Dr. Maruzsa Zoltán

A tanárképzés átalakításának aktuális kérdései

Tisztelettel köszöntök ismételten mindenkit!

A tavalyi konferencia online előadása során a koronavírus-járvány alatt, 2020 tavaszán szerzett tapasztalatokról beszéltem. Amikor a Suliszerviz vezetői a nyáron megkerestek és egyeztetünk az előadásomról, illetve arról, hogy idén hogyan is legyen, mikor, milyen módon szervezhető meg ez a konferencia, akkor először azt mondtam: valószínű, hogy a 2020/2021-es tanév tapasztalatairól beszélnék majd. Néhány héttel ezelőtt a tanárképzés átalakítása kapcsán olvasgattam újságcikkeket, amelyek különböző megközelítésben beszéltek erről a témáról, akkor döntöttem el – nyilván nem függetlenül az olvasottaktól –, hogy a korábban megbeszélt témát megváltoztatom, inkább a tanárképzés átalakításáról beszélek. Megerősített elhatározásomban, amikor láttam, hogy az ITM-es kollégák felsőoktatásról tartott előadásai nem, vagy csak érintőlegesen tárgyalják a témát.

Azt gondolom, hogy olyan témáról van szó, ami rendkívül fontos valamennyiünk számára. Az előadás célja nem más, mint tisztázzuk egy előadás keretében azt, hogy mi a kormány célja, miért módosítunk a tanárképzés, sőt tágabb értelemben a pedagógusképzés rendszerén.

Talán nem kell ebben a körben arról beszélnem, de így és ebben a formájában lehet, hogy sokan a homlokukra csapnak, hogy itt nem egy ötletelés zajlik, hanem van valamiféle rendszer abban a munkában, amit végzünk. Pont ezért is szeretném azt kiemelni, hogy az a tartalmi megújulás a köznevelésben, ami a tudatos munkánk eredményeképpen zajlik, az öt rendszerelemet érint alapvetően.

2017-ben elindult a Nemzeti alaptanterv átalakítása, módosítása, ami jó hosszú ideig tartott, de 2020 januárjának végén megjelent a Nat módosítása. Talán kevésbé volt látványos, de megtörtént 2020 tavaszán az új kerettantervek kiadása is. A Nat és a kerettantervek módosulása implikálta a tankönyvek átdolgozását, ami 2020 tavaszán elindult és felmenő rendszerben 1–4, 5–8 és 9–12 évfolyamokon 2023-ig fog tartani. A Nat és a kerettantervek módosulása magával hozta az érettségi vizsgakövetelmények átfésülését is, ami néhány tantárgy esetén érdemibb, mások esetében kisebb mértékű változást hozott, de mindenhol volt valamekkora módosítás, így a nyáron adtuk ki a módosított érettségi vizsgakövetelményeket. Ez a három terület szorosan összefügg azzal, hogy a tanárképzés rendszerében is szükséges módosításokat tenni, hiszen a Nemzeti alaptanterv tartalmai, illetve a tanárképzésben, a pedagógusképzésben oktatott tartalmak között a koherenciát meg kell teremteni. Ezzel meg is érkeztünk az ötödik rendszerelemhez, ez pedig a pedagógusok képzésének és továbbképzésének rendszere, annak az átalakítása. Megmondom őszintén, amikor ebbe a munkába belefogtunk, akkor ez a 2020-as tervekben szerepelt, hogy valamikor a nyáron véglegesítjük az ezzel kapcsolatos anyagokat, de aztán a járvány beütött és mindenki olyan hatalmas kihívásban részesült a tantermen kívüli, digitális munkarendre való átállás során, hogy ezt elnapoltuk. Ha csinálnánk most a teremben egy gyors közvélemény-kutatást, hogy jól döntöttünk-e, akkor – bár nem fogom ezt a kérdést így élesben feltenni, de – biztos vagyok az eredményben, hogy nem lenne nagy ellenkezés. Így majd 2023-ban az ötödik rendszerelem is a helyére lesz téve. Az átalakítás célja egyébként – mielőtt bárki megrémülne – nem több terhelés, hanem egy szélesebb kínálat a pedagógus-továbbképzési rendszerben, olyan ingyenes tartalmakkal, amelyek mindenki számára hozzáférhetőek lehetnek.

