Sárik Zoltán

Európai oktatási térség kiépítése.
Európai Egyetemi Szövetségek

Tisztelt Konferencia, tisztelt Kollégák!

Sok szeretettel köszöntöm Önöket ezen a virtuális konferencián.

Évek óta előadója lehetek a Suliszerviz által szervezett konferenciáknak. Külön köszönöm a meghívást erre a virtuális eseményre. Engedjék meg, hogy egy olyan témát hozzak ma ide, ami nem szervesen kapcsolódik első ránézésre a közneveléshez és a szakképzéshez, hanem leginkább a felsőoktatást érinti. Ugyanakkor, mind a szakképzésben, mind a köznevelésben dolgozó kollégáknak tudniuk kell azokról a változásokról, amelyek jelen pillanatban az európai felsőoktatási térséget érintik.

Három részből áll előadásom:

  • először az Európai Unió oktatási térségéről beszélek röviden, majd
  • az Európai Egyetemek Szövetségéről és az Európai Egyetemek fogalmáról, és
  • a harmadik részében az előadásomnak pedig egy konkrét egyetem, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tevékenységét mutatom be az Európai Egyetemek Szövetségében.

Az Európai Oktatási Térségről szeretnék először röviden tájékoztatást adni. 2020. szep-tember 30-án az Európai Bizottság egy közleményt jelentetett meg, amiben középtávon 2025-ig kijelölte meg azokat az irányokat, amelyek segítik egy olyan európai oktatási térség kialakítását, amely lehetővé teszi, hogy a fiatalok a legjobb színvonalú oktatásban, képzésben részesülhessenek és Európa-szerte el tudjanak helyezkedni a munkaerőpiacon. Az oktatáspolitika továbbra is tagállami hatáskör, így az európai oktatási térségben valójában minden tagállam önállóan tevékenykedik, ehhez segítséget kap az Európai Uniótól és az Európai Bizottságtól, jellemzően pályázati források keretében. Eddig is ismertük ezeket a pályázati forrásokat, hiszen ezek ma is jelen vannak mind a szakképzésben, mind a köznevelésben, mind a felsőoktatásban.

Miről szól nagyon röviden 2025-ig ez az irány, amit felvázolt az Európai Bizottság? Mindenképpen azt szeretné az Európai Bizottság, hogy hat dimenzióban legyen elsősorban előrelépés:

  • a minőség;
  • a befogadás és nemek közötti egyenlőség;
  • a zöld és digitális átmenet;
  • a tanárok és képzők;
  • a felsőoktatás és végül
  • a geopolitikai dimenzió tekintetében

a cél, hogy erősebb „Európa” legyen a világon. Ezek azok a fő célkitűzések, amik mentén az európai oktatási térség középtávú fejlesztése meg fog valósulni. Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy az alap- és a digitális készségekre, valamint az iskolai oktatás befogadóbbá és nemi szempontok érzékenyebbé tételére erősen koncentrál az iskolai sikerek mentén a javaslat, illetve fontos az éghajlatváltozás és a fenntarthatóság is ebben a középtávú terveket leíró dokumentumban. Ami fontos, hogy a dokumentum alapoz az Európai Készségfejlesztési Programra, a megújult szakképzési politikára, és az Európai Kutatási Térséggel való együttműködésre. Tehát az Európai Oktatási Térség nem önmagában áll, hanem minden olyan európai és tagállami kezdeményezést igyekszik magába foglalni, és azokat integrálni, ami a versenyképességet, hatékonyságot és a minőséget előre lendíti.

Lépjünk át az európai egyetemek kezdeményezésére. 2017-ben az Európai Bizottság a göteborgi csúcstalálkozón úgy döntött, hogy olyan stratégiai partnerségeket szükséges a felsőoktatási intézmények között kialakítani, amikre addig nem volt példa. Azt a célt tűzte ki maga elé a Bizottság, hogy 2024-ig mintegy húsz Európai Egyetem jöjjön létre, tehát szövetséget hozzanak létre Európában működő egyetemek közt. Ezek az Európai Egyetemek a szövetségükkel nyelveket, határokat és szakterületeket átívelő együttműködést valósítanak meg, összehangolva működésüket egy olyan partnerséget alakítanak ki intézményi szinten is, ami valóban egy stratégiai tervezésen alapulnak.

