Kongó Krisztián

A KIFÜ szerepe a digitális oktatás
fejlesztésében, kihívások

Köszönöm a felkérést, üdvözlöm Önöket!

Kongó Krisztián vagyok, a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség infrastruktúráért felelős elnökhelyettese. A vacsora előtti utolsó előadóként azért vagyok nehezebb helyzetben, mert a korábbi előadások csúszását az azt követő előadások időkeretének terhére könnyebb volt kezelni. Utánam azonban a vacsora következik, aminek rögzített időpontját mindenki nagyon várja már, így igyekszem az előadásomat úgy leszűkíteni, hogy minél hamarabb elindulhassanak a következő programjukra.

Ennek megfelelően az előadásomban három témát emelnék ki:

• Mindenekelőtt nagyon röviden szeretném bemutatni a KIFÜ-t azok számára is, akik nem ismerik még.
• Továbbá igyekszem majd ismertetni azokat a fejlesztéseket, amelyeket a közoktatás számára végzünk.
• Végezetül áttekintést adnék azon kihívásokról is, amelyekkel a hivatkozott fejlesztéseink során szembesülünk.

Vágjunk is bele. A KIFÜ-nek két fő szakterülete van. Az egyik a projektekért felelős elnökhelyettesi szervezet, amely különböző projektek – elsősorban az államigazgatáshoz köthető projektek – lebonyolítását, projektmenedzsmentét végzi, illetve a projektekhez kapcsolódó minőségbiztosítási feladatokat lát el.

A másik fő szakterület az infrastruktúra terület, amelyet jómagam vezetek. Ez a terület a felsőoktatás, a kutatás, a közgyűjtemények és a köznevelés/közoktatás számára nyújt IT infrastruktúra és hálózati szolgáltatásokat, illetve ezekhez kapcsolódóan valósít meg fejlesztéseket.

Itt kapcsolódhatunk a mai témánkhoz, azaz annak áttekintéséhez, hogy a KIFÜ milyen fejlesztéseket végzett ezen területek, így kiemelten a közoktatás számára.

Az elmúlt három–négy éves időszak egyik legnagyobb volumenű, legfontosabb fejlesztését a sávszélesség-fejlesztés, illetve az iskolán belüli vezeték nélküli hálózatfejlesztés jelentette, hiszen ezek biztosítják a digitális oktatás, illetve az okostanterem alapinfrastruktúráját.

Napjainkra a hálózatok az élet szinte minden területén már alapközműnek tekinthetők. Ha egy épületben nincsen hálózat, vagy vezeték nélküli internet, akkor az szinte – kis túlzással olyan – mintha nem lenne világításunk vagy ivóvizünk otthon. Ma már az ember bárhova megy, az első, amit keres, az a vezetékes vagy a vezeték nélküli hálózat.

Mi a KIFÜ-ben azt gondoljuk, hogy az iskolák számára a hálózati elérés pont ugyanolyan létfontosságú elemmé válik, illetve már gyakorlatilag ma is olyan létfontosságú elem, amely nélkül a kor kihívásainak eleget tevő modern oktatás felé vezető következő lépéseket nem lehet megtenni.

Az említett fejlesztés során 1,3 millió diákot és körülbelül 156 ezer tanárt értünk el vezeték nélküli hálózattal. A fejlesztéseink nagyságrendileg 5500 iskolát vagy intézményt és azoknak a telephelyeit érték el.

A fejlesztéseknek ugyanakkor sosincs vége. Amikor a hálózatokról beszélünk, akkor gyakorlatilag sosem jelenthetjük azt ki, hogy a fejlesztésük lezárult, befejeződött. Ezzel szemben annyit állíthatunk, hogy jelenleg egy, a mai kor elvárásainak megfelelő hálózatot biztosítunk, de akár fél év múlva, egy év múlva, öt év múlva, már egy következő elérendő cél lebeg majd a szemünk előtt. Újra egy olyan elvárást támasztanak majd az iskolák, az oktatás, aminek meg kell felelni, azaz az alap infrastruktúrát tovább kell fejleszteni.

