Dr. Révész László

Komplex Alapprogram az iskolákban.
Kihívások, megoldások

Tisztelt elnök úr! Kedves előadó kollégák!

Megmondom őszintén, csatlakozok elnök úrhoz, az elmúlt két napban nagyon sokszor beszéltek a kollégák arról, hogy vannak kihívások a köznevelésben. És hát, bevallom őszintén, hogy az előadó is kihívásokkal küzd, hiszen egy nagyon hosszú, nagyon értékes, szakmai tartalmakban gazdag záróbanketten vagyunk túl, és hát ugye ilyenkor mindig fölmerül a kérdés, hogy eljön-e valaki az előadásra? Egy picit dejavu érzésem is van. Hasonló szerda reggelenként szokott lenni, amikor előadást tartok a hallgatóknak – kedden van az egyetemi buli – hogy lesz-e rajtam kívül bárki más a teremben? De, hát ahogy elnök úr is mondta, a legkiválóbb kollégák itt vannak, és egy ilyen környezetben nagyon jó előadni.

Nagyon köszönjük a lehetőséget a szervezőknek, hogy idén is meghívtak minket és kaptunk lehetőséget szekciókra, workshopokra, plenáris előadásokra. A mai plenáris előadásban is a Komplex Alapprogramról szeretnénk beszélni. Azokról a kihívásokról, amikkel mi is találkoztunk, amik ott vannak egyébként a köznevelésben. És szeretnénk bemutatni azokat a megoldásokat, amivel talán egy kicsit tudtunk reagálni ezekre a kihívásokra.

Hogyan néz ki ma az oktatás? Mondhatjuk azt, hogy nagyjából onnét indultunk, hogy igaz vagy nem igaz az, úgy képzelték el korábban, vagy képzeltük el a tanulókat, mint egy tartály, és majd megtöltjük tudással a fejüket. És talán volt egy varázspálcánk is. Ez jelentősen átalakult az elmúlt időszakban, valljuk be őszintén. Teljesen másként és máshogyan értelmezik a tanulók a tanulást. Egyéni tanulási utak vannak. Olyan önfejlesztő tanulási megoldások vagy társtanítási megoldások, amik arra ösztönzik a tanulókat, hogy a tudásuk, a képességeik fejlődjenek. Nagyon sok esetben azt tapasztaljuk, hogy a megszerzett tudás egy része a formális oktatásból, tehát az iskolai környezetből jön, de egyre nagyobb részét informális, illetve nem formális csatornákon keresztül szerzik a tanulók. Nagyon sajátos helyzet ez A hazai és nemzetközi kutatások is azt mutatják ki, hogy minél tovább van a gyerek az iskolában, annál kevésbé motivált. Tehát, ha megnézzük, hogy milyen tanulási motivációval rendelkezik az első-második évfolyamban, majd a nyolcadikban, akkor sajnos – ha nem is meredeken – de lefelé ível a görbe. Van egy nagyon sajátos megjelenése még ennek a tanéven belül is: a szeptember és a június között is megváltozik ez.

Hogyan tudjuk a motivációt fönntartani? Ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, hogy a tanuló értse, érezze, hogy miért van ő ott az oktatásban, és hogyan, miként fog tudni eredményesen előre haladni. Milyen a ma tanuló diák? Beszéltünk X, Y, Z generációról. Sokan vitatják egyébként, hogy ez létezik vagy nem. De már az Alfa-generációs gyerekek is ott vannak az iskolában. Ők 2010 után születtek. Az a generáció, aki okos eszközzel a kezében született, és nem volt olyan pillanat az életében, hogy ne lett volna okos eszköz, digitális eszköz és internet. Teljesen más az ingerküszöbe. Ezek az Alfa-generációs gyerekek, ezek – sajnos vagy hál isten –, de nem tudják elengedni ezeket az eszközeiket. Az Always On és az Instant Get is ezt jelenti ugye, hogy állandóan online térben vannak. Egy nagyon sajátos társadalomban élik a világukat. Ez a közösségi médiának, a Facebooknak és egyéb más médiumoknak köszönhető. Virtuális valóságról is beszélünk.