Mi az Európai Egyetem fogalma? Egy olyan transznacionálisan működő szövetség, amelyben közös, hosszútávú stratégia mentén folyik a munka – ezen belül különösen fontos az egyetemi hallgatók és dolgozók mobilitása –, amelyben a fő cél az európai felsőoktatás minőségi fejlesztése, az intézményrendszer befogadóbbá és versenyképesebbé tétele. Ez egy nagyon összetett feladat, hiszen különböző országok, különböző egyetemei közös cél és stratégia mentén próbálnak működni, aminek eredménye egy közös diploma kiadása.

Mik az Európai Egyetem Szövetségei? A szövetség keretein belül az európai uniós tagállamok különböző egyetemei egymással partnerségi viszonyba lépnek. Elvárás a szövetségekkel kapcsolatban, hogy ez a szövetség valóban lefedje az Európai Unió teljes földrajzi területét, tehát ne csak szomszédos országok, vagy egy adott országon belül különböző egyetemek lépjenek partnerségi kapcsolatba, hanem minél tágabb partnerségi viszonyok kerüljön kialakításra. Nagyon fontos, hogy hallgató központú közös tantervek készüljenek vagy újakat dolgozzanak ki közösen, vagy hangolják össze a meglévőket. A hallgatók, az egyetemi dolgozók és a külső partnerek között olyan együttműködések jöjjenek létre különböző tudományterületeken, amik egy-egy országon belül ma már lehet, hogy működnek, de európai szinten ezek még nem valósultak meg.

Az Európai Bizottság az Erasmus Programot hívta segítségül az Európai Egyetemek támogatására. Az első nyertesek pilot programot valósítanak meg, aminek során ezek a szövetségek egy hároméves program keretében megpróbálják bebizonyítani létjogosultságukat, gyűjtik a közös működés tapasztalatait, megpróbálnak a működés közben mindenféle anomáliát felfedni, amik abban segíthetnek, hogy hogyan kell valóban jól működni, hogyan lehet minőségi felsőoktatást nemzetközi szinten is megvalósítani. Tehát pilotról beszélünk, az együttműködések során folyamatosan jelennek meg újabb és újabb kérdések, problémák, lehetnek ezek jogi, gazdasági, tanügyigazgatási, vagy egyszerűen kommunikációs kérdések, és ezeket a problémákat szeretnék az európai egyetemek működés közben, ezeknek a pilot programoknak a keretében azonosítani. Első körben 2019 nyarán hirdettek nyerteseket, öt magyar egyetem nyert ebben a pályázati körben, az ELTE, a Közép-európai Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Képzőművészeti Egyetem. Ezen elsőkörös egyetemek közül a Magyar Képzőművészeti Egyetem volt, aki konzorciumvezetői feladatokat vállalt.

Azért is vállaltam ezt az előadást, mert talán mi vagyunk leginkább érintettek az elsőkörös egyetemek közül, akik tudják, hogy milyen kihívásokkal is kell valójában szembe nézni azoknak az egyetemeknek, akik vállalják, hogy európai közös egyetemeket próbálnak létrehozni. A második körben, 2020-ban már több magyar egyetem lett győztes, a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem –amely konzorciumvezetői szerepet vállalt –, de mellette a Szent István Egyetem, a Semmelweis Egyetem, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Széchenyi István Egyetem is részt vesz valamilyen témájú, nemzetközi együttműködési hálózatban.

2019-ben Európában 17 európai egyetemi szövetség kezdte meg a működését, ebből ötben magyar egyetem is van. Azt gondolom, hogy ez nagy siker, hiszen nagyon komoly, nagyon nagy egyetemek versenyeztek azért, hogy be tudjanak kerülni az első körbe. A 2020-ban kihirdetett pályázatban 24 európai egyetemi szövetség csatlakozott az első 17 pilot szövetséghez, ahol szintén több magyar egyetem is részt vesz.

