Prof. Dr. Duda Ernő

A Covid-19 világjárvány hatása a társadalomra,
a gyermekekre és a pedagógusokra[1]

A pedagógusok méltatása, dicsérete

Az elmúlt két év alatt szerte a nagyvilágban nagyon sokat beszéltünk az orvosok, az egészségügyiek hősies helytállásáról, munkabírásáról. Azt hiszem, ha vannak még, akiknek kiemelten hálával tartozunk, azok a pedagógusok. Nyilván más országokban is nagyon súlyos teher volt számukra az elmúlt időszak, de amit idehaza tettek, az minden elismerést megérdemel. Olyan flexibilitásról, olyan kreativitásról tettek tanúságot, ami példa lehet az egész ország számára. Egy nagyon rövid idő alatt annyit fejlődött nálunk az oktatás digitalizációja, ami példanélküli. Most derült ki, hogy ezek – az állam és a társadalom által a kelleténél sokkal kevésbé megbecsült – emberek milyen szellemes megoldásokkal képesek előállni, hogy az oktatás minél kevesebb kárt szenvedjen ilyen hadiállapotok mellett.

Természetesen az online oktatás nehézségeit nem egyformán gyűrték le a fővárosi és az elmaradott vidékek oktatási intézményei, a színvonalbeli szakadék tovább nőtt az előnyös és a hátrányos helyzetben levő iskolák között. Az is nyilvánvaló, hogy sokkal könnyebben vészelték át ezt az időszakot a felsőoktatási intézmények, ahol már korábban is bevett dolog volt az oktatás legalább egy részének digitalizációja, mint az általános és középiskolák. Nehéz elképzelni olyan iskolakezdést, írás-olvasás tanítást, amely online olyan hatékonysággal folyik, mint amikor a pedagógus és a gyerekek között szemkontaktus van és folyamatos, közvetlen visszacsatolás.

Járvány és iskola

Sajnos sehol a világon nem alakult ki igazán jól működő járványügyi protokoll, amelyet minden további nélkül használni lehet az oktatási intézményekben. Egy olyan járvány esetében, ahol a fertőzöttek 70–80 százaléka semmiféle tüneteket nem mutat (de fertőző!), roppant kevés jelentősége van például a hőmérőzésnek. Mivel egy cseppfertőzéssel terjedő vírussal állunk szemben, hasonlóan értelmetlen dolog egy hosszú iskolaszünet után – a honvédséget bevonva – fertőtleníteni az elhagyott osztálytermeket. Ez csak felesleges pótcselekvés.

Talán az egyik legfontosabb az lenne, hogy a szülőkben tudatosuljon (és megtehessék), hogy a legenyhébb tünetek megjelenése esetén se küldje senki iskolába gyermekét. A légúti vírusok terjedését az erős kilégzés (éneklés, zihálás, kiabálás, ordítás) segíti elő, tehát járványos időszakban nem szabadna zárt térben sem ének, sem tornaórát tartani. A folyamatos, vagy gyakori szellőztetés sokat segít, de erre a legtöbb iskolában nehéz megoldást találni, különösen a téli időszakban, amikor igazán nagy szükség lenne rá.

A maszk használata hatásos védelmet jelent – feltéve, hogy a maszkot helyesen használják. Az órák alatt, amikor a tanulók csendben ülnek a helyükön, alig van jelentősége a maszk viselésének. Ám a szünetekben – vagy az iskola előtti és utáni percekben –, amikor elszabadulnak a gyerekek és a hangerő száz decibellel erősödik, rendkívül megnő a maszk fontossága, különösen beltérben.

A vírus-, a járvány- és az oltástagadók tömegei rá kellett, hogy ébresszék a döntéshozókat, az oktatási szakembereket, milyen óriási szerepe van egy társadalom életében a jó oktatásnak, különösen a természettudományi tárgyak (nálunk rendkívül alábecsült) oktatásának. Aki olyat nyilatkozott, hogy „nem kell minden iskolába kémiatanár” az lehet, hogy maga is elhiszi, hogy mikrocsipeket, féregpetéket lehet beültetni a védőoltással. Jól képzett, értelmes emberek nem vevők az interneten terjedő (sőt, helyenként államilag terjesztett) konteók iránt, kritikusan gondolkodó, ismeretekkel felvértezett polgárokat meg lehet győzni a szükséges intézkedések betartására.