Ha a tanárképzés jelenlegi struktúrájára vetünk egy pillantást, tehát aminek az átalakítását végrehajtjuk, akkor látjuk a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényt, látjuk a 2012/283. számú kormányrendeletet, illetve az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeit rögzítő 8/2013. EMMI rendeletet. Ez az a három szabályozó, ami a jelenleg hatályos struktúrát leírja. A 2012-es kiadásból következik az is, hogy akárhogy számolom – bár olyan, mintha tegnap lett volna, de – mégiscsak eltelt azóta lassan kilenc esztendő, tehát eltelt annyi idő az osztatlan képzés vonatkozásában is, hogy véget ért egy teljes képzési ciklus, így megvannak a tapasztalatok az első végzettek kapcsán.

Mi is vezette 2011/2012-ben azoknak a tollát, akik ezt az új rendszert kidolgozták? Az egyik probléma az volt, hogy az osztott, bolognai rendszerű képzésnek – különösen a létszámok vonatkozásában – kifejezetten negatív tapasztalata volt, ezért akkor újra az osztatlan képzés visszaállítása volt a cél. Fontos feladat volt továbbá, hogy kétszakos képzés jöjjön létre – korábban voltak olyan időszakok, amikor egyszakos tanárképzésre is lehetőség volt, ha nem is volt ez sosem fő szabály –, mert jól látható módon az iskolai elhelyezkedésnél, az óraszám biztosításánál az egyszakosság nem volt jó, ezért a kétszakos képzésre álltunk át. Az új tanárképzési szakpárok kapcsán hitünk szerint egy kiegyensúlyozott krediteloszlás jött létre, nagyjából egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban a két diszciplína, illetve a pedagógia-pszichológia arányában, amiben egyébként tökéletes igazság sosincs, tehát ha megkérdezzük pedagógia-pszichológia vonalán oktatókat, akkor szerintük kevés a pedagógia-pszichológia, ha megkérdezzük a diszciplínát oktatókat, akkor pedig szerintük rendkívül kevés a diszciplína, úgyhogy ez az a vita, amit hát nagyon bátor ember, aki kinyit, mert ebben teljes igazságot tenni sosem lehet. A mostani rendszerátalakításnál is igyekeztünk pont ezt a vitát a lehető legkevésbé megnyitni.

Fontos döntés volt az is 2012-ben – hosszú egyeztetéseknek valamiféle kompromisszuma –, hogy kétféle (4 + 1, illetve 5 + 1 éves) kimenettel rendelkező képzés jöjjön létre, amiben nagyjából az első három év közös, és utána kétfelé ágazik a képzés, szabad választást biztosítva egyébként mind a képző egyetemek, mind pedig a jelentkező hallgatók számára, hogy melyik ágra – középiskolai vagy általános iskolai tanári ágra – mennek. Fontos változás volt az is, hogy a korábbiakhoz képest jelentősen bővüljön a szakmai gyakorlat időtartama, gyakorlatorientáltabb legyen a képzés. Azt gondolom, hogy nincs a teremben olyan, a köznevelésben dolgozó kolléga, aki ne gondolná úgy, hogy a tanárképzés gyakorlatorientáltságát kell és érdemes megcélozni. Nem volt ez máshogy 2012-ben sem, akkor az a döntés született, hogy a képzés végére egy teljes tanéves gyakorlat kerül, annak érdekében, hogy többet lásson és tapasztaljon az érintett hallgató. 2012-ben sem gondoltuk másként, de 2015-ben egy rendeletmódosítással tettük még hangsúlyosabbá azt, hogy a képzés nem mindenki számára öt- vagy hatéves. Azok, akik az adott diszciplináris alapszakot elvégezték, az ő számukra – az európai felsőoktatási térségben jelen lévő beszámításnak a megvalósításával – ez lehet érdemben rövidebb. De pontos beszámítási szabályokat akkor nem rögzítettünk, hiszen a beszámítás, kreditelismerés kérdése, az egyetemi belső jogkör volt és maradt azóta is. Ez tehát a jelenlegi struktúra.

