Kónyáné Tóth Mária
Köszöntő

Tisztelt Érdeklődők, Tisztelt Előadók!

Nagyon szépen köszönjük államtitkár úr megnyitó szavait, amelyben összefoglalta a konferencia központi témáit, a konferencia mondanivalóját.

Sajnos az élet hozta azt, hogy kicsit eltérjünk a megszokottól, sőt nem is kicsit. Az elmúlt 22 évben ez az első olyan nagyon-nagyon nagy változás, ami teljesen felborította az Országos Közoktatási Szakértői Konferenciák eddig megszokott rendjét, lebonyolítását.

Életünk jelentős részében jelen van ez a konferencia. Kollegámmal együtt gyakorlatilag az év tizenkét hónapjából tíz hónapban foglalkozunk valamilyen módon a konferencia szervezésével vagy utómunkálataival. Még alig szárad meg a kiadványköteten a tinta, mi már elkezdünk azon gondolkozni, hogy mivel is foglalkozzunk a következő konferencián.

Ez történt ez év márciusában is. Sajnos a koronavírus első hulláma egy kicsit megakasztott minket. A témákon továbbra is tudtunk gondolkodni, de a helyszínen már változtatnunk kellett. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a Hotel Békét Hajdúszoboszlón felújítják. Ez csak pillanatnyilag rossz hír, hiszen két év múlva egy vadonatúj szállodában lehetünk, és bízunk abban, hogy nagyon sok érdeklődő kollegával ismét személyesen tudunk találkozni. Elindultunk, megkérdeztük a kollegákat, hogy hová vigyük a konferenciát? A véleményezők nagy része azt mondta, hogy nem szabad elmennünk Hajdúszoboszlóról. Maradjunk a megszokott helyen. Gondolkodtunk más városokban, Dunántúlon, Dél-Alföldön, ekkor ezeket elvetettük. Hajdúszoboszlón szétnéztünk, nem találtunk olyan hotelt, amely a szakmai programok lebonyolítására alkalmas lenne, hiszen egyetlen egy olyan nagy előadói teremmel rendelkező szálloda sincs, mint a Hotel Béke.

Felfedeztük viszont a városi művelődési központot, amely nagyon alkalmas és ideális központi színhelye lehetett volna a konferenciánknak. Igazgató asszony rendelkezésünkre is

bocsátotta az épületet. Elkezdtük a szervezést. Aztán a koronavírus járvány előrehaladtával néhány programot (például színház, rekreáció) át kellett szerveznünk. A díszvacsorát teljesen átalakítottuk, helyette más kiscsoportos foglalkozásokat kerestünk, találtunk. Tovább gondolkodtunk a szakmai tartalmon (előadások, workshopok, kiállítások), és aztán jött miniszter úr utasítása, hogy jelenléti szakmai rendezvények a köznevelés területén nem tarthatók.

Ekkor minden reményünk szertefoszlott, de nem szerettük volna a konferenciát elengedni. Úgy gondoltuk, hogy belevágunk az online megoldásba. Megtanuljuk ezt is, bár informatikus létemre nekem is új és a kollegáimnak is teljesen új a terület. Igyekeztünk mindent úgy előkészíteni, hogy ebben az új formában is a lehető legtöbb információt adjuk át Önöknek, az érdeklődőknek, hogy ugyanazt a szakmai tartalmat tudjuk közvetíteni, mint amit az elmúlt 22 évben megszoktak, megszoktatok tőlünk.

Kívánom Önöknek, hogy az elkövetkező három napban töltődjenek föl szakmailag, és minden hasznos információt építsenek be elkövetkező munkájukba. Közösen reménykedjünk abban, hogy legközelebb – egy év múlva – személyesen találkozhatunk, át tudjuk adni egymásnak közvetlenül is az eddigi, az elmúlt egy évben szerzett tapasztalatainkat, élményeinket, akár bosszúságainkat is, és újult erővel folytathatjuk ott, ahol tavaly abbahagytuk. Most az online konferenciával megpróbáljuk kitölteni azt az űrt, amelyet az egészségügyi helyzet teremtett, és megpróbálunk most is feltöltődést, hasznos információkat nyújtani további munkájukhoz. Mindannyiuknak nagyon jó egészséget és nagyon sikeres munkát kívánunk az elkövetkező időszakra!