Ez veti fel a következő kérdést. A tanár a tanuló számára példakép kell, hogy legyen. Milyen tanár az, aki a szakemberek, a tudomány meggyőző érvelése ellenére sem oltatja be magát? Milyen példakép az, aki nem az MTA honlapjának hisz, hanem a fészbukon terjedő babonás ostobaságoknak és retteg az oltástól? Annak idején kiálltam amellett, hogy az egészségügyiek (és a koruk, betegségük miatt veszélyeztetettek) után a pedagógusokat kell megvédeni a betegség ellen. Most az a határozott véleményem, hogy az a pedagógus, aki inkább elhagyja a pályáját, mintsem beoltassa magát, az jobb is, ha elhagyja a pályát, nem kár érte, generációkat mérgezhetne meg példamutatásával.

A Covid-19 járvány jellemzői

Ez a vírus sok szempontból egy tipikus náthavírus: egészséges fiatalokban enyhe tüneteket okoz, nem marad a fertőzés után tartós immunitás. Sajnos az elöregedett, elhízott, számos krónikus betegségben szenvedő hazai populáció esetében a súlyos, akár halálos kimenetelű fertőzések száma aránytalanul magas.

Van azonban a járványnak néhány különleges jellemzője. Egy betegség ragályosságát az mutatja meg, hogy egy fertőzött hány embernek adja át a betegséget. Ez a „reprodukciós szám”, az R₀ a 2019 végén megjelent koronavírus (Wuhan-törzs) esetében 2–3 körül mozgott (messze elmaradva a kanyaró, vagy a szamárköhögés 12–18 közötti értékétől). Ám, ahogy az alábbi ábrán látható, vannak „szuperterjesztő” egyének, míg sok olyan beteg is van, aki senkinek sem adja át a kórt. Tehát a reprodukciós szám egy átlagos érték, amely elképesztően különböző számokból áll össze. Nem mindegy, ki fertőz meg valakit!

Szingapúrban pontosan nyomon követték a fertőzötteket és kontaktjaikat, így kiderült, hogy az első kb. 200 ember fertőzéséért összesen öt személy volt felelős. A három nő és két férfi egész csoportoknak adta át a betegséget (piros alakok), de az általuk megfertőzöttek közül nagyon sokan (zöld fejű alakok) a fertőzés zsákutcáinak bizonyultak.

Mint kiderült óriási különbség van az egyes emberek vírustermelése – így fertőző képessége – között. Az, hogy valaki megfertőződik-e két tényező kölcsönhatásán múlik: egyrészt milyen az ő védettsége, másrészt mennyi vírust kap az őt megfertőző egyéntől. Ezért lehetetlen megmondani, hogy „mekkora védettség véd meg a fertőzéstől”, hiszen a másik adat (a fertőzőé) soha nem ismert.

De a körülményeken is sok múlik, vannak szuper helyek és alkalmak is, ilyenek voltak a járvány elején az Atalanta–Valencia kupamérkőzés, vagy az elhíresült tiroli „hütte” Ischgl-ben, ahonnan a sízés utáni ivós–éneklős dorbézolásban résztvevő „sportolók” Európa legtávolabbi pontjaira szétszórták a vírust. A börtönök, idősotthonok, rehabilitációs osztályok, ahol sok ember, tartósan, viszonylag kis helyen van összezárva, nagyon kedveznek a betegség terjedésének. Sajnos az iskolák is megközelítik ezt a kategóriát.

Miért alakul ki életveszély?

Az eddigiekből nem világos, hogyan lesz a náthából életveszélyes állapot. A fertőzést követően a nyálkahártyára került vírus sorsa nagymértékben függ a fertőzött személy ún. természetes (vagy „velünk született”) immunitásától. Ez az évmilliók alatt kialakult védőmechanizmusokat foglalja magában, ami gyermekeknél hatásosabban működik, mint felnőttek esetében.

