Dr. Hankó Balázs

Felsőoktatás – Klebelsberg 2.0

Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit, köszönöm a meghívást!

Miről is szól a felsőoktatás modellváltása, amely immár idén ősztől a hallgatók nagy részét, összesen 180 ezer hallgatót érint, hiszen modellváltott intézménybe 180 ezer hallgatónk jár. Ha a számokról beszélünk, akkor fontos azt is látnunk, hogy a modellváltott intézményi körbe a tanárképzésben részt vevő hallgatók 51%-a jár. A leendő tanároknak 23%-a egyházi fenntartású intézményekbe jár és a fennmaradó rész az, amely az állami fenntartású felsőoktatási intézményrendszerben tanul.

Szóval folytatás vagy újrakezdés?

Ez egy érdekes kérdés. Persze sokszor, sokan mondják, hogy a felsőoktatás modellváltása egy hirtelen ötlettől vezérelt dolog volt, de azt mondhatjuk, hogy ez a 2014-ben – a Fokozatváltás a felsőoktatásban szakpolitikai stratégiában – már megjelent, ott azt láttuk, hogy egy sokkal rugalmasabban, a gazdaság igényeire sokkal nyitottabb felsőoktatásra van szükség. Ebben a folyamatban a rugalmasabbá tételt, a nemzetköziesítést, a gazdasági igényekre való nyitottságot szerettük volna elérni. A magyar felsőoktatás sikerét az is jelzi, hogy 2013 óta 65%-kal több külföldi hallgató érkezik a magyar felsőoktatásba, ez számosságát tekintve több, mint 40 000 hallgatót jelent.

Miért mondjuk azt, hogy a felsőoktatás a nemzet lokomotívja? Mert hisszük azt és tudjuk azt, hogy a felsőoktatás versenyképessége, a felsőoktatásban végzetteknek a sikere, az egyben a magyar gazdaság sikere is. Ha 2030-ra tekintünk és azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy 2030-ra Magyarország abban az öt országban legyen Európában, ahol legjobb élni, ehhez szükséges az is, hogy egy olyan felsőoktatási környezet, egy olyan – a társadalmi elvárásokkal együttműködő és nem önmagáért való – felsőoktatási környezetünk legyen, amelyet hiszünk, hogy a modellváltás által kialakítottunk. Amely nyitott a gazdaságfejlesztésre, nyitott arra a magyar tudásra, innovációra, kutatásra, amelyre méltán büszkék lehetünk.

Az elmúlt évet összefoglalva – a tanárképzés megújítása mellett – egy másik jelentős folyamat is lépésről lépésre zajlik, ez pedig nem más, mint az előbb említett modellváltás, ahol idén ősszel 21 modellváltott intézmény kezdte meg egy teljesen megújult, teljesítmény- és minőségalapra rendezett finanszírozásban a működését, egy olyan finanszírozásban, amely 2,5-szerese az elmúlt évek finanszírozásának, és ha 2010-hez viszonyítunk, akkor 4-5-szörös felsőoktatási főösszeg-emelkedés is látható.

Néhány tévhitet én is szeretnék eloszlatni: az egyik arról szól, hogy a modellváltott struktúra autonómiacsökkenéssel jár. Hát pont ellenkezőleg, hiszen azok az alapvetően az európai egyetemek által meghatározott autonómiatörekvések, mely szervezeti autonómiát, pénzügyi autonómiát, oktatási-kutatási autonómiát jelentenek, az új modellváltott struktúrában még inkább megjelennek. Olyan kontrollszabályozók is beépítésre kerültek a közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó sarkalatos törvénnyel, amely a szenátusnak a felügyelőbizottságon – a kuratóriumot felügyelő bizottságon – keresztüli kontrollját, az együttdöntési kötelezettséget jelöli. És hogy ez mennyire így van, a megújuló felsőoktatás tegnapi veszprémi ünnepén látszott igazán. A 21 modellváltó intézménynek díszoklevelek kerültek átadásra Palkovics miniszter úr és Stumpf István kormánybiztos úr részéről, a veszprémi színházteremben együtt volt jelen a 21 modellváltó intézmény szenátusi képviselete, rektorai, illetőleg kuratóriumi felügyelőbizottsági tagjai, tehát egységben, a felsőoktatás és így az ország sikeréréért gondolkoztak. De nemcsak egy sarkalatos törvény az, amely a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat jelöli. Közfeladatról beszélünk, így a felsőoktatás, a köznevelés, az egészségügyi ellátás is ellátandó, kötelező közfeladatként került ezen alapítványok feladatai közé, és a közfeladat mellett a közérdek. minden olyan vagyonjuttatás, minden olyan finanszírozási elem, amely rendelkezésükre áll, a közfeladat ellátására kell, hogy költődjön úgy, hogy az államháztartási környezettől szabadabban, több évre előremutatóan, így a teljesítményminőségi elveknek megfelelő gazdálkodási rendszer alakulhasson ki.

