Pappné Gyulai Katalin – dr. Vántus Andrásné

Igazi esély – valós lehetőség a Debreceni Tankerületi
Központban, azaz esélyteremtés a gyakorlatban

Pappné Gyulai Katalin: Arra kaptam felkérést a szervezőktől, hogy mutassam be, egy tankerület mit tud tenni, hogyan biztosít esélyt a gyermekeink számára. Azon gondolkoztam, hogy mit is kellene mondani itt az elkövetkezendő időben arról, hogy mi az, amit mi tudunk tenni. Rájöttem, hogy számtalan dolgot. Eszembe jutott az a gyermekkori pillanat, amikor 14 évesen egy nagyon kis faluból bekerültem a nagyvárosba, Debrecenbe, és hogy mennyi küzdelem árán tudtam egyáltalán bekapcsolódni a gimnáziumi képzésbe.

Nem ezért, mert nem voltam arra képes, hanem azért, mert oly sok hátránnyal indult egy kis településről érkező fiatal. Ez meghatározta az életemet is talán, ha szabad ilyen személyes dologgal kezdeni, hogy óhatatlanul, de ez az ember munkájára is kihat. Fontosnak tartja, hogy amiben ő nem részesült, de lehetősége van arra, hogy segítsen benne, akkor ezt igyekszik megtenni.

Szeretném bemutatni Dr. Vántus Andrásné szakmai igazgatóhelyettesemet. Arra kértem, hogy öt percben a jogszabályi hátteret mutassa be, csak felvillantás szinten, mindannyian tudjuk, mindannyian tiszteletben tartjuk a számunkra megírt jogszabályokat, hiszen egy kiszámítható keretet adnak a mindennapi életünkhöz. Az első körben felvillantja a jogszabályi hátteret, és utána igyekszem a gyakorlatban megmutatni, hogy mi mindent tudunk mi tenni annak érdekében, hogy esélyhez juttassuk a gyermekeinket. Bízom benne, hogy az előadás végére az igazi esély, valós lehetőség kérdését tisztázni tudjuk a Debreceni Tankerületi Központra bízott gyermekek vonatkozásában. Tiéd a szó.

Dr. Vántus Andrásné: Tisztelettel és szeretettel köszöntelek Benneteket. Ahogy igazgató asszony elmondta, az én feladatom jelen esetben, hogy hogyan is gondolkodunk, milyen jogszabályi háttér az, ami nekünk keretet ad.

Egy Széchenyi István idézettel szeretném kezdeni, miszerint „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” Ezt az előbbi előadások is maximálisan alátámasztották.

Hogyan építettük fel az előadásunkat? Először az elvek szintjéről, a jogszabályi háttérről mondanék néhány szót. Aztán igazgató asszony a tankerületi központunk feladatellátása kapcsán mutatja be az esélyteremtésünket. Ha esélyteremtésről, felzárkóztatásról, esélyegyenlőségről beszélünk, akkor ezek a fogalmak előkerülnek: nem hagyhatjuk ki az antiszegregáció kérdését, a felzárkóztatást, tehetséggondozást, hátránykompenzációt; tehát mindezekre kell gondolnunk, amikor esélyegyenlőségről van szó.

Mi az a jogszabályi háttér, ami nekünk keretet ad? Elsősorban legalapvetőbb, Magyarország Alaptörvénye. Aztán a köznevelésről szóló törvény, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyigazgatásról szóló törvény, illetve a magyar nemzeti társadalmi felzárkóztatási stratégia.

Az Alaptörvényünk kimondja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Magyarország az alapvető jogokat mindenki számára biztosítja megkülönböztetés nélkül, és Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkóztatás megvalósulást külön intézkedésekkel segíti. Ezek az intézkedések részben a jogszabályok.

A köznevelési törvény célként fogalmazza meg, hogy nekünk olyan köznevelési rendszert kell működtetni, ami elősegíti a gyermekek, fiatalok harmonikus, testi, lelki és értelmi fejlődését.