Mit is várunk ezektől az egyetemektől? A végső cél természetesen az, hogy minőségi felsőoktatás, nemzetközi mobilitás, közös kutatás-fejlesztések jöjjenek létre, és az együttműködés eredményeként esetleg közös diploma kiadására is sor kerülhessen.

A kutatás-fejlesztést nem véletlenül említem, hiszen nem az Erasmus plusz keretében, hanem a H2020, a Horizon2020 keretében már kiírásra került egy olyan pályázat is, az első körben 17 győztes egyetemi szövetség számára, ahol arra lehetett pályázni – és mind a tizenhét működő szövetség nyert is rá forrást –, hogy összehangolják a kutatás-fejlesztési tevékenységeiket is. Tehát nem csak az oktatási tevékenységek összehangolásáról van szó, hanem az azokhoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési tevékenységeikről is.

Amikor az oktatás összehangolásáról beszélünk, akkor kétféle metódus szerint működnek ezek a szövetségek, vagy azt vállalják, hogy egy teljesen új képzést hoznak létre, és mindannyian ebben a képzésben fognak tevékenykedni (kidolgoznak magyarán egy új közös képzést), vagy azt vállalják (ilyen a Magyar Képzőművészeti Egyetem is), hogy meglévő képzéseiket összehangolják. Az összehangolás egy olyan aprólékos munka, ahol meglévő képzések, szakok képzési tematikáit, képzési és kimeneti követelményeit próbálják egymáshoz közelíteni.

Ennek a kezdeményezésnek a célja, nemcsak a közös diploma, hanem további fontos, és nem elhanyagolható ismérvek is szükségesek, mint például az, hogy rugalmas, közös tanulási tantervek, többnyelvűség, mobilitás jöjjön létre ezekben a szövetségekben, amikben ezek az egyetemek együttműködnek. Az előzőekhez kapcsolódóan a pályázati kiírás 50 százalékos mobilitást ír elő. Képzeljék el, hogy milyen komoly kihívást jelent a hallgatók felének a részvétele a mobilitásban, azaz valamelyik másik együttműködő partnernél kell tanulmányokat folytatniuk a hároméves projekt futamideje alatt. Ezt persze a Covid időszaka alatt nagyon nehezen tudjuk megtenni, de hisszük és reméljük azt, hogy minél hamarabb lehetőségünk lesz arra, hogy valóban az oktatók és a hallgatók nekivágjanak, és valóban a mobilitás keretében tanuljanak és gyűjtsenek tapasztalatokat egymástól. A bevált jó gyakorlatok és tapasztalatokat cseréje és a mobilitás mellett további fő cél a kutatói és hallgatói kiválóság ösztönzése.

Végezetül engedjék meg, hogy röviden bemutassam a mi konzorciumunkat. EU4Art néven adtuk be a pályázatunkat, és nyertünk ötmillió eurót terveink megvalósítására. 2019 no-vemberében kezdtük el az együttműködést, és 2022 októberéig tart a projektünk. Négy egyetem tartozik szövetségünkbe, a Magyar Képzőművészeti Egyetem mellett a drezdai, a római és a rigai képzőművészeti akadémiák. Természetesen annak nincs akadálya, hogy konzorciumunkhoz újabb felsőoktatási intézmények csatlakozzanak, ha teljesítik a feltételeket és vállalják a szükséges kötelezettségeket, ugyan a projektben jelen pillanatban a forrásokból nem tudnak részesülni.

Mit vállaltunk ebben a harminchat hónapban? Mit fogunk elérni? Egyetemünk három fő szakja tekintetében – festőművész, grafikusművész és szobrászművész – teszünk kísérletet, hogy ezen képzések mintatanterveit a másik három partnerintézménnyel összehangoljuk, megtartva és teljesítve a képzési és kimeneti követelményeinket és megpróbáljuk biztosítani a hallgatóink számára, hogy teljeskörű átjárhatóság legyen az intézményeink között. Mit is jelenthet ez?