Természetesen a 21 modellváltó intézményhez legalább 21 törvény kapcsolódott, amely 21 törvény az adott intézményekre vonatkozó részletes leírásokat tartalmazott, és a fejlesztési forrásoknál is nagyjából 2700 milliárdos fejlesztési forrástömeg az, amely az elkövetkezendő években a felsőoktatás megújítását kell, hogy szolgálja úgy, hogy mindeközben az előbb említett finanszírozás is a tavalyi évhez képest 2,5-szeresére emelkedett.

Új a környezet – új tömlő, új bor kerül bele –, de a képzési szerkezet folyamatos átalakítása is feladat, amely nemcsak a szaklétesítés, a szakindítás egyszerűsítését, gyorsítását kell, hogy jelentse, hanem – ahogy például a tanárképzés esetében előbb államtitkár úr ezt részleteiben bemutatta – a gyakorlati igényeknek, a gyakorlati elvárásoknak való megfelelést is kell szolgálja. Akkor lesz valaki jó hallgató, hogyha ő kellő gyakorlati tapasztalattal rendelkezik, és pont a tanárképzés gyakorlati eloszlásának félévről félévre történő kérdésköre az, amely a teljes felsőoktatásra igaz kell, hogy legyen, hiszen kedvenc példámként azt mondom, hogy akkor lesz jó a felsőoktatás, hogyha valahogy úgy fog működni, mint ahogy az orvosképzésnél van, ahol a gyár, amit nevezzünk klinikának, bele van építve a felsőoktatási intézménybe, mert így lesznek akkor olyan oktatók, olyan gyakorlati tudással felvértezett egyetemi oktatók, akik a mindennapi életből vett tapasztalatok alapján tudják a legkorszerűbb tudást gyakorlatorientáltan átadni a hallgatóknak. Szóval az előbb említett modellváltás mellett a képzési szerkezet átalakítása is fontos, melyben a legjobban, legelőrébb a tanárképzés esetében jutottunk.

Érdemes rátekinteni erre az új, négyosztatú felsőoktatási rendszerre, amelynél a modellváltó intézmények viszik a kétharmadot, emellett 24 egyházi felsőoktatási intézményünk, 6 állami felsőoktatási intézményünk, belefoglalva a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet is, illetőleg mindemellett 12 magánintézményünk van, és hogyha a tanárképzést nézzük, akkor még egy fontos változást mindenféleképpen strukturálisan is fontos kiemelni, ez pedig az, hogy a 21 modellváltó intézmény mellett, amelynél mondjuk, új egyetemként a Tokaj-Hegyalja Egyetem is meghatározott profillal újra megalapításra került, az Eszterházy Károly Egyetem egyházi fenntartóváltása is augusztus 1-jével megvalósult, amely szintén érinti a pedagógusképzést.

Nézzük meg, hogy mi az az új struktúra és új finanszírozás, amely kiszámíthatóbbá teszi a felsőoktatás rendszerét. Ritka, de ugyanakkor előremutató, amikor az állam 25 éves stratégiai megállapodást köt az adott intézménnyel, az adott intézményrendszerrel. Végignézve azokat a várható tendenciákat, trendeket, amelyek a felsőoktatás elvárásrendszerében, a kutatási, gazdasági, társadalmi elvárásrendszerben mutatkoznak meg hazai és nemzetközi szinten, kerültek adott intézményi profilok kialakításra az elmúlt hónapok tárgyalása során. Amely nemcsak a stratégiai kereteket, hanem az ehhez kapcsolódó fejlesztési irányokat és kutatási, innovációs irányokat is magában foglalja mindamellett, hogy értelemszerűen a képzési keret is definiálásra került. Ehhez képest visz minket előrébb az, hogy az Országgyűlés idén ősszel fogadta el azt a törvényt, amely hat évre meghatározta azt a költségvetési keretrendszert, amelyben az elkövetkezendő években működhet a 21 modellváltott intézmény és felsőoktatás. És ahogy említettem, 2,5-szeresére emelkedett a felsőoktatás finanszírozása, amihez egy dolgot hozzá kell tenni: az első évben a teljesítményi és minőségi elem 30%. A második évben 40%. A harmadik évben 50%. Tehát ezt úgy kell érteni, hogy ez egy elérhető finanszírozási maximum, amely elérhető finanszírozási maximum akkor kerül biztosításra, hogyha azok a közösen kialakított teljesítményindikátorok, minőségi indikátorok, mint például a lemorzsolódás csökkentése, vagy a végzettségnek megfelelő munkavállalás, vagy a térségben történő elhelyezkedés, vagy még említhetnék számtalan olyan indikátort, amely indikátorral a felsőoktatásnak a kimenetét, a gyakorlati elemeit próbáljuk meg erősíteni. Hogyha ezek az indikátorok rendben vannak, akkor áll rendelkezésre ez a kiemelkedő finanszírozási összeg. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, hogy lássuk, hogy a vállalások és a finanszírozás arányosan kerültek megállapításra.