Külön kiemelt célként fogalmazza meg a társadalmi leszakadás megakadályozását és a tehetséggondozást. Ahhoz, hogy mindezt tudjuk biztosítani, a köznevelési törvény kimondja, hogy a köznevelési közszolgálat kereteit, garanciáit az állam biztosítja. A köznevelés egy részét meghatározza a tudás, az igazságosság, a rend, a szabadság, a méltányosság és az egyenlő bánásmód. Kikre vonatkozik ez? A fenntartókra, akik lehetnek intézmény fenntartók, természetesen jogi személyek, illetve azok, akik megszerezték a jogosultságot, hogy ezt a feladatot elláthassák, és a működéshez szükséges feltételekről gondoskodjanak. A másik jogszabályunk az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény kimondja, hogy az oktatási intézmények, jelesül az ő képviselőik vannak itt többségében, az eljárásaik és az intézkedéseik során kötelesek megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. A törvénynek a célja: a keretek, az alapvető szabályok meghatározása, illetve ami külön nagyon hangsúlyosan megjelenik, deklaráltan, hogy a veszélyeztetettség megelőzéséről és megszüntetéséről kell gondoskodnunk. És ami mindannyiunk számára - azt gondolom - sarkalatos mondat, hogy a gyermekek védelmét ellátó szervezeteknek, személyeknek minden esetben a gyermekek mindenekfelett álló érdekét kell szem előtt tartaniuk, és e szerint kell eljárni minden egyes tevékenységben. A jogszabályi rövid összefoglaló után tisztelettel átadom a szót igazgató asszonynak.

Pappné Gyulai Katalin: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy a jogszabály mindig csak annyit ér, amennyit betartunk belőle, és nem csak beszélünk róla, hanem tartalommal töltjük meg, és mindenki azon a területen tölti meg tartalommal, ahol a munkáját végzi. Ekkor tudunk előrébb lépni. „Igazi esély, valós lehetőség egy fenntartói szemmel.” – Mindaddig nem biztos, hogy tudtam volna erről a kérdésről beszélni, amíg Debrecen városában dolgoztam, és olyan intézményekben tettük a dolgunkat, ahol nem voltak olyan problémák, olyan problémás helyzetek, mint amit később megtapasztaltam. Amikor azzal találtam magam szemben, hogy az intézményben 70% a halmozottan hátrányos helyzetű, vagy hátrányos helyzetű gyerek, amikor nincs mosdó, és több olyan dolog van, ami nem biztos, hogy oktatási kérdés, de bizony a gyermekre kiható tevékenység vagy dolog.

Szembesültem azzal, hogy van hét olyan intézmény, amely Debrecenen kívül van, és egészen más körülmények között teszik a dolgukat a pedagógus kollegáim, és élik a mindennapjaikat a gyerekek. Ekkor fogalmaztuk meg, hogy kötelessége egy fenntartónak, ez az, amiért az oktatási rendszer is átalakításra került, hogy mindenhol megadja az esélyt minden gyermek számára, a legkisebb falutól a legnagyobbig, akár a fővárosig, akár megyei jogú városig. Ez nemcsak szlogenként kell, hogy hasson, hanem mindenhol meg kell ezt teremteni, és erre igyekeztünk odafigyelni az elmúlt időszakban.

Arról fogok beszélni, hogy mi hogyan értelmezzük az esélyteremtést minden gyermekünk számára. Két járásban tesszük a dolgunkat, a Nyíradonyi járásban és a Debreceni járásban. A számadatokat kizárólag csak azért vetítettem fel, hogy milyen nagyságrendben beszélek most a mi munkánkról. 42 oktatási intézménnyel dolgozunk, 35 ebből a köznevelési intézmények száma, amik Debrecen járás területén helyezkednek el, illetve hét Nyíradonyi járás területén elhelyezkedő intézményben tesszük a dolgunkat.

Ebben az esztendőben - számosságát tekintve - több mint huszonegyezer gyerekkel dolgozunk, és közel háromezer közalkalmazottal tesszük a dolgunkat. Itt a feladatellátási összetettségünket szerettem volna bemutatni, hogy gyakorlatilag a köznevelési törvényben meghatározott összes feladatellátást elvégezzük.

Rengetegszer elhangzik, hogy feladat a minőségi oktatáshoz való hozzáférés biztosítása. A tartalommal való megtöltésről beszélek, ezt a mindennapokban tenni is kell, hogy mindenki egyenlő eséllyel érvényesülhessen. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy képesek vagyunk-e esélyt teremteni, és egyenlő esélyt. Talán az egyenlő esélyhez való hozzáférést tudjuk segíteni, és a különbségeken tudunk csökkenteni. Nyilván egy tankerület, vagy bármely fenntartó a feladatellátásban meghatározott bizonyos ismérveket, ami mentén teszi a dolgát.