Szervezetünk rendelkezik egy „sziréna” funkcióval: ha vírustámadás éri, a megtámadott sejtek egy interferon nevű fehérjét termelnek. Ennek egyrészt az a feladata, hogy a szomszédos sejtekben kialakít egy vírus-ellenálló állapotot, másrészt mobilizálja az egész immunrendszert. A SARS-2 koronavírus viszont olyan fehérjéket kódol, amelyek képesen megakadályozni az interferon termelődését, továbbá az általa kialakított rezisztenciát, sőt, az immunrendszer aktiválását is. Ezáltal (az emberek egy részében) a vírus szabadon garázdálkodhat napokig, megfertőzve a tüdőt is. Az immunrendszer csak akkor kap észbe, amikor már a sejtek tömegének a pusztulása során termelődő „veszély jelző” molekulák mennyisége óriásira nő. Sajnos, ilyenkor előfordul, hogy az felfokozott gyulladásos reakció olyan mértékű, hogy a beteg ebbe hal bele (erről később).

A vérsejtek egyike – a neutrofil granulocita – hatásos kórokozó ellenes stratégiával bír. A sejtmag anyagainak kidobásával egy sejten kívüli csapdát (neutrophil extracellular trap, NET) alakít ki, amibe beleragadnak a baktériumok meg a vírusok. Ez a hasznos öngyilkosság egyik módja. Ha nincs nagyon sok kórokozó a vérben, ez nagyon előnyös. Sajnos, azonban van egy hátránya: a vérlemezkék és a véralvadás egyes faktorai is csapdába esnek, s ha sok a csapda jelentősen megnő a véralvadási hajlam. A vírusinvázió a jelen esetben vérrögök keletkezéséhez vezet, ami gátolhatja a vér áramlását. Az oxigénhiányos szövetekben erős fájdalom keletkezik, súlyos esetekben infarktus, sztrók, vesekárosodás, tüdőembólia stb. is előfordul. Mivel kapillárisok a szervezet minden részében vannak, nincs olyan porcikánk, ahol a vírus hatására ne alakulhatna ki károsodás.

A véralvadási hajlam megnövekedése a vérerek átjárhatóságát, a szövetek vér- és oxigén ellátottságát veszélyezteti. Ezáltal testünk minden részén kialakulhat károsodás, még a bizarr „covid lábujj” is előfordul a tünetek között.

Ha az interferon-termelődés a fertőzéssel együtt megindul, a gyulladási reakció normális mértékű. Ám a súlyos betegség következtében beinduló válasz gyakran pusztítóan erős. Rengeteg gyulladást keltő anyag (citokinek, lipid mediátorok) szaporodik fel, amelyek viharos reakciót váltanak ki, ez a citokin vihar, vagy az egyik gyulladáskeltő anyagról elnevezve, a bradikinin vihar.

A magas bradikinin szint legsúlyosabb eredménye az, hogy az erek fala átjárhatóvá válik, így például a vírus által már amúgy is károsított tüdőben a légzőhólyagocskák megtelnek folyadékkal, tovább gátolva a légcserét. De a bradikinin szívritmuszavarokat, szívelégtelenséget is okozhat és a központi idegrendszerre hatva szédülést, fejfájást, delíriumot is kiválthat – hosszabb távon akár a kognitív készségek károsodása (elbutulás), agyvelőgyulladás sem kizárt.

A gyulladásos reakcióra való hajlam az életkorral fokozatosan nő, maga az öregedés is egy gyulladásos folyamat (inflammageing). Könnyű belátni, hogy emiatt az idősek között a gyulladás életveszélyessé fokozódására sokkal nagyobb az esély. Ettől ugrik meg a halálozások száma: míg az 50 év alattiaknál ez 0,1%, a 85 év felettieknél akár a 20%-ot is meghaladhatja.

A járvány faj­lagosan sokkal több áldozatot szed az elöregedett társadalmakban, mint a fiatal kontinenseken (Afrika, India, Dél-Amerika), ahol az idősek aránya lényegesen kisebb. Ráadásul, a „fejlett” országokban az elhízottak aránya is magasabb, akik pedig fokozottabban ki vannak téve a citokin vihar kialakulásának.

