Hudacsek Lászlóné
Új lehetőségek és feladatok a szakképzésben
2020 a szakképzési rendszer átfogó reformjának az éve. A Szakképzés 4.0 stratégia irányt szabott a változásoknak, a szakképzési törvény és végrehajtási rendelete megteremtette a megújulás jogszabályi kereteit, az iskola pedig biztosítja a megvalósítás erőforrásait. Egy új rendszert felépíteni, tartalommal megtölteni mindig nagy lehetőség, de egyben erőfeszítést és kitartást igénylő feladat is.
A 2020/2021-es tanév új kihívások elé állította a szakképző intézményeket. Szakmajegyzék, technikum, szakképző iskola, KKK, PTT, szakmai program, műhelyiskola, ágazati képzőközpont, akkreditált vizsgaközpont – új fogalmak, a szakképzési rendszer változásának sarokpontjai.
A jogszabályi változások olyan szakképzési rendszer kialakításának feltételeit teremtették meg, amely igazodik a XXI. század munkaerőpiaci követelményeihez, erősíti a szakképzés és a gazdasági szféra közötti együttműködést. Tudatos szakmaválasztásra ösztönöz és elősegíti, hogy a fiatalok megélhetést biztosító szakmai végzettséget szerezzenek.
A változás a szakképzés minden területére kihat, változik a tartalom, a szemlélet, a módszertan és az oktatás szervezésének korábban kialakult gyakorlata.
A vállalati partnerek már nemcsak naprakész szakmai tudást várnak a munkába álló szakemberektől, hanem azt is, hogy birtokában legyenek olyan kulcskompetenciáknak, mint problémamegoldás, együttműködési készség, alkalmazkodókészség, kreativitás. A munkaerőpiaci elvárások teljesítése szemléletváltásra ösztönzik az oktatókat.
Az ágazati kompetenciák kialakítása/fejlesztése új munkamódszerek alkalmazását igényli. A tanítási folyamat során leggyakrabban alkalmazott frontális módszerek egyoldalú kommunikáción alapulnak, az ismeretátadás főbb formái a tanári közlés, elbeszélés, leírás, magyarázat. Kevesebb szerep jut azoknak módszereknek, amelyek ténylegesen a csapatmunka, a problémamegoldás és az innováció tanórai fejlesztését támogatják.
A tanulók tudásának ellenőrzése továbbra is az írásbeli munkák értékelésére épül. A témazáró dolgozatok, röpdolgozatok, tesztek túlsúlya mellett kevesebb szerepet kapnak a szakmai ismeret mellett a kreativitást és az együttműködést igénylő projektfeladatok.
Ahhoz, hogy a frontális módszerek mellett a kooperatív technikák, az írásbeli ellenőrzés mellett a fejlesztő értékelés kapjon, nagyobb szerepet szemléletváltás szükséges.
A tanítási folyamatra fókuszáló szemlélet helyett/mellett a tanulást és a tanulót középpontba helyező tanulási eredmény alapú szemlélet megismerésére, elfogadása kell törekedni. Az új szemlélettel való azonosulás nem megy egyik napról a másikra, az eredményesség titka a fokozatosság. A kooperatív tanulásszervezés összetett feladat, az oktató nem közvetlenül irányítja a diákok tanulását, hanem feladatokon át. Nem könnyű megszokni, hogy az ösztönző, támogató pedagógusszerep kerül előtérbe, hogy a diákok önálló, aktív szereplőként érvényesülnek a tanulás folyamatában.
A projektszemlélettel való azonosulás a tanuló érdeklődésére és az oktatóval való együttműködésére épít, arra kíváncsi, hogy a diák mit tud, önállóan mire képes. A projektmódszer alkalmazása első lépésként az ágazati alapoktatás szakaszában javasolt. A szakmai elmélet és gyakorlat összekapcsolása a szakmai cselekvőképesség kialakításának az alapja. A projektfeladatok előre tervezhetők és bár komoly előkészítő munkát igényelnek az oktatóktól, a befektetett energia megtérül. A tanulási folyamat fókuszba helyezése az értékelési módszertan szélesítését, a folyamatba épített fejlesztő értékelés széleskörű alkalmazását igényli. A fejlesztő értékelés a fejlődés és a megértés gyakori, interaktív módszerekkel történő értékelését jelenti. Ez a típusú értékelés azáltal fejleszti a diákok tanulási képességeit, hogy a tanulók aktív részeseivé válnak a tanulási folyamatnak.
A változások bevezetése a szakmai programok elkészítésével indult. Az iskolák visszajelzései alapján a legnagyobb kihívást a képzési program kidolgozása jelentette. A szakképzési rendszer korábbinál lényegesen nagyobb rugalmassága lehetőséget teremtett a központi keretekhez – képzési és kimeneti követelmények, programtantervek – igazodva, a helyi igények és lehetőségek figyelembevételére, a tanári kreativitás eredményeinek beépítésére. Kidolgozásra került a felnőttek oktatásának intézményre szabott programja, az előzetes tanulmányok beszámításának eljárásrendje. Az egyéni képzési utak kialakítása, a rövidített képzések várhatóan vonzóbbá teszik a munka melletti tanulást választók számára is a szakmaszerzés lehetőségét.
Nagyon köszönjük a kollégák munkáját, támogató együttműködését. Tudjuk, még sok feladat vár ránk. A tapasztalatok elemzése, feldolgozása a következő időszak kiemelt feladata lesz. Az első év megállapításai alapján biztosan szükség lesz az egyes programelemek pontosítására, kiegészítésére, módosítására.