A pandémiás időszak egy nagyon nehéz időszakot hozott mind a tanárok, mind a diákok, mind a szülők számára, hiszen a diákok otthoni távoktatását kellett megoldani, biztosítani.

Véleményem szerint a távoktatás és a digitális oktatás fogalmait nagyon nehéz egzaktul megfogalmazni, egymástól megkülönböztetni. Amikor egy gyerek hazamegy és otthon a tankönyvéből tanul és esetleg digitálisan jelentkezik be egy órára, digitálisan vesz részt azon, azt még nem tekinthetjük teljeskörűen digitális oktatásnak. Az oktatás digitalizációjának itt még közel sincs vége, hiszen a digitális oktatás felölei többek között maguknak a tankönyveknek a digitalizációját is, továbbá azt, hogy magukban a tanítási módszerekben, eszközökben is megjelennek a digitális elemek, lehetőségek.

Egy-két évvel ezelőtt láttam például olyan fizikaóra, illetve kémiaóra demonstrációt, amelyen virtuális szemüvegen keresztül prezentált a tanár különböző kísérleteket a diákok számára. Így nyilvánvalóan csökkenthetők a vegyi anyagokkal való kísérletezéshez kötődő kockázatok – hiszen, ha rossz anyagokat, nem megfelelő arányban keverünk össze az akár sérüléssel járó robbanáshoz, égéshez, vagy fagyáshoz is vezethet. Mindezek kizárhatók egy ilyen virtuális szemüvegen keresztül végzett demonstrációval, úgy, hogy mindeközben a digitális lehetőségek a kísérletezés élményét is odavarázsolják a diákok elé.

De nagyon sok hasonló példát hozhatnánk még arra, hogy a digitális eszközök, megoldások miként képesek az oktatást támogatni, a diákok számára élményeket közvetíteni.

Ehhez azonban elengedhetetlen volt, hogy megépítsük, illetve tovább fejlesszük azt az alapinfrastruktúrát, amely képes kiszolgálni ezeket a megoldásokat az iskolákban is, és élvezhetővé tenni a digitális eszközök iskolai használatát.

Jelentős eredménynek tekinthetjük tehát, hogy a megfelelő sávszélességű hálózat és a wifi már kiépült az iskolában, hiszen ezzel már a lehetőség adott, a technológia elérhető a digitális oktatáshoz, ugyanakkor – ahogy azt már említettem – elengedhetetlen, hogy az infrastruktúrát folyamatosan fejlesszük, hiszen az elvárások folyamatosan nőnek.

Ha párhuzamos példaként az otthoni környezetet nézzük, elmondhatjuk, hogy évekkel ezelőtt egy ötven megás sávszélességű internethozzáférésnek mindenki örült, az már teljesen jól ki tudta szolgálni az akkori igényeket, tudtunk internetezni, ha kellett, laptopot használni, tökéletesen kiszolgálta a háztartást. Ma már meghaladtuk ezt, hiszen ma már például a tévé is IP-hálózaton keresztül jut el sok otthonba, így már nem elég az 50 mega, már 150, 200, 500, akár 5 gigás sávszélességre van szükség, és még előttünk áll számos további lehetőség, ami miatt a hálózati hozzáférés továbbfejlesztésére lesz szükség.

A pandémia a digitális oktatást érintően további lépéseket hívott életre, gyorsított fel. Példaként említhetem, hogy megkeresett minket a minisztérium azzal a kéréssel, hogy tudunk-e a tanároknak olyan lehetőséget, megoldást biztosítani, amely segítségével a diákok számára is elérhetővé tehetik az oktatási anyagokat, megoszthatják velük a különböző oktatási célú tartalmakat, feladatokat. Hiszen hirtelen, átmenet nélkül maradtak otthon a diákok, és nem állt rendelkezésre minden iskolának, minden tanárnak, minden szaktanárnak az adott témában olyan digitális formában a tananyaga, amelyek segítségével a távoktatásban vagy az otthoni tanulásban tudtak volna a diákoknak alapadatokat, tananyagokat átadni. Ezért készítettük el az Edubox nevű felhőtárhelyünket – amely talán egy kicsit hasonlít a Google Drive-hoz vagy a Microsoft OneDrive-jához –, ahol a központi felhőbe lehet a dokumentumokat tölteni. Abban különbözik a többi szolgáltatástól a KIFÜ szolgáltatása, hogy itt mindenki, minden tanár egy helyen tudja ezeket a dokumentumokat egy fix struktúrában tárolni, illetve a szolgáltatás minden tanárnak lehetőséget ad arra, hogy az adott témában a saját, számára felhasználható dokumentumot le tudja tölteni. Annak érdekében, hogy a megoldásunk még hatékonyabbá váljon, összekötöttük a KRÉTA rendszerrel, hiszen a diákok irányában az egyik legfőbb kommunikációs eszköz a KRÉTA rendszer, ők azon keresztül kapták meg ezeket a tananyagokat, azon keresztül tölthették le ugyanebből a felhőszolgáltatásból, ahova a tanárok az előző pillanatokban vagy a felkészülésük során már korábban feltöltötték azokat.

