Brassói Sándor

A nemzetközi tanulói teljesítménymérések
és a TALIS-vizsgálat tapasztalatai

Az előadás prezentációja pdf formátumban 

Tisztelt Szakérők!

Tisztelettel köszöntöm önöket, és nagyon örülök, hogy meghívtak erre a konferenciára, hogy van lehetőségem beszélni erről a témakörről.

Egy ország közoktatási rendszerének minőségét megmérni, megbecsülni összetett feladat, hiszen komplex és sok tényező alapján lehet csak ilyet elvégezni. Az egyik ilyen ismertebb módszere, támasza ennek a nemzetközi tanulói teljesítménymérések területe, amelyek közül én feltüntettem a diasorban hármat, egy negyedikre pedig utalni fogok az előadásomban. Ezek a nemzetközi teljesítménymérések rávilágítanak az oktatási rendszerek számos problémájára, de nehogy azt higgye valaki, hogy ezek a mérések csak szövegértést, magyar nyelvet vagy anyanyelvet és matematikát mérnek, vagy természettudományt. Ezen mérések keretei közt sokféle tanulói, tanári, intézményi, sokszor szülői háttérkérdőív kitöltésére kerül sor, rengeteg előzetes és utólagos elemzésre, úgyhogy a mostani, utóbbi tíz-tizenkét év nemzetközi tanulói teljesítménymérései, vizsgálatai rendkívül alaposan bemutatják az oktatás háttérváltozóit, így Például: a pedagógusok életkorát, terheltségét felkészültségét, a tanulói terhelést, az oktatás háttérváltozóit, a tanterveket, a költségráfordításhoz képest elért eredményesség, hatékonyság mértékét. Mindezt nemzetközi összehasonlításban. és azért, hogy jobban lássák az emberek az oktatás nemzetközi tendenciáit. Reménykedem, hogy sokan ismerik ezeket az információkat, de biztos, hogy nem mindenki elolvasgatja rendszeresen ezeket.

Sokat hallanak arról, hogy Magyarország nemzetközi méréseken rosszul teljesít vagy épp ellenkezőleg, azt hallják, hogy nagyon jól teljesít. Igen ez így, pontosan ilyen formában igaz. Többféle nemzetközi mérés van és ezek egy részén Magyarország valóban élmezőnyben vagy rögtön az elmezőny utáni rangsorban áll, de van olyan mérés is, ahol meg bizony  átlag alattiak a magyar adatok. Ezek a mérések arra mutatnak, hogy az oktatásirányításnak minden államban komoly dolga van az oktatás fejlesztésével. A nemzetközi mérésekből nagyon jól kirajzolódik az, hogy hol, mely szakpolitikai területeken kell beavatkozni, hol kell fejleszteni egy oktatási rendszert azért, hogy jobb, eredményesebb, méltányosabb legyen az oktatás eredményessége.

