Kiss Andrásné

Digitális történetmesélés a Thökölyben

Ez a kifejezés, hogy digitális történetmesélés – az angol elnevezés rövidítéséből adódóan DST – néhány éve már nem ismeretlen a pedagógusok körében. Különösen ismertté talán a Digitális környezet a köznevelésben elnevezésű EFOP-os pályázat megjelenése óta vált, mivel annak egyik részét képezi. Ennek megvalósításába kapcsolódtunk mi is.

Ha figyelemmel kísérjük iskolánk innovációs útját az utóbbi évtizedben, akkor talán nem is volt meglepő, mondhatni egyenes út vezetett oda, hogy mi bekapcsolódjunk egy olyan pályázat megvalósításába, ahol a szövegértés – szövegalkotás fejlesztése történik digitális eszközök bevonásával.

Az első meghatározó mérföldkő talán a Kompetenciaalapú oktatás, egyenlő hozzáférés – Innovatív intézményekben elnevezésű TÁMOP pályázat, ahol a Szövegértés – szövegalkotás programcsomagot is igyekeztünk megvalósítani.

Innentől kezdődött igazán intenzíven az iskolánk digitális eszközökkel történő felszerelése és a tanulásszervezés során egyre kevesebb százalékban kaptak szerepet a hagyományos munkaformák.

Majd ezt követően vagy ezzel párhuzamosan olyan pályázatokba való bekapcsolódásaink, ahol a jó gyakorlatainkkal, azok átadásával a digitális eszközöknek, online alkalmazásoknak a tanórákba való beillesztését kívántuk bemutatni, megismertetni. Így lettünk mi referencia iskola, mentoráló iskola, majd ettől a tanévtől kezdve második alkalommal az Oktatási Hivatal Bázisintézménye, mint digitális iskola.

Mi, különösen alsó tagozatban, a módszer szövegértést, szövegalkotást fejlesztő, támogató mivoltát tartottuk fontosnak, ahol a digitalizáció csak kiegészítés. Tekintettel arra, hogy iskolánkban csak felső tagozatban tanulnak informatikát a gyerekek, ezért alsó tagozatban a kapcsolódó digitalizálás vagy a pedagógusok munkája, vagy kiemelten sok tanítói segítséggel történik. Azt is el kell mondanom, hogy már a 4. évfolyamos gyerekek közül is voltak többen, akik saját maguk is képesek voltak egy-egy produktum létrehozására, különösen év vége felé.

A felső tagozatosok többsége már önállóan készítette el a digitalizálást. Ahogy egy kolléganőm fogalmazott: „Ihletet kaptak, egyre kreatívabb megoldások születtek”. Új lehetőségekkel is színesítve az eddigi iskolai palettánkat.

Milyen lehetőségekre használhatjuk, illetve használtuk mi a digitális történetmesélés módszerét a tanítási órák során?

Az egyik alkalmazási forma az egyénre, az egyéni történésekre fordítja a figyelmet. Ezáltal segít a gyerekeknek megtanulni, hogy számukra fontos történeteket fényképek vagy képek, hanganyag segítségével, IKT eszközök felhasználásával elmeséljen, megjelenítsen és mások számára is továbbadjon. Azt gondolom, sok tanító kolléga gyakorlatában benne van, hogy év elején a gyerekek szóban vagy 4. évfolyamtól, de főleg felső tagozatban, akár írásban is beszámolnak, mondjuk egy kedves nyári élményükről. Egy negyedik osztályban választhatták a gyerekek azt, hogy a módszer alkalmazásával készítenek beszámolót. Ezt diavetítés formájában a saját fotóik, rajzolt képeik felhasználásával rövid szöveg alkotásával alkották meg.

Másik lehetőségként tananyagtartalmak megértését segítette ez a módszer. Talán a leginkább, a legtudatosabban ezt a lehetőséget alkalmaztuk, alkalmazzuk a tanítási gyakorlatunkban. A tanulók változatos munkaformában, tevőleges tanulással dolgozhatnak fel egy-egy tananyagot, szöveget esetleg témakört is. A tananyagtartalmak feldolgozása többnyire differenciált feladatadással, csoportmunkában történt.

A harmadik változat, amikor a pedagógus készít DST-t digitális segédanyagként az órájára. Készítettem egy kezdetleges kisfilmet Janikovszky Éva életútjának bemutatására. Sokkal érdekesebbnek találták ezt a fajta bemutatást.

Ennek az lett a következménye, hogy ők is kedvet kaptak és így készült el a Petőfi-életrajz vagy Benedek Elek életéről szóló – az általam bemutatottnál sokkal profibb – kisfilm. Eközben szinte észre sem vették, hogy mennyit olvastak, tanultak, hiszen válogattak az olvasott információk között, kiemelték, amit fontosnak éreztek.

A megvalósításba évről évre növekvő számú, ma már elmondható, hogy valamennyi magyar nyelv és irodalmat tanító kollégám bekapcsolódott. Egy-egy osztályban igyekszik megvalósítani, leginkább a második lehetőségként felvázoltakat. Oktatási módszerként használva a digitális történetmesélést.

A folyamat alapvetően három lépésből áll:

• megtalálni,
• elmesélni,
• megosztani.

Az oktatási folyamatban, módszerként alkalmazva ezt a lehetőséget, az alaplépéseket egy kicsit részekre kell bontanunk. Ebből kitűnik, hogy a munkaszervezési, tanulásszervezési eljárások keveréke, ötvözete ez a módszer, hiszen egyaránt van benne tanár által irányított frontális osztálymunka, páros, illetve csoportmunka, kooperatív csoportmunka, illetve egyéni, önálló feladatmegoldás is. A folyamat egészét végigkíséri a konzultáció, a kommunikáció a gyerekek, illetve a gyerek és a tanár között.

Az hogy milyen módon alkalmazzuk a módszert az oktatási gyakorlatunkban, több dologtól is függ:

• a gyerekek életkorától, illetve egyes évfolyamokon differenciált feladatadástól
• a gyerekek digitális kompetenciájától is.

A megvalósítás a pedagógus digitális kompetenciájának is függvénye. Volt, van közöttünk olyan kolléga, aki filmet készített, vágott, mások felvették azt, ahogy a gyerekek eljátszották a történetet. Volt, aki diasort tudott készíteni, majd abból kisfilmet. Amikor arról beszélünk, hogy mit fejleszt ez a módszer a tanítványaink esetében, azt is megemlíthetjük, hogy mit fejleszt a pedagógus esetében.

Mindezek után csak reménykedem abban, hogy aki már részese ennek a programnak, az megerősítést kapott a további munkájához, kedvet a folytatáshoz, esetleg új ötletet. Aki pedig nem kapcsolódott be a pályázat megvalósításába, az anélkül is kipróbálhatja. Hiszen ez elsősorban egy oktatási módszer, tanulásszervezési eljárás.