Kevéssé ismert tény, hogy a zsírszövet nemcsak energiát tárol, de gyulladási citokineket is termel, az elhízás maga is krónikus gyulladás. Ráadásul szövődményei – a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szívelégtelenség – tovább növelik a kóros gyulladási reakcióra való hajlamot.

A vírus további trükkjei

A biológiai alkalmazkodás jó példájaként szokták emlegetni a mimikrit, az ág alakú botsáskát, a környezetbe beleolvadó békát stb. Ennek molekuláris formája a kórokozók között is előfordul. A vírus például olyan immunológiai mintázatokat (immun epitópokat) hordozhat, amelyek az emberi sejtekben is előfordulnak. Ezeket az immunrendszer sajátjának tekinti, nem védekezik ellene – előnyös a vírusnak. A gond az, ha mégis beindul az immunválasz, az immunitás a saját szerveket is károsítja: autoimmun betegség alakul ki.

A koronavírus esetében eddig húsznál több olyan epitópot azonosítottak, amelyek megegyeznek a szervezet egyes szerveiben előforduló molekuláris mintázatokkal! Az autoreaktív ellenanyagok és T sejtek – amelyek megvédenek bennünket a vírussal szemben – felelősek a betegség számos tünetéért, és a fertőzést követően kialakuló „post-covid”, vagy hosszú covid tünetegyütteseiért.

Akár tünetmentes fertőzést követően is gyakran megjelennek súlyos komplikációk – például: szívizomgyulladás, központi idegrendszeri tünetek, véralvadási problémák, gyermekeknél sokszervi érgyulladás –, amelyek kiváltásának hátterében a molekuláris mimikri áll. A fertőzésen átesettek felében kimutathatók az anti-foszfolipid ellenanyagok, amelyek véralvadási zavarokat okozhatnak, az annexin-2 fehérje ellen termelődő antitestek pedig az erek falát alkotó endotélsejteket károsítják, hozzájárulva az érgyulladás kialakulásához.

Mi kellett a pandémiához?

Bill Gates 2005-ben figyelmeztetett, hogy készülni kellene egy X-járványra. Ralph Baric amerikai víruskutatónak két közleménye is megjelent 2015/16-ban, amelyben leírta, olyan vírusokat izoláltak denevérekből, amelyek – receptor-affinitásuk alapján – alkalmasak arra, hogy emberekben járvány okozzanak. Trump elnök 2018-ban felszámolta a Járvány Előrejelzési Intézetet, mert haszontalannak tartotta …

Igazi hősöknek tartom azokat a kínai orvosokat, akik 2019/2020 telén – amikor Kínában kb. 400 millió (!) beteg panaszkodott légúti panaszokra, tüdőgyulladásra – felfigyeltek arra, hogy egyes betegek CT-képe eltér a megszokottól. Hogy volt olyan orvos (egyáltalán, hogy volt ilyen!), aki ilyen hadiállapotok között vette a fáradságot és elvitte a beteg váladékát egy biokémiai laborba, ahol kiderítették, hogy egy új vírusról van szó és meghatározták annak genetikai szekvenciáját.

Ha nem lettek volna ezek az emberek, akkor ma nem lenne védőoltásunk. Jellemző módon, a politika reagálása tagadás, hírzárlat, megfélemlítés volt. Később Kína példás szigorral válaszolt és megakadályozta a járvány terjedését a kontinensnyi országon belül. De elképesztő felelőtlenségről tett tanúbizonyságot a világ, amikor hónapokon keresztül megengedte a napi többszáz, Kínából érkező repülő forgalmát, tízezrek közlekedését a kontinensek között. Bár az első PCR tesztek már 2020. január közepén készen voltak (a mi intézetünkben egy ilyennek az összeállítás kb. 3 napot venne igénybe), a nagy nemzetközi repülőtereken még márciusban sem tesztelték az érkezőket. Ferihegyen májusban csak hőmérsékletet mértek, de előbb összekeverték a Dél-Kelet-Ázsiából érkezőket két további gép kb. 600 utasával útlevélellenőrzés előtt.