Ez egy sajátos helyzet. Nem nagyon szeretném minősíteni, hogy jó vagy sem. Főleg annak fényében, hogy Gábor Béla is itt ül körünkben, és pont egy ilyen előadást fog tartani, melyben bemutatja a digitális tanítási, tanulási környezetet, azaz azt, hogy a digitális térben hogyan jelenik meg az oktatás. Inkább kiaknázni kellene ezeket a lehetőségeket, megnézni, hogyan tudjuk eredményesen beépíteni az oktatásba. Maslow próbálkozott azzal, hogy egy szükséglet-piramist fölállított, és ugye azt mondta, hogy a fiziológiai-biológiai szükségletek a legmagasabb rendűek. Ez valóban így van. Nem tévedett nagyot 2010-ig. Mert ma már a legmagasabb rendű szükséglet az, hogy van-e feltöltött okoseszköz, és van-e rendelkezésre álló internet a közelben. És hát, nem biztos, hogy racionális döntéseket hoznak a tanulók, valljuk be őszintén, ha esetleg komoly döntést kell hozni bizonyos területeken.

Nézzük meg a pedagógusokat, hogy milyen az az oktatási környezet, ahol ma egyébként jól kell működni. Miről beszél ugye most a konferencia? A mesterséges intelligencia, a tudás, a társadalom. Tudjuk azt, hogy digitális kompetencia, egy fontos dolog, de előadások szóltak arról, hogy nem biztos, hogy mindent az eszköz, illetve az eszközhasználat fog megoldani. De mégis egy olyan világban élünk, ahol okostábla van, okostelefon van, okostévé van. Okos, minden okos. Fölmerül a kérdés, hogy a pedagógus okos-e? Nemrég olvastam egy cikket okos porszívókról és okos fűnyírókról. Nem szeretném elvinni ebbe az irányba ezt a dolgot, de lehet, hogy egy okos porszívóval kell nemsokára versenyeznünk.

Szándékosan idézőjelbe tettem az „okos pedagógust”. Nem szeretnék senkit megbántani természetesen. Az a kérdés, hogy tudunk-e olyan gyorsan reagálni a változásokra, mint amilyen gyorsan változik a környezet, akár az oktatásban, akár egyéb más területeken? És hát, valljuk be őszintén, hogy a vonalkód ideje lejárt. Tehát, ma már QR kódok vannak, és upgradelni kellene magunkat. Egy kicsit frissíteni. Akár a szakmai módszertani tudásunkat is. Ott vannak az eszközök, alkalmazások a kezünkben. Azokat hetente szoktuk frissíteni. A számítógépeinket és egyéb más dolgok, alkalmazásokat töltünk le. Fölmerül a kérdés, hogy szakmai módszertani területen is frissítjük-e saját magunkat és töltünk le újabb és újabb alkalmazásokat, amik esetleg a ma tanuló gyerekeknek meg fognak felelni?

Innét indult el maga a Komplex Alapprogram. Egy rendkívül hosszú utat járt be, egy nagyon hosszú fejlesztési időszak volt. Az elmúlt évben arról tudtunk beszámolni, hogy elindult a program. Viszont nagyon kevés olyan adat állt még akkor rendelkezésre, amiből a programnak a sikerességét tudtuk volna megmutatni, akkor a programot mutattuk be.

Az első tanév lezárult és nagyon sok mérési eredményünk van. Látjuk, hogy hogyan működik a program. Ami nagyon fontos, hogy megvan magának a programnak az a nevelési, oktatási koncepciója, ami az összes olyan elemét tartalmazza, ami szükséges vagy esetenként használható az iskolában. Itt most nem csak arról beszélek, hogy jól kidolgozott alapelvek mentén épül föl a program, ezek egymásra épülnek, és meghatározzák a program ívét, hanem talán egy kicsit, ami ebben a körben fontos lehet, az a differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportban, tanítási, tanulási stratégia. Gondolom az itt ülők jelentős része azért ezt már ismeri.

Nagyjából az az irány, amit látunk, hogy egyéni tanulási utakra van szükség és egyéni tanulási utak támogatására ahhoz, hogy eredményesek és hatékonyak tudjunk lenni. Kidolgoztunk tanítást segítő anyagokat online és offline változatban. Ezeket eljuttattuk az iskolákba, illetve most jelenleg is még ez a procedúra zajlik, hogy eljussanak ezek a kiadványok az iskolába. Két területet szeretnék kiemelni.

Az egyik, az akkreditált képzések, amelyekből hét áll rendelkezésre a Komplex Alapprogramban résztvevő pedagógusok számára. Talán itt van az a lehetőség, hogy egy picit frissítsük azt a szakmai módszertani tudást, illetve az alapprogrami területekhez kapcsolódó tudást, ami bizonyos kihívásokra választ fog tudni adni. A másik terület, pedig a szakmai támogatórendszerünk. Tapasztalat a mi programunk kapcsán is, hogy ezt igénylik az iskolák és szükség van szakmai támogatásra.