Azt gondoltuk, hogy a pandémia időszaka előbb vagy utóbb már a múlté lesz. De sajnos azt tapasztalhatjuk, hogy a koronavírus tartósan itt maradt velünk, az életünk része lett. Így a járvány miatt is kiemelten fontos, hogy a digitális oktatást, az ehhez szükséges támogatást megadjuk a diákoknak, illetve a tanároknak, hiszen előfordulhat bármikor – akár már holnap –, hogy a diákoknak ismét otthon kell maradniuk. Bízunk abban, hogy ez nem fordul elő, de sajnos ezzel a forgatókönyvvel ma már számolni kell. Így az említett megoldásunknak, azaz a drive-nak a használata gyakorlatilag folyamatossá vált; a napi aktív használatát tapasztaljuk mind a tanárok, mind a diákok részéről.

Az intézmények körében használt másik szolgáltatásunk, amit említeni szeretnék Önöknek, az a videókonferencia szolgáltatás. Sok intézmény használja a piaci szereplők által nyújtott videókonferencia-eszközöket. Ezen szolgáltatásoknak az ingyenessége és a külföldi infrastruktúrán való kiszolgálása hordoz magában kockázatokat mind a szolgáltatás-stabilitásban, mind a kezelt tartalom biztonsága, illetve megőrzése tekintetében. Nem megkerülhető kérdés ugyanis, hogy hol kezelik a tartalmat, tehát nem elég arra választ kapnunk, hogy megőrzik-e, illetve tárolják-e az adatokat, hanem azt is érdemes vizsgálni, hogy hol tárolódnak ezek az órai anyagok. Hiszen ezen anyagok között akár érzékeny és személyes adatok, információk is előfordulhatnak. Példaként említhetjük, hogy a tanárok és a diákok otthoni környezete is jól feltérképezhető akár ezen felvételek birtokában. Tehát, ha a diák otthon ül, és az órán beszél vagy az órán részt vesz, ezalatt akár láthatóvá válhat a háttérben, mondjuk, egy értékes festmény. Így nem kezelhető mellékes kérdésként, hogy ezek a videóformátumban megőrzött információk, adatok egy nemzetközi szerveren, nemzetközi felhő rendszerbe miként kerülnek tárolásra, ki és milyen körülmények között férhet hozzá, akár adott esetben illegálisan is.

A KIFÜ által szolgáltatott videókonferencia-eszközök, illetve szolgáltatás mögött hazai szerverek állnak, az adatok a KIFÜ szerverein tárolódnak. Így talán nem véletlen az sem, hogy a minisztériumok is az érzékenyebb tartalmú kommunikáció lebonyolítására lehetőség szerint a KIFÜ megoldását használták, azokat a nálunk szolgáltatott videókonferencia-eszközön keresztül folytatták le.

A pandémia időszaka alatt egyébként a közoktatásban is megjelent ennek a szolgáltatásunknak a használata. Így a középiskolai felvételi beszélgetések lebonyolításához biztosítottunk videókonferencia-elérést, vagy a tanári minősítések során is használták ezeket a videókonferencia-eszközöket.

