő éveknek nagyon hangsúlyos feladata az oktatási rendszer digitalizálása, ennek pedig csak egy része az, hogy az eszközök beszerzését hogyan tudjuk megoldani. Ez nem egy egyszerű feladat, ha lehet így mondani, a Pénzügyminisztérium szempontjából pedig egy folyamatos feladat, hiszen nagyon gyorsan avulnak az eszközök, és nem is olcsó egy 10 milliós ország oktatási rendszerét digitális eszközökkel 100%-ban felszerelni. Ez a munka zajlik, erről számos adatot az imént államtitkár úr már elmondott, hiszen ezeknek egyes végrehajtási feladatai – mint például a széles sávú internet fejlesztése – éppen az utóbbi hónapokban uniós és költségvetési forrásokból zajlott, és ez jelentős részben az ITM irányítása alatt álló KIFÜ feladata. De közös feladatunk az okostankönyvek elindítása, itt komoly fejlesztések zajlottak a háttérben az elmúlt években. Az új tartalmi szabályozáshoz kapcsolódó új tankönyveknek már nem csak pdf, hanem egy teljes okostankönyv generációt is magukkal kell hozniuk. Itt a technikai küszöböt már átléptük, ennek a bevezetése az, ami előttünk áll, én bízom abban, hogy ez nagyban tudja majd tovább támogatni a pedagógusok szakmai munkáját, illetve a gyerekek autonóm tanulását is abszolút meg fogja tudni erősíteni. Természetesen ez belátható időn belül nem jelenti a papír alapú tankönyvek kivezetését, hiszen vannak gyerekeink, akik azzal nagyon jól tudnak dolgozni és haladni, és kollégáink is vannak, akik adott esetben már csak a virtuális világban érzik magukat otthonosan. Az a dolgunk, hogy mind a két opciót, a digitális és a papír alapú tanulást biztosítsuk.

A pedagógus utánpótlás biztosítása is nagyon komoly kihívás a következő évekre nézve. Minden jelenlegi híreszteléssel ellentétben ez – ahogy látjuk a számokat – 2022 után lesz majd igazán kritikus, amikor a nyugdíjazási létszámok jelentősen megugranak majd. Ennek érdekében az életpálya továbbfejlesztése, a minősítési folyamat lezárása és természetesen a bérrendezések kérdésköre is folyamatosan napirenden van, a szakszervezettel is tárgyalunk. Schanda államtitkár úr említette, hogy a szakképzést illetően egyes részdöntések már meg is születtek a 2020-as béremelési tartalék felosztásáról, a Kormány tehát tárgyalásokat folytatott a szakképzés kapcsán, de éppen ezen ügyben a köznevelés egésze terén is zajlanak egyeztetések. A szakképzés ráadásul most a munka törvénykönyvének útvonalára lép és arról is beszélgettünk már – nincs ilyen javaslat még egyébként az asztalon –, hogy esetlegesen egy önálló, a pedagógus-foglalkoztatást jobban definiáló „pedagógus státusztörvény” elfogadása lenne a jó cél. Ez egy nagy kérdőjel. Ha tudunk egy olyan ágazati szabályrendszert csinálni, ami a mi hivatásunk foglalkoztatási rendszerét egyébként jól megragadja, akkor akár ez is elképzelhető lehet, de ez még egyszer mondom, a következő időszaknak csak egy nagy kérdőjele, de érdemes vele foglalkoznunk. Egészen biztos az is, hogy foglalkoznunk kell a pedagógus utánpótlás terén a Klebelsberg-ösztöndíj kiterjesztésével, hogy ez ne csak egy hallgatói ösztöndíj legyen, hanem a pályára lépést követő esztendőken is támogassa a fiatalok munkavállalását. Az intézményvezetők illetményének kérdésköre szintén egy olyan ügy, amit már bejelentettünk, aminek a fedezete megvan, az ezzel kapcsolatos jogalkotás szintén folyamatban van. Bízom benne, hogy ez az intézkedés csomag együttesen képes lehet arra megfelelő források biztosítása mellett, hogy a pedagógus utánpótlásnak a nehézségeit is kezeljük majd a következő időszakban.

