Demarcsek Györgyné

A rendszerfejlesztés eredményei a néptánc tanszakon

Az EFOP-3.2.6-16-2016-00001 A tanulók képességkibontakoztatásának elősegítése a köznevelési intézményekben című pályázat keretein belül. a Magyar Táncművészeti Egyetem gondozásában készült el az Integrált Nevelési-Oktatási Program az Alapfokú Művészetoktatás Néptánc Tanszakán (a továbbiakban INOP) című kiadvány.

A projekt szakmai vezetője dr. Fodorné dr. Molnár Márta, a Magyar Táncművészeti Egyetem Koreográfus-és Táncpedagógusképző Intézetének igazgatója: A pályázat projektmenedzsere Gáspár Emese, az egyetem ügyvivő-szakértő munkatársa. Szakmai fejlesztők: Demarcsek Zsuzsa szakértő és innovatív mesterpedagógus, a Vásárhelyi László Alapfokú Művészeti Iskola vezetője, Lévai Péter a Magyar Táncművészeti Egyetem adjunktusa, Kovács Henrik, a Magyar Táncművészeti Egyetem adjunktusa, Szilágyi Zsolt szakértő mesterpedagógus, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium képzésvezetője.

A XXI. Országos Szakértői Konferencia szekcióülésen 2019. november 6-án a rendszerfejlesztés rövid tartalmi bemutatására, áttekintésére vállalkoztam. A szakmai fejlesztést kutatómunka előzte meg. A rendszerfejlesztés indokoltságát a következő tényezők támasztották alá:

• a magyar néptánc tanítása a köznevelés részeként intézményes formában van jelen, és óriási eredményeket tud felmutatni;
• létszámadatait tekintve is rangos helyet foglal a magyar művészetoktatás palettáján: néptánc tanszak tanulói létszáma: 16,30% + a további 41művészeti tanszak osztozik a 83,7%-on;
• a kompetencia alapú kerettanterv 2011-től érvényes, de nem volt felülvizsgálata;
• a tananyag rendszer szintű elemzése és feldolgozása nem történt meg;
• a kompetenciaalapú tantervhez (A Nézőpontváltás a táncoktatásban c. kiadványt kivéve) nem készült több évfolyamra vonatkozó módszertani segédanyag és taneszköz;
• megváltozott a tudáskoncepció;
• megváltoztak a pedagógus szerepek: táncos példa/művész, facilitátor, mentor, koreográfus, flow-tanár;
• megváltozott pedagógusokkal szembeni elvárásrendszer: reflektivitás, rendszerszemlélet, adaptivitás.

Az előkészítő szakaszban a szakmai fejlesztés szempontjait rögzítettük, amelyeket figyelembe vettünk a fejlesztő munka során. Mindezek a következők voltak:

• koherencia biztosítása: EU-NAT-Tanterv-Pályázat-elvárásrendszerek, tanfelügyelet, minősítés, önértékelés;
• megfelelés az oktatásirányítási elvárásoknak; pedagógus hivatásszemélyiség: rendszerszemlélet, adaptivitás; reflektivitás, kompetenciák fejlesztése;
• pedagógiai elvek kiválasztása, amelyek meghatározók a fejlesztés során;
• legújabb szaktudományos eredmények beépítése;
• tehetséggondozás, szakirányú továbbtanulás szempontjai;
• integráció segítése, esélyek növelésének, hátránycsökkentésnek, lemorzsolódás csökkentésének szempontjai.

Az INOP pedagógiai alapelveinek kiválasztása a szakmai fejlesztés alapját jelentik. A pedagógiai koncepció megkülönbözteti a programot más hasonló rendszerektől, programoktól, továbbá az alapelvekből következik a célok és a feladatok meghatározása is.

A pedagógiai alapelvek támpontot adnak a pedagógusok számára, hogy a program adaptációját milyen elvek mentén valósítsák meg a gyakorlatban. A szakmai fejlesztők által kiválasztott, a nevelési-oktatási program szemléletét meghatározó pedagógia alapelvek:

• a néptánc tanítására mint értékközvetítő pedagógiára tekintünk, (Trencsényi 2000, 28);
• programunk a személyiségfejlesztésre irányul5F5F[1], a néptánc tanítása eszköz a személyiség sokoldalú fejlesztéséhez;
• az optimális egyéni teljesítmény elérése, a továbbtanulás támogatása érdekében nagy hangsúlyt fektetünk az egyéni képességek feltárására és differenciált fejlesztésére (Képesség-módszer modell, Réthy, 2003, 23.), a kulcskompetenciák fejlesztésére;6F6F[2]
• az élményt adó ismeretszerzésre és ismeretelsajátításra törekszünk, az élményen alapuló tanulást, a cselekvő, cselekedtető tevékenységet és az ahhoz kapcsolódó öröm és kitartás elérését helyezzük előtérbe (Bodnár, 2015) továbbá a művészi élmény műalkotás és -élvezet (Halász, 1989, 1429) egyéni és közösségi megélésére törekszünk;
• a siker tényezőjének a tanulói elköteleződést, a cselekvésre, nagyobb teljesítményre ösztönző belső (intrinzik) motiváció (Mező, Miléné Kisházi, 2003, 30) kialakítását tekintjük, ehhez pedig szükségesnek tartjuk az egyéni igények és szükségletek figyelembevételét, (Adaptív tanulás-tanítási irányzat, Réthy, 2003, 24);
• kiemelten fontos feladat: kortárs közösségek létrehozása, a társas kapcsolatok és az érzelmi intelligencia (John „Jack” Mayer, Peter Salovay)7F7F[3] fejlesztése;
• a néptánc tanulás-tanítás folyamatának rendszerszemléletű tervezését (2. sz. melléklet) valósítjuk meg, figyelembe vesszük a tanulási folyamat eredményességét befolyásoló tényezőket, (Caroll és Bloom modellje, idézi Virág, 2013, 81–96);
• módszertani sokszínűség elvét figyelembe véve a néptánc tanítás új szemléletű módszerei mellett alternatív pedagógiai módszereket építünk be programunkba: a drámapedagógia módszereit, (A típusú gyakorlatok: szabályjátékok, helyzetgyakorlatok, B típusú dramatikus játékok Gavin Bolton, idézi Takács, 2015) a táncnotáció (Fügedi, 2006) alkalmazását, kooperatív módszertár eszközeit (Hanák, 2007) továbbá a konstruktív problémamegoldó pedagógia (Virág, 2013, 49–50) módszereit, a projektoktatást is (Nádasi, 2010);
• programunkra mint tehetségkereső programra is tekintünk, a jogszabályi előírásoknak8F8F[4] megfelelően a tehetségek azonosításához a Renzulli-féle tehetségmodellt (Mező, Miléné Kisházi, 2003, 20.) vesszük alapul, továbbá alkalmazzuk a tehetséggondozás szakmódszertanát, (Balogh, 2004, 49–153.) figyelembe vesszük a tehetséges tanuló egyéni tanulási módját, tempóját, és komplex tehetségfejlesztés (Balogh, 2012, 59) szempontrendszerét;
• alapul vesszük a befogadó szemléletnek9F9F[5] és az integratív pedagógiának az elvét, amely az oktatáshoz való azonos hozzáférés lehetőségét tartja szem előtt, különösen nagy figyelemmel azokra, akik esetében fennáll a kirekesztés veszélye, programunk az ép és a sérült tanulók együttnevelésére is irányul. (Hoffman, Flamich, 2014);
• a holisztikus szemléletnek10F10F[6] megfelelően előtérbe helyezzük a tanuló megismerését, beleértve a viselkedés hátterét, és a szociokulturális környezet, valamint a szocializációs tényezők feltárását, szem előtt tartjuk azt a nézőpontot, hogy a hátrányból előny is kovácsolható, a hátrányos tényezők megismerése mellett arra irányítjuk a figyelmet, hogy a többszörös különlegesség11F11F[7] milyen előnyöket és lehetőségeket hordoz magában (Gyarmathy, 2010, 143).

A nevelési-oktatási program stratégiai céljai:

• az értékközvetítés, ízlésformálás és a hagyományőrzés, a néptánc színpadi újra alkotása;
• a magyar néphagyomány ne csak írott, hanem élő formában is fennmaradjon;
• népi játék és a néptánc tananyag elsajátításán12F12F[8] keresztül a személyiség13F13F[9] sokoldalú fejlesztése;
• szemléletmódváltozás elérése abban a tekintetben, hogy a tánctanítás fókuszába a táncok tanítása-tanulása helyett a táncolni tudás képességének alakítása és fejlesztése kerüljön;
• élményadás, az egyéni és közösségi élmények pedagógiai hatásának alkalmazása;
• a tanulói motiváció fejlesztése, a hosszú távú elköteleződés kialakítása, ennek érdekében a szakmai és pedagógiai folyamattervezés középpontjában a tanulói tevékenység álljon;
• a pedagógiai és módszertani kultúra megújítása, innovatív szemlélet kialakítása;
• a táncos tehetségek azonosítás, fejlesztése, a szakirányú továbbtanulás támogatása, a tehetségek pályára irányítása, (táncpedagógus, művész, koreográfus);
• néptánc tanításának eredményei az iskolarendszeren belül és kívül egyaránt hasznosuljanak, kortás közösségek jöjjenek létre;
• az esélyegyenlőség biztosítása, az integráció támogatása14F14F[10], a hátrányok csökkentése.

Mindezen célok eléréséhez szükséges eszközeink, pedagógiai eljárásaink a következők:

• Az alapfokú művészeti képzés céljaival összhangban programunkban leginkább az esztétikai- művészeti tudatosság és kifejezőképesség kulcskompetencia15F15F[11] fejlesztésére fókuszálunk, hiszen a művészeti nevelés célja és egyben eredménye is az esztétikai-művészeti tudatosság kialakítása.
• A tananyag feldolgozására programunkban a kompetenciafejlesztő szemlélet jellemző: ismeret (kognitív kompetencia) képesség (személyes kompetencia) attitűd (társas-szociális kompetencia).
• A személyiséget alkotó alapképességek értelmezését és a fejlesztés irányát alapvetően meghatározza az adott szakterület, amelynek keretei között zajlik a képességfejlesztés. A néptánc tanítása is, mint minden pedagógiai tevékenység, az általános tanulási képességeket és szakspecifikus tartalma, eszközrendszere révén pedig a speciális táncos képességek fejlesztését egyszerre befolyásolja. A képességfejlesztés célját és irányát az életkori sajátosságok és a szakmai célok figyelembevételével határoztuk meg.
• A speciális képességfejlesztés tényezői a táncoktatás folyamatában: testsémafejlesztés, percepciófejlesztés, észlelés-és mozgás, képzelet és mozgás összehangolása, kondicionális képességek, koordinációs képességek, kinesztetikus érzékelés, mozgáskogníció, táncos improvizáció, stílusérzék, táncos előadói képességek.

Arra törekedtünk, hogy a szaktudományos elvek és a legújabb kutatási eredmények szemléletmódja is megjelenjen a szakmai fejlesztésekben.

A tananyag feldolgozásának módszertani elvei, módszerei

A tánctanításhoz alkalmazott módszerek segítsék elő a tananyag hatékony elsajátítását, a kiválasztott módszer igazodjon az egyéni igényekhez és szükségletekhez, alkalmazza a differenciálás elvét, járuljon hozzá a tánctudás képességének kialakításához, a hasznos tudás eléréséhez. A módszerek kiválasztásában meghatározó szempont az élményközpontúság és a felfedező tanulás lehetőségeinek biztosítása. A pedagógiai és szakmai fejlesztési célok elérését szakspecifikus módszerek és a személyiségfejlesztést támogató módszerek együttes alkalmazásával kívánjuk megvalósítani.

A néptánctanítás szakspecifikus módszerei

Alapvető módszer: mozgásutánzás-mozgáskövetés. A felfedező tanulást segítő szakspecifikus módszerek:

• táncnotáció, instrukciókövető módszer;
• improvizáció (egyéni, páros, csoportos);
• néptáncelemzés, koreográfia;
• spontán tanulás, szociális tanulás, differenciálás.

A képességfejlesztés módszerei:

• általános és speciális tréning, táncgyakorlat;
• belső kép módszer, mentális gyakorlás.

Egyéb alkalmazott, a programunkba beépített módszerek:

• drámajáték, projektmódszer;
• kooperatív technikák;
• tehetségfejlesztő módszerek.

A módszertani összegzés az INOP kiadványban részletesen bemutatásra kerül, a kifejlesztett tematikus tervekkel és taneszközökkel, valamint a pilot program bemutatásával együtt. A rendszerfejlesztők bíznak abban, hogy a fejlesztések hatására a néptánc tanításával megvalósuljon a Vásárhelyi László16F16F[12] által megfogalmazott gondolat:

„…tegyük ezüst, s arany foglalatba népi hagyományaink ránk maradt gyöngyszemeit, s úgy mutassuk meg honfitársainknak s a nagyvilágnak, mit alkotott ez a nép itt a Kárpát-medencében…”

Felhasznált irodalom

Allport G.W. (1985): A személyiség alakulása. Gondolat Kiadó, Budapest.

Balogh László (2004): Iskolai tehetséggondozás. Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója, Debrecen.

Balogh László (2012): Komplex tehetségfejlesztő programok. Didakt Kiadó, Debrecen.

Bodnár Gabriella (2015): A tehetséggondozás elméleti és módszertani kérdései a szakmai pedagógusképzésében. BME Tanárképző Központ.

Demarcsek Zsuzsa – Kácsor-Ignácz Gabriella – Kovács Zsuzsanna (2007): Néptánc-Oskola, Planétás Kiadó, Budapest.

Demarcsek Zsuzsa (2012): A tánc terén tehetségesek. Demarcsek Zsuzsa – Mező Ferenc – Mizerák Katalin (2012) Tánc-OK. A táncos tehetség azonosítása és gondozása. Kocka Kör, Debrecen, Faculty of Central European Studies, Constantinet he Philosopher University in Nitra.

Fügedi János (2006): A táncnotáció hatása a mozgáskognitív képesség fejlődésére. Iskolakultúra 11. sz. 108–122 o.

Gyarmathy Éva (2010): Hátrányban az előny – A szociokulturálisan hátrányos tehetségek. Magyar Tehetségsegítő Szerveztek Szövetsége, Budapest.

Gyarmathy Éva: Fogalomtár – kettős különlegességű tehetség.

Habók Anita (2017): A tanulás tanulása. A tanulás hatékonyságát befolyásoló tényezők. Gondolat Kiadó, Budapest.

Halász László (1989): Művészetpszichológia. Gondolat Kiadó, Budapest.

Kotshy Beáta (2003): Az oktatás célrendszere. Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Szerkesztette: Falus Iván. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest.

Mező Ferenc – Miléné Kisházi Edit (2003): Művésztehetségek azonosítása és gondozása. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Szakmai és Szakszolgálati Intézet, Miskolc

1. Nádasi Mária (2010): A projektoktatás elmélete és gyakorlata. Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége, Budapest

Nagy Zoltán (2017): Holisztikus szemlélet a pedagógiában. Taní-Tani Online. Internet: http://www.tani-tani.info/search/node/Holisztikus (letöltve 2019)

Réthy Endréné (2003): Oktatáselméleti irányzatok. Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Szerkesztette: Falus Iván. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest.

Takács Gábor (2015): A dramatikus tevékenység rendszerezése. Internet: https://tkmariann.webnode.hu/news/a-dramatikus-tevekenyseg-rendszerezese/ (letöltés: 2019)

Trencsényi László (2000): Művészetpedagógia. Elmélet, tanterv, módszer. Okker Kiadó, Budapest.

Virág Irén (2013): Tanuláselméletek és tanítási-tanulási stratégiák. Eszterházy Károly Főiskola, Eger. Internet: https://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop412A/2011-0021_04_tanulaselmeletek_es_tanitasi-tanulasi_strategiak/adatok.html (letöltve: 2019)

[1] „Az oktatás céljai a tanulók személyiségfejlődésében tervezett változások, amelyek a tanítási-tanulási folyamat eredményeként valósulnak meg a korszerű műveltségfelfogást reprezentáló művelődési anyag feldolgozása során” (Kotshy, 2003, 139).

[2] „Ez a kompetencia az új tudás és készségek megszerzését, feldolgozását és asszimilálását, továbbá útmutatások keresését és alkalmazását jelenti. A tanulás elsajátítása rávezeti a tanulót, hogy az előzetesen tanultakra és élettapasztalatára építsen annak érdekében, hogy a tudást és készségeket helyzetek sokaságában tudja használni és alkalmazni: otthon, a munkában, az oktatásban és képzésben” (Habók, 2017, 13).

[3] Az érzelmi intelligencia (EQ) fogalma: az intelligencia vagy a képességek azon fajtaja, ami a saját és mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatos. John „Jack” Mayer es Peter Salovay (int: idézi Caelos 2011) munkásságának köszönhető, hogy az intelligencia részévé tették a fogalmat. A közelmúlt kutatásai rávilágítottak arra, hogy az érzelmi intelligencia az IQ-nál meghatározóbb a sikeres életvitel és a szakmai sikeresség elérésében egyaránt, mert az önkontroll, az önismeret, a pozitív lelki beállítottság (Napoleon Stone 2007), saját és mások lelkiállapotában való eligazodás segítik a társas kapcsolatok kiépítését és fenntartását. (idézi Demarcsek, 2012, 64)

[4] A Nemzet Köznevelési törvény kiemelt célja a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás. A törvény a tehetség azonosítására a Renzulli-féle tehetségmodell fogalmát alkalmazza: kiemelten tehetséges gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség.

[5] „Ebben az esetben a befogadó iskola teljes mértékben fel van készülve a sajátos nevelési igényű tanulók fogadására, tehát az iskola életét, értékeit, módszereit, személyi és tárgyi feltételeit úgy alakítják, hogy valamennyi érintett gyermek szükségleteit maximálisan figyelembe veszik. Rendkívül fontos az egyéni differenciálás, minden egyes gyermek egyedi igényeihez, szükségleteihez való maximális igazodás. A pedagógus együttműködő, segítő partnere lesz a gyógypedagógus, optimális esetben akár egy tanítási órán belül is.” http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/sni/2_befogads_vagy_mskppen_inklzi.html

[6] „Támogatja a szigorú tantárgyi megközelítés lebomlását, az abból fakadó lehatároltságon való túllépést, mely eredményeként egy természetesebb, valósághoz közelebbi látásmód alakul ki. Ami elősegíti a helyzetek komplex rendszerben történő kezelését. Támogatja az elsajátított ismeretanyag, viselkedési, megnyilvánulási formák oktatási helyzettől eltérő új környezetben való adaptálását. Valójában a holisztikus szemléletmód egyéni szükséglet, annak gyökerei a kiapadhatatlan megismerési vágyból táplálkoznak. A szükséglet kielégítettségi szintje természetszerűleg minden személynél más és más, ami elvezet(het) az üdvözítő sokszínűséghez” (Nagy Zoltán, 2017).

[7] A tehetség sajátos attitűd és személyiség, így önmagában is különlegesség és kisebbségi helyzet. Ehhez járulhat hozzá a különböző hátterű egyéb különlegesség, mint (1) szociokulturális helyzet, (2) etnikai-nemzetiségi helyzet, (3) neurológiai eltérések, (4) viselkedési és érzelmi sajátosságok, (5) érzékszervi-mozgásos eltérések (Gyarmathy, Fogalomtár)

[8] „Az oktatás céljai a tanulók személyiségfejlődésében tervezett változások, amelyek a tanítási-tanulási folyamat eredményeként valósulnak meg a korszerű műveltségfelfogást reprezentáló művelődési anyag feldolgozása során” (Kotshy, 2003, 139).

[9] „A személyiség olyan tényezők – különböző testi és lelki tulajdonságok – dinamikus és egységes egésze, amely az egyes embert megismételhetetlenné teszi, megkülönbözteti másoktól, és meghatározza a viselkedését és gondolkodását” (Allport, 1985).

[10] „A művészetek, a mozgás, a zene a képek és érzelmek kiváló kiindulás a gondolkodás fejlődéséhez, a neurológiai harmonizációhoz és a személyiség megerősödéséhez” (Gyarmathy, 2010, 134)

[11] Az esztétikai- művészeti tudatosság és kifejezőképesség magában fogalja az esztétikai megismerést, illetve elképzelések, élmények és érzések kreatív kifejezése fontosságának elismerését a tradicionális művészetek nyelvein, illetve média segítségével, ideértve az irodalmat, a zenét, a táncot, a drámát, a vizuális művészeteket, a tárgyak, épületek, terek kultúráját, a modern művészeti kifejezőeszközöket, a fotót és a mozgóképet.

[12] Vásárhelyi László – „Országos Laci bácsi”, táncművész (1925–2002) Hangfelvevőn rögzített gondolat, amelyet először a Néptánc Oskola című kiadványban jelent meg (Demarcsek-Kácsor-Ignácz, Kovács, 2007, 6.)