Bajor Péter
A fiatal tehetségek támogatása
Az előadás prezentációja pdf formátumban
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Oktatáskutató szakemberekkel beszélgetve néha felmerül, hogy szükség van-e egyáltalán tehetséggondozásra, vagy inkább a személyre szabott oktatás, az egyedi pedagógia terén kellene erősítenünk a tevékenységeinket. Hadd tisztázzam: meggyőződésem, hogy nagyjából ugyanazt értjük mindkét megközelítés alatt, hiszen valójában a személyre szabott tehetséggondozás szükségességét, a komplex szempontú egyedi figyelem igényét képviseljük mi is. A tehetségsegítés világtrend, nemzetközi nevelési tendencia.
Sok embernek, sok szervezetnek van dolga a tehetségekkel. Természetesen minden, köznevelésben résztvevő számára fontos, hogy lehetővé tegyük az egyéni képességek kibontakoztatását, viszont hogyha csak az 1%-át vagy a 10%-át nézzük a köznevelésben lévő gyerekeknek, tanulóknak, akkor kiderül, hogy nagyon nagy számú személlyel van – különleges, az átlagosat meghaladó hatású teljesítmény reményével – speciális dolgunk: 100–150 ezer gyerek, akikről évről-évre különleges figyelemmel gondoskodnunk kell. Ugyanakkor nem feltétlenül kell minden tehetséges tanulóval egyforma intenzitással foglalkoznunk, hiszen sokaknak – mindenféle projekt-beavatkozás nélkül is – biztosított az előmenetele, az ideális szülői háttér vagy kedvező környezet miatt. A stabil keretrendszerű köznevelési előmenetelre mindenkinek szüksége van, emellett mégis több tízezer azon diákoknak, gyerekeknek a száma, akiknek a speciális segítése a teendőnk – akár egy-egy projekt keretében, akár az intézményi alapműködésbe épült tehetségprogram keretében.
Tehát természetesen minden diák felé igyekeznünk kell úgy fordulni, hogy mindenki megtalálja a saját maga tehetségét még akkor is, hogyha ennek a tehetségnek a hatóköre az élete során nem lesz országos vagy európai szintű, hanem csak a saját boldogulását, a mikrokörnyezetének a boldogulását szolgálja – és ez nem tekintendő értékítéletnek. Ezért fordulunk minden tanulóhoz úgy, hogy „találd meg a saját érdeklődésedet, ügyességedet, tehetségedet”! Francoys Gagne kanadai professzor modelljéből világosan kiolvasható, hogy a bennünk lévő adottságoknak és képességeknek sok impulzusra, környezeti és belső katalizátorra van szükségük annak érdekében, hogy meg tudjon mutatkozni a tehetségünk. Megvan a szerepe a pedagógusoknak, tanároknak, segítőknek, mentoroknak, tutoroknak, akik támogatják, erősítik a tanulókat, kihívásokat állítanak a gyerekek, diákok elé, lehetőségeket biztosítanak számukra. Természetesen a sok tanulást, a szorgalmat és gyakorlást, a személyes akaratot, elszántságot nem lehet „megúszni”. Ha megkérdezünk egy sportolót, egy hegedűművészt, hogy vajon kellett-e szorgalom az ő tehetségük kibontakozásához, akkor valószínűleg azt mondják, hogy igen, sőt, nagyon sok szorgalomra volt szükségük. Akkor miért lenne ez másként más tehetségterületeken?
A környezeti tényezőkkel kapcsolatosan figyelmükbe ajánlom Csiffáry Gabriella „Magyarázom a bizonyítványom” című könyvét: a kiváló kutató híres magyarok bizonyítványát vizsgálta meg, iskolai előmenetelüket, sikereiket, sikertelenségeiket elemezte. Vajon a kiváló tehetségeink iskolai „teljesítménye” mennyire volt párhuzamban a valódi tehetségükkel? Nem árulok el titkot, ha fölfedem: sok nagyszerű és híres magyar ember küszködött az iskolában…
Egy korábbi közvélemény-kutatásunk szerint a szülők az iskolától, a pedagógusoktól, az edzőktől stb., tehát az intézményi rendszerektől, külső szereplőktől várják a tehetség, gyermekük tehetségének felfedezését, segítését, kibontakoztatását. Mit jelent ez tulajdonképpen? Mire van szüksége a tehetségeknek? Mit jelent az, hogy tehetséggondozás?
