Horváth Péter

Oktatási helyzetértékelés, fejlesztési javaslatok

Az előadás prezentációja pdf formátumban pdf image

Köszönöm szépen, szeretettel köszöntök mindenkit, és egy élő, gyakorló tanár után egy élő, még élő, gyakorló igazgatót és elnököt is láthat mindenki.

Bevallom, mikor először olvastam azt, hogy az utolsó napon kerülök sorra, akkor egy kicsit olyan érzés fogott el, hogy kik lesznek, akik itt maradnak egyáltalán az utolsó napon. Nyilván azok, akiknek még a sofőrje nem akar elindulni, és így aztán kénytelenek ők is itt maradni valamilyen értelemben. De aztán egy másik gondolat vett erőt rajtam, és most láttam a teremben, nagyon kellemes meglepetés ez számomra, hogy ennyien itt vannak, de az jut eszembe, hogy olvastam egyszer egy könyvben, hogy egy nagyon ismert, nagy hírű szúfi mestert vártak előadásra egy városba, de nem látta még senki élőben, viszont mindenki sokat várt tőle. Megérkeztek az emberek az előadásra – nyolc órakor kezdődött volna az előadás, de hát, fél tízkor még sehol se volt a mester. Amikor a fele ember már felháborodva hazament, bejött fél tízkor, úgy viselkedett, mint aki illuminált, mindenféle hülyeségeket mondott – elment szinte az összes ember. Nyolcan, tízen maradtak ott, mikor azt mondta a mester: na, akkor most elkezdhetjük az igazi foglalkozást.

Kedves kollégák, azt gondolom, tényleg a legkitartóbbak maradtak itt, és annyit szeretnék csak mondani, hogy kellő önbizalommal vagyok itt most a színpadon, mert azt gondolom, hogy Szombathelyen egy hónappal ezelőtt megkaptam életem egyik legnagyobb dicséretét egy előadásom után: azt mondta egy kolléganő, hogy a közelében senki sem mobilozott. Úgyhogy figyelek én is most majd lelkesen, kedves kollégák. Bár itt az előző előadás kapcsán mégiscsak lehetséges lenne az, hogy közben miről beszélek, azt már lehet is ellenőrizni a neten, hogy az éppen ott van vagy nincsen ott.

A Nemzeti Pedagógus Kar köztestületként működik, tagjai közalkalmazottak az állami fenntartású intézményben. Ugye, máris felvet egy kérdést, hogy a szakképzés, ha elfogadják ezt a jogszabályt, akkor ők nem lesznek közalkalmazottak, vajon a Nemzeti Pedagógus Kar tagjai lesznek-e? Álmatlan éjszakáim vannak. Tehát van az embernek egy nagy serege, egy százhúszezres, száznegyvenezres nagy serege, és ebből harmincezer hűséges katonát elveszíthet egyszerre. Azért ez nem egy jó érzés, kedves kollégák. De megnyugtattak, hogy nem, a pedagógus kar tagjai maradnak ők is, mert mindannyian kérték írásban, hogy ez lenne számukra a legnagyobb veszteség, amit ez az átalakulás hoz.

A feladatainkat meghatározzák a jogszabályok. Különösebben nem szeretném itt ezeket felolvasni, de véleményezés, meg sokféle egyéb. A Pedagógus etikai kódexet is megalkottuk – gondolom, ha most egy kis tesztet készítenék ebből, akkor itt mindenki százszázalékos válaszokat tudna adni rá. Majd megkérdezem Tibort, hogy tudna-e erre is fejleszteni valamiféle applikációt. Az etikai kódexszel kapcsolatban egyébként tényleg hadd mondjam azt, hogy nagyon sok támadás érte, egészen addig, amíg a kollégák meg nem ismerték. Utána már nem volt különösebben visszhangja a dolognak. A céljaink nyilván viszonylag egyértelműek. Nem nagyon lehet más célja a pedagógus karnak, mint

  • segítséget adjon egy hatékonyabb oktatási környezet kialakításához, valamilyen módon próbáljon szintén információkat biztosítani vagy javaslatokat tenni azért, hogy a pedagógusoknak egy picit könnyebb legyen a munkájukat végezni, és még talán megbecsülés is komolyabb legyen, illetve
  • a pedagógiai értékekre felhívni a figyelmet folyamatosan.

Elkészítettünk már két ízben, tavaly is és idén is egy helyzetértékelést. Ez fent van a pedagógus kar honlapján, tehát csak néhány dolgot szeretnék majd belőle kiemelni. A pedagógus kar honlapján megtalálható, a Tudástér menüpontban, ott már könnyen ki lehet keresni. Számba vettük azokat a területeket, kérdéseket, amelyeket a különböző konferenciákon hallottunk, amelyek valamely módon eljutnak hozzánk, amelyeket a személyes tapasztalataink alapján mi magunk is az iskolákban, óvodákban átélünk.

Az lehet csak a kar tagja, aki aktív pedagógus, és csak így tölthet be funkciót is. Ennek a karnak lettem én az elnöke 2014-ben, ideiglenesen két évre, aztán 2016-ban öt évre már választás eredményeként.

A fenntartással, működtetéssel kapcsolatban pár dolgot emelek ki. Azt látjuk, hogy az intézmények a költségvetésének – beleértve a tankerületekét is – nagyjából a bér és a járulékok kiteszik a nyolcvan százalékát. Ezt nyugodtan lehet intézni a központban, valamint az energia és az egyéb ehhez kapcsolódó dolgokat is. Azt gondoljuk, hogy marad körülbelül öt–hat százaléknyi olyan pénz, amire úgy gondoljuk, hogy jobb lenne, hogyha az iskolák nagyobb önállóságot kapnának ennek a felhasználására.

Az utóbbi időszakban nagyon sok tankerületből levő iskola megkeresett, hogy náluk hogyan alkalmazzák a státuszszámításra vonatkozó jogszabályt, illetve azt a belső tankerületi leírást, amit néhol merevebben, néhol rugalmasabban alkalmaznak. Hogy ez most tényleg jogszabály vagy nem, hogy mennyire kell figyelembe venni vagy nem, mennyire mer önállóan dönteni egy tankerület vagy nem, mi azt gondoljuk, ez egy pici zavart okozott az utóbbi időben, és nem feltétlenül mindenhol hasonlóan gondolkodtak erről, ami néhány esetben nem is probléma.

Tovább menve azt gondolom az, hogy volt egy nagyon rossz időszak 2016-ban, lett egy kicsit jobb, és most megint nem túlságosan jó időszak van karbantartás és felújítás területén. Tehát én jártam jó pár iskolában, tényleg vegyes a kép természetesen, de én saját magam is érzékelem, mondjuk két hónapig nem voltak a takarításhoz szükséges vegyszerek, karbantartást, azt úgy tudunk csinálni, hogyha valamilyen módon kapunk támogatást.

Természetesen hangsúlyosan foglalkozik ez az anyag is meg sok más anyag is, amit a pedagógus kar állásfoglalásban vagy nyilatkozatban közzétett, és eddig, itt a konferencián kevéssé volt szó, pedig azt gondolom, hogy döntően befolyásolja az egész oktatás helyzetét is az, hogy milyen megbecsültsége lesz a pedagógusoknak. Mert azt gondolom, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy olyan emberek kerüljenek az intézményekbe, óvodától nagyon sok másik intézménybe is, ami oktatással, neveléssel foglalkozik, akik szakmailag nagyon rátermettek, felkészültek, tényleg azért mentek pedagógusnak, mert úgy gondolják, hogy számukra ez lesz az életpálya valóban. Ezt érzik hivatásuknak, és azt szeretnénk, hogy ehhez olyan bér, anyagi juttatások társuljanak, hogy úgy tudjunk bemenni nap mint nap, óráról órára a tantermekbe vagy a foglalkoztatási szobákba, hogy ne fáradtan, ne picit megtörten, hanem úgy, ahogy kell.

Néhány adatot szeretnék mondani a foglalkoztatásról jelen pillanatban. Az átlagéletkor pedagógus pályán közeledik az ötven év felé. Nem akarok itt ilyet mondani, nagyjából a teremben lévők átlagéletkorát ha nézem, akkor ez helyes adat lehet. Tehát nem lehet sokkal kevesebb. Jó, mondjuk lehet, hogy negyven, tényleg, így még egyszer ránéztem mindenkire, lehet, hogy negyven. Kollégák, itt mindenki friss, lehet látni, kipihentek az arcok. Holnap egy picit más lesz az ábrázat, de 2022-től nagyjából tíz éven keresztül évente több mint hatezren fognak nyugdíjba vonulni. Eközben nagyjától évente a tízezer felvett jelöltnek negyvennégy-negyvenöt százaléka lemorzsolódik a pedagógusképzésből. Nem feltétlenül csak amiatt, mert nem tanul megfelelően. Átmegy másik pályára. Az is egy viszonylag objektív adat, hiszen az államtitkársággal beszéltünk erről és ők megerősítették ezt, hogy nagyjából az első öt évben, amikor már valaki pedagógusként elhelyezkedett, az egyharmada a kollégáknak pályaelhagyó lesz. Ilyen módon a tízezer háromezerpárszázra csökken le, és nagy tartalékokat a hatezer-kétszázhoz képest én nem nagyon látok a rendszerben. Nagyon kevéssé tudom elképzelni, hogy az a korosztály, aki 1995 környékén, amikor először emelték a kötelező óraszámot tizennyolcról húszra, és emelték a nyugdíjkorhatárt folyamatosan ötvenöt és hatvan évről, azok, akik akkor nem tudtak elhelyezkedni, mert nem voltak állások, valamilyen módon visszajönnek a pedagóguspályára. Ezt én kevéssé valószínűsítem. Ugyanakkor az érzékelhető, hogy egyre többen, akik betöltik a hatvanéves életkort, élnek azzal a lehetőséggel, hogy részfoglalkozásba mennek el. Ez egyébként egy jó lehetőség azt gondolom, ebben az élethelyzetben, hatvan és hatvanöt között már vannak azért olyan más problémák, amik lekötik az energiáinkat, meg kicsit el is fáradtunk, azt gondolom.