Egy-egy képzéssel nem biztos, hogy olyan eredményt tudunk elérni, mint amilyent szeretnénk. A szakmai támogatórendszer, ami az iskolai implementációt segíti, azaz az iskolai működést, két fő pillérre támaszkodik. Az egyik az intézményvezető, a másik pedig a pedagógus. Másként és máshogy próbáljuk az ő működésüket támogatni. A jelenléti támogatásaink mellett az elektronikus felületek is segítik a pedagógust. Van-e erre szükség? Felmérték azt, hogy a tanárok honnét és hogyan kérnek segítséget. Gondolom nem fogok titkot elárulni, amikor azt mondom, hogy 99%-ban a kollégáktól. 98%-ban a munkaközösségtől, vagy munkaközösség vezetőjétől, akivel együtt dolgozik. Nagyjából 85%-os arányban ott van az intézményvezető is. A szakmai támogatórendszer keretében az első év után, 82%-os arányban már megjelent a mi külső segítségünk is, amely nem szervezeten belüli, hanem értelemszerűen szervezeten kívüli. 82%-os arányban választják most már a pedagógusok segítségként a szakmai támogatórendszert, pontosan amiatt, hogy az az elsajátított tudás, ami a képzéseken megjelent a gyakorlatba hogyan ültethető át. Mert ez egy tanulási folyamat mind a tanulónak és mind a tanárnak, amit szándékosan építettünk bele a programba, hogy aki elvégzi a képzéseket és rögtön nem tudja alkalmazni a programot, az is segítséget kaphasson.

Differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportokban. Amit szeretnénk ezzel az ábrával szimbolizálni, az, hogy nagyon-nagyon sok jó gyakorlat van az iskolában. És szándékosan nem onnét indítottuk el a program fejlesztését, hogy minden, ami eddig volt, azt felejtsük el, és teljesen másként csináljuk, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy a meglévő jó gyakorlatokat aknázzuk ki. Nem akartunk hierarchiát felépíteni abban, hogy melyik módszer fontosabb vagy jobb. Azt nézzük meg, hogy a pedagógus melyiket tudja komfortosabban alkalmazni. Tehát, hogy ha a projektmunkában egy picit jobban hisz, akkor lehet ezeket az arányokat természetesen növelni. Vagy ha komplex instrukciós programot szeretné nagyobb mértékben használni, akkor természetesen arra is lehetőség van.

Ez maga a Komplex Alapprogram útja, ahonnét elindultunk. És egy rövid videó keretében szeretném bemutatni még azt, hogy milyen utat járt be a program. Ez a fő üzenet, hogy valóban a pedagógus egy nagyon fontos tényező. Önök, mi, azok, akik egy picit jobbá fogjuk tudni tenni, vagy hatékonyabbá az oktatást. Ebben a kis filmben azokat a legfőbb állomásokat próbáltuk bemutatni, amelyek a programot jellemezték, és eljutottunk oda, hogy élménysulikat is tudunk, illetve tudtunk kihirdetni. Ez egy pályázati rendszerben megvalósuló programelem. 12 iskola, 14 feladatellátási hellyel nyerte el az élménysuli címet, illetve 30 olyan intézmény volt 2018-ban, amelyik az iskolahálózatunkhoz kapcsolódott. Nagyjából elindult az az alulról jövő szerveződés is, amiben megjelenik az, hogy az iskolák hogyan, miként tudják egymást segíteni, és hogyan tudnak tényleg egy közösséget alkotni.

Röviden szeretnék néhány eredményt bemutatni a programunkkal kapcsolatban. Amikor meg szokták kérdezni a pedagógusokat, hogy mi az, amitől alapvetően félnek, vagy mi az, ami kihívást jelenthet az ő pedagógiai gyakorlatukban, akkor nagyon sokszor azt szokták mondani, hogy a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók, vagy a magatartási problémával küzdő tanulókat hogyan tudom nevelni, oktatni. Vagy a különböző szociális, kulturális helyzetből jövő tanulókat hogyan, miként tudjuk együtt nevelni. Ezek nagyjából egymással versenyeznek az első helyért, de ezek a legáltalánosabban megjelenő problémák, amik egyébként az oktatásban vannak.