Ahhoz, hogy akár csak egy jó mondatot adjunk a ránk bízottaknak a tehetségük segítése érdekében, különlegesen felkészültnek, mentálisan és más szempontokból is késznek kell lennünk. Egy-egy mondat is olyan lendítést tud adni egy fiatalember életében, ami origója, kiindulópontja lehet a későbbi karrierjének. Természetesen nagyon sok esetben az „egy jó mondat” mellett a több éves kísérés, támogatás és fejlesztés is teendőnk. A pedagógusok, maga a köznevelési intézmény, a szakszolgálatok, a POK-ok, a szülők, a család, a társadalom további szereplői és a Nemzeti Tehetség Program mind ott kell, hogy legyenek a fiatal tehetségek támogatói között. Ezt fejtem ki a következőkben részletesebben.
A pedagógus szinte önmagát adja: személyes alkalmasságának fő jellemzője az, hogy szakmailag és mentálisan felkészült erre a segítő folyamatra. Nem mondom azt, hogy szakmai, módszertani és mentális szempontból tökéletesnek kell lennie minden pedagógusnak, de azért – mint a szülők esetében mondják – „elég jó pedagógusnak” azért kötelezően kell lennie mindenkinek. Ha tartósan hibákat követünk el, azzal súlyos károkat okozunk a gyerekekben! Hadd mondjam azt, hogy nagyon jó példák vannak szerte a Kárpát-medencében: sok-sok kiváló kolléga, sok-sok kiváló intézmény működik. De azért van teendőnk bőven. Van még teendőnk a gyerekek egyéni igényei figyelembevételének terén, és az egyéni fejlesztési tervek számának gyarapítása érdekében is. A teendőinket illetően: az elméletnek nagymértékben a birtokában vagyunk, de a gyakorlat még távol van ettől! A technológia a birtokunkban van, a kérdés csak az, hogy ezt a gyakorlatban használjuk-e? Használjuk-e például a tanári hatékonyságunk érdekében Thomas Gordon könyveit, amik minden iskolai könyvtárban megtalálhatók?
Egyéni és kiscsoportos tehetségterületi gazdagító fejlesztések szükségesek, és többféle területet érintő készségfejlesztés is: ezek nem mennek másként, csak nevelőtestületi összefogással, együttműködéssel. A nevelőtestület, a pozitív, kreatív intézményi klíma segítségével. Fordítsunk energiát erre, pénzforrásokat és szakértelmet is! Az óvoda és az iskola ugyanolyan fejlesztendő szervezet, mint a többi a munka világában, sőt! A nevelőközösségek, a tantestületek, a pedagógusok csoportjai szervezeti fejlesztést, együttműködés-fejlesztést igényelnek. Ez kiinduló pontja lehet a pozitív intézményi klíma erősödésének. Azt gondolom, hogy itt kezdődik a tehetséggondozás is, hiszen egy kreatív, pozitív intézményi klímát megtapasztalva egy gyerek, egy tanuló sokkal szívesebben bontakoztatja ki a tehetségét, „teszi oda magát” a kihívások esetén, és ez egyben elősegíti a nagyon szükséges kortárs-közösségek kialakulását is. Mindezt igaznak gondolom a szakképzésben is, remélem, hogy ezen a téren is lesz elmozdulás a következő években.
Már-már unalomig ismételgetjük, hogy a munka világa mely készségterületeken igényel erősségeket a felnövekvő generációktól. Az elméletet tehát tudjuk, a kérdés csak az, hogy a gyakorlatban elkezdjük-e megvalósítani a kapcsolódó teendőinket? A saját intézményünkben sem mondhatjuk állandóan, hogy „majd, hogyha a keretek változnak”, vagy „majd, hogyha az új NAT megjelenik” stb. A keretek ugyanis nagyrészt már most is adottak a szükséges készségfejlesztések, komplex fejlesztőprogramok érdekében, ezeken a területeken már most is nagy szabadsággal és lehetőségekkel rendelkeznek a pedagógusok, intézményvezetők. Javítani, ösztönözni természetesen lehet a folyamatot, szabályozással és projektekkel egyaránt.
A Matehetsz honlapján található Tehetségtérképen már nemcsak a szokásos tehetséghálózati csomópontok adatai láthatók, hanem a minősített tehetséggondozó műhelyek, a tehetséggondozás (Matehetsz által gyűjtött) jó gyakorlatai, valamint a szakszolgálatok elérhetősége is. A szakszolgálatok tehetséggondozó koordinátori feladatai a tehetségsegítés különleges lehetőségeit rejtik. A Matehetsz munkatársaival a futó EFOP-projektünk keretében az eltelt két évben végigjártuk a megyei szakszolgálatokat, sok esetben a tehetség munkacsoportok és a tagintézmények szintjén is: szakmai tisztázó beszélgetéseken vettünk részt, előadásokat, tehetséggondozást célzó továbbképzéseket tartottunk. Az a tapasztalatunk, hogy egyelőre nem egyenletes a személyi ellátottság és a szakmai tájékozottság sem a tehetséggondozással kapcsolatosan, de több megyében ígéretes eredményeket is láthattunk. Ezeket a jó megoldásokat szeretnénk bemutatni a jövő évben egy országos szakszolgálati konferencián, amelynek témái kifejezetten a szakszolgálati tehetségsegítő teendők lesznek.