Az is egészen biztos továbbá, hogy a pedagógus továbbképzések egy új rendjét érdemes kialakítanunk. Az egykori önkormányzati világnak az önkormányzati normarendszerét visszahozni sem tudjuk már, azóta pedig jól látható módon Európai Uniós forrásokból került sor nagyobb tömegben és különféle szakmai súlypontoknak megfelelően pedagógus továbbképzések biztosítására. Ez az elmúlt években kímélte a költségvetést, és fontos területeken nagy tömegű ingyenes továbbképzést biztosított a kollégáknak, de azt gondolom, hogy a következő Európai Uniós ciklusban meg kell legalább is próbálnunk egy olyan új rendszernek a felállítását megcsinálni, ami szaktárgyi továbbképzések tekintetében felsőoktatási intézményekbe, szakmai módszertani, oktatási igazgatási ügyekben pedig akár az Oktatási Hivatalra, akár a Klebelsberg Központra tud feladatokat telepíteni, amelyekben ez a munka jó minőségben elvégezhető és nem csak Uniós projekt szemléletben, hanem egy új továbbképzési rendszerben. Ezt fontos összekapcsolnunk a tanfelügyelet rendszerével, hiszen már felállítottunk egy ilyen rendszert és ennek megvan a maga értelme, akkor ott fontos lenne, hogy a tanfelügyelet eredményei visszacsatolódjanak az egyes kollégák továbbképzési feladataiba, lehetőségeire. Ilyen módon egy olyan integrált rendszer jöjjön létre, ahol minősítés, tanfelügyelet, továbbképzés egy pedagógiai rendszert tud majd alkotni. Nagyon bízom benne, hogy a következő időszakban az ezzel kapcsolatos munkákat is el tudjuk majd végezni.

Ezek lesznek tehát a következő időszak oktatási stratégiájának súlyponti elemei, ahogy ígértem az elején néhány diában és viszonylag rövid időben igyekeztem erről egy összefoglalást adni. Ha valakiben hiányérzet van, akkor ezt tudja be az idő rövidségének és a diák végességének. Mégis azt gondolom – és a nagy-nagy odafigyelésből ezt is szűröm le –, hogy azokat a súlypontokat – legalábbis amelyeket a magam részéről – igyekeztem megragadni, amelyekre fókuszálni szeretnénk.

Azt kérem mindenkitől, hogy ebben a munkában nyilván most nálunk pattog a labda, hogy egy első dokumentumot előállítsunk, de ennek a szakmai vitájában, ezzel kapcsolatos javaslattételben, ha lehet így mondani, akkor mind a 48 szervezetre, akik most itt vannak valamennyi szakértő kollégának a véleményére örömmel számítanék, számítanánk. Ezt természetesen meg fogjuk osztani az érintettekkel. Egy dolgot nem szeretnék, hogy egy 500 oldalas semmiről nem szóló szöveg szülessen a végére, ahol mindenki megtalálja a neki kedves 2-3 mondatot, mert ez sehova nem vezet. Ha most egymás mellé tennénk a jelenleg aktív – nagyjából hat – stratégiákat, akkor szerintem lehet, hogy eljutnánk ebbe az idillinek tűnő állapotba, de nem biztos, hogy ez a célravezető. Egy olyan anyagot szeretnénk készíteni, ami egyfelől nyilván sok fejlesztési lehetőséget nyitva hagy a következő évekre, de azért világosan megmondja, hogy mi az irány, merre megyünk tovább. Az a bizonyos baltaélezés a szünetben, az milyen eredményekkel jár, vagy járhat majd.

Én ehhez kívánok magunknak a következő években jó munkát! Itt pedig a konferencián azt kívánom, hogy mindenki nagyon jól érezze magát és nagyon hasznos, magvas előadások mellett nagyon jó beszélgetésekre kerüljön sor az oktatási rendszer egészének jövőjéről. Köszönöm szépen a figyelmet!