Ami ennek a változtatását megérlelte, az egyrészt az eltelt idő, a kilenc év, másfelől pedig az, hogy a Nat módosulása miatt így is, úgy is hozzá kellett nyúlni a rendszerhez, hiszen valamiféle koherenciaépítésre mindenképpen szükség van. Ha már hozzá kell nyúlni a rendszerhez és a kellő tapasztalatok megvannak, akkor induljon el a munka kellő bátorsággal.

Az oktatás igazgatása jelenleg két minisztérium között oszlik meg, ha még ideszámoljuk az óvodák kapcsán az önkormányzatokat, a katonai felsőoktatást, az agrárszakképzést, akkor lehetne mondani, hogy a fél kormány foglalkozik oktatással, de a két hangsúlyos tárca az EMMI, illetve az ITM. A tanárképzés átalakítása érdekében egy példás együttműködést tudtunk megvalósítani, egy tanárképzési bizottság jött létre a két miniszter által kijelölt személyekből, akikkel elkezdtük áttekinteni, hogy mi az, amit módosítani érdemes, illetve mi az, ami megtartandó. A hozzáállásunk alapvetően az volt, hogy a rendszer bevált, de szükségesek kisebb korrekciók.

Az egyik ilyen pont a kétféle kimenetnek a kérdésköre volt, illetve annak a gyakorlati tapasztalatai. Az íróasztalon nagyon jól néz ki, hogy van egy általános iskolai felső tagozatos ág meg van egy középiskolai ág, de megnéztük, hogy mi történt az előző kilenc esztendőben. Azt tapasztaltuk, ami valamennyire borítékolható volt, csak 2012-ben ebben nem születtek és nem is tudtak volna jó strukturális döntések születni róla, hogy az egyetemek inkább a középiskolai ágra, a mélyebb szakmai felkészítésre, alapvetően a gimnáziumi tudásra fókuszáltak a képzés során, erre orientálták a hallgatókat is. A hallgató, ha megnézte, hogy mit tud kezdeni a 4 + 1-es, illetve az 5 + 1-es ággal – hagyományosan lentről fölfelé tanítani kevésbé szabad, mint föntről lefelé –, akkor a munkaerőpiaci érvek abba az irányba mozdították a tanárképzésben résztvevőket, hogy inkább a középiskolai 5 + 1 éves ágra menjenek, ha lehet. A hallgatóknak több mint a háromnegyede választotta ezt az irányt. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy nem minden intézményben volt meg a középiskolai ágnak az akkreditált képzési lehetősége, akkor az arány adott esetben még inkább a középfokú oktatás irányába ment el.

Gondolkoztunk annak idején, hogy be lehetne építeni valamiféle kvótát, hogy a fele mehet vagy a 40%-a vagy a 60%-a az egyik vagy a másik ágra, de ebből csak egy csomó olyan belső felvételi feszültség lehetett volna, amivel embereket távol tartunk valahonnan, ahova egyébként törekszenek, és nem biztos, hogy strukturálisan jó megoldás lett volna. Ezért nem született ilyen döntés. A kialakuló arányoknak viszont van egy nagyon tág, messzire ható következménye. Ha az egyetem alapvetően a gimnáziumi tudásszintre készít fel, a hallgató is a középiskolai ágra megy, majd ezt követően álláshirdetést, munkaerőpiaci lehetőséget igen széles tömegben inkább az általános iskola felső tagozatán talál, akkor ebből azért adódik egy súlyos anomália, mert őt nem a felső tagozatra készítették fel, nem feltétlenül arra a tudásszintre készítették fel, ami mondjuk az ötödikes történelemtanításhoz szükséges. Ebből nyilván tapasztaljuk azt, ami szerintem sokak számára világos itt a teremben, hogy nem az óvodában, nem az általános iskola alsó tagozatán és nem is a gimnáziumokban van a gyenge pontja a magyar köznevelésnek, hanem a felső tagozat a problémás. Ez a képzési anomália ezt éppen erősítette és nem tompította volna a tanárképzési struktúra eredményeként. Ezért született a tanárképzési bizottság részéről az a javaslat, hogy egységesíteni érdemes a kétféle kimenetet, és egy egységes ötéves képzésben érdemes gondolkozni, ahol a hallgatót az 5–8 és a 9–12 évfolyamra egyaránt fel kell készíteni módszertani szempontból, a tudásszintet pedig valahogy úgy belőni a kettő között, ami gyakorlatilag képessé teszi őt a teljes struktúrában való tanításra.