Természetesen mind a 42 intézményben az intézményvezető kollegáimtól is elvárom azt, hogy nagyon magas színvonalon tegyék a dolgukat, amit ők magukénak tartanak. A különböző szervezetek, civil szervezetek, projektek segítségével is azon vagyunk, hogy csökkenjen az iskolaelhagyás, az adott területen. Nyilván nekünk is feladatul van ez kitűzve.

Itt azért el kell, hogy mondjam, hogy lényegesen könnyebb helyzetben vagyunk, mint más települések. Nálunk az iskolaelhagyók száma gyakorlatilag nulla százalék. Az érintettek és veszélyeztetettek számában lesz majd egy kimutatásunk, hogy hogyan, milyen módon veszélyeztetettek.

Nagyon fontos feladatnak tartom, a hiánypótló feladatellátást, hiszen azt gondolom, hogy az esélyteremtéssel, rengeteg olyan közbenső feladat van, amiben hiánypótló feladatot kell egyrészt megkeressünk, másrészt arra megoldásokat találnunk. Néhány dolgot szeretnék ezen elvek közül kiemelni. Az egyik a tehetséggondozás, a másik a felzárkóztatás, és ott nem emeltem ki a pályaorientációt, mert megítélésem szerint az esélyegyenlőség megteremtéséhez maximálisan hozzájárul az, hogy az intézményi hálózatunk felkészítse a gyerekeket arra, hogy megfelelő módon tudjuk őket majd a munka világába, vagy akár felsőoktatás irányába is eljuttatni.

Minden jól működő fenntartó stratégia mentén teszi a dolgát. A következő diákon azokat a stratégiai kérdéseket fogom vetíteni, amelyek alapján mi tesszük a dolgokat a mindennapokban a Debreceni Tankerületi Központban. A jogszabályok betartása és betartatása elsődleges kérdés, hiszen az előbb említettem, hogy keretek között tehetjük a dolgunkat. Az anyagi és humánerőforrás biztosítása elvárható egy fenntartótól, hogy mindenhez, amit a köznevelési intézményekben feladatként meghatározott, ahhoz biztosítsa az anyagi hátteret. Nem mindegy, hogy milyen környezet veszi körül a gyerekeket, tehát ahhoz, hogy ezt az intézmények tudják biztosítani, ez a mi kötelességünk. Nem véletlen emeltem ki a 100%-os szakos ellátottságot, mondom, hogy miért. Az a gyerek, aki életében nem látott még kémiatanárt - és van vagy volt ilyen - és úgy megy egy általános iskolából a középiskolába, milyen hátránnyal kell(ett) szembesülnie akkor, amikor a középiskolai tanulmányokat elkezdte? Most már nálunk nincs ilyen, mert 100%-os a szakos ellátottságunk.

Az infrastruktúra fejlesztése, a hatékonyság és az intézményekben folyó nevelő-oktató munka értékelése a feladatunk. Ez elengedhetetlen, hiszen így tudom, hogy egy gyermek milyen szinten áll, s milyen eszközzel szükséges az ő munkáját segíteni, az egyéni fejlesztést kiemelve, ha esélyteremtésről beszélünk.

Mindannyian tudjuk, ha esélyteremtésről van szó, idegen nyelvek tudása nélkül nem valósul meg. Kiemelt szerepet tulajdonítunk tehát az idegen nyelvi képzéseknek. A képzés bővítésének is természetesen, hiszen a társadalom felénk elvárásokat fogalmaz meg. Ezekre a kihívásokra válaszolni kell, hiszen ekkor tudjuk a ránk bízott gyermekeket egy olyan irányba elindítani, hogy helytállnak majd a következő fokozatban.

Az előbb úgy fogalmaztam, hogy megoldandó feladatok vannak a rendszerünkben. Ha a jó Isten valamelyik gyereknek nem adta meg azt, ami egyébként megadatik a többi ép intellektusú, normális életet élő emberkének, akkor nekünk kötelességünk segíteni.

