Tót Éva

Mit kell(ene) tudnia az állampolgárnak? – A digitális
kompetencia-keretek funkciója, a fejlesztés lehetséges
útjai, a hazai fejlesztés jelenlegi helyzete
és kapcsolódásai más fejlesztésekhez

A kompetencia-keretek nem teljesen újkeletű eszközök, a vállalati kultúrában az alkalmazottakkal szembeni elvárások megfogalmazására régóta használják azokat. A digitális (és más) készségek strukturált leírása is világszerte elterjedt, és az utóbbi időszakban előtérbe került megközelítés.

Az uniós szakpolitikai programokhoz kapcsolódóan is bő két évtizede megjelentek a kompetencia-összetevőket leíró keretek. Az egész életen át tartó tanulás átfogó koncepciójának eszközrendszerében a nyolc úgynevezett kulcskompetencia fejlesztését teszik átláthatóbbá, segítve a célok pontosabb meghatározását. Egyelőre három kulcskompetenciához készültek önálló kompetencia keretek.

2013 óta fokozatosan került kialakításra a digitális kompetencia fejlesztésének segédeszközeként az uniós referenciakeret, jelenleg a 2.1 állampolgári digitáliskompetencia-keret verzió számít „érvényes”-nek. Ehhez kapcsolódik a pedagógusokra vonatkozó szakmai digitáliskompetencia-keret (DigCompEdu), és a biztonságos online vásárláshoz szükséges készségeket leíró fogyasztói kompetenciakeret (DC for Customers). A DigCompOrg alapvetően szervezetekre vonatkozik, csak ennek részeként személyekre, a digitális iskola önértékelő és egyben fejlesztő eszköze. Funkcionális magyar megfelelője a DNR (Digitális Névjegy Rendszer) jelenleg fejlesztés alatt áll.

A digitáliskompetencia-keretek közös jellemzői:

• Strukturált módon írják le az adott időben leginkább relevánsnak tartott digitális készségeket.
• A keretek véges számú kompetenciaelemet tartalmaznak (jellemzően kb. 15–22 között).
• A kompetenciakeretek szerkezete:
• digitális kompetencia területei
• jártassági szintek (jellemzően 3–8 szint)
• A digitáliskompetencia-keretek nem tartalmazzák az összes lehetséges digitális készséget, hiszen az a lényegük, hogy szakmai konszenzus alapján válogatják ki és írják le a relevánsnak tartott készségeket.
• A keretek (és az azok alapján készült önértékelő eszközök) zömében a tanulási eredmény18F alapú18F[2] leírásmódot használják. Azonban csak egy kis részük tér ki a kompetencia elemek „analitikus” leírására (ismeretek, készségek, attitűdök, olykor autonómia-felelősség is). Az analitikus leírás a fejlesztők eszközkészletébe tartozik, nem indokolt, hogy a célcsoport számára készült leírásokban is megjelenítsék.

A keretek fejleszthető, folyamatosan frissíthető és frissítendő dokumentumok (az uniós szintű DigComp maga is három verzióval rendelkezik). Szakmai ajánlások, amelyeknek az a célja, hogy a nemzeti digitális kompetencia-fejlesztési törekvéseket segítsék, az adaptációhoz, illetve támpontot kínáljanak a saját rendszer kialakításához.

A digitális kompetencia kettőssége

Egyidejűleg, de „párhuzamosan” vagyunk állampolgárok és munkavállalók. Azonosítható a digitális technológiák használatnak a privát és a munkához kapcsolódó különbsége. Természetesen ezek nem éles határvonalak, és erős a transzfer a két „színtér” között. Az alábbi táblázat átgondolása alapján jellemzőnek tűnik, hogy jelenleg a privát használathoz szükséges készségeket többnyire magunk sajátítjuk el (intuitív tanulással, tudatos önképzéssel, vagy a környezetünkben elérhető, nálunk jártasabb személyek segítségével).

A privát használat megtanulása az egyéni igényektől függően és zömmel nem szervezett képzés során történik. Ez lényegében független külső elvárásoktól, hiszen senki nem teheti kötelezővé, és nem kérheti számon a saját eszközök használatát vagy annak hogyanját. A külső kényszert legfeljebb a környezet elvárásai jelenthetik (legyen valaki elérhető mobilon, tudjon válaszolni egy üzenetre e-mailben), illetve olyan állampolgári ügyek intézése, ahol a digitális megoldások kezdik kiszorítani a papíralapúakat (például: adózás).

A digitális kompetenciára vonatkozó elvárásokat azonban egy munkaadó már megfogalmazhat, hiszen azokat módja van érvényesíteni. Lehet például az alkalmazás feltétele az adott szervezetben használt digitális technológia ismerete, bizonyos szintű rutinnal történő használata. Ugyancsak elvárást támaszthat az iskola a diákokkal szemben arra vonatkozóan, hogy elsajátítsák a tananyagban előírt digitális készségeket, főleg, ha ez be van építve a tanulói előrehaladás feltételei közé, azaz következménye van a sikeres vagy a sikertelen teljesítésnek.

Az uniós szintű referenciakereteket megvizsgálva is alapvető különbség látható az állampolgári (DigComp 2.1) és az eddig egyetlen specifikus, adott szakmai célcsoport (a pedagógusok) számára készült digitáliskompetencia-keret, a DigCompEdu között.

Az állampolgári és a szakmai digitáliskompetencia-keret összevetése

A DigCompEdu módszertani szempontból egyfajta munkatevékenység-elemzésen alapul. Hatféle fő tevékenységterületét írja le a pedagógus munkájának, amelyek jól láthatóan különböznek az állampolgári digitáliskompetencia-keret kompetenciaterületeitől. Látható, hogy a hat kompetencia-terület kialakítását az alapozta meg, hogy elemzésre került a pedagógus által végzett munkafolyamat, és kialakították annak súlypontjait. A megközelítés egy olyan „modern” iskola- és pedagógusképre alapoz, amelynek szerves része

• a szakmai önképzés, és az aktív részvétel a tantestület, az intézmény közös munkájában, az önreflexió;
• a tanári munkához szükséges online információforrások használata, a talált források aktív alakítása;
• a saját tanári munka hatékonyabbá tétele a digitális technológiák használatával (például: a kollaboratív és az egyéni tanulás lehetőségeinek megteremtésével), beleértve a tényekre alapozott, személyre szabott értékelést és visszacsatolást;
• a tanulók bevonása, motiválása, digitális megoldások alkalmazása egyéni igényeinek kielégítése érdekében;
• emellett a pedagógus direkt módon is törekszik fejleszteni a tanulók digitális kompetenciáját (ami nem azonos a saját tantárgy hatékonyabb oktatása érdekében végzett tevékenységgel), beleértve az etikus és biztonságos használatra felkészítést. Ez utóbbi az a terület, ahol a „nem informatika” tanárok aktív szereplők a tanulók digitális kultúrájának alakításában.

Érzékelhető, hogy a kompetenciák leírása mögött egy, a maitól jelentősen különböző iskola képe is megjelenik. Ez bizonyos, hogy ösztönözheti, ugyanakkor nehezíti is az elfogadtatását (mert ahogyan a témában szervezett workshop szereplői – zömmel iskolavezetők – elmondták, ezek jó irányok, de elvárásként túlságosan távol vannak a mai magyar iskolai hétköznapoktól). A hazai fejlesztésnek arra kellene törekednie, hogy jól átlátható módon felvázolja azokat a digitális készségeket, amelyek a pedagógusok számára képesek azonosítani, hogy milyen irányba lenne kívánatos fejleszteni meglévő felkészültségüket az elkövetkezendő néhány évben. Ugyanakkor fontos, hogy egy iskolában nem a digitáliskompetencia-keret teljes „megvalósítása” a cél, hanem olyan elemeknek az adott iskolára vonatkozó „lefordítása”, amelyek reális elvárásként rövid távra is megfogalmazhatók az adott tantestületen belül.

[1] Promoting Effective Digital-Age Learning A European Framework for Digitally-Competent Educational Organisations (2015) Szerzők: Panagiotis Kampylis, Yves Punie, Jim Devine. A digitálisan kompetens iskolát bemutató koncepció a pedagógusok és a diákok digitális kompetenciájára vonatkozó részeket tartalmaz, ahol a DigComp-ra és az Unesco tanári kompetencia fejlesztésre vonatkozó anyagát jelöli meg szakmai referenciaként (lásd a Mellékletben a további olvasnivalók között).

[2] A kimenet alapuló képzéstervezés technikai eszköze, szemben a tartalom vagy folyamat szabályozási megközelítéssel. A tanulási eredmények állítások arra vonatkozóan, hogy a képzésben (fejlesztésben, tanulásban) résztvevő személy mit tud és mire lesz képes a képzési, tanulási folyamat végén. Formája például: „Képes önállóan, megfelelő keresési stratégiák ismeretében, és a biztonság szem előtt tartásával saját feladatainak megoldásához információkat keresni a világhálón.”

[3] Pontatlan megnevezés, valójában (ahogyan az a részletes leírásból kiderül, nem általában problémamegoldási készségről van szó, hanem technikai problémák kezeléséről, a céloknak megfelelő eszközök megválasztásáról, és a saját kompetenciahiány azonosításáról.