Sóváriné Kiss Erika

A minősítő köznevelési szakértő, aki az „Útmutató”
előírásait betartva, figyelembe veszi az adott óvoda helyi pedagógiai rendszerét?! – „Oxfordi vita” típusú szekció

Több mint öt éve, hogy lezajlottak az első pedagógusminősítések. Ezért azt gondolom, eljött az ideje annak, hogy megvizsgáljuk saját szakértői tevékenységünket, reflektíven szembenézzünk önmagunkkal és gondoljuk át, hogyan tehetnénk munkánkat hatékonyabbá, mit tehetnénk annak érdekében, hogy a pedagógustársadalom részére az életpálya rendszere vonzóbb, elfogadottabb legyen.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy gyakorló óvodapedagógusként és köznevelési szakértőként is tisztában kell lennünk azokkal a jogi szabályozókkal, melyeket tiszteletben kell tartanunk munkánk során. Az előadás tartalmához kapcsolódóan, a pedagógusok előmeneteli rendszeréről szóló, 326/2013. (VIII. 30.) kormányrendelet szabályozását szeretném kiemelni. A Rendelet 9. § (1) bekezdése így szól: „A pedagógusértékelési eszközök – így különösen a minősítő vizsga és a minősítési eljárás során használt értékelőlapok, megfigyelési, értékelési szempontok, feldolgozási segédletek, a portfólió, a Mesterpedagógus és Kutatótanár pályázat részletes követelményei – egységesek és nyilvánosak.” Jelen esetben az „egységes” szóra szeretném a hangsúlyt helyezni.

Nézzük, milyen elvárásokat fogalmaz meg az óvodapedagógusokkal szemben a 363/2012. (XII. 17.) kormányrendelet, mely az Óvodai nevelés országos alapprogramját szabályozza. A rendelet fenntartótól függetlenül kötelező érvényű dokumentum valamennyi Magyarországon működő óvoda számára, legyen az önkormányzati, alapítványi vagy egyházi. Az óvodáknak e szabályozók szerint kell elkészíteniük pedagógiai programjukat, vagy e szabályozásnak megfelelő kész programot kell adaptálniuk.

Az Alapprogram „Az óvodai élet megszervezésének elvei” fejezetében pontosan meghatározza a napirend szervezésének feltételeit, amelyben kiemeli a párhuzamosan is végezhető, differenciált tevékenységek jelenlétét. Ugyanebben a fejezetben azt is meghatározza, hogy a napi- és hetirend kialakítása a gyermekcsoport óvodapedagógusainak a feladata, akiknek figyelembe kell venni a gyermekek egyéni szükségleteit és az intézmény helyi szokásait, igényeit. Szakértőként tehát kötelességünk figyelembe venni az Alapprogram iránymutatásait, jelen esetben, amennyiben a szabályozás lehetőséget biztosít az óvodapedagógusnak, hogy gyermekcsoportjában a helyi pedagógiai programnak megfelelően alakítsa ki a napirendet, mi szakértők ezt nem bírálhatjuk felül. Nem feladatunk a pedagógiai program és az Alapprogram koherenciájának vizsgálata minősítő szakértőként, ebben a szerepkörben az értékelésünk alapját egészen más szempontok adják.

A vizsgálatához az Útmutató a pedagógusok minősítési rendszeréhez című dokumentum elvárásait szükséges elemeznünk. Az óvodapedagógusok részére elkészített útmutató teljes egészében összhangban van az Óvodai nevelés országos alapprogramjával, készítői figyelembe vették az Alapprogram elvárásait. Ennek legfőbb bizonyítéka, amikor az értékelés alapjául a következő szempontokat határozza meg: „az óvodapedagógus nevelő-fejlesztő munkáját az Óvodai nevelés országos alapprogramjában meghatározott célok, feladatok, tevékenységrendszer figyelembevételével szervezi, az alkalmazott módszereket a pedagógiai programban meghatározottakhoz igazítja.”

Az Útmutató tovább pontosítja a minősítő szakértő értékelésének alapját, a következő mondattal: „A minősítési eljárás során a pedagógusnak mesterségbeli tudásáról kell számot adnia.” Amennyiben logikusan gondolkodunk, egyértelmű számunkra az, ha a pedagógusnak a mesterségbeli tudásáról kell számot adnia, akkor a szakértőnek a pedagógus mesterségbeli tudását kell értékelnie. Ennek megfelelően a minősítő szakértő által értékelendő indikátoroknak az alapja a pedagógus személyisége, tevékenysége, gondolkodási, döntési mechanizmusa, a problémamegoldó képessége, az önelemző, önértékelő képessége, mivel ezek milyensége mutatja meg a mesterségbeli tudásának fejlettségi szintjét.

Szerettem volna egy pontos képet látni, hogyan vélekednek a minősítési eljárások szereplői a szakértők munkájáról, hogyan látjuk mi magunk a saját tevékenységünket, ezért egy rövid kutatómunkába kezdtem a témával kapcsolatban. A cél az volt, hogy feltérképezzem, vajon mennyire egységesek a szakértők elvárásai a pedagógusminősítések alkalmával. A kutatás hipotézise: az óvodapedagógusokat minősítő szakértők egy része nem tartja tiszteletben az adott óvoda pedagógiai programjának elvárásait.

Három kérdőívet állítottam össze, hasonló kérdéssorral, óvodapedagógusok, óvodavezetők és a szakértők részére. A kérdőíveket online közösségi portálokon osztottam meg. Kétszáztizenhárom kitöltő válaszaiból próbáltam meg következtetéseket levonni, ezeket osztottam meg a szekció óvodapedagógusaival.

Kíváncsi voltam arra, hogy a különböző szerepkörökben milyen vélemény alakult ki a lezajlott minősítési eljárások hangulatáról. Látható, hogy aki igazán jól érezte magát az eljárások során az a szakértők és az intézményvezetők csoportja. Az eljárások főszereplői, az óvodapedagógusok nagy számban jelölték meg azt, hogy feszült, esetleg negatív hangulat jellemezte a látogatást.

Az adatokat elemezve elgondolkodtam, vajon tisztában vannak-e ezzel a szakértők? Vajon kellő empátiával kezeljük-e a pedagógus érzelmeit? Fontos-e ez nekünk? Reflektíven gondolkodunk-e a szakértői munkánk során? Véleményem szerint, amennyiben mi elvárjuk a pedagógustól, sőt az értékelésében is megjelenítjük azt, hogy reflektíven végzi-e a munkáját, akkor önmagunkkal szemben is elvárás kell, legyen a reflektivitás.

Több olyan kérdést is tettem fel a kérdőívekben, melyben kértem a kitöltőket, hogy fejtsék ki gondolataikat a megjelölt állításukról. Ennek megfelelően mindhárom csoporttól kértem, hogy jellemezzék a minősítési eljárások hangulatát.

Szakmai beszélgetések során többször ér bennünket az a vád, hogy szakértőként nem vagyunk egységesek. Nézzük, mi erről a kitöltők véleménye:

Látható, hogy a különböző csoportok egyöntetűen nagy számban jelölték meg azt a válaszlehetőséget, hogy nincs egységesség a szakértők elvárásaiban, holott az idézett kormányrendelet ezt ígéri a pedagógusoknak és ezt várja el tőlünk a szakértői munka során. A vélemények kifejtése során az alábbi mondatokat emeltem ki.

Az óvodai minősítési eljárások során, a folyamatos étkeztetés biztosítása az a terület, melynek megítélése több vitát szül óvodapedagógusi és szakértői szerepkörökben is. Számomra is nagyon meglepő volt a válaszok aránya, az, hogy az óvodák több mint 60%-ában az étkeztetések lebonyolítása nem folyamatosan történik.

Elgondolkodtató, mi lehet ennek az oka. Talán az óvodapedagógusok, az óvodai intézmények vezetői nem értelmezik megfelelően az Alapprogram elvárásait? Talán ezekben az intézményekben nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételek a folyamatos étkeztetés biztosításához? Talán az óvodapedagógusok egy része nincs módszertanilag megfelelően felkészítve a folyamatos étkeztetés megszervezéséhez? A választ nem tudjuk. Egyet azonban biztosan tudunk: amennyiben az adott óvoda pedagógiai programja nem kívánja meg az óvodapedagógustól a folyamatos étkeztetés biztosítását, a minősítő szakértő ezt nem bírálhatja felül. Ennek ellenére a szakértők 84%-a súlyos hibaként rótta fel ezt, és esetlegesen az indikátorok értékelésében is megjelenítette. Fontosnak tartom hangsúlyozni itt is, hogy az Alapprogram az óvodapedagógus kompetenciájaként határozza meg a napirend kialakítását, amelyet nekünk szakértőknek tiszteletben kell tartanunk.

Talán egy kis optimizmusra ad okot szakértői munkánk megítélésével kapcsolatban a következő dia elemzése, melyen egyértelműen az látszik, hogy fontosnak tartjuk a pozitív visszajelzéseket, a pedagógusok megerősítését. Látható, hogy az esetek 97,5%-ban ezt a választ jelölték meg a kollégák, melyet nagyon örvendetesnek tartok.

Az óvodapedagógusok személyes véleményére is kíváncsi voltam a szakértők munkájáról, néhányat idéznék ezek közül. Mint ahogyan a mi munkánk sem egységes, ugyanúgy a megítélésünkre is ez jellemző. Vannak óvodapedagógusok, akik nagyon pozitívan vélekednek rólunk, azonban sok-sok negatív visszajelzés is érkezett a kérdőívek kitöltése során.

Picivel kedvezőbb visszajelzések érkeztek munkánkról az intézmények vezetőitől.

A következőkben a megélt élményekre voltam kíváncsi azáltal, hogy arra kértem a kitöltőket, személyes élményeikről, benyomásaikról adjanak számot.

Az intézményvezetők válaszai:

Az óvodapedagógusok válaszai:

Kíváncsi voltam arra, vajon hogyan vélekedünk egymás munkájáról, mi a véleményünk szakértőtársaink munkájáról.

Végezetül Sinkó László előadásában hallgattuk meg, hogyan gondolkodik Márai Sándor Füveskönyvében az okosságról és a bölcsességről.

Véleményem szerint az életpályamodell megfelelő működésének és felemelkedésének záloga, ha reflektív gondolkodású, munkájukat alázattal végző, bölcs pedagógusminősítő szakértők végzik munkájukat a rendszerben.