Mit tud tenni egy POK a tehetséges fiatalok érdekében, annak ellenére, hogy nem dolga közvetlenül a gyerekekkel való foglalkozás? A versenyek és mérések terén vannak teendőik, valamint a tehetséggondozást célzó pedagógus továbbképzések terén is sok a lehetőségük. Sőt, kívánatos lenne, hogy az intézményi tehetséggondozó programok szakmai támogatása terén ösztönző, iránymutató szerepet vállaljanak a POK-ok.
A szülők és a család a tehetségsegítés fontos résztvevői lehetnek. Meggyőződésem, hogy a köznevelési intézményeknek ők is fontos célcsoportjai, együttműködő szereplői. A szülőket a tehetséggondozás terén szövetségesünkké kell tennünk.
A Nemzeti Tehetség Program hangsúlyozza a tehetségbarát társadalmi környezet szükségességét, erősítését. Vállalatok, alapítványok, magánszemélyek sokat segíthetnek a tehetségeknek, és természetesen a társadalmi támogatottság keretében maga a törvényi szabályozás is jelentősen hozzájárulhat a tehetséggondozás előrehaladásához. A Nemzeti Tehetség Program pályázatait – az EMMI évenkénti döntései alapján – az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő koordinálja. El kell mondanom, hogy jelenleg ezeknek az úgynevezett „hazai”, NTP-pályázatoknak a kiírása, szerződéses elindítása erős késésben van, de azt az ígéretet tudom tolmácsolni, hogy a technikai akadályok hamarosan elhárulnak, és elindulhatnak az idei évben beadott pályázatok. Emellett jó reményünk van arra, hogy a jövő évi (nyártól megvalósítható) pályázati kiírások előkészítése sokkal korábban meg tud történni. Az NTP-kiírások a Nemzeti Tehetség Program szándékainak megfelelően komplex szempontok alapján fontos támogatásokat adnak, a Kárpát-medencei határokon átívelő módon: különféle tehetségterületek fejlesztőprogramjai, ösztöndíjak (NFTÖ), szakemberek munkájának elismerése (Bonis Bona Díj), nemzetközi tevékenységek támogatásai szerepelnek a pályázatok között. Amint azt Önök is tudják, az NTP kiírásait EU-s támogatású projektek egészítik ki.
Az állampolgári adók között lehetséges kiemelt 1%-os felajánlások azt mutatják, hogy tartósan magas az állampolgárok bizalma a Nemzeti Tehetség Programmal kapcsolatosan. Ez tanulság is lehet a köznevelési intézmények, a szakszolgálatok, a POK-ok és a különféle társadalmi csoportok számára is: a tehetséggondozással érdemes foglalkozni. Nemcsak azért, mert emberbaráti, szeretetteli teendő, hanem azért is, mert az állampolgárok nagy többsége számára is pozitív cél és elismert aktivitás.
A Matehetsz a Nemzeti Tehetség Program emblematikus résztvevője. A feladataink nagyon szerteágazóak, de a tehetseg.hu oldalon nyomon követhetők. Most csupán egy újdonságot említek: hamarosan elektronikus formában publikáljuk „A tehetség kézikönyve” című könyvünket. Azt gondolom, hogy ez a (30 szerző kétéves munkájaként született) mű méltó összefoglalása lesz annak a szakmai ismeretanyagnak, amit az elmúlt évtizedben a Nemzeti Tehetség Program keretében felhalmoztunk. Mindezt az online forma segítségével ingyenesen elérhető módon tesszük közzé; a sok száz elektronikus hivatkozás útján pedig nagy mennyiségű további szakmai tartalom elérését is segíteni fogjuk.
Végül jó szívvel ajánlom Önöknek a tehetseg.hu oldalunk fiataloknak szóló aloldalát is. Itt található a különlegesen izgalmas online Csibésztúra-játékunk is, amelyet kollégáim segítségével most mindjárt, a plenáris program után, a konferencia kiállítói sorában alaposabban megismerhetnek, ki is próbálhatnak.
Köszönöm szépen a figyelmet és további jó munkát kívánok!