Összességében tehát a wifit, és a sávszélesség fejlesztéseket, valamint az Eduboxot és a videókonferencia szolgáltatást emelném ki az elmúlt időszakban megvalósított fejlesztéseink közül, mint azon elemeket, amelyek aktív szolgáltatásaivá váltak a közoktatásnak.

De nagyon fontos rögzíteni, hogy a KIFÜ ezen kívül is még több központi szolgáltatást, illetve infrastruktúra elemet is biztosít a közoktatást támogató alkalmazásoknak, szolgáltatásoknak.

Ha a közoktatást, az egyes iskolákat kiszolgáló alkalmazások több helyen szóródnak szét, akkor az üzemeltetésük is párhuzamos feladatokat generál, több helyszínen kell az üzemeltetéshez, a stabil működtetéshez szükséges kompetenciákat és kapacitásokat biztosítani.

Erre a problémára nyújt megoldást a KIFÜ központi szolgáltatása, amely a biztonság tekintetében is emelt szintet nyújt az intézmények számára. Mi ugyanis az egész infrastruktúra köré kiépítettük a rosszindulatú támadás elleni védelmet biztosító megoldásokat. Ezek a külső támadások komoly veszélyt jelenthetnek ugyanis a digitális oktatást kiszolgáló alkalmazások tekintetében.

Gondolom, még mindenki emlékszik arra, amikor a tűzriadóval vagy bombariadóval fenyegetve betelefonáltak az iskolába, meghiúsítva ezzel az aznapi oktatást, hiszen mindenki hazamehetett aznap. A digitális megoldások térnyerésével az infrastruktúrák, hálózatok elleni támadások jelenthetnek hasonló, az oktatásban fennakadásokat okozó fenyegetést. A mi feladatunk az, hogy ez ne történhessen meg.

A korábban említett problémakörhöz szorosan kapcsolódva megemlíteném még a tartalomszűrés kérdéskörét. Amennyiben több helyen, elszórva üzemelnek a rendszerek, úgy több helyen kell megoldani a tartalomszűrést is. A KIFÜ erre is kínál megoldást, azzal, hogy olyan hálózati infrastruktúrába illeszti a rendszereit, amelyben a tartalom védetté válik, továbbá a gyermekek védelme is garantált a megfelelő központi tartalomszűrésnek köszönhetően, amely biztosítja, hogy nem lehet a hálózaton olyan oldalakat, tartalmakat elérni, amely a gyermekek számára károsak lehetnek.

Végül engedjék meg, hogy áttekintsem röviden, hogy milyen kihívások előtt állunk? Gyakorlatilag a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy folyamatosan fejlesszük ezeket a szolgáltatásokat. Továbbá, hogy a gyerekeknek és természetesen a tanároknak biztosított infrastruktúrát, szolgáltatásokat védett környezetben tudjuk tartani.

Kihívást jelent még, hogy olyan infrastruktúra-szolgáltatást nyújtsunk, amelynek működése, és így elérése is mindenkor stabil. Stabil kell, hogy legyen az oktatás folyamán, stabil kell, hogy legyen az iskolai jelentkezés folyamán, vagy stabil kell, hogy legyen egy vizsgáztatás folyamán is. Tehát például, ha megjelenik majd a digitális érettségi intézménye, vagy egy országos versenyt digitálisan fognak lebonyolítani, akkor ezen esetekben nem megengedhető az, hogy a hálózat nem elérhető az adott pillanatban, vagy, hogy a hálózatot feltörjék. Az infrastruktúrának és a rajta nyújtott szolgáltatásoknak stabilnak és megbízhatónak kell lennie, hiszen akkor lesz a verseny és az érettségi eredménye is megbízható és sikeres.

Mindezen gondolatokkal le is zárnám az előadásomat, remélve, hogy a bevezetőben tett ígéretemet tartva sikerült behoznom egy kis időt, elősegítve ezzel a hat órára tervezett befejezést. Szeretnék mindenkinek nagyon hasznos időtöltést kívánni a többi előadásra. Egyúttal felhívnám a figyelmüket arra, hogy a KIFÜ-nek is van még az általam elmondott témákat érintő, azokat jobban kifejtő további előadása a holnapi nap folyamán, amelyre szeretettel várjuk Önöket!

Köszönöm szépen!