Elképesztő kártékonynak bizonyultak a szkeptikus politikusok, akik a veszély alábecslésével tömegek veszélyérzetét oszlatták el. Akik nem szervezték meg a tömeges tesztelést, a kontaktok felkutatását, akik nem tartatták be a karantént, akik a népszerűség kedvéért feláldozták polgártársaikat és nem szigorítottak időben a járvány felfutásakor.

Amikor az oltás lehetővé vált, az oltási igazolvány egy rendkívül hasznos fegyver lehetett volna a kormányok kezében – volt is helyenként. Amikor az élelmiszerboltba, a kocsmába, a moziba, a buszra sem engednek csak oltási igazolással, akkor még a rebellis franciák is beoltatják magukat.

A hidegháború legújabb műfaja – az államilag támogatott álhírterjesztés – mérhetetlen károkat okozott. A szentpétervári és kínai troll-istállók által a közösségi médiában terjesztett métely a nyugati vakcinák és az oltás/maszk stb. ellen (mikrocsip, féregpete, meddőség stb.) soha nem képzelt sikerrel terjedt a hiszékeny, tanulatlan, babonás vagy szimplán ostoba emberek között.

Az ön- és közveszélyes elmebetegek számára létesültek a pszichiátriai intézetek zárt osztályai. Aki részegen, gyorshajtással veszélyezteti saját és mások életét, azt bírsággal, vagy börtönnel büntetik. És most az oltásellenes, a maguk és mások életét kockáztató emberek a „szabadságjogaikért” tüntetnek, mert maszkot kell viselni. Talán a zárt osztályokról is ki kellene szabadítani a többi „rabot” is, akinek eddig tiportuk a szabadságjogait?

Mit tanultunk belőle?

Nem a denevérek repültek be a nappalinkba, nem a sárgaláz költözött be a városokba. Mi hatolunk be barlangba, dzsungelbe, mi vesszük el a tigris élőhelyét, hogy marhát tenyésszünk helyette, és mi esszük meg a jávai tobzoska utolsó példányait.

A gümőkórt, a himlőt és a többi, hagyományos nyavalyánkat az állatok háziasításakor szereztük be a tej és meg a gyapjú mellé. Minél többféle egzotikus állattal kerülünk, minél intenzívebb kapcsolatba, annál többféle új kórokozóra tehetünk szert. A denevérek, az erdők apró rágcsálói és egyéb kisemlősök vírusok és egyéb kórokozók seregeinek gazdái. Hagyjuk meg őket egymásnak, ne vegyük el az életterüket, ne szabadítsuk magunkra mindet! Aki hüllőket, madarakat, egzotikus állatokat tart kedvencként vagy a tányérján szereti őket látni, valamennyiünk egészségét kockáztatja.

Ez a járvány ne csak a kórokozókra, pandémiákra hívja fel figyelmünket, hanem a klímaváltozásra is: nem élhetünk ilyen ostobán, erőszakosan tovább! De észre kell vegyük a tanulatlan, hiszékeny emberhordák által a társadalomra jelentett veszélyt is. Sokkal hatékonyabb, sokkal sikeresebb oktatásra van szükség. És nem elhanyagolható, hanem kifejezetten fejlesztendő a természettudományos tárgyak oktatása, mert a 21. század az exponenciálisan robbanó innováció százada.

Bebizonyosodott, hogy egy pandémia esetében a – senki által nem kedvelt – diktatórikus vasszigor egyetlen alternatívája az állam és az állampolgár őszinte kommunikációja, a tudományra alapozott intézkedések, a kölcsönös bizalom és megbízhatóság lenne. És nagyon szükséges a kiművelt, tudatos és jogkövető polgár. Attól félek, még nem vagyunk készen a következő világjárványra …

 

[1] Professzor úr egy előre nem látott probléma miatt nem tudta megtartani a konferencián a programban szereplő előadását, ám annak anyagát rendelkezésünkre bocsátotta. Köszönjük!