Szekcióelőadásom második részében annak a területeknek az eredményeit mutatom be, amelynek terveiről, elképzeléseiről egy évvel korábban tartottam előadásom. A rugalmas tanulási utak megteremtése tartalmában, szemléletében, módszerében egyaránt új feladatot jelent a programban részt vevő kollégáknak.
A három, egymással szemléletmódjában és módszertanában szervesen összekapcsolódó program – a szakképző iskolában előkészítő évfolyamon indítható orientációs fejlesztés, a dobbantó program, valamint a részszakma megszerzéséhez eljuttató műhelyiskola – a lemorzsolódással veszélyeztetett, korai iskolaelhagyó tanulók számára kínál lehetőséget a szakképzettség megszerzésére. Olyan fiatalok számára biztosít védőhálót, akik lemaradtak a tanulásban, kudarcélményekkel és kompetenciahiánnyal küzdenek, a pályaválasztásukat illetően bizonytalanok. Mindhárom program közös pedagógiai alapokon nyugszik: a diákok egyéni fejlődését szem előtt tartva munkálkodik azon, hogy az adott program céljának megfelelő szintre tudja eljuttatni a résztvevő fiatalokat.
Az orientációs fejlesztés olyan tanulóknak szól, akik az általános iskolát befejezték, de bizonytalanok a pályaválasztásukban. A tanuló bizonytalanságát fokozhatja, ha jelentős kompetenciahiányt felhalmozva fejezte be az általános iskolát és kudarcélményei miatt motiválatlan a továbbtanulásban. Az ilyen diák abba a középiskolába megy, ahova – maradék elven – felvételt nyer, vagy a szülei, tanárai irányítják. Felzárkóztatás nélkül ez az út azonban szinte biztosan magában kódolja a további kudarcokat, hiszen hosszú távon csak abban a szakmában tudunk kiteljesedni, amelyet érdeklődésünk alapján, önként választottunk, amely illeszkedik képességeinkhez és személyiségünkhöz.
Az orientációs évfolyam nem az általános iskolai tananyag ismétlésére épül. A képzés fő pilléreit az alapkészségek, a kulcs- és életpálya-építési kompetenciák fejlesztése, továbbá pályaorientációs tevékenységek alkotják. A diákok kompetenciáinak komplex fejlesztése projektszemléleten alapul.
A program kiemelt figyelmet fordít a 21. századi munkavállalói kompetenciák – például együttműködés, csapatmunka, kritikus gondolkodás és problémamegoldás – erősítésére. A fejlesztés célja a diák képességeihez illeszkedő szakmaválasztás mellett a szakmatanuláshoz szükséges alapok megszerzése. Az első pilot tapasztalatok eredményei biztatók, az előkészítő évfolyamról kikerülő tanulók megtapasztalva a sikert, nagyobb önbizalommal kezdték el a választott szakma tanulását.
A dobbantó program keretében szervezett alapkompetencia-fejlesztés célja, hogy az alapfokú végzettséggel nem rendelkező, magatartási és tanulási zavarokkal küzdő, az iskolai rendszerű oktatásban lemaradó, vagy a rendszerből már kisodródott 16. életévüket betöltött fiatalokat felkészítse a szakmatanulásra. A dobbantó program kimeneti követelménye, hogy az érintett diák megtalálja a számára vonzó részszakmát, valamint rendelkezzen e részszakma tanulásának megkezdéséhez szükséges kompetenciákkal. A programban mentortanár közreműködésével minden tanuló egyéni, a saját képességeinek és terveinek megfelelő fejlesztésben részesül. A dobbantó program képzési ideje rugalmas, igazodik a tanuló képességeihez. A dobbantó program önmagában nem ad alapfokú végzettséget, a cél a továbblépés a műhelyiskolába.
A műhelyiskolában azok a klasszikus iskolai környezetben nehezen oktatható, fejleszthető fiatalok tudnak részszakmát szerezni, akik képességeik, illetve a tanuláshoz való viszonyuk alapján lemorzsolódás által veszélyeztetettek, vagy már korábban félbehagyták tanulmányaikat és végzettség nélkül léptek ki a szakképzésből.
A részszakma elsajátítása egy mester irányítása mellett, valós munkahelyi környezetben, az egyén előrehaladásától függő tempóban (de legfeljebb 24 hónap alatt) történik. A képzés során a fiatal fejlődését pedagógiai mentor is támogatja, a bemeneti mérésre és az egyéni célkitűzésekre alapozott kompetenciafejlesztés révén.
A három szakmai program nemcsak célcsoportjában, de szakmai tartalmában és módszertanában is szorosan kapcsolódik egymáshoz.
A 2020/2021-es tanév mindhárom rugalmas tanulási út esetében a pilot éve. A programok indítása iránt jelentős érdeklődést mutattak a szakképzési centrumok. Az iskolák részvételét regionális megoszlásban az alábbi térképek szemléltetik.
A programok megvalósításához a feltételeket a GINOP kiemelt projektek biztosítják.
A pilotba kapcsolódó intézmények tapasztalatait felhasználva, kidolgozásra kerül a rugalmas tanulási utak keretprogramja. Az oktató teamek munkáját módszertani kézikönyv, a tanulók felkészülését digitális tananyagok segítik majd. Az elkészült anyagok elérhetőségét a kialakításra kerülő digitális tudástár fogja biztosítani. A tervek között szerepel az oktatók, a mentorok felkészítését támogató komplex továbbképzési program.
