Győrffy Villám András

A test, a szellem és a lélek magasabb szintű harmóniája

... Lovaglás ... Van akit mindig is vonzott, van akinek a hobbija,
van aki sportként űzi, és van akinek a szenvedélye ...

Györffy-Villám András: A lovasturizmus kézikönyve

Bár az utóbbi években a lovasiskolák, lovas létesítmények, lovas rendezvények száma megsokszorozódott, a hazai lehetőségek még messze nincsenek kiaknázva. Ehhez mindenekelőtt tőke kell, de hiányzik a megfelelő képzés és a szakirodalom is, hiszen a lovasturizmus új, néhány évtizede kialakult ágazat. Ez a könyv segítséget nyújt a most induló oktatási rendszernek és a már működő, a lovasturizmusba bekapcsolódott lovasiskoláknak, lovas bázisoknak. Az alábbiakban néhány részletet ragadtunk ki a kiadványból.

„Az általános életszínvonal-emelkedés világszerte, így hazánkban is előtérbe állította a megnövekedett szabadidő kulturált eltöltésének igényét. Az aszfalt és beton közé szorított városi ember egyre jobban vágyik a zöldbe, a természet közelségére. Ezt különböző módokon igyekszik megvalósítani: egyrészt háziállatokat, növényeket tart, tehát mintegy a természetet viszi be otthonába, másrészt hétvégeken, szabadsága alatt maga megy ki a természetbe. Ezt a célt szolgálja a lovaglás is, amely az egyik legszebb, szívet-lelket felüdítő terepsport. Az aktív pihenésnek ez a formája abban különbözik döntően a többi sportágtól, hogy eszköze egyben sporttársa is, elő, majdnem gondolkodó lény – a ló. A lóról nagyon sok könyv jelent meg. Kiváló hippológusok nagyszerű művek sorát adták ki, s ez különös lendületet vett az utóbbi években. Jobbnál jobb szakkönyvek tucatjai, reprint kiadások láttak napvilágot. Ha végignézem ezek sorát, óhatatlanul felmerül bennem a kérdés: van-e olyan terület, amiről ne írtak volna le mindent, lehet-e még a lóról újat mondani. Ha valakiben hasonló kétségek támadnának, javaslom, üljön lóra akár csak egy órára is, és azonnal rá fog jönni, hogy a téma kimeríthetetlen. S ha esetleg már mindent elolvastunk s összevetjük a gyakorlattal, akkor világosodik meg, hogy nincs tökéletes tudás, befejezett munka, csak igyekezett, hogy elérjük az elérhetetlent. Az elmélyült tudás valahol ott kezdődik, amikor a szakember kezdi átlátni, mit kellene még tudnia… Van azonban a lovaséletnek egy kevésbé fennkölt, de kikerülhetetlen velejárója, amit egyszerűen úgy nevezünk: a költségek.”

Tereplovaglás

„Ez minden lovas álma, a lovaglás csúcsa, a lovas élet legszebb oldala. Tavasszal az ébredő táj, nyáron az árnyas erdők, ősszel a színpompás környezet, télen a szikrázó hó nyújt felejthetetlen élményt lóhátról. A ritmikus mozgás dinamikája, egyenletes üteme, a paták dobogásának zenéje összeolvad a szív ritmusával. A kitágult tüdő magába szívja a tiszta levegőt, élvezzük izmaink munkáját.

A tereplovaglás maga a megtestesült életöröm. A ló felszabadultan mozog, miközben körülvesz a természet minden pillanatban változó, megunhatatlan csodája. Lóval lecsökkennek a távolságok. Olyan helyekre juthatunk el, ahova más járművel sohasem. A vadak közelre bevárnak. Átéljük eleink életét, elképzeljük, hogy ugyanígy látták a világot a honfoglaló magyarok, a végvári vitézek, a kurucok, a huszárok – apáink, ősapáink. Ló és nemzet évszázadokon keresztül egybeforrott a mindennapi élet megannyi területén; a közlekedés, az utazás, a vadászat, a harc, a munka lóháton vagy fogaton, nagyrészt terepen zajlott. Négylábú barátunk társasága talán itt a legkellemesebb.”