Hogyan is néz ki tehát ez a finanszírozási struktúra? Azt szoktuk mondani, hogy a háromlábú szék a legstabilabb, és kell neki egy háttámla, tehát ezért mondjuk, akkor legyünk egy három plusz egyes finanszírozásnál, amelynél van egy oktatási, egy kutatási és egy infrastrukturális finanszírozás, az oktatásnál és a kutatásnál az előbb említett markáns teljesítmény és minőségi elemmel, az infrastruktúránál egy infrastruktúra-amortizációhoz kapcsolódó bázistámogatás, és olyan kiemelt ágazati célok kerülnek definiálásra, amelyek a tehetséggondozás, a társadalmi felzárkóztatás, a sport vagy akár a nemzetköziesítés fő faktorain keresztül mutathatóak be, és természetesen ott vannak azok a felsőoktatási intézmények fenntartásában működő egyéb finanszírozások is, amely a köznevelési intézményrendszer, a szakképzés vagy az egészségügy terét jelenti, ahol az állami finanszírozásnak legalább megfelelő finanszírozás kerül biztosításra. Egy ilyen teljesítmény- minőségielv-indikátorrendszerben működik a felsőoktatásnak immáron több, mint kétharmada idén szeptembertől, amely egy három hónapos tárgyalási folyamat eredményeképpen a kormánydöntést követően került a fenntartó alapítványokkal, egyetemekkel egyeztetésre több körben. Köszönet érte az egyetem képviselőinek a fenntartó alapítvány képviselőinek és a kollégáimnak is, akik azért erős megfeszítéssel dolgoztak, és megköszönném az Oktatási Hivatalnak azt a munkát, amit ehhez kapcsolódóan megtett. Diplomás pályakövetési rendszerük tényleg a lényeget mutatja meg nekünk, ami arról szól, hogy látjuk a hallgatóink végzettsége utáni bérezését. Merthogy volt olyan intézmény, aki a kiválóságával egy olyan indikátort alkottunk, hogy ha annyira kiváló az intézmény, akkor mi az a bérelőny, amit az azt követő időszakban majd a hallgatók élvezni fognak, hogyha ők abba az intézménybe járnak. Ez csak egy a sok indikátor közül, de ezt mind azért tudjuk megtenni, mert mind a lemorzsolódás vonatkozásában, mind a későbbi elhelyezkedés vonatkozásában olyan adatokkal rendelkezünk, amellyel ténylegesen a felsőoktatás lényegét, azaz a végzett hallgatóknak a gyakorlatban való elhelyezkedését és megfelelőségét tudjuk indikátorokkal monitorozni.

