Dr. Gál András Levente

A Digitális Jólét Program és az oktatás
kapcsolata – digitáliskompetencia-fejlesztés

A Digitális Jólét Program immár három éve, a kormányzat megbízásából foglalkozik minden olyan témával, ami a digitalizációval összefügg – és alig van olyan terület, ami nem függ össze a digitalizációval.

A több, mint ötéves Digitális Jólét Program kezdetekor, 2015-ben az emberről – a digitalizációval összefüggésben – szinte kizárólag úgy beszéltünk, hogy fejlesszük a kompetenciáját, tegyük lehetővé, hogy a munkaerőpiacon, az oktatásban vagy éppen az időskori aktivitása során igénybe tudja venni a digitális eszközöket, intézményeket, platformokat. A nálunk fejlettebb digitális ökoszisztémával működő országoknál már nem az a fő kihívás, hogy kompetens legyen a tanár és a diák, hanem az, hogy megmaradjon ember, társas lény vagy a szerethető ember.

Egy nemzeti konzervatív kormány esetében nagyon karakteres elképzelés van arról, hogy – bár nagyon sokszínűek vagyunk mint emberek, és nagyon sokfajta, sokszínű családban, közösségben, településben élünk, sokfajta magatartás-mintázat mentén– a társas lénnyé válás, a társadalmi kohéziónak a fenntartása olyan imperativus, amit a digitális eszközök mentén is meg kell tudnunk teremteni, ennek megfelelően védeni kell a gyermekeinket és fejleszteni kell az intézményeinket. Ez komoly kihívásokat és komoly intézkedéseket szült önmagában a Digitális Jólét Program keretein belül is.

Amíg öt évvel ezelőtt a digitalizációról úgy beszéltünk, mint a világ legjelentősebb globális versenyképességi kihívásáról, ma azt tudjuk mondani, hogy a digitalizáció alapvetően szuverenitás kérdése. Erre talán a legjobb példa a közösségi média vagy éppen a keresőmotorok globális működésének az a következménye, hogy milyen erőteljesen, gyorsan és szinte kezelhetetlenül befolyásolják a különböző politikai, közéleti történéseket. Társadalmunkban alapvetés, hogy a választópolgárnak, az állampolgárnak van egy valóságérzékelése arról, amit összevet az otthonról hozott és külső hatások alapján kialakult értékszemléletével, és levon bizonyos következtetéseket. Ha a valóságérzékelést ebben a virtuális térben jelentősen tudják nagyon gyorsan, kontroll nélkül torzítani, akkor egy-egy tagállamnak vagy éppen az Európai Uniónak feladata, hogy az államalkotó embert, mint értékvállaló és értéket képző személyt megpróbálja megvédeni, megóvni az esetleg negatív digitális kihívásokkal kapcsolatban.

Érdemes talán egy oktatási konferencián beszélni a digitális gazdaságról, hiszen a világon talán a legdinamikusabban fejlődő ágazat az oktatás, a tanulás, a köznevelés. Látnivaló, hogy ahogy az embereknek egyre több a szabadideje a mindennapi munkavégzés mellett, amelyet vagy utazással vagy továbbképzéssel, tanulással, ismeretmegszerzéssel töltik. Nincs ma olyan szakma, ahol folyamatos képzésekre és élethosszig tartó tanulásra ne lenne szükség. Amikor digitális gazdaságról beszélünk, akkor értsük ide nyilvánvalóan magát a tudásipart. E tekintetben a Digitális Jólét Program szintén hármas megközelítést alkalmaz.

Az első feladatunk, hogy legyen jó pálya. A digitálisan elérhető legjobb rendszereket amennyire lehet, hozzuk be Magyarországra. Tulajdonostól függetlenül járjunk a világ élvonalában, a magyar szakemberek ismerjék meg ezeket a technológiákat, tudjanak folyamatosan együtt haladni az élvonalban lévőkkel, az élmezőnnyel.

Nagyon fontos feladat a biztonságos környezet megteremtése. Rendre új fogyasztóvédelmi és piaci kihívásokkal szembesülünk, ha digitális szolgáltatást veszünk igénybe. Nem véletlen, hogy a Digitális Jólét Program már 2017-ben megfogalmazta, hogy a Polgári törvénykönyvet át kell tekinteni az új digitális globális platformok működésével összefüggésben. A kormánynak jelentős szerepe van abban, hogy a fogyasztóvédelem és a versenyszabályozás kövesse az új játékszabályokat és az új viszonyokat.

2010 óta a nemzeti konzervatív kormány rendre kiáll a hazai csapat mellett, azzal a céllal, hogy az EU-s keretek között, de amennyire lehet patrióta gazdaságpolitikát valósítsunk meg, hiszen azt gondoljuk, hogy a fenntartható, stabil magyar gazdasági fejlődésben meghatározó szerepe van a gazdasági erőt képező vállalatoknál. A hazai csapat támogatása a tudásipar vagy bármilyen más ágazat tekintetében is alapvető kihívás a kormányzat számára. Ma egy digitális platform, egy szolgáltatás feltűnése sokszor csak hónapokat hagy a piaci szereplőknek a felkészülésre. E tekintetben állami előrejelzés, utána pedig piacvédelem, piacmoderálás mindenképpen feladat az egészséges magyar kkv-ökoszisztéma fenntartása és megőrzése érdekében.

A Digitális Jólét Program 2030 harmadik fontos pillére maga a rendszer, amit úgy lehet röviden összefoglalni, hogy minél több, tisztább és összekapcsolhatóbb adatvagyon elemből minél nagyobb robotizálással, a mesterséges intelligenciának a fokozott igénybevételével alakítsunk ki egy gyorsabb, nagyobb frekvenciával működő közigazgatást. Az így komplexebbé váló rendszert pedig a nyilvánvalóan újfajta eszközökkel – alapvetően a hálózattudomány eszközeivel – tudjuk alkotmányosan felügyelni, irányítani és ellenőrizni.

A kompetens ember kialakítására vonatkozóan kidolgozásra került a digitális oktatási stratégia 2016-ban a Digitális Jólét Program első termékeként. Erre épült a digitális kompetencia rendszer kialakításának igénye, ami 2019-ben jelent meg kormányhatározat formájában. A következő tervezési időszakban a különböző DigComp fejlesztési programok rá tudnak épülni és fel tudnak fejlődni minden korosztály, a felnőttképzés, a felsőoktatás, a szakképzés és a köznevelés tekintetében. Kiemelt programelem az idősügyi program, hiszen egyre több idősebb honfitársunk aktív digitálisan is.

Megalkottuk a Digitális Munkaerő Programot, amely komplexitásában elemzi és összekapcsolja a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszert, az adózási eszközrendszert, illetőleg a képzési eszközrendszert, hiszen ennek a három ágazatnak a folyamatos együttműködése eredményezi azt, hogy a lakosság adott képzettségi színvonalából optimális gazdasági teljesítményt tudjunk kihozni. Jól látható nemzetközi összehasonlításban is, hogy ha egy ágazatban hatékonysági probléma van, kevesebb újítás, fejlesztés vagy éppen kevesebb hozzáadott érték jön létre, ott valójában a kompetenciafejlesztés az elsődleges beavatkozási pont.

Beindítottuk a Digitális Jólét Alapcsomagot, amelynek kezdetekor a magyar népesség 15%-a volt inaktív digitálisan, tehát nem érintette meg semmilyen formában a digitális szolgáltatások egyike sem. A Digitális Jólét Alapcsomag, a jó internetellátottság és különböző más kampányok eredményezték azt, hogy ez a 15% jelenleg 7% -ra csökkent.

A következő a szerethető ember fogalma, ami azt eredményezi reményeink szerint, hogy egészséges és boldog magán-, közösségi és családi életben tud létezni minden korosztályba tartozó honfitársunk. Ennek volt a nagy nyitóképe a Digitális Gyermekvédelmi Stratégia a kortárs mentor hálózattal, a különböző felméréseivel, ami kimutatta, hogy egyre jelentősebb szerepe van mind az internet-túlhasználat, mind pedig más kihívások tekintetében annak, hogy a köznevelési intézményrendszer, az ágazatirányítás, a családok a képzése és fejlesztése mennyire szolgálja, hogy a gyermekek egészséges körülmények között tudjanak felnőni, hogy a digitális eszközöket valóban arra használják, amire azok valók.

A Kézai Simon Program küldetése olyan országos mozgalom létrehozása, amelynek célja digitálisan megőrizni a régi, analóg technológiával fotókon rögzített emlékeket és családi történeteket. Az napi szintű tapasztalat, hogy amikor elővesszük ezeket a régi albumokat, akkor nagyon sokszor az eltávozott szeretteink után olyan képek maradnak, amelyeken nem tudjuk megmondani, hogy kik és miért szerepelnek rajta. Célunk, hogy olyan mozgalommá szélesítsük a programot, amelynek keretében ki-ki alapszolgáltatásként tudja digitalizálni a meghatározó fényképeit, még élő emlékezet formájában beazonosítsuk az egyes szereplőket, a helyszíneket és az adott történéseket, így kialakítva egy, családok szintjén kapcsolódó közös történelmi emlékezetet.

Nagyon izgalmas kezdeményezés a Digitális Comenius Program meghirdetése, mert egyre inkább úgy látjuk, hogy a kompetenciafejlesztés és a gyermekvédelem, tehát az embervédelem, és a nyelvvédelem elválaszthatatlan egységet képez. Folyamatos és dinamikus egyensúlyt kell kialakítani, melyet a de-cember elején bemutatandó Digitális Comenius Program tud szolgálni. A Comenius név választása két szempontból mindenképpen üzenet értékű:

• Johannes Amos Comenius aktív oktatásügyi, pedagógiai, fejlesztési tevékenységének jelentős részét Sárospatakon végezte, de a régió közös múltjában is megragadható személyről és szakemberről van szó.
• A comeniusi megközelítés a játékos ember, a homo ludens köré építi pedagógiai programját, magyarán a képesség mellett a játékosság, a fásultság hiánya és a társas együttlétnek a boldogsága mind-mind megjelenik.

Évszázadok múltán is azt tudjuk mondani, hogy ezek a gondolatok rendkívül érvényesek és időszerűek számunkra, és éppen a comeniusi hagyományba tudjuk integrálni mind a kultúra, mind a nyelv védelmét. Erről szól a Digitális Comenius Program, ami a Digitális Gyermekvédelmi Stratégiának és a Digitális Oktatási Stratégiának fúzióját fogja eredményezni. Nagyon sok téveszme kering a digitalizációs eszközök használatának káros vagy mennyire kevéssé káros voltáról. A Digitális Jólét Program tudományos módszertannal, komoly tudományos műhelyek bevonásával méri fel ezeket a hatásokat.

Ez a két stratégia az eredendően megfogalmazott célját elérte, ilyen értelemben jól vizsgázott a pandémiás helyzetben is, hiszen minden kihívás ellenére a magyar köznevelésben, a kollaborációs térben produkált adatátviteli mennyiség a KRÉTA rendszer, sőt mi több, a magyar informatika történetének a legnagyobb adatátviteli teljesítménye volt az elmúlt időszakban. Az EMMI-vel együttműködve elkészült a Digitális Comenius Jelentés. Minden ország azt a fajta optimális egyensúlyt tudta vagy kívánta megteremteni, amely a részleges vagy teljes digitális átállás mellett a családokat is próbálta tehermentesíteni, minimalizálni azt a tényleges veszélyt, ami abból származhat, hogy a gyermekek korosztályi közösségek hiányában töltenek el heteket, illetőleg magában az ismeretátadásban is, főleg a hátrányos helyzetű fiatalok ténylegesen elszenvednek.

Jól látszik, hogy teljes egészében a digitális oktatási rendszerre áttérni veszélyes lenne, viszont nagyon sok olyan platform, kollaborációs tér, megoldás, rutin alakult ki, amit kár lenne, a pandémiás helyzet elmúltával kidobni és elfelejteni.

A család- és gyermekvédelem tekintetében a legmagasabb szinteken is felmerül, hogy mennyiben van felelőssége az ágazati irányításnak – adott esetben egy kormányzatnak – a gyermekek önazonossága védelme tekintetében. A Digitális Gyermekvédelmi Stratégia és a Digitális Jólét Program egyaránt a gyermek egészséges fejlődéshez való jogára koncentrál. A családhoz kell telepíteni azt a döntési felelősséget, amely a jövő generációjának az önazonossághoz való jogát tudják biztosítani.

Egy polgári demokráciában az alap állami működésfenntartás az volt, hogy minden ügyfél egyenlő, az állam ilyen értelemben egy követő ügyfélélményt szolgáltat, magyarán felhívásra tesz bármilyen közszolgáltatást vagy közigazgatási szolgáltatást, amennyiben van egy olyan tényállás, amikor a jogalkotói szándék szerint lépni kell. Ehhez képest a digitális ökoszisztémában folyamatosan adunk adatokat magunkról, illetve felhatalmazunk más szerveket, hogy adjanak adatot bizonyos élethelyzetekről, így kialakul egy olyan helyzet, amelyben egyre inkább személyre szabott és kezdeményező szolgáltatásokat tudunk igénybe venni. Ahogy a közigazgatásban – az építésügytől az adóhatóságig – ma már elvárjuk, hogy proaktívan és perszonalizáltan szolgáltasson, akkor miért gondoljuk azt, hogy az oktatás-nevelés vagy éppen a kompetenciafejlesztés, a tudásipar tekintetében ez nincs így.

A tudásipari létezést vagy a képzési életpályát tudják támogatni személyre szabott és kezdeményező szolgáltatások. Ez a DigComp plusz, amikor már nemcsak felmérni lehet a lépéseket, hanem élethelyzethez illesztett módon kaphatunk javaslatokat az elérhető képzésekről, képzésformákról. Erre épül egy újabb digitális vívmány, a közösségi alkotás lehetősége, amikor már közösségi alkotótér jöhet létre. Reális újra gondolni azt, hogy egy-egy tananyagot vagy tanulási formátumot nem egy kis szellemi műhely és néhány tankönyvíró alkot meg, hanem óravázlatok felhasználásával, különböző fejlesztésekkel egy nagyságrendekkel szélesebb oktatói és fejlesztői gárda állít elő, majd előbb-utóbb ebbe az alkotói, alkotási folyamatba a diákok is be tudnak kapcsolódni, az ő visszajelzésük, élményszerűségi elvárásaik is egyre jobb formátumot vagy tananyagot tudnak eredményezni.

Digitális élményközpontok és a digitális tudásközpontok egyre több településen, egyetemen kerülnek kialakításra, amit a kormányzat módszertanilag, központi platformmal, illetőleg eszközökkel támogat. A digitális világban is szükség van olyan „játszóterekre”, ahol ezeket az eszközöket be lehet mutatni, és amelyek reményeik szerint rendkívül pozitívan fognak hatni a magyar köznevelés fejlődésére.

Összefoglalva a Digitális Jólét Program, az EMMI, az ITM különböző szakmai szintjei, vezetői, ágazatirányítói helyesen érzékelik, nemzetközi összevetésekben és a nemzetközi intézkedések értékelése során is, hogy meg tudtuk őrizni azt a fajta kezdeményező gondolkodásunkat – minden hiba vagy nehézség ellenére –, amely lehetővé tette az új rendszerek, víziók jogalkotási, platformfejlesztési vagy jogalkalmazási szinten történő definiálását, fejlesztését.