Nemcsak egy-egy félévet tölthetnek valahol a hallgatók, vagy egy-egy tantárgy, kurzus hallgatására lesz lehetőség, hanem lehetőleg korlátlanul, bármelyik intézményben tanulhatnak, és az ott teljesített tanulmányaikat a többi intézmény elfogadja, elismeri, hiszen összehangolt mintatanterv alapján ugyanazt tanulják más körülmények között, más oktatóktól. Ezen kívül természetesen sok minden mást is vállaltunk. Ilyen például az a feladat, hogy a gyakorlati képzéseink módszertani megújítását közösen hajtjuk végre, ez a művészeti területen elsősorban a kiállításokon keresztül, illetve a műhelyekben, a stúdiókban zajló munkák összehangolásával, és azoknak a tapasztataival, tapasztalatcseréivel tudjuk teljesíteni. A partnerek széleskörű kapcsolatépítéseire is alapozunk, tehát igyekszünk minden partner kapcsolatait valami módon beépíteni az együttműködésünkbe. Vállaltuk, hogy egy többnyelvű képzőművészeti szakszótárt készítünk. Fontos hangsúlyozni a többnyelvűséget, nem az a cél, hogy minden képzés angol nyelvű legyen, hanem azt szeretnénk, hogy a hallgatók – az angol mellett – a mi esetünkben akár németül, olaszul, lettül vagy magyarul tanulhassanak. Nagyon reméljük, hogy lesznek hallgatók, akik Magyarországra érkezve, magyarul is elkezdenek tanulni, és igyekeznek bekapcsolódni majd a magyar nyelvű képzésekbe is. Az idegennyelv tudásának előmozdítása is célja a projektnek, ezért egyetemünkön – nemcsak az oktatóink, hanem a nem oktató munkatársaink is – jellemzően angol nyelvtanfolyamokon vesznek részt. Készülünk arra, hogy amikor nemzetközi partnerintézményekkel kezdünk együttműködni, akkor az egyetem minden szervezeti egysége képes legyen arra, hogy nemzetközi együttműködésbe bekapcsolódjon. Mentorrendszert fejlesztünk, ami pedig a mobilitás megkönnyítését igyekszik elősegíteni. Kiemelten fontos, hogy minél több hallgatónak lehetőséget tudjunk biztosítani arra, hogy eljussanak a partnerintézményekbe, ezzel segítve a vállalt 50 százalékos mobilitás elérését

Mielőtt megköszönöm a figyelmet, engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az Európai Egyetemek keretében olyan hatalmas egyetemi konglomerátumok, konzorciumok is létrejöhetnek majd a fejlesztések során, mint aminek például a Szegedi Tudományegyetem is ma tagja. A Szegedi Tudományegyetem egy olyan szövetség tagja, ahol kettőszázezer diák tanul, de van olyan más konzorcium is, ahol négyszázezer hallgató van. Azt gondolom, ez hatalmas lehetőséget rejt a fiatalok számára, hiszen olyan egyetemi közegekbe juthatnak el, olyan partnerintézményekhez tudnak hallgatóként kapcsolódni, és később esetleg közös diplomát kapni, amire eddig jellemzően nem volt lehetőség a magyar és az európai felsőoktatásban sem.

Röviden összefoglalva, azzal tudják biztatni a köznevelésben és a szakképzésben tanulókat, hogyha továbbtanulnak Magyarország egyetemein, akkor nemcsak magyar egyetemekre tudnak majd belépni, hanem ezzel egyidőben már európai egyetemek polgárai is lesznek azok a hallgatók, akik Európai Egyetem Szövetség partnerintézményeibe iratkoztak be, ezzel pedig határtalan lehetőségek nyílnak meg számukra.

Ehhez kívánok mindannyiunknak jó munkát és sok sikert! Várjuk a felsőoktatásba a motivált, jól felkészült hallgatókat, hogy a magyar felsőoktatási intézményeken keresztül a nemzetközi oktatási térbe kilépve nemzetközi, minőségi, versenyképes tudást tudjon szerezni minden magyar diák.

Köszönöm szépen a figyelmüket!