Meszéna Tamásné

Taneszközök a tanulásban akadályozott középsúlyos
SNI (sajátos nevelési igényű) tanulók oktatásához

„Ahhoz, hogy megismerjünk valamit, neki kell kezdenünk,
még mielőtt ismernénk.”
(Luigi Giussani)

Az SNI diagnosztikai háttere

A „normalizációs elven” alapuló, modern gyógypedagógiai diagnosztikai megközelítés a másságra, mint létformára tekint. Nem kategoriális, a normalitástól minőségileg elkülönülő és megkülönböztethető eltérésekre, hanem egy kontinuum mentén elhelyezkedő, dimenzionális jelenségekre. Ebben a felfogásban egy határérték, vagy kategóriák megállapítása gyakran mesterséges és önkényes. A bio-, pszicho-, szociális modellben való gondolkodás az egyén támogatási szükségletét veszi alapul a diagnosztikai kategóriákon túl.

Ez a megközelítésmód automatikusan magával hozza az Integráló/inkluzív színterek bővülését a köznevelés rendszerében is. Az egyének számára fontossá válik a társadalmi részvétel, a legkevésbé korlátozó környezet iránti igény megfogalmazása. A pedagógiai szakszolgálatok szakértői bizottságai erre az igényre válaszolva egyre nagyobb arányban jelölnek ki többségi pedagógiai intézményeket (óvoda, általános iskola) a tanulásban vagy értelmileg akadályozott gyermekek számára.

Másrészt az a soktényezős okokra visszavezethető tendencia is megfigyelhető, hogy az ép értelmű, különleges bánásmódot igénylő, sajátos nevelési igényű, egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, magatartás-szabályozási, figyelemzavarral) küzdő gyermekek, tanulók emelkedő létszámmal jelennek meg a többségi nevelésben, oktatásban.

Az érintett tanulók sajátosságai

A modern agykutatási eredmények ismeretében ma már tudjuk, hogy az agy két féltekéje nem kizárólagosan felel egy-egy területért, a két agyfélteke együttes integrációja érvényesül a tanulás folyamatában. Az agy szerkezete és működése egy-egy atipikus kategórián belül is eltérő, egyéni variációkat mutat. Nincs jellegzetes, egy kategóriára vonatkozó mintázat, egyéni eltérések minden deficiten belül léteznek, a fejlesztés/beavatkozás sem képezhető le egyértelműen. Az oktatás, nevelés során elkerülhetetlen az egyéni, differenciált bánásmód. Hangsúlyos szerepet kap a cselekedtetés, mozgás, művészeti nevelés.

A sajátos nevelési igényű tanulók fejlődési tempója gyakran lassabb, egyenetlenebb, bár testi fejlődésükben megközelíthetik kortársaik szintjét, kommunikációban, kognitív és szociális adaptációban, mozgások koordinációjában jelentős elmaradás tapasztalható. Az egyes területek fejlődése között nagy egyenetlenséggel találkozhatunk. (például: van, aki mozgásban, van, aki a kommunikáció terén ügyesebb). Sajátos tanulási ritmusuk és ütemük van, ami nevelésük-oktatásuk sajátos szervezését igényli. Időt kell hagyni a feladatok megoldására, kellő szüneteket beiktatva. Ezeket biztosíthatják az egyéni foglalkozások. Az értelmi sérüléseket társuló zavarok is súlyosbíthatják, például: hallás, látás, mozgásszervi és tartási rendellenesség, epilepszia…

A sajátosságokból eredő speciális célok, feladatok

• Felkészíteni kommunikációs kapcsolatokra, hogy megértesse magát, és megértse környezetét.
• Rávezetni a szükséges viselkedés elsajátítására, a társadalmi együttélés normáira, szociális környezetükben az aktív együttműködésre.
• Elsősorban gyakorlati ismereteket kell oktatni. A hangsúlyt a tanulók környezetének megismerésére, a mindennapi életben használható, aktivizálható gyakorlati tudás fejlesztésére kell tenni.
• Az ismeretek, fogalmak, műveletek megismertetése, gyakoroltatása összekapcsolódik a tanulókat körülvevő tárgyak, események, ünnepek, élethelyzetek felfedeztetésével.
• A tanulási képesség sajátossága állandó, ezért a speciális nevelés során, az egyéni bánásmód és egyéni haladás elvét szükséges alkalmazni.
• A feladatok a sokoldalú észlelés, érzékelés, figyelem, valamint a kognitív funkciók fejlesztését célozzák.

Tanításuk során figyelembe kell venni a következőket

• Alacsony transzfer- és általánosítási képességek.
• Állandó ösztönzési igény.
• A figyelem ingadozása.
• Alacsonyfokú terhelhetőség.
• Lassú tanulási tempó.
• Élő, harmonikus, minél személyesebb kapcsolat létesítése.
• A tananyag lehető legrövidebb lépésekre bontása.

Mitől lesz hatékony, produktív és korszerű egy taneszköz a 21. században?

• A játék élményszerűségét, természetes motiváló erejét használja fel.
• Játékosságra ösztönző gyakorlatok, társasjátékok, szabályjátékok beépítése.
• Tartalmuk, megfogalmazásuk illeszkedik a tanulók értelmi és érzelmi sajátosságához.
• A kivitelezés igényes, minősége hatékony eszköze a motivációnak, lehetőséget ad a sokoldalú manipulációra, a variábilis cselekedtetésre.
• Több helyen is összekapcsolódnak a fejlesztési, műveltségi területek.
• Például a matematikai, logikai készségek fejlesztésén túl számos helyen felhívja a figyelmet a matematika taneszköz a nyelvi, kommunikációs készségek, önismereti és társas, szociális készségek fejlesztési lehetőségeire, valamint a képzőművészethez, környezetismerethez való kapcsolódásra.
• Heterogén tanulócsoportokban biztosítja az egyéni fejlesztési igényekhez igazodó differenciálás lehetőségét. Képanyaga korszerű, könnyen értelmezhető, áttekinthető, esztétikus. A kivitelezés igényes, lehetőséget ad a sokoldalú manipulációra, a variábilis cselekedtetésre.
• Jól érthető piktogramok.
• Felhasználóbarát vastag, gyakran kivehető lapok, thermofóliázott, perforált, variábilis, kihajtogatós, kivágható, laminálható, színezhető, vágható, ragasztható elemek.

A tankönyvi választék és a tankönyvcsomag ajánlások megtekintése:
www.tankonyvkatalogus.hu