Az egyik ilyen ismert nemzetközi vizsgálat, az a PIRLS[1] olvasásvizsgálat, ami az iskolákban a 10 éveseket – nálunk a negyedik évfolyamosokat – méri és mint a dián látják, az olvasási képességeket és ezek alapján a szövegértését vizsgálja. Ebben Magyarország 2001 óta vesz részt mintegy ötven országgal együtt és azt is látjuk, hogy ebben a legjobban teljesítő országok mellett (köztük a legjobban teljesítő és PISA mérésben is érintett államok mellett) fejlődő országok is részt vesznek. Mi magyarok ebben a vizsgálatban, ami a negyedik osztályos, tehát a tízéves tanulóknak az olvasási képességét vizsgálja különböző szövegtípusokon, azt látjuk, hogy nagyon impozáns helyen van Magyarország. Tehát a nemzetközi listában is az élmezőny végén áll, illetőleg a nemzetközi skálaátlaghoz képest is nagyon jól teljesít. Tehát közvetlenül az élmezőnyt követi a tanulóink eredménye. És azt is látjuk, hogy ez a magyar mérési eredmények két szélső értéke se túl távol van egymástól, ami szerencsére azt is mutatja, hogy ebben a korban még a gyerekek és a pedagógusok eltalálják a hangsúlyt, és a tantervek, tankönyvek is támogatják az életkori sajátosságok alapján támogatható egyéni fejlesztést az iskolákban. Magyarországot sokszor említik a nemzetközi oktatási rendezvényeken, ha a PIRLS mérésről meg a tízévesek olvasási teljesítményéről van szó. Ha a PIRLS mérést megnézzük, hogy például egyes években hogy néz ki a magyar gyerekek teljesítménye akkor azt látjuk, hogy az első méréshez (2001) képest 2006-ra nőtt, majd 2011-re kicsit visszaesett, majd 2016-ban – ekkor volt a legutolsó mérés, amelyik – újra egy viszonylag erős számszerű növekedést mutatott. Tehát azt mondhatjuk ezek alapján, hogy a szövegértés átlageredmény változása ebben az időszakban kedvező volt. Ha a szövegtípusok szerinti eredményeket nézzük meg ebben a PIRLS mérésben, akkor azt is látjuk, hogy az élményszerző szövegekben jelentősen növekedett, sőt az információszerző szövegekben is jól emelkedett a magyar tanulóknak az eredménye. A gondolkodási művelettípusok szerint is nagyon jól teljesítenek a gyerekek. Ha nézzük itt is az egyes részinformációkat, akkor a magyar átlag itt is egy kissé változó, de mindvégig messze az ötszáz pontos nemzetközi átlagérték fölött jár, ami egy nagyon kedvező helyzet. Tehát a 10 éves magyar tanulók szeretnek olvasni, jól tudnak olvasni negyedik évfolyamos korukban, nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedők az eredményeik. Ez megbecsülendő magyar teljesítmény.

Nézzünk egy másik rangos nemzetközi vizsgálatot is, ez a TIMSS[2] tehát a természettudomány-matematika mérésünk, amiben szintén sok-sok más országgal közösen veszünk részt. Mintegy hatvan országgal, a világ rangos, vezető, oktatási ágazatban is produktív, eredményes országaival, és ebben a mérésben a matematikát és a természettudományt vizsgálják. A magyar eredményeket idősorosan, 1995-től tekinthetjük át. Ekkor volt az első ilyen mérés, ahol Magyarország a nyolcadik évfolyamon a világ élmezőnyében állt mind a két mérési területen, vagyis a matematika, a természettudomány területén is. Ez a kiemelkedő eredmény még javult is 1999-ig, utána viszont egy tartós teljesítménycsökkenés volt a nyolcadik évfolyamon 2011-ig. Ez után viszont szignifikáns javulás volt ismét mind a két mérési területen. Azt látjuk, hogy a nemzetközi skálaátlaghoz képest a magyar nyolcadikosok – akik ugye, nincsenek messze a tizenöt éves PISA-populációtól – nagyon jó eredményt érnek el. Ha a negyedikeseket (10 éveseket) nézzük meg – hiszen a TIMSS mindkét korosztályra (10, 14 évesek) vizsgál – ugyancsak a matematika-természettudományos területeken vizsgált eredményei szempontjából, akkor azt lehet látni, hogy például természettudományban mindvégig növekedett a negyedik évfolyam eredménye az elmúlt két évtizedben. És bár matematikában volt egy eredményromlás 2007-re ezen az évfolyamon, de utána folyamatosan ismét javult az eredmény.

Matematikából, természettudományból, anyanyelvi szövegértésből, olvasásból a tanulóink eredményei tehát nyolcadik évfolyamig úgy néz ki, hogy viszonylag rendben vannak „nemzetközi szemüvegen” keresztül nézve. Ám ha ránézünk a magyar tanulók eredményeinek a szélsőértékeire és az egyes teljesítményszinteken elértek arányára ezekben a mérésekben akkor már látni, hogy a nagyon jó eredményt elkértek és a nagyon gyengén teljesítők között irdatlan nagy különbség lett nyolcadikra. Amit még meg lehet nézni a nyolcadikos matematikaeredményen, hogy az alul teljesítők aránya magas. Tehát például Szlovéniához vagy Kanadához képest, vagy Oroszországhoz képest itt valami történt nálunk, szétcsúszik teljesítmény szempontjából az eredményesség a korosztályt vizsgálva a nyolcadik évfolyamra. Ez a felső tagozat oktatásszervezési, módszertani problémája. Sok tanuló és tanulói csoport visszaesik, vagy nem fejlődik ebben az időszakban megfelelően és komolyabb szakadások, törések lesznek az oktatási eredményességben. Ha tehát azt mérjük, hogy egy adott államban a tantervi tartalomnak a kvázi kreatív visszaidézése és alkalmazása milyen szinten történik meg (nagyon egyszerűen fogalmaztam ezt most meg), akkor a tanulóink valóban eredményesek ebben. Ám vannak olyan teljesítményvizsgálatok, mérések is, amelyek nem így, nem ilyen célból mérnek, és az eredményük is erősen elgondolkodtató.

Most eljutottunk a prezentációmban a nemzetközi PISA-eredmények adatsorához. Többen állítják, hogy nem is kell ezt a mérést komolyan venni, többen kifogásolják is ezt a mérést szerte a világban a tudós körökben is. Hát bizony ez így is van meg nincs is így. Nem így van, mert mind az Európai Bizottság, mind az OECD kulcsindikátora a PISA-mérésen alul teljesítő tanulók mértéke, aránya. Egy ország oktatási rendszerének elemzése során igen szigorúan vizsgálják azt, hogy egyébként adott országok milyen szinten teljesítenek, milyenek a tendenciák az adott mérési, vizsgálati területeken. A PISA vizsgálat tizenöt éveseket vizsgál, jellemzően tehát az országokban az átlagpopuláció mintája is a tizenöt évesek átlagának felel meg. A PISA mérésben alapvetően a szövegértés, a matematika és a természettudomány a vizsgált fő terület, de emellett még ilyen kreatív területekre is kiterjed a mérés, mint a pénzügyi ismeretek, a kreatív gondolkodásmód, a különböző újabb globális jellegűproblémákra adható válaszok szakszerűsége, a kompetencia alapú gondolkodás, a tanulók jól léte, az iskolai klíma helyzete, a tanulók kooperativitása/vetélkedése. A PISA mérésben azt látjuk, hogy nagyon nagy és egyre bővülő országcsoportról mint résztvevői körről van szó. Nagyon nagy kör ez és nagyon sok kisebb ország, törpeállam, illetőleg tartomány is részt vesz már ebben a vizsgálatban, merthogy fontos a munkaadóknak és a nemzetközi szervezeteknek az, hogy megsaccolják a nemzetközi színtéren is munkaerő értékét. Hogy lássák, milyen országból milyen a munkavállaló jön, mire lehet esetében számítani. Az adott országban a munkahely értékére kezd hatással lenni az, hogy tizenöt évesen ezek a gyerekek mit teljesítenek ebben a mérésben. 

Vizsgáljuk meg, hogy a 2015-ös PISA mérés – amelyik Magyarország számára is kedvezőtlen változásokat hozott – miben lett új a korábbakhoz képest! Miben változott ez a mérés, amiről sokan hallhattak? Az nem változott, hogy anyanyelvi szövegértést mér, természettudományt mér, matematikát mér, csakhogy itt is, korszerű módszerekkel, korszerű adatfelvételi és tesztelési eszköztárral. Tehát az egyik változás mindenképpen az, hogy ma már alapvetően nem nyomtatott dokumentumokon dolgoznak a gyerekek, hanem a digitalizációs kihívások mentén, gyakorlatilag digitális platformon korszerű IKT eszközöket használnak a mérés során, amit egyébként a 21. században a globális társadalomban elvárás. Érintőképernyőt és egyéb ezeken futó különböző szimulációkat alkalmaznak a mérésben. Nagyon sok a mérésben az interaktív és kreativitást igénylő, újszerű feladat. Nem az a jellemző a feladatokban, hogy például: „oldd meg a következő másodfokú egyenletet”, amit nálunk matematikából sokan nagyon szeretnek – elnézést kérek a matektanároktól –, mert ez didaktikailag egyszerű. Nem ilyen típusú, hanem nagyon bonyolult, értelmezésileg is komplex feladatok vannak leírva, amit meg kell értenie először a tanulónak. Kell ehhez türelem a gyereknek, gyorsan kell, hogy tudjon olvasni és kapcsolni, és ezek mentén kell, hogy kattogjon az agya, hogy kreatív megoldásokat találjon ki a feladatra. Tehát a PISA mérésben az interaktivitás a szimulációs képesség, a kogníció használata kulcsterületek.