A pedagógusok igényeire tud-e reflektálni a Komplex Alapprogram? Az egyik fő terület, amiben a pedagógusok segítséget vártak, az, hogy új módszereket kapjanak, vagy olyan új innovatív szemléletmódot, amivel az osztálytermi folyamatokat egy kicsit eredményesebbé tudják tenni. És alapvetően látjuk azt, hogy a szakirodalmi forrást megerősíti az általunk kapott adat is, hogy az egyik fő pillére a pedagógusok igényének az az, hogy módszertanban egy kicsit tudjanak fejlődni és módszertanilag hozzá tudjunk járulni az ő munkájukhoz. A tanároknak a több, mint 70%-a alapvetően azt jelölte meg, hogy maga a csoportmunka, vagy a kooperatív technikák alkalmazása nagy mértékben a program hatásaként megjelenik az ő pedagógiai gyakorlatában, és elkezdték ezeket használni és alkalmazni, ami egy nagyon-nagyon fontos dolog. Hasonlóképpen a tanulócsoporton belüli differenciálást is, hogy az eltérő képességű, motivációjú, attitűdű tanulókat hogyan, miként tudják együtt nevelni. És egy nagyon-nagyon érdekes adat, ez is nagyjából 70%-os arányban megjelenik. A pedagógusok együttműködésének a javulása és fejlődése. Nagyon pozitív visszajelzés, jómagam is tartok nagyon sok képzést, amikor lemegy a képzés, azt mondják a pedagógusok, hogy hát évek óta nem beszélgettünk ennyit, évek óta nem dolgoztunk együtt, és hogy milyen jó, megismerte a másik kollégát egy kicsit jobban, kicsit olyan segítséget tudott adni, ami akár tantárgytól független, de az ő módszertanába beépíthető és fontos tud lenni.

Problématerületek. Ugye, amit említettem, a három legfontosabb, hogy tudja-e segíteni, támogatni a pedagógusokat a Komplex Alapprogram? Mindenki nyugodtan fölteheti ezt a kérdést. Nagyon-nagyon fontos. Tanulási és/vagy magatartási nehézséggel küzdő tanulókkal való bánásmód és foglalkozás. A kezdeteknél az első mérési eredményünk az volt, hogy nagyjából 49%-os arányban jelenik meg ez problémaként. Egy év végeztével a pedagógusoknak már csak a 34%-a mondta azt, hogy ez valós problémát okoz neki a pedagógiai gyakorlatában. Ha megnézzük a különböző szociális háttérrel rendelkező tanulók esetében, ez 40%-ról 28%-ra csökken. Tehát, szignifikánsan kimutatható statisztikailag is az, hogy a három legfontosabb probléma, ami megjelenik, arra valamilyen megoldást tud kínálni a Komplex Alapprogram. Hogy mennyire lehet megmozgatni egy tanulót az órán. És azt az eredményt kapjuk, ugye, hogy ha DFHT KIP-el támogatott az óra, akkor ez nagyjából ilyen 16%-os arányban jelenik meg dominánsan. Ha kivesszük magát ezt a módszertani elemet, akkor jelentősen csökken már ennek az aránya. És hogy ha a hagyományos órát nézzük, akkor pedig még kevésbé tudják és lehet eredményesen alkalmazni azokat a módszereket, amelyek a tanulóknak az élményközpontú bevonását jelenti a tanítási folyamatba. A másik terület, a tanulók aktivitása és a tanulási motiváció, és ehhez kapcsolódó terület. DFHT KIP-el úgy néz ki és a DFHT módszertanával, hogy nagyobb mértékben fenntartható a tanulási motiváció a tanulók esetében, mintha ezt az elemet kivesszük, vagy ne adj isten visszatérünk egy picit a hagyományos órák irányába. Milyen tanulásszervezési eljárások vannak? Nagyon érdekes, hogy a frontális osztálytermi foglalkozás esetében ugye, most már ritkábban alkalmazzák a módszertan megismerésével ezt a fajta tanulásszervezési eljárást a tanárok. Illetve egyrészt, ugye nagy mértékben, illetve valamiben ritkábban alkalmazzák. Tehát, hogy a pedagógiai gyakorlatban ez kezd jelentősen bekerülni.

A következő terület, mely a tanulókhoz kapcsolódik, és fölmerül, hogy milyenek a ma tanuló diákok? Tudjuk, hogy két ujjal gyorsabban gépelnek, mint mondjuk én tízzel a számítógépen. Ők két ujjal lényegesen gyorsabban tudnak már írni. Milyen attitűddel rendelkeznek? Föltették egyszer a kérdést, hogy az eredmény-e, hogy stagnál a tanulási motiváció, vagy azonos szinten marad a tanulási attitűd, a tanuláshoz kapcsolódó attitűd? Említettem azokat a hazai és nemzetközi kutatásokat, amelyek azt mondják, hogy az attitűd, illetve a motiváció csökkenni fog az évek előrehaladtával. És abban a vizsgálati csoportban, ahol bevezetésre került a Komplex Alapprogram, ez stagnál adott szinten. Én azt gondolom, hogy ez eredmény. Annak idején nekem volt lehetőségem élsportban részt venni, és azt mondta azt edzőm, hogy egyszer majd örülni fogsz annak, hogy ha a teljesítményed nem csökken. És elértem ezt a pillanatot. Tehát, hogy ha már adott szinten tudnék teljesíteni és nagyon jó lenne. Azokban a vizsgálati csoportokban, ahol nem vezették be a Komplex Alapprogramot, látjuk, hogy jelentősen csökkent, és hozzáteszem azt, hogy szignifikáns eltérés a két terület között. Tantárgyakhoz való viszony, hogy mennyire szereti a tanuló. Itt is azt kaptuk eredményül, hogy megmaradt az a szint, ahonnét elindult szeptemberben. A tanév végi mérés megerősítette ezt. A be nem vezetett csoportokban, ott pedig ugye ez jelentősen csökkent.

Mit mondanak a gyerekek a programról? Ezek az Oktatási Hivatal monitoring tevékenységeiből származó dokumentumokból kivett idézetek. Az Oktatási Hivatal, mint konzorciumi tag folyamatosan nézi azokat az osztálytermi folyamatokat, ami a programnak az eredményességét mutatják. Az idézetekből: jobban szeretünk iskolába járni. Várjuk, hogy kistanárok legyünk. Ugye, ez a DFHT-nak az egyik szerepe. Tehát, abban a pillanatban, amikor már a tanulónak dedikáltan megjelenik, hogy neki mi a feladata, szerepe egy-egy csoportmunkában, akkor rögtön jobban fog hozzá ragaszkodni és alkalmazkodni. A tanítónéni észrevette, hogy valamin változtatni kellene. Így egy picit fölrázta az osztályt, és sokkal érdekesebb és aktívabb órát tudott tartani. Jobb lett az A és B osztály kapcsolata az alapprogrami foglalkozások miatt. Az alapprogrami foglalkozások jellemzően délután jelennek meg. Van-e az iskolának tanulómegtartó ereje? Ezt különböző módon szokták vizsgálni.

Nem egy túl tudományos, de saját tapasztalatot engedjenek meg, hogy ide hozzak. A kislányom második évfolyamba jár egy olyan iskolában, ahol a Komplex Alapprogramot bevezették. Ott az utolsó órában van az alapprogrami foglalkozás. Az azt jelenti, hogy 16 óra 15-kor van vége. Próbálkoztunk egyszer azzal, hogy nagyszülőkhöz megyünk a hétvégén, és hát jeleztem a kislányomnak, érzékenyítettem őt arra, hogy ebéd után szeretném elhozni. Majd erre azt mondta, hogy: „Apa! Hát nekem alapprogrami foglalkozásom van.” Tehát, hogy ott maradnak a gyerekek az iskolában. Szülők. Nagyon fontos célcsoport. Ők mit éreznek és mit látnak a programból? Látnak-e a sikerességből valamit? Együttműködőbbek a gyerekek, csapatban tudnak dolgozni, empatikusabbak, többet mesélnek otthon a tanórán szerzett élményekről. Talán ez egy mindenki által ismert jelenség, amikor megkérdezzük a gyereket, hogy mi történt az iskolában? Semmi. Köszönöm. Így van. Tehát, ott ült egész nap a gyerek, semmi nem történt. Én már, amikor egy picit fáradtabban érkezem a gyerekért az iskolába, akkor szándékosan nem kérdezem meg, hogy mi történt, mert hazáig mondja. Be nem áll a szája. Mi vidéken lakunk. Mire hazaérünk, folyamatosan mondja, hogy milyen pozitív élményei vannak. Ott két fantasztikus tanítónéni van. Lilla néni és Noémi néni valamit tud abban az osztályban.

Tehát, lényegében ez az, amit a Komplex Alapprogram az első év tapasztalatai alapján tud hozni. Nagyon bízunk benne, hiszen a program a továbbiakban is folytatódik legalább két évig, illetve a fenntartási időszakban, hogy hasonló eredményeket fogunk kapni azzal kapcsolatban, hogy hogyan, miként tudja talán a kihívásokat egy kicsit megoldani, hogyan tud megoldási lehetőségeket biztosítani a pedagógusok számára. És hát, valahol ez a cél, hogy színes, szagos, maszatos, élményekben gazdag tanulók menjenek haza az iskolából.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.