Megnéztük a munkaerőpiaci elvárásokat ugyanúgy a pedagógus szakma terén is. Aztán szépen összekötöttük a képzési kimeneti elvárásokat azzal, hogy hol kell vagy hol kellene elhelyezkedni, ezért kirajzolódott az, hogy az elkövetkezendő időszakban a felsőoktatásban mit, milyen számon, hogyan kell megrendelni az államnak ahhoz, hogy ennek az elvárásrendszernek meg tudjunk felelni, és értelemszerűen volt, ahol az állami ösztöndíjas helyeket biztosítottuk. Nem rejtem véka alá, hogy például a pedagógusképzés vagy egy orvos-egészségtudományi képzés ilyen. De mondjuk, egy gazdálkodástudomány esetében vagy a műszaki vagy az informatikai terület esetében az önköltséges-állami ösztöndíjas arányban is szerződtünk, hogy mi az, amiben a piacnak kell kölcsönös teherviseléssel a felsőoktatás vonatkozásában lennie, és aztán passzíroztuk egymást a tárgyalási folyamatokban. Például olyan mentorprogramok kerüljenek kialakításra, úgy vigyük végig a hallgatót a képzési folyamaton, hogy igenis, nekünk szükség van arra, hogy a kimenet elérésének az egyik fontos elemévé váljon, hogy ne morzsolódjanak le. És hogy nem vagyunk borotválkozógépek vagy nem voltunk borotválkozógépek, arra példának okáért itt néhány egyéb indikátor az előbbi bérelőnyre vonatkoztatva is, hogy hogy publikál a táncművészeti egyetem? Koreográfiával. Hogy publikál például a Színház- és Filmművészeti Egyetem? Vizsgafilmmel. Vagy aztán hogyan kell a térségi szempontokat egy Óbudai Egyetem adott képzésénél vagy akár a Nyíregyházi Egyetem vonatkozásában a tanárképzésnél erősítenünk, hogy tanárképzési példát is hozzak, ahol külön erre vonatkozó finanszírozási indikátorszempontokat állítottunk be. És persze szükségszerű, hogy a tudományos világban is haladjunk előre, és az intézményekben itt is olyan szerződéseket próbáltunk, meg olyan indikátorokat felállítani, amely a tudományos teljesítményt viszi előre, kinek-kinek a saját rendszerében. Tehát ez is fontos, hogy mindenkit önmagához mérünk. Mint ahogy a diákjainknál, hallgatóinknál is ezt tesszük, hogy hogyan lép előre. Más a tudományos elvárása az egyik egyetemnek és a másik egyetemnek, a példákat most magamban tartottam, de mindenki tudna erre vonatkozóan neveket mondani. És hogy persze, lehet mondani, hogy mostanában van egy ilyen rankingfetisizmus, hogy mindenki a rangsorokra fókuszál, vagy mindenkinek van egy rangsora – igaz. De mégis, ezekben a rangsorokban való előrehaladás, a szervezeti kultúrára, az infrastruktúrára, a képzés minőségére, a nemzetköziesítésre és sok minden másra mutat rá, és egy olyan kompozit indikátor, amely tulajdonképpen, ha abban előrelép egy intézmény, akkor az ténylegesen minőségi előrelépést jelent az ott lévő oktatóknak, kutatóknak és a lényegnek, tehát a hallgatóknak. Azaz azt mondtuk, hogy aki előrelép, duplán fizet. Mondhatnánk, hogy a következő kört az állam fizeti, de hogy valahogy így gondolkozunk erről, hogy ahol a meghatározó rangsorokban előrelépés van, ott egy egész plusz évnyi kutatási-fejlesztési forrás áll az adott intézmény rendelkezésére. Itt is persze mindenkinek meghatároztuk azt az előrelépést, ahonnan, hiszen mást várunk egy 1400. helyen lévő intézménytől és mást várunk egy 277. helyen lévő intézménytől előrelépésben. És tudatosan, a nemzetköziesítési faktorra vonatkozóan igenis szükségszerű az, hogy nem csak a hallgatókat utaztassuk, ha már utaztatjuk őket, akkor célirányosan tegyük, de hogy az oktatói nemzetköziesítési faktor is erősödjön, hiszen szükség van arra, hogy előrébb lépjünk.

A tehetséggondozásban az OTDK, szakmai kollégiumi rendszer és sok minden más mind a hallgatói kiválóságot kell, hogy erősítse, de legalább, ha nem még többet fordítunk a kiemelt ágazati céloknál arra, hogy a társadalmi felzárkóztatás működjön. Mondok egy példát. A MOME esetében is mint művészeti egyetem, olyan indikátort tettünk be, amely bizonyos szempontból a hátrányos helyzetű régiókban lévőknek egyfajta szociális integrációja, művészeti integrációjának a megvalósítására fókuszál. Tehát ezek mind-mind olyan szempontok a sport mellett is, hiszen egyetemi, tehát az egyetemi sportélet nemcsak az amerikai és nyugat-európai filmekben kell, hogy jó legyen, hanem ha egy kicsit visszagondolunk sok-sok évtizeddel előre, akkor volt olyan időszaka Magyarországnak, amikor mondjuk, a Testnevelési Egyetem is alakult, amikor a sport és az egyetemi élet egymással összefüggött. Tehát azt kell, hogy mondjuk, hogy megújult struktúra, megújult gondolkodásmód, és egy olyan új finanszírozás és egy olyan új keret került kialakításra, amely hitünk szerint magával vonja azt, hogy egy versenyképesebb felsőoktatásunk legyen, és zárom azzal, amivel nyitottam, hogy a tanárképzésben részt vevő hallgatók több mint fele immár olyan intézménybe jár, ahol ilyen minőségi teljesítményszempontok szerint járó plusz finanszírozás és a gyakorlatorientáltság elvárása jelenik meg úgy, hogy immáron éllovassá vált Magyarország a felsőoktatás finanszírozásában.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak!