Dr. Rádli Katalin

Pedagógusképzés ma

A pedagógusképzés rendszere Magyarországon

Magyarországon a pedagógusképzés rendszeréhez – a köznevelési intézményrendszerben való alkalmazhatósága szerint – hat pedagógus szakképzettség tartozik: az óvodapedagógus, a tanár, a tanító, a gyógypedagógus, a konduktor és az új, a csecsemő- és kisgyermeknevelő, ugyanakkor a képzés szempontjából három tartalmi-szervező irányt kell megkülönböztetnünk:

• az alapkészségeket fejlesztő (óvó-tanító típusú) pedagógusképzést;
• a szaktárgyi oktatásra felkészítő tanárképzést (közismereti, szakmai, művészeti) és
• a sérülés típusainak vagy a speciális nevelési szükségleteknek megfelelően differenciálódó gyógypedagógusképzést, konduktorképzést.

A pedagógusképzési rendszer a felsőoktatás többciklusú képzési rendszerébe illeszkedik 2006 óta. A többciklusú (három alapvető ciklusból álló) képzési rendszerben a pedagógus szakképzettségek végzettségi szint szerint alapfokozatot vagy mesterfokozatot eredményező képzések. A tanító, óvodapedagógus, konduktor, a csecsemő- és kisgyermeknevelő képzések, továbbá a gyógypedagógusképzés, a szakoktató képzés felsőfokú végzettségi szintként alapfokozatot ad. E szakok alkotják – a szakoktató szak kivételével – a felsőoktatási képzési rendszer első képzési ciklusában a pedagógusképzés képzési területét.

A tanárképzés a többciklusú képzési rendszerbe illeszkedésével 2006-tól mesterfokozatot nyújt, így a felsőoktatási képzési rendszer második képzési ciklusában a pedagógusképzés képzési területéhez tartozik a tanárképzés. Tanárképzésben tartalmi jellegük alapján:

• a közismereti tanárszakok/tanári szakképzettségek a NAT műveltségi területei szerint (magyar nyelv és irodalom, idegennyelvek, matematika, ember és társadalom, ember és természet, földünk-környezetünk, informatika, művészetek, testnevelés és sport, életvitel és gyakorlat) sorolhatók be,
• szakmai tanárképzésben mérnök-, közgazdász-, agrármérnöktanár, egészségügyi tanár, gyógypedagógia-tanár, pedagógiatanár, valamint művészeti tanárszakok létesültek.

Az alkalmazási terület, a pedagógiai munka szakaszai szerint a tanár szakok a köznevelés (az alapfokú és középfokú nevelés-oktatás szakasza) és a szakképzés (az iskolai nevelés-oktatás szakképesítés megszerzésére felkészítő szakasza) szerint különültek el, szakképzésben az oktatás elméleti, illetve gyakorlati jellege szerint tovább differenciálódtak a képesítések szakmai tanár és szakoktató szakképzettségre

A Magyar Képesítési Keretrendszerben (és egyúttal az Európai Képesítési Keretrendszerben is) a 6. szintre besorolt alapképzési és a 7. szintre besorolt mesterképzési szintnek megfelelő tartalmak, mint tanulási eredmények kerültek kidolgozásra a képzési és kimeneti követelményekben. A kimeneti hangsúly azzal a tradícióval kíván szakítani, hogy a befektetett idő vagy munka mennyiségének és irányultságának bemeneti paraméterei határozzák meg a képzést, ehelyett a hangsúly az elsajátított tudás kimeneti pontjára kerül. A képzés során a hallgató által elsajátított ismeretek, készségek és attitűdök szintje határozza meg a képzést és az azon megszerzett képesítés szintjét. Mindez a hagyományos oktatási rendszert – melyben a tanár-diák viszonyban a tanár mint a tudás forrása dominál – megváltoztatja, a tanulóra kerül a hangsúly, aki tanulása keretében a tanártól, illetve egyéb forrásokból is elsajátíthat tudást.

Helyzetkép

A pedagógusképzés alapfunkciója a köznevelés személyi feltételeinek biztosítása, amelyben a mindenkori megrendelő maga a köznevelés: a nevelési, illetve oktatási-nevelési, szakképzési céljaival és intézményrendszerével.

A pedagógusképzés, benne a tanító és óvodapedagógus képzés Magyarország jövőbeli társadalmi és gazdasági fejlődésének, az ország jövőjének egyik legfontosabb pillére. A pedagógus pálya presztízse ugyan javult, de továbbra sem igazán vonzó a fiatalok számára, továbbra is kevesen választják a pedagógusképzést. Ugyanakkor például az óvodai vagy a bölcsődei férőhelyek növelésének kormányzati szándékával párhuzamosan a felsőoktatásban is növekedett a jelentkezők száma. A pedagógusképzés tartalmi, strukturális fejlesztése sem képes önmagában felvállalni azon komplex társadalmi problémák kezelést, amelyek hatásai a köznevelési rendszert érik. A jelentkezési kedvet elsősorban a pedagóguspálya presztízse, bérezési és működési anomáliái befolyásolják, csak másodsorban a képzési struktúra, a képzési tartalmak.