Nekünk van egy iskolánk, akik gyengénlátó és vak gyerekekkel foglalkoznak, ahol korábban csak általános iskolai és kollégiumi képzésben részesültek a gyerekek. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy ezek a gyerekek ép intellektusúak, okosak, értelmesek, egy hiányosságuk van, és az a szemük. Ezt nem tudom pótolni, de egy dolgot mindenképpen, hogy hozzásegíteni őket ahhoz, hogy gimnáziumba menjenek. Meg kell adni nekik az esélyt arra, hogy ugyanúgy tudják az életüket élni, és teljes értékű életet tudjanak élni, mint az ép társaik. Ezért létrehoztuk a gyengénlátó és a vak gyerekek számára - országosan egyedülálló módon - a gimnáziumi képzést. Azonban itt nem állunk meg, mert a gimnáziumi képzésre épülő szakképzést is szeretnénk megvalósítani. Most ennek a folyamatában vagyunk.

A BTM-es gyerekekkel is foglalkozni kell, akikről nem tudjuk még, hogy mi okozza azt, hogy így viselkednek, nekik mindenképpen segítenünk kell.

Több mint 10 éves a debreceni komplex tehetséggondozó program, ami szintén - azt gondolom - nagy lehetőség, majd részletezem, hogy milyen módon gondoskodunk róluk.

A lemorzsolódással veszélyeztetettek számának a csökkentését jelöltük meg feladatként, és ismét hangsúlyozni kívánom, nálunk nincs lemorzsolódás, viszont a veszélyeztetettek aránya korábban 20% volt, de most már lényegesen kevesebb. Hiátusról beszéltem az előbb, és vannak olyan területek, amivel nem foglalkoztunk kellően eddig, legalábbis a mi területünkön nem. Nem tudunk mit kezdeni nagyon sok esetben az autista gyerekkel, nem tudunk sok esetben mit kezdeni az autista spektrum zavaros gyerekkel.

A mi köznevelési intézményünkben nem biztos, hogy megfér, mert vagy összekeverjük őket a magatartászavarral, vagy bármilyen más problémával. Hangsúlyozom, hogy az ép intellektusú gyerekről beszélek, mert azokkal a gyerekekkel, akik egyébként az autizmushoz más gyógypedagógiai problémával társulva élik az életüket, velük igen, hiszen őket az EGYMI-k tudják kezelni. De azokkal, akik autista spektrum zavarosak, nem. Erre próbálunk meg most mi ebben az esztendőben felkészülni, hogy a következő évben úgy tudjunk elindítani egy tanévet, hogy már most az intézményeinken belül ezekkel a nagyon értékes kis gyermekekkel is tudjunk dolgozni.

No és nem utolsó sorban működtetjük a mérés-értékelési munkaközösséget, hiszen, ha egyénre szabott fejlesztést végzünk a ránk bízott gyerekeknél, akik a mi nevelésünkre-oktatásunkra vannak bízva, akkor tudunk esélyt teremteni számukra. Tudom, hogy honnan indulok, és hova fogom eljuttatni őket. A tanórán kívüli tevékenységben is megpróbáljuk megteremteni az esélyt a tanulóinknak, mindenhol, mindenkinek, tehát most a teljes lefedettséget mondom, ami a hét települést, a hét kis falut is magába foglalja.

Kitűztük, hogy korcsolyaoktatásban vegyen részt minden másodikos gyerekünk, harmadik évfolyamon mindenki asztalitenisz oktatásban részesüljön, a negyedik évfolyam most van kidolgozás alatt, jövőre teniszoktatást kapjanak a gyerekeink. Nyilván az ötödik évfolyamon előírás szerint úszásoktatás valósul meg. Komolyzenei koncerteken vesznek részt a hatodikos gyermekeink, gyerekeknek adnak koncertet gyerekek. Pontosan azért, hogy ezt a területet is megismerjék. A hetedik évfolyamosoknak színházlátogatást szervezünk. Egyetlen gyerek nem hagyhatja el a Debreceni Tankerületi Központot, hogy nem látott volna színháztermet, és ne látott volna koncerttermet. Minden gyereket Debrecenbe hozunk be ezekre az alkalmakra.

A középiskola, ami a tehetséggondozás intézményesített foka, ott is tesszük a dolgunkat. A stratégiánk része ez. Részben érintettem már az eredményeket. Ezt a diát azért hoztam ide, mert több mint 10 éve folyik a tehetséggondozó programunk. Hogy kapcsolódik ez az esélyteremtéshez? Szerintem szerves részét képezi úgy, hogy mi az alulteljesítő tehetségeket keressük. Tehát esélyt adunk minden gyermeknek. Van olyan tehetséges gyerek, ha mindenki a saját intézményére gondol, hogy magyarból, matematikából éppen átugrik a léc fölött, viszont vannak olyan kiemelkedő területei, ahol zseniális teljesítményt nyújt.

Nem véletlenszerű, ad hoc jelleggel válogatjuk ki a gyerekeket (idézőjelben a válogatást), pszichológusok segítségével figyelem-emlékezet-gondolkodás vizsgálatokat végzünk, amiket kiegészítünk tantárgyi mérésekkel és a pedagógus jellemzésével. Pontosan azért, hogy a gyenge oldalának az erősítésével, és az erős oldalának a magasabb szintre juttatásával próbáljuk meg az alulteljesítőnél is megadni a lehetőséget, hogy ő ne vesszen el.

A pszichológiai mérés vagy pedig a tantárgyi mérés révén, a tanári jellemzés megerősítésével kerül be abba a programba a tanuló, ahol tehetséggondozó mentorok segítségével minden gyermeknek megkínálunk 8 területet, hiszen nem tudjuk még akkor, hogy melyik az a kimagasló terület, amit segíteni kell, hogy magasabb szintre juttassuk őt.

És hogy miért fontos ez? Teljes vertikumban minden intézményünk számára egy mátrixot dolgoztunk ki erre a nyolc területre. Pontosan azért, hogy minden gyerek, minden iskolában ugyanazt az esélyt kapja meg, és a tehetséggondozó foglalkozásokat teljes felső tagozatra megajánljuk a gyermekeknek. A tehetséggondozó munkaközösség segít abban, hogy minden iskolába eljuttassuk ezt a fejlesztést.

Látható az, hogy nemcsak az iskolán belül, hanem táborok formájában is igyekszünk szélesíteni azt a palettát, ami lehetőséget nyújt a gyerekeinknek. Azért nagyon fontos, mert itt a tehetség táborokban való részvétel nem az anyagi jóléttől függ. Minden, amiről most beszélek, ez mind a Debreceni Tankerületi Központ költségvetéséből megvalósuló esélyteremtés. Azt gondolom, azzal kezdtem, hogy egy fenntartónak az a feladata, hogy ezeket az eszközöket előteremtse, akár személyi és tárgyi feltétel legyen is az.

Felmerül a kérdés, hogy ez több mint tíz éve működik Debrecenben, s mi van Hajdú-Bihar megyével. Van egy zseniális szervezete minden egyes megyének. A pedagógiai szakszolgálat ez, melynek szakemberei szintén élen járhatnak a tehetséggondozásban. Mi az ötödik évfolyamban elindítottuk ezt, és most már megyei szinten, tíz tagintézményben folyik a tehetségszűrés.

Több mint 12 ezer gyermek mérését végeztük el, és több mint kétezer gyermek van benne a tehetséggondozó programban. Azt gondolom, hogy ez elég szép szám. Ez a táblázat a kiváló, lényegesen átlag feletti gyermekek számát és számarányát mutatja, éves bontásban. Itt a kiváló (75% feletti) és a lényegesen átlag feletti teljesítményt nyújtó gyermekekről van szó.

A lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók aránya, 2017 második félévében a debreceni járásban 10% fölött volt, és 26% a Nyíradonyi járásban. Itt van az a hét település az intézményeivel, ahol nem egészen másfél év leforgása alatt sikerült csökkentenünk a százalékos arányt. Kevés idő telt el, de megtaláltuk azokat a megoldásokat, amelyek abban az irányban indultak el, amelyek segítik a lemorzsolódással veszélyeztetettek arányának csökkentését.

Az előbb azt mondtam, hogy mindaz, amiről beszélek, az a fenntartó költségvetéséből, vagy a fenntartó által megpályázott keretekből valósul meg, viszont ez egyedül nem megy, mondta ezt a kezdő idézet.

Tisztelettel köszönöm az Oktatási Hivatal munkáját az EFOP-3.1.2 pályázatok kapcsán, hiszen van olyan intézményünk, amely érintett a projekttel. Köszönöm a kollegáim nevében azt a segítő munkát, amit a pályázat kapcsán végeztek.

