Lőrincz Mónika

Validációs pilotok eredményeinek bemutatása.
A validációs rendszerterv

lőrincz.png

A GINOP-6.2.4–VEKOP-16-2017-00001 azonosítószámú „A 21. századi szakképzés és felnőttképzés minőségének, valamint tartalmának fejlesztése” című kiemelt projekt keretében 2017 óta végzünk validációval kapcsolatos tevékenységet. Elsődleges feladataink a validációs rendszer tervének kialakítása, a validációs szakértők tevékenységének támogatására módszertani útmutatók készítése, a szakértők felkészítése, ezt követően mérőeszközök kialakítása, majd pilotok keretében történő kipróbálása, valamint a pilotok tapasztalatai alapján a mérőeszközök korrekciója, majd a validációs rendszerterv folyamatmodellel történő kiegészítése, szükség szerinti módosítások megtétele, valamint rendeletmódosító javaslat benyújtása.

A nem formális és informális tanulás útján szerzett tudás elismerése, tanulási eredményeinek meghatározása, dokumentálása, értékelése és az elért eredmény tanúsítása már 2012-ben megfogalmazódott az Európa Tanács által kiadott ajánlásban. A tagállamok számára kijelölte feladatként, hogy nemzeti sajátosságaik figyelembevételével fejlesszék ki validációs rendszerüket, vagy ha már rendelkeznek ilyen rendszerrel, akkor alakítsák át. A validáció során a mérhető tanulási eredmény a lényeg, bármilyen keretek között is szerezte az egyén a tudását, akár iskolarendszerben, munkavégzés során, vagy szabadidőben, a megszerzett ismereteket, képességeket hitelesíti az eljárás.

A validáció céljai, célcsoportja

A validációs rendszer kialakításánál figyelembe kell venni a céljait, mely egyfelől lehet a képzési idő lerövidítése, a képzési költség csökkentése, a képzések közötti átjárhatóság könnyítése, a szakmaváltás elősegítése, másfelől foglalkoztatási céllal irányulhat egy munkakör betöltésére való alkalmasság igazolásának megszerzése is. A mai pandémiás helyzetben kifejezetten fontos a gyors reagálás a munkaerőpiaci igények változására. Egyes ágazatok leállása esetén lehetőséget kell biztosítani a rokonszakmákra való átképzésre (például a turizmusról a kereskedelem területére), ezzel támogatva a gazdaság növekedését, költséghatékonyabb, rövidebb át-/továbbképzést biztosítva a szak-/felnőttképzés területén.

A hazai sajátosságok figyelembe vétele alapján a validációs eljárás elsődleges célcsoportjai:

  • KKV-k és más vállalatok alacsonyan képzett munkavállalói;
  • szakképzettség nélküli munkahelyi gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező munkavállalók;
  • közmunkásként dolgozók;
  • befejezetlen szakmai képzéssel (képesítés nélküli) és munkatapasztalattal rendelkező felnőtt állampolgárok;
  • második és további rokon szakképesítést megszerezni kívánók.

A nemzetgazdaság néhány ágazatában a munkaerőhiány kimagasló. Ez akadályozhatja a gazdaság tervezett növekedését, ezért minden eszközzel és intézkedéssel, így a validációval is, támogatni szükséges a költséghatékonyabb, rövidebb továbbképzést és átképzést.

A validációs rendszer bevezetésének több elengedhetetlen feltétele is van, elsőként a referenciakövetelmények meghatározása, mely alapjául szolgál az eljárásnak. Eddig a folyamat első lépése a tanulási eredmény alapú kimeneti követelmények létrehozása volt. Ebben az évben kerültek kidolgozásra a kimeneti követelmények tanulási eredmény alapúan a szakképzés megújítása kapcsán. Így rendelkezésre állnak a szakmák képzési és kimeneti követelményei (KKK), programtantervei (PTT), valamint a szakképesítések programkövetelményei (PK) is referenciaalapként. Következő feltétel a megfelelő speciális szakértelemmel bíró szakértői kör létrehozása: validációs szakértők, tanácsadók, valamint mérésmetodikai tudással és gyakorlattal rendelkező validációs mérőeszközök készítésére alkalmas személyek. Ezt követően alakítható ki az egységes mérési-értékelési rendszer, hozható létre egy feladatbank, mely nélkül még pilot szintjén sem próbálható ki a működés. Mindezek mellett elengedhetetlen a kormányzati szándék, mely kiterjed a jogszabályi feltételek megteremtésére, az irányítás, finanszírozás, humánerőforrás és minőségbiztosítás megtervezésére és biztosítására.

A projekt keretében kialakításra került a hazai validációs rendszer a Tanács ajánlásának teljesítése és a munkaerőhiány felszámolásának támogatása végett. A rendszer alapfunkcióit és működését – az építőipar és a közlekedésgépész ágazat vonatkozásában – pilot programok keretében kipróbálta, a tapasztalatokat beépíti a végleges rendszerleírásba. A végső cél – kormányzati szándék figyelembevételével – a nemzeti validációs rendszer tervének kidolgozása, a rendszer fokozatos bevezetése (elsőként a felnőttképzés és szakképzés területén), továbbá a működés és fenntarthatóság hosszú távú biztosítása jogszabályi keretben. A képzési rendszerben érvényesíthető elismertetés mellett cél a foglalkoztatás elősegítéseként az egyes munkakörök betöltéséhez is lehetővé tenni a validációs mérést és igazolást.

A feladatok a validációs rendszer kialakításhoz és működtetéséhez

Az első lépések már megtörténtek, úgymint helyzetfelmérés hazánkban (hazai stratégiák, korábbi projektek, tanulási eredmény elismertetés a jogszabályokban), nemzetközi kitekintés, előzmények feltárása elsősorban az elmúlt 5 év validációs gyakorlatainak, tapasztalatának bemutatásával az Európai Unió tagállamaiban, kiemelve Hollandia, Románia és Portugália eljárásait, gyakorlatát. A validációs rendszer kialakítása előzményeit és eredményeit áttekintve, a meglévő értékek figyelembevételével, a nemzetközi tapasztalatok értékelését követően, a jó gyakorlatok beépítésével kezdődhet. Szükséges megvizsgálni a felnőttképzés és felnőttoktatás jelenlegi intézményrendszerét, a szakképzés jelenleg működő alrendszereit. Ezek alapján megtervezhetők a javasolt rendszer alrendszerei, eljárásai, feladatai, intézményi szervezete, működéséhez szükséges feltételrendszere. A feladattal összefüggő hatályos jogszabályok áttekintését követően javaslatok tehetők a kapcsolódó szükséges jogi szabályozásokra. A feladatok ellátásához szükséges szakemberek (validációs szakértők és tanácsadók, mérésmetodikai szakemberek) képzése, biztosítása következhet ezt követően, valamint a rendszer szolgáltatásainak elérhetővé tétele (ehhez szükséges az intézményrendszer, a finanszírozás és a minőségbiztosítás kialakítása). Ahhoz, hogy a rendszert elfogadják, használják elengedhetetlen a széleskörű tájékoztatás, az érdekelt felek és szervezetek felé a célirányos, hatékony kommunikáció. Egységes mérőrendszer (a tudás, képességek és kompetenciák mérés-értékelésére) kialakítása szükséges, mely folyamatosan fejleszthető az igények szerint. Pályaorientációs és tanácsadó rendszer kiépítése és a validációs rendszerrel közös működtetése segítheti a hatékonyságot. Ahhoz, hogy kialakuljon a társadalom bizalma a validáció iránt minőségbiztosítási rendszert kell működtetni, különben sem az egyén, sem a munkaadók nem értékelik és nem élnek a lehetőséggel.

A 2019-ben elfogadott új szakképzési törvény (2019. évi LXXX. tv.) alapján a szakmajegyzék szakmáira vonatkozóan a kimeneti képzési követelmények (KKK) tanulási eredmény alapú megfogalmazásúak lettek, így a validációs eljárást bevezetését támogatják.

A validáció tervezett típusai

A validációs rendszerleírás két típusú eljárást különböztet meg:

  • a képzési célú validációt,
  • és a foglalkoztatási célú validációt.

A két eljárás sok elemében azonos (módszere, eszközei), de céljában különbözik. A képzési validáció esetében az eljárásra jelentkező felnőtt a nem formális és informális tudását, kompetenciáit szeretné elismertetni és beszámíttatni valamely szakma megszerzésébe a felnőttoktatás vagy felnőttképzés keretében.

A foglalkoztatási célú validációs eljárás során a felnőtt akkor kéri a validációs eljárás lefolytatását, ha arról kér kompetenciaigazolást, hogy egy adott munkakör feladatainak ellátására alkalmas, mert rendelkezik megfelelő munkatapasztalattal, előzetes tudással. Referenciaalap a munkakör tanulási eredmény alapú leírása, melyhez mérőeszközt készítenek a kompetenciák méréséhez. Ebben az esetben az eljárás nyíltsága, átláthatósága biztosítja a foglalkoztatót arról, hogy az ilyen igazolás birtokában alkalmazza a munkavállalót. A foglalkoztatási célú validációnak további előnye, hogy segíti a munkavállalót a munkaerőpiacra történő belépésre, új munkahely keresésére.

A pilotok tapasztalatai

Az eljárások próbája volt a közelmúltban lebonyolított két pilot, melyek során a mérőeszközök alkalmasságát a gyakorlatban tapasztalhattuk meg, szükség esetén korrekciójukra is sor került. Az 1. pilot két ágazatban (XVI. Építőipar és XXII. Közlekedésgépész) valósult meg, 300 felnőtt bevonásával, öt szakképzési centrum 11 tagintézményében, felnőttképzésben és felnőttoktatásban. 10 szakképesítés egy-egy moduljára készültek mérőeszközök, ezekre lehetett elvégezni a méréseket (ács, burkoló, festő, mázoló, tapétázó, kőműves, magasépítő technikus, autóelektronikai műszerész, autószerelő, autótechnikus, járműfényező, karosszérialakatos). A részvétel azok számára volt javasolt, akik érdekeltek a felsorolt szakképesítések egyikének megszerzésében, rendelkeztek munkatapasztalattal.

A 2. pilot esetében az állványozó, hidegburkoló, szobafestő, vakoló kőműves, magasépítő technikus, autóelektronikai műszerész, közúti járműszerelő, autóvillamossági szerelő, autófényező, karosszérialakatos munkakörökre készültek a mérőeszközök. 400 fő vett részt a mérésen. Többségében gyakorlati feladatok és projektfeladatok alkalmazására került sor, valamint írásbeli feladatok is készültek. A pilotok során a résztevők kérdőívet töltöttek ki, melynek összegzése, valamint a mérések eredményei alapján több diagramm is készült, alátámasztva hipotéziseinket.

Lőrincz1.png

  1. 1. ábra: Munkatapasztalat összefüggése a validációs eredménnyel (saját diagram)

Az 1. ábra egyértelműen kimutatta, hogy összefüggés van a munkatapasztalat nagysága és a validációs mérés eredményessége között még egy részmérés esetében is.

A 2. ábra alapján megállapíthatjuk, hogy a mérésben részvevők 48%-a megfelelt a két feladatból álló mérésen, azt eredményesen teljesítette, 26% részben felelt meg, kompetenciaigazolásra jogosult, és 26% volt azok aránya, akik nem feleltek meg, csak néhány kompetencia kerülhetett igazolásra.

A 2. pilot alkalmával a munkaköri mérésen jobb lett az eredmény, 61% felelt meg a validációs mérésen, 16%-nak sikerült az egyik feladat teljeskörűen, és 23% nem érte el egyik mérőeszköz minimumszintjét sem.

A pilotok lezárását követően egyértelműen megállapításra került, hogy alkalmasabbak munkatapasztalat mérésére a gyakorlati és a projektfeladatok. A mérések időigényesek és költségigényük több esetben elég magas. A validációban résztvevő értékelőknek, szakértőknek alapos felkészítésre van szükségük, egynapos képzés nem elegendő, sem az írásos módszertani útmutató átadása nem megoldás. Amennyiben a rendszer bevezetésre kerül, fontos figyelembe venni ezeket a tapasztalatokat és a leendő validációs szakértők számára továbbképzések tartása elengedhetetlen.

Lőrincz2.png

Összegzés

A rendszerleírás és a folyamatmodell rövidesen véglegesítésre kerül. A mérőeszközök próbája során már 700 felnőtt számára valósult meg a munkatapasztalat, előzetes ismeretek elismertetése, a kompetenciák igazolása. A validáció fokozatos bevezetése a felnőttképzés és szakképzés területén lehetővé teszi az alacsony képzettségűek bevonását a munkaerőpiacra, elősegíti foglalkoztatást, hozzájárul a gazdaság élénkítéséhez. Így megvalósulhat a gyors reagálás a változó igényekre és elősegíti a felnőttképzés költséghatékonyabbá tételét. Mivel a validáció összességében nemzeti érdek, bízom benne, hogy a rendszerterv minden kitűzött célja megvalósul.