Néhány adatot szeretnék mutatni a bérekről is. Az EU-ban a pedagógusbérek a diplomás átlagbér nyolcvanhét-nyolcvannyolc százaléka, az OECD-országokban nyolcvanhat százalék. Azt írja ez a tanulmány, amit én olvastam, hogy körülbelül ez az a szám, amit el kellene érni ahhoz, hogy a tehetséges emberek menjek is a pályára, meg ott is maradjanak. Azt tudjuk, és ezt nagyon sokan mondják, hogy azért van, aki nem szereti attitűd szerint azokat a kötöttségeket, ami egy vállalati szférában van, ezért bizonyos jövedelemveszteséget el tud fogadni, hogyha egy másik pályára kerül, de azért hogyha ez nagyon nagy, akkor már a választási lehetőségei ebben nyilván korlátozzák. Magyarországon 2012-ben ez ötvenhat százalék volt, és aztán a 2013-as bérrendezés és az utána megjelenő, egyszer még minimálbért követőemelés hatására ez egészen hetvennégy százalékig ment fel. Mára azonban, mivel a gazdaságban markáns fizetésemelések történtek, tulajdonképpen ismét hatvan százalék alá ment vissza. Miközben egyébként hadd mondjam azt, a pedagóguspályán minden egyes fizetésemeléskor munkateher-emelés is volt. Először tizennyolcról húszra, húszról huszonkettőre, majd huszonkettőről huszonkettő-huszonhat közöttre emelték a kötelező óraszámot. Tehát miközben a munkaterhek növekedtek, addig a fizetésünk megint kezd visszaesni abba a pozícióba, amiben korábban volt. Senki nem vitatja azt, hogy a pedagógusok többet keresnek, mint 2013-ban. De azt gondolom, azt sem nagyon lehet vitatni, hogy nem keresnek jól. Tehát itt a számokkal lehet bűvészkedni, de azt gondolom, hogy ez tényszerűen megállapítható. 2018-ban egy pályakezdő pedagógusbér 203 000 forint – ugye, itt fel kellett zárkóztatni már az úgynevezett főiskolai diplomásokat a garantált bérminimumhoz –, viszont egy diplomás pályakezdő átlagos bére 335 000 forint körül volt. Ez is körülbelül a hatvan százalékot jelenti. A vetítési alapnak a tízszázalékos emelése, az körülbelül, hogyha a Klebelsberg központ dolgozóit nézzük, az egy negyvenmilliárd forintos tétel lenne. Látva azt, hogy a tervek szerint nyolc százalékkal fog növekedni a minimálbér és a garantált bérminimum is, ez azt jelenti, hogy már az egyetemi végzettségű pedagógusokat is, hogyha elhelyezkednek pedagóguspályán, a garantált bérminimumhoz, a középfokú végzettséget elérőkhöz kell felzárkóztatni. Mik a javaslatok, a legfontosabb javaslataink ebben a témában? Ahhoz, hogy ezt a fajta ugrálást el tudjuk kerülni, hogy van egy bérrendezés, és aztán utána szép folyamatosan megint visszaesés van – ugye, ez a hullámzás, ez nagyon régóta így van. ’95-től 2002-ig, 2002-től 2013-ig, időnként kerültünk viszonylagosan jobb pozícióba, és aztán szépen ez elamortizálódott. Azt gondoljuk, hogy a legfontosabb az lenne, hogy a pedagógusbéreket valamiféle társadalmi sztenderdhez kössék – ahogy ezt 2013-ban egyébként meg is történt. Ez a társadalmi sztenderd, ez többféle lehet. Lehet minimálbér, lehet a garantált bérminimum, és lehet a diplomás átlagbér is, amiről előbb beszéltem. A diplomás átlagbérről én azért beszélek annyit, hiszen aki elgondolkodik azon, hogy milyen pályán szeretne elhelyezkedni, mit tűz ki maga elé, akkor a pedagóguspályára igyekvők elsősorban a diplomásokkal vannak versenyhelyzetben. És hogyha pályát módosítanak, legtöbbször akkor is valami más diplomás álláshelyre mennek el, jobb esetben. Én mint matematika szakos tanár azért is nagyon jónak tartanám a diplomás átlagbérhez való kötést, mert nyilván, hogyha a pedagógusbérek emelkednek, akkor ezzel automatikusan emelkednek a diplomás átlagbérek is. Vagyis a felzárkózásnak tovább kell folytatódni. Ez kicsit olyan, mint Akhilleusz és teknősbéka esete, hogy soha nem tudjuk utolérni, mert mi magunk is benne vagyunk ebben a számolásban. De az kétségtelen, hogy ha nem szeretnénk ilyen ugráló, viszonylag kiszámíthatatlan pozícióban lenni a társadalomban, akkor egy társadalmi sztenderdhez kell kötni a pedagógusbéreket. Az, hogy lehessen a vezetőknek valamiféle differenciálási lehetősége, elismerni a mennyiségi munkát, a minőségi munkát és a munkavállalói képességet, ahhoz viszont kell lenni egy másik bérkeretnek, ahonnan ezt meg lehet oldani. És azt gondolom, hogy fontosak lennének a béren kívüli juttatások, fontosak lennének a támogatások, és a szakmai fejlődés miatti előrelépési lehetőségek is. A munkaterheket úgy gondoljuk, hogy át kell gondolni. Vannak is egyébként tervek a bérfejlesztésre, vannak elképzelések, nem is rosszak. Láttam az államtitkárságon különböző javaslatokat, amelyek teljesen elfogadhatóak lennének. A munkaterhekkel kapcsolatban is vannak javaslatok. Azt gondoljuk, hogy nagyon jó lett volna, ha elkészül a Századvég csoportnak az a felmérése, amely objektív módon megmutatja, mennyit dolgozik ténylegesen egy pedagógus. Volt erre korábban is felmérés, mi magunk a jogszabályok alapján próbáltuk kiszámolni, hogy milyen feladatokat ír elő egy pedagógus számára a jogszabály, és azért ebből is negyvenhét–ötvenhárom közötti heti óraszám jött ki. Ez nagyon fontos dolog, annál is inkább, mert még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy azért 1995-höz képest tizennyolcról huszonnégy és félre, azaz egyharmaddal nagyobb a kontaktóra-leterhelése mindenkinek. Erre nyilván azért fel is kell készülni valahogyan, az értékelésre is sokkal több időt kell szánni ilyen módon, és azt is el szoktam mondani – és azt gondolom, mindenki meg tudja erősíteni –, hogy a gyerekek és az egész életünk nem lett egyszerűbb ez alatt a húsz–huszonöt év alatt.