A lemorzsolódással veszélyeztetettek számának csökkentése érdekében egy kritériumorientált diagnosztikus mérés-értékelési rendszert vezettünk be 18 intézmény vonatkozásában. Ez azokat az intézményeket jelentette, amelyek a kompetenciamérés eredményét tekintve a hasonló települési típushoz képest teljesítettek rosszul. Nem hagyjuk egyedül a pedagógus kollegáinkat, akik egyéni fejlesztési terv segítségével segítik azokat a diákokat, akik veszélyeztetettek. Egy szakmai irányító bevonásával, a mérés-értékelési szakember irányításával, teljes nevelőtestületi képzésben részesítettük a kollegákat, illetve digitális feladatbankot nyújtunk a kollegáknak a fejlesztő munkához. Ez a kritériumorientált mérés-értékelés rendszer alapján lévő egyéni fejlesztés maximálisan hozzájárult a lemorzsolódással veszélyeztetettek százalékos arányának csökkentéséhez.

Van egy bemeneti, és van egy októberi mérésünk, egy állapotmérésünk, illetve februárban egy visszamérésünk, hogy mit adott hozzá az intézmény, milyen fejlesztéseket valósított meg.

Van egy másik hátránykompenzációs lehetőség, az Arany János Tehetséggondozó Program, ami a Tóth Árpád Gimnáziumban, illetve a Gulyás Kollégiumban valósul meg, Úgy gondolom, hogy ez is nagyban hozzájárul, hogy a középiskolában lévő tehetséges, de szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeket segítse.

Az esélyegyenlőséget támogatja, hogy mind a két járásunk tekintetében, mindenhol elérhető most már a művészetoktatás 2018-tól.

Különböző szakemberek bevonásával próbáljuk meg segíteni a kollegákat, akik a mindennapokban végzik a munkájukat: valamennyi köznevelési intézményünkben biztosított a pszichológus, ugyanis egy iskolapszichológusi hálózatot hoztunk létre.

Fontos, hogy a gyermeknek nemcsak abban tudunk segítséget nyújtani, hogy tudásban növekedjen, hanem a lelkével is sok esetben foglalkoznunk kell.

Annak érdekében, hogy a gyerekek megtalálják az érdeklődésüknek és a képzettségüknek, vagy a tudásuknak megfelelő pályát, egy teljes, széleskörű, komplex pályaválasztási programot szerveztünk számukra. Éppen most zajlik a „Suliválasztó SuliFórum”, ahol a nyolc középiskolánk diákjai „diákoknak diákokról diákszemmel” mesélnek a leendő nyolcadikosoknak a saját intézményükről, azzal a céllal, hogy hozzájuk jelentkezzenek a pályaválasztás előtt állók. Most a Fórum Bevásárló Központban éppen ilyen nagy nyüzsgés van, több száz gyermekkel.

A gyermekek fejlesztése, támogatása érdekében nemcsak az iskola falain belül gondolkodunk. 29 intézményünket érintően, 4600 gyermek vett részt az Oktatási Hivatal által szervezett napközis táborban. Ezek a gyermekek játszva tanultak ezalatt az idő alatt, július elejéig gyakorlatilag intézményi kereten belül tették a dolgukat.

Hogy az esélyt mennyire tudom megteremteni, vagy mennyire nem tudom megteremteni, én azt hiszem, hogy ez a térkép azt igazolja vissza, hogy minden gyermeket függetlenül attól, hogy milyen faluban vagy milyen településen született, függetlenül attól, hogy milyen a bőrszíne, hogy milyen anyagi körülmények között élnek a szülei, mi igyekszünk nemcsak az iskolapadokban megkínálni különböző dolgokkal, hanem igyekszünk elvinni őket a világ minden részére pályázatok segítségével. A zöld területek azt mutatják, hogy hány helyre juttattuk el a diákjainkat, korosztálytól és anyagi helyzetüktől függetlenül.

Az infrastruktúrára egy példával visszatérve: az esztétikus, biztonságos, méltányos iskolai környezet mindenkinek kijár. Kijár a gyermeknek, kijár a pedagógusnak és mindenkinek, aki azért tesz, hogy a gyermekeinknek jobb legyen. Több mint 4 milliárd 600 millió forintot fordítottunk az intézményeink infrastrukturális fejlesztésére, felújításra, karbantartásra, hiszen nem mindegy milyen körülmények között, milyen eszközökkel dolgozunk.

Egyedül nem megy, mondtuk ezt az elején.

Különböző támogató munkacsoportokat hoztunk létre. A jogszabály erejénél fogva Tankerületi Tanácsok jöttek létre, amelyben a társadalmi élet szereplői, ha komolynak gondolják, és fontosnak tartják az adott településen az intézményeket, az intézmények hálózatán belül tudnak segíteni ebben a munkában.

Diáktanácsot hoztunk létre. A diáktanács nemcsak névleges a Debreceni Tankerületi Központban, hanem tényleg érdekel bennünket, hogy mit gondolnak a diákjaink, és nagyon kreatívak. Velük csináltuk meg ezt a Sulifórumot, és természetesen a két nagyon fontos terület, ami most a mindennapokban feladatként jelentkezik, ezzel lesz a következőkben a legtöbb dolgunk.

A szakmai kapcsolat, együttműködés elengedhetetlen. Csak néhányat emeltem ki azok közül, akiknek a segítségével, együttműködésével képesek vagyunk ezt a feladatot ellátni, ami a fenntartó feladataként jelentkezik.

Akkor tudunk mindent biztosítani az intézményeink számára, ha a személyi és tárgyi feltételek biztosítottak: a szakos ellátottság, büszkén mondom, 100%-os.

Az oktatási rendszernek az átalakítása esélyt teremtett a legkisebb faluban lévő gyermekeknek és a nagyvárosi gyermekeknek is.

Ezt szerettem volna elmondani, hogy mit teszünk mi fenntartóként azért, hogy a ránk bízott több mint huszonegyezer gyermek megkapja azt, ami neki egyébként az élettől jár. Mi vagyunk a közvetítő közeg, a felnőttek, és mindent meg kell tennünk a gyerekekért.

Mindenkire rábízom, hogy eldöntse: a Debreceni Tankerületi Központban az előadás címeként megfogalmazott igazi esély ponttal, vagy kérdőjellel, vagy felkiáltójellel zárul.

Én úgy gondolom, hogy vannak ugyan még kérdőjelek, hiszen említettem két olyan területet is, ahol dolgoznunk kell, ahol tovább kell lépni. De alapfeladatunkat tekintve azt gondolom, hogy pont, vagy felkiáltójel van a címben megfogalmazottakat érintően.

Arról volt szó, hogy egyedül nem megy. Biztos, hogy sokan ismerik ezt a magvas történetet, én sokszor szoktam ezt idézni, mert úgy gondolom, példát vehetünk a vadludakról. Rájuk jellemző, hogy ék alakban repülnek, és amikor ék alakban repülnek, akkor felhajtóerőt hoznak létre, és az elsőnek ugyan nagyon nehéz haladni, de a felhajtóerő hatására egyre könnyebb azoknak, akik hátul vannak. S ők mindig csapatban mennek. Hogyha a csapat bármelyik tagja megsérül, akkor két vadlúd lekíséri és megvárja, míg meggyógyul, és a csapathoz csatlakozik, vagy megvárják, míg elpusztul, de mindig együtt vannak, együtt repülnek.

Azt gondolom, hogy nekünk nem szabad egyetlen egy vadludat sem magára hagyni, sem pedig otthagyni, mert mindannyian felelősek vagyunk azért a csapatért, amelyiknek tagjai vagyunk.

Ez a Klebelsberg idézet a Debreceni Tankerületi Központ stratégiai elve. Hangsúlyozni szoktam, hogy nem akkor keletkezett, amikor 2013-ban létrejöttünk, hanem a Debreceni Tankerületi Központ jogelődjének, a Debrecen Megyei Jogú Város Oktatási Osztályának intézkedési tervét készítettük, 2007-ben. Akkor az Oktatási Osztály vezetője voltam, és ekkor választottuk ezt a mottót, hogy „A kultúrpolitika hosszú lejáratú váltó. A kultúrpolitika terén sokáig lehet hibákat elkövetni, de amikor az új nemzedék felnőtt, az elkövetett hibákon, bajokon segíteni már nem lehet. Nekünk olyan nemzedéket kell ma felnevelnünk, amely húsz év múlva megállja a versenyt az akkori más nemzetek generációival.”

S ehhez az kell, hogy mindenkinek megadjuk az esélyt. Nagy tisztelettel köszönöm a figyelmet.