A kiváló és képzett pedagógusok hozzájárulása egyre nagyobb jelentőséget nyer a globalizálódó világ munkaerőpiacán szükséges, magasan képzett szakemberek tudásának, kompetenciáinak, de főképpen a társadalom alakításában. Magyarországon a pedagógusok napjainkban soha nem látott kihívásokkal szembesülnek: a növekvő oktatási követelmények, a pedagógusok jelentős számú, az ország egészét érintő nyugdíjba vonulása, vagy az egyes pedagóguságakat érintő súlyos munkaerőhiány.

A sikeres oktatási rendszerekben fontos és széles körben elterjedt elvárás a társadalmi együttműködés, a közmegegyezés az oktatás tekintetében, a partnerség kiépítése a szélesebb körű együttműködésen alapuló nevelés-oktatási kultúra meghonosításában. Minden érdekelt félnek támogatnia szükséges az oktatás, a tanítás és a tanulás bizalmon alapuló együttműködő formáit, hogy azok a mindennapi szakmai munka részévé váljanak, széles körben elterjedjenek a pedagógusok, pedagógusképzésben résztvevők, az oktatást irányítók körében.

Ma már a „tanárság” a pedagógus képzésének életpálya szintű komplex megközelítése. A tanárképzésre való felvételtől a tanári pálya végéig egy életút zajlik, mely során a tanár folyamatosan fejlődik. Ez az életút három fő részre oszlik: a tanárképzésre, a bevezető szakaszra és folyamatos szakmai fejlődési szakaszra.

A pedagógusképzés alapvető feladata

a köznevelés személyi feltételeinek biztosítása

A kora gyermekkori nevelés nem pusztán kompetenciákat fejleszt, de megteremti a későbbi hatékony tanulás alapját. A koragyermekkori pedagógus: az óvodapedagógus az óvodai nevelési, a tanító az iskolai nevelési-oktatási feladatai mellett rendszeres és kiszámítható kapcsolatot jelent a gyermek és családja számára, együttműködik a különböző szolgáltatások szakembereivel, biztosítja a különböző intézmények és szakemberek által nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférés koordinálását. Magyarországon a tanító és az óvodapedagógus hallgatók nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő színvonalú felsőfokú szakirányú képzésben, a gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodó szakmai, módszertani felkészítésben vesznek részt.

E pedagógus szakképzettségeken a szakemberképzés és a szakma professzionalizációjának további előmozdítása kulcstényező. A kora gyermekkori fejlődésről való gondolkodásban, a kisgyermeknevelés területére megfogalmazott nemzetközi ajánlások (az Európai Tanács kisgyermekkori nevelésről és gondozásról szóló ajánlása) és hazai prioritások sorában visszatérő elem a szakemberképzés minőségének a kérdése. A gyermeki fejlődést és annak intenzitását elsődlegesen a gyermekekkel végzett tevékenységek minősége befolyásolja.

A kora gyermekkori nevelés nem pusztán kompetenciákat fejleszt, de megteremti a későbbi hatékony tanulás alapját.

Az Óvodai nevelés alapprogramjának átfogó nevelési céljai megalapozzák a Nemzeti alaptantervben kijelölt műveltségi területek elsajátítását. Kiemelt jelentőségű a magyar óvodák szerepe a hátránycsökkentő és tehetséggondozó folyamatokban. A magyar köznevelés kiemelt feladata az iskolát megelőző kisgyermekkori fejlesztés, továbbá a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók speciális igényeinek figyelembevétele, egyéni képességeikhez igazodó, legeredményesebb fejlődésük elősegítése, a minél teljesebb társadalmi beilleszkedés lehetőségeinek megteremtése. Szaktudományos és művészeti tárgykörök alapozzák a mozgásos, a zenei, a matematikai és a vizuális adottságok fejlesztését.

Óvodások esetében is megállapíthatók a tehetség-ígéretek és segíthető fejlesztésük. Magyarországon és a határon túl jelenleg több mint ezer tehetségpont van nyilvántartva, ebből 217 az óvodai tehetségpont. Tematikusan zenei, sport, tánc, vizuális képességeket fejlesztő, matematikai és természetismereti műhelyek léteznek. Az óvodai tehetségpontok többségének tevékenységi körében az óvodapedagógusok személyében jelen van a tehetség-tanácsadás, a tehetségazonosítás és tehetségfejlesztés. A nyilvántartott továbbképzési programok alapján az óvodapedagógusok a pályamodellhez igazodóan sokszínű továbbképzési programban kaphatnak támogatást a felsőoktatási intézményektől szakmai fejlődésük során. Az általános óvodai tehetséggondozás, tehetségfejlesztési és az óvodai pedagógiai jellegű témakörök mellett akár más jellegű, valamely művészeti vagy például sakk tehetséggondozási fejlesztések is megvalósulhatnak.

A Nemzeti alaptanterv alapján a tanítóképzés alapvető célja az alapkészségek (írás, olvasás, számolás) kialakítása, a műveltségi területek komplex ismereteinek (matematikától a művészeti nevelésig) közvetítésével a kisgyermek személyiségének fejlesztése.

A tanítóképzés belső szerkezetét az iskolaszerkezet belső tagolásának változásai és az azokra adható egységes képzési válasz, az elemi szintű képzés kiterjesztésére irányuló törekvések, a tankötelezettség időtartama, az újabb tevékenységi formák beépülése az iskolai oktatásba, a magyar iskolaügyben alternativitás megerősödése befolyásolták és befolyásolják a jövőben is.

A tanítóképzésben meghatározó az 1–4. évfolyam osztálytanítói feladataira való felkészítés funkciója. A tanító feladata valamennyi műveltségi terület nevelés-oktatási feladatainak ellátása, ugyanakkor valamennyi tanító jelöltnek képessé kell válnia legalább egy műveltségi területen az 5–6. évfolyamon a gyermekek eredményes tanítására. A tanító szakhoz tizenegy műveltségi terület kapcsolódik, részben a hagyományos tantárgyi struktúrára, részben a Nemzeti alaptanterv műveltségi területeire figyelemmel. Az 1–4. évfolyam feladataira és az 5–6. évfolyam művelődésterületeire való felkészítés egyaránt az alapképzés része (egy széles azonos tananyag-képzési sáv és egy mindenki számára kötelezően választott, specializálódási irány) a tanítói diploma feltétele. Az általános iskola 1–4. évfolyamának nevelési-oktatási feladataira való felkészülés keretében a szaktudományosan megalapozott tantárgy-pedagógiák: a magyar nyelv és irodalom, a matematika, az ember és társadalom, a természetismeret, az ének-zene, a vizuális nevelés, az informatika, az életvitel és gyakorlat, valamint a testnevelés és sport területén folynak. A műveltségi területet a hallgató választhatja meg a felvételt követően az intézményi kínálatból, amely a hagyományos tantárgyi stúdiumok mellett integrált műveltségi blokkokat is tartalmaz. E mellett a továbbképzés rendszerében kell biztosítani a tanítói diploma megszerzését követőn a további műveltségi terület bármelyik megszerzésének lehetőségét. A műveltségterületi tanulmány csak a tanítóképzéssel releváns ismeret.

A tanító szak jellegzetességei és értékei: az alapkészségek fejlesztésére irányuló képzés, a gyermekközpontú szemlélet, osztálytanítói feladatokra való felkészítés, differenciált tanulásirányítási technikák elsajátítása, az elmélet és gyakorlat párhuzamos, egymást erősítő jellege, a képzés integratív jellege, legalább egy műveltségterületen az 1–6 osztályban folyó oktatásra felkészítés. A program egységben szemléli a kompetenciájába tartozó korosztályok nevelési-oktatási-képzési feladatait. A képzéseket átszövő gyakorlati képzés fokozatosan bővülő módon, a reflektivitást mindvégig előtérbe helyezve teszi lehetővé a hallgatók számára a szakma megismerését és az egyre önállóbb munkavégzést.

Az óvodapedagógus képzésben és a tanítóképzésben is önálló szakon folyik a nemzetiségi képzés azokon a nemzetiségi területeken, amelyeken óvodát vagy iskolát működtet az adott nemzetiség (cigány-roma, horvát, német, román, szerb, szlovák nemzetiségi tanítóképzés; cigány-roma, horvát, német, román, szerb, szlovák nemzetiségi óvodapedagógus képzés). 2018-tól az óvodapedagógus képzésben 2020-tól a tanító és tanárképzésben az országos kisebbségi önkormányzatok ösztöndíjjal támogatják a nagyobb hallgatói arány elérését és a minőségi oktatást.

Az iskoláskor előtti nevelésben az intézményes nevelés előtérbe kerülésével párhuzamosan született meg a 2009-ben az alapfokozatot adó csecsemő- és kisgyermeknevelő alapképzési szak, amely azzal épült a pedagógusképzési területbe, az „óvó-tanító típusú pedagógusképzésbe”, hogy a szakemberképzésben a gondozói szerep helyett a pedagógusi felkészültség lett a meghatározó. 2016 folyamán a felsőfokú végzettséggel rendelkező bölcsődei kisgyermeknevelők is besorolásra kerültek a pedagógus életpálya modellbe.

A gyógypedagógus képzés szakképzettségek a sérülés típusa szerint differenciálódnak. A képzés a gyógypedagógiai tevékenységekhez szükséges képességeknek, valamint a szakterületi és gyakorlati ismereteknek a birtokában segítséget nyújtanak a fogyatékos, sérült, akadályozott gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek képességeik fejlesztéséhez, funkciózavaraik (kognitív, szociális, szomatikus, érzékelési, észlelési) korrekciójához, illetve kompenzálásához, életviteli nehézségeik kezeléséhez, rehabilitációjukhoz, valamint környezetük rendezéséhez, társadalmi integrációjukhoz.

A legnagyobb „felvevőpiaca” az oktatás, ezen belül is főképp a köznevelés. A gyógypedagógus-képzésben nyolc önálló szakképzettséget eredményező szakirányon folyik képzés, ebből tradicionálisan az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Karán teljes a képzési vertikum. Más intézményekben a képzés feltételei, különösen a személyi feltételek az együttneveléshez kapcsolódó tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon, továbbá a logopédia szakirányon, a pszichopedagógia szakirányon teremthetők meg. Ma a végzett gyógypedagógusok túlnyomó többsége – a szociális és egészségügyi terület mellett – a köznevelésben helyezkedik el, ahol a gyógypedagógus munkakör betöltésének biztosítása hosszú idők óta nem a megfelelő. A szakemberhiánnyal elsősorban az államilag fenntartott és működtetett pedagógiai szakszolgálati rendszer küzd. Az egyéb köznevelési területen – utazó gyógypedagógusi, utazó konduktori hálózat, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmények és az egységes gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai módszertani intézmények, koragyermekkori intervenció – területen észlelhető hiány is jelentkezik, amely 2025-ig pedig a nyugdíjba vonulási létszámadatok szerint az utánpótlás biztosítás 4000–4500 fővel számolhat. 2019-re jelentősen megnövekedett azon intézmények száma, amelyek az ELTE-n kívül megszerezték e gyógypedagógus szakirányok szakindítási jogosultságát.

