Dallos Gyula

A Kincsem Nemzeti Lovas Program
köznevelési szemmel

DallosGyula

A Kincsem Nemzeti Lovas Program a magyar lovaskultúra keretprogramja, életre hívásának célja

  • elsődlegesen ledolgozni egy 70 éves deficitet a II. Világháborútól, amely a lovaskultúránkat érintette;
  • másodsorban egy kitörési pontot megjelölni a fejlett lovaskultúrával rendelkező nemzetek szintjéhez való felzárkózáshoz;
  • harmadsorban a fiatal generáció ló általi nevelése a XXI. században.

A ló által tudjuk őseink tudását a legnagyobb hatékonysággal átörökíteni, mivel ők szomatikus kapcsolatban éltek állataikkal. Egyetlen osztatlan sikertörténete a nemzetünknek a Honfoglalás volt, amit lóhátról írtunk. De hogy a ló szellemisége milyen magaslatokban érintette meg a nagy tudású emberek gondolkodását is arra álljon itt egy 1791-ben megjelent gondolat Nagyváthy Jánostól.

„Eleink gyalog nem is tudtak járni, szépapáink pedig királyt is lóháton választottak és lóháton tartották az országnak gyűlését.”

A ló világa és kultúrája a legnagyobb magyart, Gróf Széchenyi Istvánt is megérintette, amelynek következtében a világ mindenidők legeredményesebb versenylova Kincsem is megszülethetett. Bizonyítva ezzel azt, hogy a magyar föld, ez a gyönyörű Kárpát-medence éghajlata, védettsége, vízháztartása, talajminősége a legkiválóbb az állattenyésztésre, lótenyésztésre. Máig nagyra becsült épített értékeink is bizonyítják – Mezőhegyes 1784, Bábolna 1789 – Báró Csekonics József (1757–1824) munkásságát.

A Kincsem Nemzeti Lovas Programnak hét prioritási pontja van:

  • Infrastruktúra.
  • Lótenyésztés.
  • Iskolai lovasoktatás.
  • Ló és lovassportok.
  • Huszár és katonai hagyományőrzés.
  • Lovasterápia.
  • Lovas turisztika.

Az infrastrukturális beruházások nélkül elképzelhetetlen a magas szintű igényes oktatás és képzés. Hittel vallom, hogy templomot, iskolát és sportlétesítményeket kell építeni ahhoz, hogy a magyar emberek lelke, elméje és testi egészsége megmaradjon.  Ennek jegyében örvendetes módon több, a XXI. század igényszintjének megfelelő lovaslétesítmény valósult meg például: a Szilvásváradi Lipicai Központ, Nemzeti Lovarda – Budapest, Nemzeti Lovas Tudás Központ – Kecskemét, Lakiteleki Hungarikum Park Lovardája. Mindezen épített értékeink szolgálják a köznevelést, mert lehetőséget adnak a gyermekek közötti esélyegyenlőség alapján a ló-ember kapcsolatának magas szintű kialakítására.

A Konferencia témamegjelölésének okán a legfontosabbal a ló által tenni a köznevelésért egy Goethe-i idézet mint megerősítés: „nincs szabadabb, boldogabb, fennköltebb érzés, mint a ló hátán”, Jókai Mór: „Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz ember és emberré a ló”. Dallos Gyula: „a lovaglás egy viselkedési forma, eszköz az ember nevelésében, amely a tevékenység által megérinti a testet és a lelket”.

Az idézetek sokaságát tudnánk felvonultatni, mert nincs olyan társadalmi réteg, akiknek a szívét ne dobogtatná meg a ló jelenléte. A világ történelmében nyomon követhető a kezdetektől napjainkig, hogy mi mindenben volt és van és ajánlotta fel sokoldalú hasznosságát ez a teremtett nemes lény. Biztos vagyok abban, hogy amíg a földön ember él addig társaként a ló jelen lesz. Ezt a mély szoros kötődést tudjuk kihasználni a köznevelésben is, számolatlan statisztikai mérés történt kiváló pedagógusok, intézményvezetők részéről, hogy a mentális és viselkedési zavarokkal szenvedő gyermekek között a lovas terápiával, mily csodával határos eredményeket lehet elérni. Semmilyen élettelen tárggyal, segédeszközzel nem tudunk olyan mértékű lelki, szellemi, fizikai készséget javítani, gátlásokat felszabadítani, mint a ló segítségével.

A közoktatásba lovaskultúra oktatását mint bemenet, azért a 3. osztályra jelöltük meg, mert akkor már a gyermekek értelmi szintje, fizikai ereje képes arra, hogy ezt a nagyon bonyolult tevékenységet maradandóan el tudják sajátítani, be tudják vésni. S azért szükséges, hogy 14 éves kor alatt legyen lehetőség ez irányú tanulásra, mert az ügyesség mint velünk született képesség 14 éves korig fejleszthető. Természetesen hatalmas felelősség és lehetőség hárul a humán erőforrásra, a pedagógusokra, képzőkre. Rendkívül fontos a biztonságos lovardai miliő, a képzéshez rendelkezésre álló alkalmas lóanyag és az oktatásban a 30% elmélet és 70% gyakorlat aránya. A gyermekekkel foglalkozó szakembereknek az információkat az ő szellemi szintjüknek megfelelő szóhasználattal, világos, egyértelmű utasításokkal kell megtenni, mert a ló kiszámíthatatlan magatartásából adódóan van veszélyforrás. Figyelemmel kell lenni a nevelőknek arra, hogy a gyermekek hogyan tudják az irányukba érkező felszólításokat értelmezni és azt a valóságban tevékenységükkel visszajelezni, végrehajtani.

A jó pedagógus jellemzője, hogy makulátlan tiszta életfilozófiájával átlátja a világot és a társadalmi folyamatokat, nagy biztonsággal ismeri meg és ismeri ki a neveltjeit és a gyermekeket a célratörésre, az önmaguk megvalósítására buzdítja.

Generálisan a ló általi neveléssel azt szándékozzuk elérni, olyan fiatal generációt szeretnénk felnevelni, akik imádják az istenüket, rajongásig szeretik hazájukat, családjukat, hivatásukat, munkájukat. A lóval való kapcsolatban az átélt élmények legyenek azok a motiváló erők, amelyben őket a magasztos és konkrét elérhető terveikben megsegítik. Ezen nevelés által biztonsággal mondhatjuk, hogy a haza számára egy olyan generációt tudunk biztosítani, akik ott fogják kifejteni alkotó tudásukat, ahol megszülettek, akiknek identitástudata tiszta és erős, akik büszkék a magyar nemzeti színre melynek jelentése erőben erénnyel és reménnyel.

Bízom abban, hogy a 2012. március 12-én hatályba lépett Kincsem Nemzeti Lovas Program, amely széleskörű társadalmi elfogadottságra, biztosított gazdasági alapokra és politikai támogatottságra épül el fogja érni célját a fiatal generáció és a nemzet javára.