A képen látják, hogy a barna színű tartományban lévő országok, azok, amelyek az OECD középértékben vannak, és amelyek fölötte vannak, azok jobban teljesítő, átlag fölött teljesítő országok. Magyarországot és azokat, akik hozzánk hasonló pontszámot értek el, kisárgítottuk, természettudomány, szövegértés, matematika terén. A tizenöt évesek természettudományból romló tendenciával lecsúsztak a nemzetközi átlag alá az utóbbi nyolc évben. Tehát ez egy rossz hír. Szövegértésből is lefelé mozdult ez a hazai tanulóink teljesítménye, és ha megnézzük az előttünk lévő országokat, a legtöbb európai ország jobban teljesít.

Ha összehasonlítjuk azokat az országokat, akik részt vettek a PISA-ban a legutóbbi 2015-ös mérésben is, akkor azt látjuk, hogy míg a TIMSS-ben Magyarországon a tizennégy évesek ennyi pontot értek el, és az élmezőny végén vannak, addig a PISA természettudományban a magyar 15 évesek pedig a középmezőny alján végén. És sajnos azt kell, hogy mondjuk, hogy szövegértésnél is, a matematikánál is, természettudománynál is van egy szignifikáns csökkenés az eredményekben, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarország igazából 2006-tól nem tudta kellően eltalálni a tantervi tananyagfejlesztés és iskolai implementáció irányát. Azt sem, hogy az implementációs lépéseket támogató pedagógus-továbbképzések rendszerében azt, hogy megváltozzon az iskolai tanítási környezet. Sok ország teszi azt, hogy ezeket a PISA által elvárt kreatív gondolkodás, szimulációs feladatmegoldásokat, a digitalizáció támogatását ösztönzi. Digitális módszertani eszközöket beviszi a tanórai munkába. Én most nem beszélek a nemzetközi ICILS[3] vizsgálatról, ami egy óriási fontosságú nemzetközi komputer és információs technológiai oktatási vizsgálat és aminek 2019. november 5-án tették közzé az eredményét. De ez a vizsgálat pont arra mutatott rá, hogy tulajdonképpen azok az országok, akik sikeresen be tudták vinni a digitális eszközhasználatot a tanórai tudásszerzés folyamatába, és a gyerekek az órán a mobileszközöket tudatosan használják a tanár irányítása mellett – tudásszerzésre és nem social mediára és chatelésre –, azoknak az országoknak a tanulói teljesítményei látványosan tudnak javulni. Sőt, még adott esetben a hátrányos helyzetű tanulóknak a pozíciója is javul.

Érdemes belenézni az országos átlagadatok mögé, vajon iskolatípusok szerint milyen eltérések vannak a tanulói eredményekben. Azt látjuk, hogy Magyarország esetében azok a tizenöt évesek, akik általános iskolások még, nyilván nemzetközi átlag alatt teljesítenek, sajnos nagyon gyengén, hiszen tanulmányi oka is lehet annak, hogy ennyi évesen még általános iskolások és mondjuk nem épp középiskolában tanulnak. Nyilván a gimnáziumokban tanulók messze nagyon magasan teljesítenek a hazai tanulók közül – különösen az előre kiválogatott hatévfolyamos gimnáziumok tanulói, ez valószínűleg nem meglepő senki számára. Akik pedagógusként gimnáziumban dolgoznak, az iskolákkal kapcsolatos klímavizsgálatok alapján jobban érzik magukat a pedagógusi szerepkörben, elégedettebbek, hiszen ők ezzel a kiemelkedő képességű tanulói csoporttal találkoznak. A szakgimnázium, szakiskolák rendszerében tanítók pedig olyan tanulókkal találkoznak, akik sajnos jóval gyengébb képeségűek és sajnos nagyon gyenge eredményeket érnek el ebben a nemzetközi vizsgálatban is. Ha megnézzük az iskolatípus hatását a PISA-eredményekre, akkor nagyon jól látszik, hogy a nyolcévfolyamos és a hatévfolyamos gimnáziumba járó gyerekek – mint kiszelektált, kiválogatott gyerekek – gyakorlatilag a meghaladják a listavezető ország PISA-eredményét, sőt annál is jobban produkálnak PISA-mérésben. Ha megnézzük a szakközépiskolai tanulóinknak a PISA pontszámát, hát ez tulajdonképpen a rangsor végén álló országcsoporthoz korrelál. De ez a megállapítás egy nagyon régi történet hiszen. ekkora nagy különbség nincs még egy országban, mint nálunk a gimnáziumi és a szakképzési tanulók között.

Az OECD és az Európai Bizottság elég gyakran fel is hívja erre a tényre fel a figyelmet és intézkedéseket is sürget. A PISA mérés tehát egy komplex tanulói látásmódot és a megszerzett tudás kreatív és konstruktív alkalmazását igénylő vizsgálat, amely arra ösztönzi a tanulókat, a pedagógusokat, azoktatási rendszer irányítóit, hogy kompetenciák köré rendezve, modellező attitűddel és kreatívan keressenek megoldásokat a feladatokban megfogalmazott kérdésekre. Ráadásul mindezt erősen közelíti a digitális platform irányába, elektronikus tesztelési gyakorlat felé és felhagy a papír alapú feladatválasztós tesztekkel. Ez a szemlélet még mindig távoli a magyar osztálytermi mindennapoktól és hiányzik a digitális, kulturális, pedagógiai módszertani háttér. Sok-sok kormányzati erőfeszítés ellenére, hiányzik még sok helyen a megfelelő intézményi iskolai személyi attitűd, sőt akár a tanárképzés oldaláról is hiányos a jelöltek szakszerű felkészítése. Bár szerencsére sokat javult a pedagógusok és a pedagógustovábbképzés helyzete nemzetközi összehasonlításban, erről mindjárt a következő diákon, az OECD TALIS vizsgálatnál lesz szó.

Az idei évben tettük közzé az OECD által szervezett nemzetközi TALIS[4] vizsgálat (pedagóguskutatás) eredményét, ami tanárokat megkérdező tanulás-tanítás vizsgálat volt, amelyikben nagyon sok ország vett részt. Nagyon fontos elv volt ebben az, hogy megvizsgálják a tanárok munkáját, annak eredményességét, a tanárok attitűdjét a tanuláshoz, a tanári pálya választásának a tényezőit, a tanárok munkaterhelését, tudásának alkalmazhatóságát és azt, hogy milyen tanítási környezet van az adott államban. Ebben a legutóbbi vizsgálatban Magyarországon az öt-nyolc évfolyamon tanító tanárok csoportja került elemzésre. Magyarország a TALIS vizsgálatsorozat első mérésében részt vett, a másodikban nem, és a harmadikban ismét részt vett. Negyvennyolc oktatási rendszer pedagógusai és igazgatói válaszolták meg a nemzetközi kérdőíveket, és a kérdésekre adott válaszok alapján a nemzetközi TALIS konzorcium végezte el az adatok elemzését és a tanulmánykötet elkészítését. Önbevallásos volt a vizsgálat során a kérdésekre adott válaszadás. Az Európai Bizottság és az OECD egyik pedagóguskutatási kulcsterülete ma a TALIS vizsgálat.

Az eredmények értelmezési keretében azt lehet kiemelni, hogy a magyar adatok megbízhatóak a nemzetközi mezőnyben. Amit a következő diaképeken, grafikonokon bemutatok az kizárólag az öt–nyolc évfolyamon tanító magyarországi pedagógusoknak a válaszaiból kiszűrt, nemzetközi környezetben is megjelent adatsor és tapasztalat. A vizsgálat összehasonlító jellegű volt földrajzilag és gazdaságilag, tehát az Európai Unió és az OECD relációjában is.

A pedagóguspályán dolgozók esetében a nemek aránya erősen eltolódott a nők felé. Legkedvezőbben a japánok állnak, ahol az átlagéletkor negyvennégy év körüli. A magyar pedagógusok esetében azt látjuk, hogy ez a szakma egy elnőiesedő terület, tehát itt közép-kelet-európai országok között van még néhány állam, ahol hasonlóan magas a nők aránya. De kiemelendő, hogy Például: Hollandiában, ahol erősebben figyelnek az utánpótlásra, kedvezőbben az adatok. Ha a tanárok átlagéletkorát nézzük, akkor Magyarország esetében 47,6 év ez az érték. A nemzetközi átlag pedig negyvennégy év. Ha a tanárok életkori csoportjait nézzük meg, akkor pedig azt látjuk, hogy vannak azok, ahol ötven évnél idősebb az a pedagógusok átlagos életkora. Néhány ország (például az észtek is) küzdenek ezzel a problémával, ezekben meghatározó az elöregedő pedagógustársadalom. Vannak olyam államok, akiknél ez az átlagéletkor alacsonyabb, és vannak olyanok, akik sokat tudtak fiatalítani. Tehát a harmincévesnél fiatalabb korosztály aránya magasabb.

A tanárképzés tartalmát is érdemes vizsgálni, mert az látszik, hogy a teljes mintában és a megelőző öt évben végzett tanárok esetében már vannak kedvező eltérések, ugyanis a fiatalabb magyarországi tanárok, esetében már a tanulók egyéni támogatása, a tantárgyon átívelő képességfejlesztés, az IKT eszközhasználat, a befogadó oktatásra való nyitottság erősebb, fontosabb a saját bevallásuk alapján is. Ezzel szemben, ha megnézzük a teljes képet, azt látjuk, hogy egyébként a helyzet nem annyira jó mindenütt. Tehát a pedagógusképzés, a tanárképzés úgy változott, a fiatalok pozitívabb tapasztalati és elégedettségi képről számolnak be, mint az idősebb kollégák. Fontos kérdés a pedagógusok munkaidejének a mértéke is. A tanárok a vizsgálatban ezt vallották meg: 39,1 óra az a munkaidő hetente, amit eltöltenek a munkakörükben. Ehhez képest vannak alacsonyabb, és vannak jóval magasabb munkaidő tartományok is. Nem elemezném ezt az adatsort hosszasan hiszen önmagáért beszél, ráadásul az OH-honlapon[5] ezt megtalálják, a teljes kutatást.

Az időfelhasználás, hogy mire használják a pedagógusok ezeket az időkereteket. Azt látjuk, hogy a tanítás szempontjából viszonylag kedvező a kép, hiszen az OECD-hez képest kicsivel magasabb a magyarországi tanárok tényleges tanítási ideje. A fegyelmezés is és az adminisztráció munkaidő terhelése is kedvezőbb hazánkban a pedagógusaink véleménye alapján. Az adminisztráció valóban valamelyest növekszik, de nemzetközi szinten alacsonynak tekinthető, ráadásul a magyar pedagógusok bevallása szerint.

Amennyiben a tanárok felkészültségét is megnézzük, vagyis azt, hogy milyen elemekből áll ez össze és mi az, amit ugye hangsúlyoznak, akkor azt látjuk, hogy a magyar tanárok alapvetően felkészültebbnek érzik magukat a nemzetközi OECD átlagnál a szakmájukban. Például a tantárgyi területeken, a tanítási gyakorlatban, általános pedagógiában, a tanulói viselkedés-szervezésben, de még az IKT eszközhasználatban is. Amin az ember kicsit elgondolkodik, hogy vajon ez mennyire hihető egyébként önbevallás esetében, de nem kételkedünk. Egy biztos, hogy ez a felkészültség látjuk, nem elegendő bizonyos értelemben azokhoz a kihívásokhoz, amiket ez az iskolás generáció támaszt velük szemben.

Tehát ezek a nemzetközi vizsgálatok fontosak, nagyon hasznosak, érdemesek arra, hogy tanulmányozzák a magyar szakértők. Ezek rendelkezésre is állnak, ugyanis figyelünk arra, hogy az Oktatási Hivatal honlapján ezeket nyilvánosságra hozzuk. Tehát ezeknek a diaképeknek a forrásait, a nemzetközi hazai jelentéseket évek óta mindig az Oktatási Hivatal közzéteszi, mint erre kijelölt állami szerv. Azért, hogy mindenki hozzáférjen ezekhez, tehát a TALIS-t mint pedagóguskutatást kifejezetten ajánlom a szakértőknek, hogy nézegessék, értelmezzék a további pedagógus stratégiák szempontjából.

Köszönöm szépen a figyelmüket, további hasznos konzultációt kívánok Önöknek.

[1] Progress in Reading Literacy Survay

[2] Trends in International Maths and Science Study

[3] International Computer and Information Literacy Study
https://www.iea.nl/news-events/news/icils-2018-results

[4] Teaching and Learning International Survey (Nemzetközi Tanítás és Tanulás Vizsgálat)

[5] https://www.oktatas.hu/kozneveles/meresek/talis/talis_2018_meres