A konduktor képzés a központi idegrendszeri sérülés következtében mozgáskoordinációs (mint vezető tünet) zavarral küzdő gyermek, felnőtt konduktív neveléssel megvalósított fejlesztésére, komplex pedagógiai rehabilitáció megvalósítására, speciálisan az óvodai specializáció az óvodáskorú mozgássérült gyermekek integrált, inkluzív, szegregált csoportokban történő nevelésére, fejlesztésére, az iskolai specializáció az 1–4. évfolyamos mozgássérült gyermekek integrált, inkluzív, szegregált osztályokban történő nevelésére, oktatására, fejlesztésére készít fel.

A tanárképzés célja a jelöltek felkészítése a különböző felkészültségű, képességű, szociális hátterű, etnikai hovatartozású gyerekek együttes oktatására.

A tanárképzés 2013. évi átalakítása összekapcsolódott az oktatáspolitika pedagógusok társadalmi megbecsülésének elérésében, a pedagóguspálya vonzóbbá tételében, emelése érdekében tett lépéseivel, a 2014-től bevezetett pályamodellel. Tartalmában és a tanárszakok rendszerében a 2012. évi Nemzeti alaptanterv változása új követelményeket hozott. A 2012-ben elfogadott Nemzeti alaptantervben a korábbihoz képest – a nemzeti és társadalmi összetartozás megerősítése mellett a közműveltség közvetítése céljából is – hangsúlyosabban jelentkeztek a tananyagtartalmak.

A pedagógusképzés főbb ágai közül a tanárképzés a legösszetettebb, mind az ismerettartalmát, mind az intézményi feltételeit (szak/szakpár-variációit, illetve a képzőhelyeket) tekintve.

A tanári szakképzettség kettős szakképzettséget nyújt. A minden szakon eltérő szerkezetben ugyan, de két domináns elem jelenik meg: a szakterületi szakismeret és ennek átadásához, tanításához kapcsolódó tanári kompetenciákat eredményező tanári képesítés. A minden tanári szakképzettségben a közös tanári képesítés/felkészítés követelményeit szabályozó miniszteri rendelet alapján tanári oklevelet csak az adott szakterületi képzés és a tanári felkészítés követelményeinek teljesítésével lehet szerezni.

A tanárképzés megújításának alapelve 2012-ben egy, a tanári pálya iránti elhivatottságának és szakképzettségének jelentőségét hangsúlyozó szemlélet érvényesítése volt, amelynek sarokkövei:

• a szakterület, a szaktudomány magas szintű ismerete, amelynek meghatározó része a Nemzeti alaptanterven alapuló szakterületi tudás;
• a Nemzeti alaptanterven alapuló szakterületi tudás átadásához szükséges, ahhoz szervesen kapcsolódó pedagógiai-pszichológiai ismeretek készségek, képességek, attitűd;
• a hangsúlyossá váló gyakorlati képzés, ezzel párhuzamosan a folyamatos tanári önképzés;
• a munkaerő-piaci igényekre válaszoló, az elhelyezkedést segítő, irányított szakpár választás és képzési tartalom;
• a pedagóguspálya kiszámíthatóbbá válása;
• az öngerjesztő képzési túlkínálat helyett a képzési kínálatnak a valóságos szükségletekhez és kilátásokhoz való igazítása;
• állami ösztöndíjjal támogatott hallgatói helyek biztosítása a tanárképzésben.

A tanárképzés képzési idejének növelése, a szaktárgyi felkészítés arányainak kiegyenlítése, egységesítése, a tanári felkészítés szakterülethez szervesen kapcsolódó oktatása az osztatlan, legalább ötéves képzés visszaállítását eredményezte.

A tanárképzés szerkezete átalakításának alapvető célja volt a tanári szakma professzionalizálása, a képzés minőségének biztosítása, a leendő tanárok szaktudományos felkészültségének, ismereteinek növelése. Kiemelt szerepet kapott a szaktudományos ismeretek megszerzése és integrálása a tanulók személyiségfejlődése érdekében. A pedagógiai és pszichológiai felkészülést a szaktudományos ismeretekkel egységben nyújtja a tanárképzés.

A tanári munkában, illetve a tanári képesítés megszerzésében különösen fontos szerepet kapott az iskolai tanítási gyakorlat arányának és súlyának növelése. A tanári képesítésre való felkészítésben, a pályára való szocializációban a képzés megnöveli a közvetlen iskolai gyakorlat szerepét és hangsúlyossá teszi a gyakorlati időt az egyéves iskolai gyakorlattal, ezzel iskolai közegbe, a pedagógus-közösségbe integrálva a tanárjelöltet, de a gyakorlat súlypontja a képzés végére tevődött át. Ugyanakkor a magas óraszámú hallgatói terhelés miatt csökkent képzéssel párhuzamosan folyó alapozó jellegű iskolai gyakorlati, szakmódszertani hospitálások (bemutató tanítások), a pedagógiai, pszichológiai – a gyermekek megfigyelésére, a tanulási-tanítási folyamat, a pedagógusok feladatainak megfigyelésére irányuló – gyakorlatok, az óraelőkészítő és -értékelő szemináriumok, csoport előtti tanítási (foglalkozásvezetési), a vezetőtanár irányításával végzett bevezető jellegű tanítási (nevelési) gyakorlatok lehetősége.

Határozott cél volt, hogy a legjobb képességű és tudású, felsőfokú tanulmányokra képes fiatalok már jelentkezéskor – érettségit követően – válasszák a tanárszakot. További lépés volt a felvételi ponthatár emelése. A 2015. évi általános felvételi eljárás vonatkozásában, az általános minimumpontszámnak 280 pontra történő emelése mellett az osztatlan tanárképzés állami ösztöndíjas minimumpontszáma 305 pontban határozták meg, másrészt az érettségi által mért tudáson túl a jelentkezőknek pályaalkalmassági vizsgálaton is részt kell venniük. A pályaalkalmassági vizsgálat elsősorban a jelentkezők kezdeti tudását, képességeit, attitűdjét a tanári pálya iránti elkötelezettségét, pályaképét méri, tájékozódás a jelentkező habitusáról, kommunikációs készségeiről, pedagógiai elképzeléseiről.

A hatályos kormányrendelet irányítja és optimalizálja a tanárszakok rendszerét. A szakos képzési kínálatot a köznevelési igényekhez racionalizálta, a szakpár választását az óraszámhoz igazította. A közismereti tanárképzésben 11 tanárszakon öt- és hatéves képzés is létre jött. A tanári képesítés megszerzéséhez szükséges pedagógiai, pszichológiai, szakmódszertani, elméleti és gyakorlati ismeretek tekintetében egységes, de – az iskolatípusok, a nevelés-oktatás szakaszaira elkülönülő – kéttípusú (általános iskolai, középiskolai) tanárképzés jött létre a kerettantervekben elsősorban magas óraszámban megjelenő tantárgyak (Például: matematika, biológia, fizika, kémia, magyar nyelv és irodalom, történelem, testnevelés) tanítására. Csak hat féléves formában folyik a képzés a nyelvi szakokon, a többi tanárszakon csak ötéves a képzés. Ma már a szakterületi mesterszak elvégzése után, illetve művészeti, szakmai tanárképzésben a mesterképzéssel párhuzamosan is felvehető új szakként, felvételi eljárásban a tanári felkészítési modul.

A tanárképzés célját tekintve az életkori különbség csak egyetlen olyan elem, mely a tanulók különbözőségében megragadható. A kéttípusú (általános iskolai, középiskolai kimenetű) tanárképzés, az öt- és hatéves képzés tekintetében – a foglalkoztathatóság, a rugalmas alkalmazás, a képzés gazdaságossága, a képzés célirányultsága miatt is – egységes tanárképzési szerkezet kialakítása javasolt.

A köznevelés nevelési-oktatási céljainak a tanárképzésben történő elérését a tanári tudás, készségek, képességek, attitűdök kimeneti jellegű előírásait nyolc fő kulcsterülethez sorolva határozza meg a tanári felkészítést szabályozó miniszteri rendelet. Ezek:

• a tanuló személyiségének fejlesztése;
• az egyéni bánásmód érvényesítése;
• a tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése;
• a szakmódszertani és a szaktárgyi tudás;
• a pedagógiai folyamat tervezése; a tanulás támogatása, szervezése és irányítása;
• a pedagógiai folyamatok és a tanulók értékelése;
• a kommunikáció, a szakmai együttműködés és a pályaidentitás;
• az autonómia és a felelősségvállalás.

A szakmai ellenőrzés, azaz a tanfelügyeleti rendszer és a pedagógus előmeneteli rendszer alapjaként a minősítési eljárások által számba vett pedagóguskompetencia meghatározások és sztenderdek, valamint a Nemzeti alaptanterv fejlesztési területei/nevelési céljai által meghatározott tartalmak, szemléleti alapok, a műveltségkép, a tudás és tanulás, illetve a tudásépítés értelmezése is erre épültek. Az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeinek a szaktárgyi és a szakmódszertani tudáshoz, annak alkalmazásához rendelt tartalmi és a tanári felkészítés nyolc kulcsterülete szerinti kimeneti követelmények a Nemzeti alaptanterv figyelembevételével kerültek meghatározásra.

A konferencia aktuális témája e kérdést ott érinti, hogy miként alakul a digitális tudás követelménye. Ma az elvárás az IKT-tudást hangsúlyozza, de projekt keretében kiemelt figyelem helyeződik a médiatudatosság kérdésére.

A tanárképzés legfontosabb gyakorlati elemei

Az érettségire épülően 2013 őszén alapvetően osztatlan képzésben tanulmányokat kezdő hallgatók képzési és kimeneti követelményekben előírt köznevelési intézményi gyakorlatának formái:

• a képzéssel párhuzamosan, iskolában vezetőpedagógus (vezetőtanár) irányításával végzett csoportos pedagógiai és önálló tanítási gyakorlat a tanulók nevelésével, oktatásával és az adott tanárszakhoz tartozó szaktárgyakkal kapcsolatos tanári munka szakos órákon, osztályfőnöki órán, nem szakos órákon történő megfigyelése, elemzése, továbbá tanárszakonként/szakképzettségenként legalább 15 önállóan megtartott óra, foglalkozás;
• a képzéssel párhuzamos közösségi pedagógiai gyakorlat szünidőben vagy szorgalmi idő alatt is teljesíthető közösségi szolgálat, mely egy adott tanulói korosztály tanórán kívüli, szabadidős tevékenységének (táboroztatás, szakkörök, érdeklődési körök stb.) szervezési, vezetési, programkészítési, közösségépítési területein nyújt tapasztalatokat;
• az összefüggő egyéni iskolai gyakorlat a képzésben szerzett elméleti ismeretekre és gyakorlati tapasztalatokra épülő, gyakorlatvezető mentor és felsőoktatási tanárképző szakember folyamatos irányítása mellett köznevelési intézményben, felnőttképzést folytató intézményben végzett gyakorlat. Az iskola és benne a tanár komplex oktatási-nevelési feladatrendszerének elsajátítása, illetve az iskolát körülvevő társadalmi, jogszabályi környezet, valamint a köznevelési intézményrendszer megismerése (képzési idő: 1 tanév).

Területei:

• a szaktárgyak tanításával kapcsolatos tevékenységek;
• a szaktárgyak tanításán kívüli oktatási, nevelési tevékenységek;
• az iskola, mint szervezet és támogató rendszereinek megismerése.

A képzés végén a hallgató szakdolgozatot készít, amelynek egyik eleme a portfólió. A portfólió a kompetencia alapú képzéssel összefüggésben került a képzésbe. A hallgató által írt tanulmány (régebben szakdolgozat) önmagában nem alkalmas a kompetenciák mérésére, értékelésére. A szakirodalom szerint e feladat megoldására leginkább a portfólió a megfelelő eszköz. Nem véletlen, hogy a kompetencia alapú értékelés egyik legfontosabb eszközét viszonylag rövid idő alatt megismerte a pedagógus társadalom, hiszen a köznevelésben a pedagógus előmeneteli rendszerben is használatossá vált.

A korábbi, a pedagóguspálya megismerésére, általános pedagógiai képességek fejlesztésére irányuló gyakorlatok kikerülnek a gyakorlat rendszeréből, ugyanakkor a képzés folyamatában több ponton megjelenhetnek a képzés tárgyaihoz kötődően, így a képzés folyamatában a tanári szakképzettség tanári felkészítési elemének pedagógiai, pszichológiai elméleti és gyakorlati moduljában. A hosszabb, összefüggő gyakorlat a képzés utolsó évére koncentrálódik, amikor a szakdolgozat elkészítése mellett ez a hallgatók legfőbb feladata.

2018 őszén a tanári életpálya képzési szakaszának fejlesztéséről szóló, több lépcsős, a szakmai szervezetekkel, a felsőoktatás képviseletével, a köznevelés érintetteivel és a hallgatókkal való közös szakmai munka indult.

• A formálódó alapelvek között ki kell emelni a szakmai gyakorlat kérdését. Erőteljes igény van arra, hogy a hallgató a képzés valamennyi tanévében (félévében) iskolai környezetben is fejlessze tanári kompetenciáit. A szakmai gyakorlatok a képzés elejétől, a képzés egészébe illeszkedve, egyre bővülő funkciót és célrendszert lefedve épüljenek a tanárképzésbe, akár félévre csökkentve az összefüggő egyéni gyakorlat időtartamát.
• A tanárképzők személyi feltételeinek biztosításban kulcskérdés a szakmódszertani képzés megerősítése. Bővíteni kell a tanárképzők személyi körét a gyakorló iskolák, partneriskolák és pedagógusaik bevonásával. Támogatni szükséges a doktori iskolákban szakmódszertani programokat a szakmódszertan presztízsének és a szakmódszertanosok utánpótlásának biztosítása érdekében.
• Nem utolsó sorban fel kell készülni a 2022 után várható pedagógushiány kezelésére is.

Szakmai tanárképzés

A szakmai tanárképzés jelentősége a Szakképzés 4.0 stratégia kapcsán a tanárképzésben is fókuszba kerül. A szakképzési törvény alapján új intézményrendszer és szakképzési rendszer jön létre a szakképzésben. A művészeti szakképzés, a kulturális és pedagógia szakképzés a nemzeti köznevelési törvény hatálya alá tartozó szakképzések lesznek. A szakmai tanárképzés a szakközépiskola és a szakiskola személyi feltételeit két meghatározó szakképzettséggel biztosítja a tanárképzés, melynek két ága:

• a szakmai tanárszak, amely a szakmai elméleti tárgy oktatására,
• szakoktató szak, amely a gyakorlatra, gyakorlati képzés oktatására

készít fel.

A szakképzésben, szakképző iskolában tanított szakmai elméleti tantárgy esetén határozatlan időre alkalmazható, valamint az érettségin, szakmai vizsgán vizsgáztató tanár lehet az is, aki a szakmai tantárgynak megfelelő szakmai területen szakirányú felsőfokú végzettséggel és bármely szakos tanári szakképzettséggel rendelkezik, továbbá, ha nincs hazai felsőfokú képzés, az is, aki bármely szakos tanári szakképzettséggel és a szakképzés szakirányának megfelelő szakirányú szakképesítéssel és mestervizsgával rendelkezik.

A szakképzéshez kapcsolódóan a tanárképzés a műszaki, az agrár, a gazdasági képzési területhez kapcsolódott. Az egészségtudományi területen 2016-ban sikerült elindítani a tanárképzést. Még nem sikerült a szaklétesítés (folyamatban van) a szociális területen.

Sajátos területe a szakmai tanárképzésnek művészeti képzési terület. Tanárképzés van a zeneművészeti, a képző- és iparművészeti, a táncművészeti művészeti ágban, de továbbra sincs a szakmai tanárképzés a színművészeti művészeti ágban. A szakmai tanárképzésbe épült a gyógypedagógia-tanár és a pedagógiatanár szak is a többciklusú képzési rendszerben és itt kaphat helyet a jövőben a konduktor tanárképzés is.

A tanári képesítés szakképzéshez kapcsolódó sajátossága, hogy a tanári kompetenciában is eltér a közismereti tanári szaktól. Míg a közismereti tanárképzés a köznevelés egy-egy tantárgyára széles alapozással készít fel, addig a szakmai tanárképzés az adott (például mérnöki) tevékenységet meghatározó szakképzésben tanított tantárgyak csoportjának oktatására ad jogosultságot. Ebből következően csak olyan szakember vehet részt a tanárképzésben, aki az adott szakma szakmai ismereteit is elsajátította. Illetve az osztatlan tanárképzésben, ahol „csak” tanári oklevél szerezhető, a képzés nem tudja garantálni a mérnök, a közgazdász, az agrármérnök szakképzettség megszerzését.

A szakoktató képzésnek volt kétéves és hároméves formája. A kétéves képzés tanfolyami képzés volt (nem adott felsőfokú végzettséget, de OKJ képesítést sem). A főiskolai szintű hároméves képzés 1982-ben indult. Szakoktató szak csak a műszaki, az agrár képzési területen létezik (az egészségtudományi területen 2006-ban maga az orvos-egészségtudományi képzési terület szüntette meg azzal, hogy az ápolás-betegellátás alapképzési szak ápoló szakirányán végzettek látták/látják el alapvetően a szakképzés feladatait). A gazdaságtudományok képzési területen korlátozott feladatkörre irányul az üzleti szakoktató szak (a vendéglátás, a kereskedelem, az ügyvitel területére). A 2011. évi szakképzési törvény rendelkezik a kamarai gyakorlati oktatói vizsga alóli mentesülés lehetőségeiről.

Ma a szakoktató szakra és a szakmai tanárszakra is alacsony jelentkezés. A szak a felsőoktatásban nem a pedagógusképzés képzési területhez tartozik, hanem a három képzési terület diszciplináris alapképzési szakjai közé.

Az átalakuló szakképzésben, aminőség érdekében és a tanulók személyiség fejlesztése érdekében is fontos, hogy a szakmai felkészültség mellett a pedagógus munkakört betöltő oktató előbb vagy utóbb megszerezze a tanári képesítést is.

A tanárképzők és köznevelési intézmények hálózatos együttműködése

A pedagógusképzésben (tanító, óvodapedagógus, tanárképzés) a képzés része a nevelési, oktatási intézményben folyó gyakorlat. A magyar pedagógusképzés rendszerében az elméleti és gyakorlati képzés a képzés kezdetétől párhuzamosan folyik. A gyakorlati felkészítés szerves egységben történik az adott szakon meghatározott szakterületi és pedagógiai elméleti képzéssel, valamint a képző intézményben a képzés kezdetétől párhuzamosan folyó egyébirányú (Például: pályaszocializációs, kommunikációs, készség- és személyiségfejlesztő) gyakorlati felkészítéssel. Nincs végső ún. próbatanítási (on the job) szakasz, de az oklevél kiadásának feltétele a képzést záró összefüggő külső iskolai gyakorlat.

A 2009-ben a főiskolai és egyetemi szintű tanárképzési rendszert felváltó többciklusú képzésre való áttérés egyik meghatározó tartalmi változása a tanárképzés végén sorra kerülő külső, összefüggő iskolai gyakorlat időtartamának egy hónapról egy félévre való meghosszabbítása volt. 2013-tól a tanárképzés új rendszere tovább vitte ezt a folyamatot és a képzés végén lévő összefüggő gyakorlat időtartamát egy tanévre hosszabbította.

E tények tükrében az összefüggő, egyéni gyakorlatok számára terepet biztosító köznevelési intézmények szerepe felértékelődött. A leendő tanárok képzése szempontjából országosan nagy jelentőséggel bír a külső gyakorlatok megvalósításában közreműködő köznevelési intézmények hálózatának bővítése.

E képzések keretében a hallgató csak olyan köznevelési intézményben gyakorolhat, amelyet a képző intézmények képzési tevékenységükhöz kapcsolódóan elfogadnak (akkreditálnak).

A tanárképzésben érintett felsőoktatási intézmények elkezdték kialakítani partnerintézményi hálózatukat, azzal a szándékkal, hogy egy országos adatbázis jöjjön létre, amely tartalmazza valamennyi, a képző intézmények által elfogadott köznevelési gyakorlóhely adatait. a leendő tanárok képzése szempontjából országosan nagy jelentőséggel bír a külső gyakorlatok megvalósításában közreműködő köznevelési intézmények hálózatának bővítése.

Az iskolai gyakorlati tanítás két helyszínen: a gyakorlóiskolákban, és az ún. külső gyakorló­helyeken, a partnerintézményekben erre a feladatra kinevezett, megbízott pedagógusok irányításával zajlik.

A képzéssel párhuzamosan folyó, az általános pedagógiai képességek fejlesztésére irányuló gyakorlatok alapvetően gyakorlóiskolában folyik. A gyakorlóiskolák a pedagógusképző intézmények szervezetéhez tartozó köznevelési intézmények.

Az összefüggő egyéni iskolai tanítási gyakorlatok – valamelyest már felkészítetten – az ún. külső gyakorlóhelyeken, partnerintézményekben folynak, amelyekkel a felsőoktatási intézmények a gyakorlati feladatokban való részvételre megállapodást kötnek. A külső gyakorlóhelyek, a partnerintézmények a gyakorlóiskola védettségével szemben lehetőséget adnak a különböző oktatás-nevelési programok, módszerek megismerésére, kipróbálására.

A partneriskola olyan köznevelési intézmény, amely rendelkezik a hallgató egyéni összefüggő gyakorlatának biztosításához szükséges feltételekkel, és amellyel a pedagógusképző intézmény a gyakorlat bonyolítására megállapodást kötött. A partnerintézménnyé váláshoz a köznevelési intézménynek szakképzett gyakorlatvezető mentorral kell rendelkeznie. Ezen túlmenően fontos, hogy a hallgatót befogadó intézményi kultúra is olyan legyen, mely előmozdítja a hallgatók tapasztalatszerzését.

A hallgatót a mentor segíti, de a nyitott , támogató intézményi környezetben a hallgató az intézmény minden tagjától tanul és kialakítható az a tantestületi légkör, amelyben megélhető a jelölt részéről, hogy az intézmény egésze hozzájárul a hospitálási lehtőségektől, kiollégális nyitottságon keresztül, a tanítási-tanulási helyzeteken át, a probléma megoldásokig a pedagógussá válásához. A nevelőtestület egy szakmai közösség mintáját nyújtja, a kollégák fontos szerepmintákat jelentenek.

A gyakorlatok megszervezését, operatív koordinálását végző szakemberek a képző intézmény képzésben és a gyakorlatok szervezésében jártas szakemberei, aki biztosítják a kapcsolatot a pedagógusképző intézmény, a gyakorlóintézmény, illetve az általános pedagógiai képességek fejlesztésére irányuló gyakorlatok helyét biztosító intézmények és az összefüggő gyakorlatnak helyet biztosító partneriskola között. E feladat koordinátora ma tanárképzést folytató intézményekben tanárképző központ feladatait ellátó szervezet.

A Klebelsberg Képzési Ösztöndíj.

A tanárképzést a Klebelsberg Képzési Ösztöndíj támogatja, amely program 2013/2014. tanévben indult. Minden más ösztöndíjtól eltérő célrendszer kapcsolódik az ösztöndíjprogramhoz. Célja a magas szinten képzett, hivatástudattal és gyakorlati tapasztalattal rendelkező pedagógus-utánpótlás biztosítása, valamint a pedagógusi pályát választó hallgatók motiválása a hivatásuk szerinti tartós munkavállalásra, egyúttal a diplomaszerzést követően álláshely biztosítása. Kiemelt cél továbbá, hogy az ösztöndíj lehetőséget nyújtson arra, hogy a jelölt már a tanulmányai alatt, a majdani munkáltató felajánlása alapján tájékozódjon a hallgató végzésének időpontjában várható, megüresedő tanári munkakörökről az egyes tankerületekben, valamint a tanulmányi szerződés további lehetőséget nyújtson a minőségi tanulmányi feltételek elvárásként történő meghatározására. Az ösztöndíj az általános felsőoktatási ösztöndíjak melletti további juttatás.

Jelenleg 1859 hallgató rendelkezik érvényes szerződéssel. A 2018/2019. tanévtől 2582 hallgató vehet részt az ösztöndíj programban, melyből 2061 fő osztatlan tanárképzésben, 521 fő gyógypedagógia alapképzésben vesz részt. Összességében 2019. július elejéig 44 fő ösztöndíjas köznevelési intézménybe történő elhelyezése valósult meg: 41 fő valamely tankerületi központ által fenntartott köznevelési intézményben, három fő szakképzési centrumban létesített pedagógus munkakörre irányuló jogviszonyt. A 2019/2020. tanév szeptemberéig további 192 fő elhelyezése realizálódhat, így összességében 236 ösztöndíj-támogatásban részesült hallgató kerül alkalmazásra valamely tankerületi központ által fenntartott köznevelési intézményben. A 2019/2020. tanév őszi szemeszterének végén (2020. január) – az ösztöndíjasok előzetes adatszolgáltatása alapján – 200 fő, a tavaszi szemeszterben (2020. június) további 450–500 fő ösztöndíjas szerzi meg végzettségét és szakképzettségét, és keletkezik a Klebelsberg Központnak elhelyezési kötelezettsége.

A Kormány döntést hozott 2011. júliusában arról, hogy Klebelsberg Képzési Ösztöndíjprogram 2021 szeptemberétől a tanítóképzésben részt vevő hallgatók körére is kiterjeszthető.

Meg kell végezetül még azt is említenünk, hogy a tanárjelölt a gyakorlat ideje alatt nem hallgatói munkadíjra szerződik, estében a felsőoktatási intézmény költségvetési támogatásból úgynevezett „megélhetési” ösztöndíjat ad számára az összefüggő szakmai gyakorlat idejére 2018-tól.