A következő gondolatunk arra vonatkozott, hogy ha így járunk el, akkor azért lehetnek olyan – például majdan kiváló gimnáziumokban tanító – kollégák, akik számára a kreditmennyiség, amit a felsőoktatásban megkaptak, az pályakezdéskor biztosan elegendő, de idővel biztosítsuk számukra az elmélyülés lehetőségét. Erre született – a jogi képzési terület példáját figyelembe véve – egy olyan javaslat, hogy egy egyéves ráépülő mesterképzés lehetőségét még biztosítsuk a felsőoktatás világában, ami nem kötelező mindenkinek, eleve csak a pályán lévő kollégák számára hirdetjük meg, nem közvetlenül az ötéves képzés után, hanem már legalább Ped 1-es kategóriában lévőknek, hogy akik az adott diszciplínában szeretnének jobban elmélyülni, azok ezt ingyenesen tudják megkapni. Ez tehát egy kicsit már a tanári továbbképzés rendszerébe illeszkedő egyéves mesterképzés, ami a felsőoktatás világában valósulhat meg.

Azt is láttuk, hogy a gyakorlatoknak az a kibővítése, megerősítése, ami 2012-ben megtörtént, aminek világos víziója volt, hogy lásson egy teljes tanévet a hallgató a tanárképzés során, egy kicsit farnehéz lett. Ez azt jelenti, hogy a képzés végére összpontosul a jelentős mennyiségű gyakorlat – bár 2012-ben a tanárképzési központok akkori főigazgatói letették a nagy esküt, hogy ez nem azt jelenti, hogy közben ne lenne folyamatos a szakmai gyakorlatok megvalósítása –, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a megelőző időszak inkább elméletközpontú, és a végén mennek az egyéves gyakorlatra az érintett hallgatók. Annak ellenére, hogy van két, rendszerbe épített korábbi gyakorlat, akkor is azt gondolom, hogy egy kicsit farnehéz lett a 2012-es struktúra, ezért a tanárképzési bizottság arra jutott – a két minisztérium egyetértésben –, hogy itt érdemes széthúzni legalább ennek a gyakorlatnak a felét, tehát egy féléves összefüggő gyakorlat a végén marad, de a többit el kell osztani az ezt megelőző nyolc-kilenc félévre, hogy minden félévben jusson el a hallgató a köznevelés valamely intézményébe. Ne is feltétlenül csak egy intézménybe, lásson többfélét, hiszen nagyon színes intézményrendszerünk van, nagyon sokféle iskolával, ahol ezt meg lehet tenni. Pályaismeret és pályaszocializációs gyakorlat az elején, tanítási gyakorlat közben, a végére pedig marad az összefüggő szakmai gyakorlat féléve.

Fontos javaslat volt az is, hogy tovább érdemes menni azon az úton, amit 2012-ben megkezdtünk, hogy a természettudományok integrált oktatása felé lépjünk, és a tanárképzésben is ez valamilyen módon megjelenjen. A Nemzeti alaptanterv is ebbe az irányába tett lépéseket, hiszen lehetséges lett nem csak külön-külön a fizika-, a kémia- és a biológiaoktatás, hanem az integrált természettudomány is lehetséges a felső tagozaton, így a képzés formájában is érdemes megteremteni ennek a lehetőségét. Ezt egyébként a természettudományi karoknak a pedagógusképzésben részt vevő vezetői abszolút követendő iránynak tartották, a természettudomány-környezettan szakos tanárképzés egy fontos elvárássá vált, megjelent az új struktúrában.

Végezetül a beszámítás kérdésköre, amit említettem. Ha valaki már rendelkezik előtanulmányokkal, akkor az ő részére hogyan alakuljon a képzés. Ezt 2012-ben – a kreditbeszámítás alapelvei mentén – egyetemi hatáskörben hagytuk, de nem mindenhol történt az, hogy a meglévő összes kreditet, a meglévő összes időt beszámították, ezért szükségesnek láttuk, hogy szabályozzuk ezt, hogy azok számára, akik már rendelkeznek tanári oklevéllel vagy olyan diszciplináris BA-val, ami az adott diszciplínát, adott tantárgyat érinti, akkor az ő esetükben ne tíz, hanem csak hat féléves legyen a képzés, illetve egy újabb tanári végzettség négy félév alatt is elérhető legyen meghatározott területeken, tehát rövidüljön le a képzés azok számára, akik egyébként már a pályán vannak, már az alapokat tudják, de mondjuk, még egy – harmadik szakos – tanári végzettséget szeretnének megszerezni.

Milyen munkafolyamatokon kellett ahhoz átesni, hogy ezeket a célokat meg tudjuk valósítani? 2020 nyarán, amikor a tanárképzési bizottság felállt, akkor már a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényben a kétféle kimenetű képzést, a kimenetet érintő szabályozást már pontosítottuk, illetve dereguláltuk. 2020 őszén az ITM volt az, amely felkérte a Magyar Rektori Konferenciát arra, hogy álljanak fel azok a szakbizottságok, amelyek elkezdik az egyes szakoknak a képzési és kimeneti követelményeit szövegezni. Több hónapos munka vette így a kezdetét, a tanárképzési bizottság javaslatait figyelembe véve, 2021 áprilisára készültek el ezek az úgynevezett KKK-k, és érkeztek be az ITM-be. Köznevelési szakértők bevonásával ekkor néztük meg a Nat-tal való kompatibilitást, mert egyes felsőoktatási tervezetek a Nat-ban rögzítettnél akár jóval több tananyagot tartalmazhattak volna. Bár kevés ilyen eset volt, szeretném rögtön hozzátenni, azért az ilyen koherenciavizsgálat mindig hasznos, hogy az illeszkedés meglegyen. Ez a munkafázis 2021 júniusára zárult le. Amikor már birtokában volt a két tárca, hogy mi is lenne a szakos elképzelés, akkor készült el a kormányrendelet módosítását érintő előterjesztés szövegezése. Ezt a nyár folyamán többször tárgyalta a kormány, végül 2021 szeptemberében jelent meg az a kormányrendelet, ami módosította a 2012-es, a tanárképzés rendjéről szóló kormányrendeletet. Jelenleg ott tartunk, hogy ennek a munkának a folyományaként előkészítés alatt áll annak a miniszteri rendeletnek a kiadása, amit a tavasz folyamán szövegeztünk, tehát a kormányrendelettel koherensen hamarosan, a következő hetekben meg tud jelenni az az ITM miniszteri rendelet, ami a szükséges módosításokat átvezeti.