Vezetői életpálya. Nagyon hangsúlyosan szerepelt a pedagógus karnak a javaslatai között az, hogy – tudva azt egyébként, hogy egy iskola sikeressége nagyon sokban múlik azon, hogy kik tanítanak, kik mennek be tanítási órákra – nagyon sok múlik magán a szervezet irányításán is, és ebben a vezetőnek azért óriási szerepe van. Mi úgy gondoltuk akkor, hogy ez járhatna egy alapilletmény-rendezéssel, járhatna egy pótlékátgondolással és egy jutalmazási lehetőséggel. Jutalmazási lehetőség van a jogszabályban, csak egyelőre most pénzt nem nagyon látunk erre. Ennek azért van fejleménye, tehát a mostani nyári jogszabályváltozásokban úgy tűnik, hogy megnyílik egy lehetőség, majd egy végrehajtási rendeletnek kell elkészülni, hogy ez pontosabb legyen.

Tanfelügyelet és minősítéssel kapcsolatban az Oktatási Hivatallal nagyon sok megbeszélésünk volt. Van szakértői, van tanfelügyeleti tagozatunk is, és nagyon aktívak, hiszen ez egy új téma volt, és tényleg nagyon sok tapasztalattal sikerült a jogszabályokat folyamatosan alakítani. Nagyon sok megbeszélésünk volt ez ügyben. Meg is hallgatnak minket, és nagyon sokszor el is fogadják azokat az észrevételeket, amelyeket teszünk. 2022-ben, amikor a minősítési kötelezettség elérkezik mindenki számára, aki 2013-ban pedagógus 1 kategóriába került, az majd egy érdekes helyzet lesz, hogy hányan maradnak olyanok, akik valami miatt nem jelentkeztek a minősítésbe. Nyilván megoldást kell találni, mert nem lehet azért az állam annyira pazarló, hogy egy egyébként is pedagógushiányos állapotban elveszítsünk jól dolgozó kollégákat, tehát valamit ki kell találni. Azt gondolom, hogy nagyon örültünk annak, különösen annak, hogy a pedagógus 1 pedagógus 2 átmenetnél egy jogszabályváltozás történt szintén a nyáron. Hiszen azok a kolléganők, akik 2013 és ’19 között gyermeket szültek, vagy még gyermeket neveltek, tehát nem volt folyamatos a munkaviszonyuk, ők nem jelentkezhettek pedagógus 2 minősítésre. Miközben egyébként azt gondolom, hogy tényleg, meg nagyon sok esetben tapasztaljuk is, hogy alapvetően tényleg egy családbarát környezetről van szó mindenképpen. Ezt is sikerült megbeszélni, és a jogszabály-módosítás miatt a következő évben, akiknek már korábbi gyakorlati tapasztalatai voltak az is beszámítható lesz a minősítésre való jelentkezésnél.

A Nemzeti alaptantervről két-három gondolatot. Valóban igaz az, amit Hajnal Gabriella többször is mondott már, hogy a pedagógus kar szűkebb keretek között, de láthatta az elkészülő javaslatokat. Magára a bevezető szakaszra vonatkozóan és a kerettantervekre vonatkozóan is. Szerintem mi egy elég alapos véleményt készítettünk erről, azt, hogy aztán utána mi történt, azt már nem láttuk. Én ezt személyesen szeretném mondani, hogy szerintem a bevezető része, az azt gondolom, hogy teljesen elfogadható. Megjelennek azok a modern elemek, amik egy évvel ezelőtt a Csépe Valéria vezette fejlesztőcsoportnál is megjelentek. Bizonyos tantárgyak körül egészen biztosan lesz vita. És ezek alapvetően nyilván a humán tantárgyak lesznek. Úgy tudjuk, hogy ezt még talán ebben a hónapban lehetséges, hogy el fogja fogadni a kormány, azért ez feltétele is annak, hogy 2020-ban bevezetésre kerüljön.

Pedagógusképzésről nagyon röviden azt szeretném csak mondani, hogy mi azt gondoljuk, hogy sokkal szorosabb kapcsolatban kellene lenni a pedagógusképző intézményeknek a közoktatással, a köznevelés rendszerével, hiszen bizonyos értelemben mégis csak mi vagyunk a megrendelői ennek a képzésnek. Tisztázni kéne azt, hogy mi a pedagógusszerep, és amit már az első nap is hallottunk, sokkal inkább ambicionálnánk azt, hogy folyamatosan az ötéves képzés alatt többször gyakorlatban, terepen kint kell lenni, mert alapvetően egy pedagógusnak induló jelölt valószínűleg már középiskolában is picit azért más közegben volt, egyetemen végképp, és sokszor akkor találkozik először olyan gyerekekkel, akikről azt se tudta addig, hogy léteznek ilyenek a világon. Nem csoda, hogy ez szerepet játszik abban, hogy elhagyják a pályát.

Schanda államtitkár úr bejelentette itt két nappal ezelőtt, hogy a nyelvvizsga kötelező elvárását a felvételinél eltörlik. Aztán megjelent valami olyasmi, hogy én ennek nem örülök. Hát, nem tudnám megfogalmazni, hogy örülök vagy nem örülök. Tehát olyan vegyes érzések vannak bennem. Nyilván azt nem tudom pontosan, hogy ha hat évvel ezelőtt nem feltétlenül támogatta ezt mindenki, akkor most mi az újabb indok, hogy ez változott. Mert azért nagyon sok pozitív folyamatot is elindított ennek a kötelezettségnek a megjelenése. Egyrészt sokkal többen jelentkeztek fakultációkra. Rengetegszer többen jelentkeztek emelt szintű érettségire. Az egyetemek között is jó páran hirdettek olyan képzéseket, amelyek ebbe a rendszerbe beleilleszkedtek volna, de nyilván sokan örülnek ennek.

Végezetül nagyon eredményes holnapi napot kívánok mindenkinek az intézményében, és nagyon sok örömet abban a munkában, ami szerintem egy nagyon szép feladat, tanítani, nevelni a jövő generációját. Köszönöm szépen a figyelmet!