Szerintem nem mondok újat, ha jelzem, hogy sok félreértéssel találkoztam a sajtóban ennek a munkának a folyományaként. Ez minden kormányzati tevékenység kapcsán előfordul, úgyhogy néhány tévhitet szeretnék eloszlatni. Valóban volt köztünk a tanárképzési bizottság ülésén arról beszélgetés, hogy ennek a plusz ráépülő egy évnek pontosan mi legyen a szerepe, hogy mondjuk, az emelt szintű érettségiztetést csak az csinálhassa, aki ezt a plusz egy évet megcsinálta – de ilyen döntés végül nem született. Mégpedig azért sem született, mert bár valóban hasznos lehet, hogyha valaki az ötéves képzés után még egy hatodik, diszciplináris elmélyülést szolgáló plusz évet is megcsinál, de azért könnyen belátható, hogy egy olyan rendszerben, ahol egyébként 165–170 ezer kolléga dolgozik, és az érettségiztetés megszervezése tízezreket mozgat meg, ott egy ilyen előírás, hogy hirtelen, egyik napról a másikra azt a több tízezer emelt szinten érettségizőt, azt csak az tudja majd vizsgáztatni, aki már sikerrel abszolvált egy ráépülő mesterképzést – nos, ilyen eszünkben sincs, ez ugyanis azonnal összedöntené az egész érettségi rendszert.

Azt ismételten megerősítem, hogy az új, ötéves rendszerben végző pedagógusnak, ha egy erősebb gimnáziumban helyezkedik el, ahol azzal szembesül, hogy bizony, azért jó lenne adott esetben még mélyebben ismerni a szakma csínját-bínját, akkor neki igenis ajánljuk, hogy amikor már a pályakezdés nehézségein túl van, akkor ezt a plusz egyéves mesterképzést végezze el. Erre különböző ösztönzőket be lehet majd vezetni, érdemes majd megnézni ezekre a beiskolázási szokásokat, hiszen bárki előtt nyitva lesznek ezek a mesterképzési szakok. Mindenesetre a sajtóban olvasottakkal ellentétben olyan döntés, ami azt mondta volna, hogy az egységes ötéves képzés után nem lehet érettségiztetni – ilyen döntés nem létezik.

Olvastam olyat is, hogy ebben az új struktúrában le lesz butítva a tanárképzés, mert csak a Nat-ban lévő középiskolás szintű tananyagot lehet majd tanítani. Hát ez nyilván nincs így, hiszen egyrészt ilyen döntés sosem született, másrészt pedig, ha valaki megnézi a korábbi KKK-kat, azok is nagyjából a középiskolás tananyaggal összhangban rögzítették, hogy mit kell megtanítani az egyetemen a leendő pedagógusoknak, tanároknak. Ez nyilván mindig mutatott koherenciát a hatályos Nat-tal, ahogy a jelenlegi hatályos szabályozás is, értelemszerűen a 2012-es Nat-tal. Nyilván, ha az módosul, akkor ennek is módosulnia kell, de ez sosem jelentette azt, hogy ne lehetne egyébként öt év alatt a középiskolás anyagnál jóval magasabb szinten megtanítani ezt a leendő tanároknak. Meg is kell. Ha az lenne a követelmény, hogy a középiskolás szinten tudják a tananyagot, akkor tökéletesen elegendő lenne őket érettségivel kiengedni a pályára, hiszen akkor azt már tudják. Ennek a vádnak az abszurditását, azért emelem ki ennyire, mert néhány komoly ember tollából is olvashattam ilyet, hogy most már a szakmai nívótlanság korszaka következik, de ez nincs így, és miért is lenne így?

Azt is olvastam, hogy olyannyira le kell majd fedni a Nat tartalmait, hogy nem lesznek szabad kreditek a tanárképzésben, ami megint csak egyáltalán nincs így, nem is tud így lenni, hiszen a felsőoktatás szabályozása világossá teszi, hogy minden szakon megfelelő mennyiségű szabad kreditet kell biztosítani, ahol egyébként az intézmények a saját belátásuk szerint biztosítanak hozzáférhető kreditmennyiséget – nem is csak az adott szakon, hanem az adott egyetem teljes kínálatából szabadon felvehető módon – a hallgatók számára.

Azt is olvashattuk, hogy a kormány ebben az ügyben senkivel nem egyeztet, hanem csak megyünk valamerre előre, és senki nem tud semmit. Én azt szeretném igazolni ezzel a mai előadással is, hogy itt a rektori konferencia több száz szakértője dolgozott az új KKK-knak a szövegezésén 2020 őszétől fogva, és biztos volt olyan, aki kimaradt ebből a munkából – félreértés ne essék, nem is tud máshogy lenni, hiszen a felsőoktatásban 20 000, a köznevelésben és a szakképzésben pedig együttesen csaknem 170 000 ember dolgozik. Mindenkit nem tudtunk bevonni, de több száz szakembert igen.

Mi áll még előttünk? Jelenleg további munkafolyamatok zajlanak. Ahhoz, hogy 2022 szeptemberétől az új struktúrában mehessen a tanárképzés, meg kell történjen az új KKK-kat rögzítő ITM-rendelet kiadása a következő időszakban, hiszen ennek év vége előtt meg kell jelennie. Meghirdetésre kerül a 2022-es felsőoktatási felvételi eljárás, benne azok a mesterképzések is meg fognak már jelenni, amelyekkel párhuzamosan vagy a mesterképzésre épülően lehet a tanári szakképzettséget megszerezni, illetve azok is, amelyek részidős mesterképzésben is meghirdethetők. A képző intézmények a tavasz folyamán át fogják dolgozni az új KKK-knak megfelelően a képzési programokat, és 2022 szeptemberétől indul majd az új struktúrában a tanárképzés, ami azt jelenti, hogy idestova öt esztendővel később jönnek majd ki az első olyan hallgatók, akik már ebben a struktúrában végeznek. Fontos még azt is látni, hogy ezzel párhuzamosan, mivel az egész szakjegyzék is változik – nemcsak a tanárképzés területén zajlik a képzési és kimeneti követelményeknek a módosítása, átdolgozása –, párhuzamosan zajlik a jelenlegi szakjegyzéket, illetve KKK-kat rögzítő EMMI-rendelet helyett új ITM-rendeleteknek az előkészítése, kiadása, ami a pedagógusképzésnek a nem tanári szakjait, tehát az óvodapedagógus, a tanító, a gyógypedagógus stb. a módosítását is tartalmazza. Ezeknél olyan struktúraváltásra, mint a tanárképzés előbb átalakítása nem kell készülni, apró pontosítások viszont ezekben is meg fognak jelenni. Itt is szoros együttműködésben zajlik a munka az EMMI, illetve az ITM részvételével, úgyhogy minden ügyben megtörténik a megfelelő egyeztetés.

A cél világos, ebben az új tanárképzési struktúrában is jó tanárokat, jó pedagógusokat szeretnénk képezni, a lehető legjobbakat, a lehető legjobb struktúrában, megőrizve a képzésnek a kétszakos jellegét, megőrizve az osztatlan képzést, ugyanakkor egységes, alacsonyabb lemorzsolódást felmutató képzést szeretnénk szervezni, ahol a hivatásuk gyakorlására még inkább felkészültek lesznek a kollégák. A változás tehát annyi, hogy a következő tanévtől egységesen ötéves lesz, amire egy egyéves tanári vagy szaktanári mesterképzés épül. A jelenleg kétféléves, összefüggő gyakorlatnak az eloszlását megváltoztatjuk, széthúzzuk a képzés során, illetve abszolút megerősítjük az integrált természettudományos tanárképzésnek a lehetőségét egy új – a meglévő testnevelés-egészségfejlesztés szakpárral némi technikai korrelációt mutató – természettudomány-környezettan tanárszak kialakításával.

Úgy gondolom, hogy a koncepció világos, a változtatás célja világos. Abban hiszünk a tanárképzési bizottság tagjaival, hogy egy strukturálisan is megújuló és jobb tanárképzést tudunk szervezni ezen a módon. Arra kérek mindenkit, hogy bárki bármit olvas, akkor bízzon bennünk, hogy ez a cél vezérelte a kormányt, ez a cél vezérelte a két minisztériumot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak és a kellő bizalommal vannak irántunk, hogy ezen dolgozzunk. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet!