Dr. habil. Révész László

A Komplex alapprogram
tapasztalatai, eredményei, iskolai beválása

Köszönöm szépen Tisztelt Elnök Úrnak a felvezetést. Sok szeretettel köszöntöm én is Önöket. Nagyon megtisztelő ez a lehetőség, hogy most már ez a negyedik konferencia, amikor beszélhetünk a Komplex alapprogramról. Ahogy Elnök Úr is említette, van egy érdekes kettősség, az előadók készülnek, tartalmakkal megtölteni a konferenciát, és hát nem mindig zsúfoltak a termek, de én teljesen biztos vagyok abban, hogy ennek egyetlenegy oka van, ez a szociális távolságtartás maximális betartása a pandémia idején, és online követik az eseményt azok, akik nincsenek itt, illetve azokban a termekben, ahol kivetítőn is lehet követni.

Négy nagyobb területről szeretnék Önöknek beszélni. Egy picit összefoglalni, hogy mi is az a Komplex alapprogram, milyen tartalmi elemei vannak. Mi az az út, amit bejártunk Voltak-e kihívásaink? Illetve újra kell-e kezdeni, vagy ne adj isten, folytatni tudjuk a programot? Egy relatíve hosszú projektről van szó, ez egy ötéves időtartamú volt. Hogy ha még hozzávesszük az előkészítési szakaszt, ami több, mint másfél év volt, közel hét évről beszélhetünk. Szeretném bemutatni Önöknek az eredményeket is, és azt a jövőképet vizionálni, amit mi megfogalmaztunk magunknak így a program keretében.

Mondhatnám, hogy egy picit hosszú volt, picit kanyargós volt, talán egy kicsit dimbes-dombos is volt, de a célt nagy valószínűséggel elérjük, vagy el fogjuk érni, van még egy pici időnk erre. A projekt kezdetén kialakult azon iskolák köre, amelyekben a programot bevezették, elindult a Komplex alapprogram. Volt egy kipróbálási időszak, ezt mi pilotnak neveztük, pontosan az volt a célja, hogy nézzük meg, hogy működik-e az iskolákban az, amit mi gondosan előkészítettünk és megterveztünk. Létrejött az a KAPOCS iskolahálózat, amiben egyébként nagyon sok iskola van, és nagyon sok pozitív tapasztalatunk, élményünk van ezzel kapcsolatban. És hát ez volt az a szellemiség, ami igazából létrehozta azt a nevelési-oktatási programot, amely úgy került kidolgozásra, átgondolásra és megfontolásra, hogy az egy az egyben beemelhető legyen az iskolai gyakorlatba. Lehetőleg ne nagyon változtassa meg az iskolai gyakorlatot, ha megváltoztatja, akkor fejlesztői céllal vagy fejlesztési irányzattal tegye meg azt, hiszen az alapfeltételezésünk és az alaptézisünk az volt, hogy az iskolákban rendkívül sok jó gyakorlat van, nagyon jól tudnak működni az iskolák, ezt egy picit facilitálni, segíteni érdemes egy olyan komplex rendszerrel, amiben például szerepet kap az a kompetencia, vagy képesség-, készségfejlesztés, amiről nagyon sok szó esett itt már a konferencián is. Helyettes államtitkár asszony is említette, hogy nagyjából a most tanuló gyerekeknek 65 százaléka, amikor kikerül a munkaerőpiacra, olyan állást fog betölteni, ami jelenleg még nem létezik, tehát nem biztos, hogy ismeretet, tudást kell közvetíteni, azt is, tehát fontos, de azokat a képességeket fejleszteni, ami majd a jövőbeli eredményes tevékenységüket meg tudja valósítani.

Egy dolgot szeretnék kiemelni az alapelveink közül, ez az adaptivitás volt, merthogy azt vallottuk, és a mai napig azt valljuk, hogy nem az iskolát kell a programhoz alakítani, hanem a programot az iskolához, azaz csak azt és annyit használjanak az iskolák a programból, ami nekik segítség. Ezzel együtt egy nagyon széleskörű holisztikus programelemekből álló projektet sikerült kidolgoznunk. Elkészültek azok a módszertani kiadványaink, segédanyagaink, óraterveink, foglalkozásterveink, amik ezt támogatni tudják. Egy értékelés kiadványunk, a képzéseink, és nagyjából összeállt minden, hogy a program tudjon működni. Ami egy pici újdonság, vagy novum talán az alprogramoknak a megjelenése, ami a délutáni időszakban van, és egyértelműen a képesség-készségfejlesztést szolgálják. Azokat az ismeretanyagokat, amelyeket a tanulók elsajátíthatnak a délelőtti időszakban, mélyítsük el, alkalmazzuk, és ami még nagyon fontos talán, hogy mindezt élményközpontúan próbáljuk megtenni, illetve úgy, hogy a tanulót aktívan vonjuk be a tanulási folyamatba. A Kerekasztal-beszélgetésen is említésre került, hogy előfordult, hogy még általános iskolákban is előadásokat tartanak a pedagógusok. Ezt egy picit ösztönözzük és fontoljuk meg, hogy ez a leghatékonyabb módszer-e vagy sem.

A kihívások tekintetében az egyik az a pandémiás időszak volt, ahogy elhangzott, igen, 2020. március 16-án köszöntött be. Nagyon gyorsan kellett reagálni. Egyrészt az iskoláknak valamire, amire nem pontosan tudták, hogy mi az. És a programnak is. Mi ezt úgy igyekeztünk áthidalni, hogy egyrészt távolléti oktatásra váltottunk át, illetve kidolgoztuk távoktatási formában is a képzéseinket, hiszen az első pillére ez volt a programnak, hogy a pedagógusok átlássák a programot, szerezzenek egy kis tapasztalatot, ismeretet, majd emeljék be a gyakorlatba, és emiatt azt a szakmai támogató rendszert, ami alapvetően jelenléti alapú volt, át kellett dolgoznunk természetesen online alapúvá.

Az Elektronikus SZTR, Elektronikus Szakmai Támogató Rendszerünk iránti igény-kereslet az lényegesen megnövekedett, illetve azok a kommunikációs csatornák, amik korábban inkább az élő szóra, a jelenlétre alapultak, azok átváltottak online vagy digitális térbe természetesen. Nagyon sok pedagógussal kerültünk kapcsolatba a program során, és nekem is volt igazából szerencsém nagyon sok képzést tartani.

2019-ben vetítettem ki ezt a diát, akkor még egy picit előre gondolkozva, hogy ma már minden okos, valljuk be őszintén, tehát a fűnyíró, a mosogatógép, a hűtőtől kezdve minden okos. Okos-e a pedagógus, és most ezt abszolút nem kritika, félre ne értsék, hanem az, hogy az a digitális világ, és az, ami eljött egyébként a pandémiás időszakra, milyen gyorsan tudja lereagálni, hogyan tudjuk azokat a lehetőségeket felhasználni, ami addig is rendelkezésre állt, vagy ezután is, és hogy szükséges-e egy picit a vonalkódot QR-kódra leváltani. Hát majd ezt az idő meg fogja mutatni nekünk.

Számok, hát hihetetlen nagy számokkal dolgozik igazából a projekt. Összességében 35 ezer pedagógusnak a továbbképzését vállalta a projekt. Ez konzorciumi keretek között valósult meg, tehát több nagy, a pedagógusképzésben élen járó egyetem, illetve az Oktatási Hivatal valósította meg ezt a projektet. Ez egyébként jelentősen a pandémiás időszaknak is köszönhető. Én el szoktam követni ezt a hibát, ha szabad ilyen csúnyán fogalmazni, hogy meg szoktam kérdezni a képzésen résztvevőket, hogy mit szeretnének elérni, és hát volt olyan kolléga, aki mondta, hogy ő a 12:05-ös buszt, merthogy azzal nagyon szeretne hazamenni. A pedagógusok motivációja széles skálán mozgott, de ami pozitív tapasztalat, kettő nap, jellemzően tréning jellegű képzés után ez jelentősen változott hiszen sokat beszélgettünk a pedagógusokkal, szervezeti diagnózist készítettünk. Fejlesztési tervet készítettünk közösen a pedagógusokkal, és nem én mentem oda, és mondtam meg nekik, hogy mit kell csinálni ebben az iskolában, először voltam ott, nem annyira ismertem a klímát, nem annyira ismertem a pedagógusokat, de azt tudtam, hogy ők igen, ők nagyon jók abban, amit tesznek, és hogyan tudják bejárni közösen azt az utat, ami egyébként a Komplex alapprogram útja, vagy részben útja, és nagyon sokszor azt tapasztaltam, hogy másfél, de akár két egésszel is növekedett a motivációs szintjük.

A harmadik terület, ami szintén, akár a tanárképzés átalakításával, egyéb más területekkel kapcsolatban is megjelent, ezek a tévhiteknek a rendszere, mert valamit hallottak valahol, amit valahogyan lefordítottak és átkeretezték, majd ebből egy valóságnak tűnő, hittel összefüggő dolog kerekedett ki. Most itt mindenkin maszk van, úgyhogy én a nagy számok törvényére építve hadd kérdezzem meg, hogy van-e valaki, aki részt vett a képzésen, vagy esetleg a programot? Köszönöm szépen. Megtennék, hogy így egy kicsit így megmozgatják a kezüket? Köszönöm szépen, ez csak egy éles bizonyítéka annak, hogy túl lehet élni a képzést, túl lehet élni a program bevezetését és működni tud ez, természetesen a pedagógusok fogják ezt működtetni, de biztos jelek vannak abban a tekintetben, hogy mégiscsak alapvetően ezt meg lehet tenni. Tehát én biztatok mindenkit arra, hogy ha van lehetőség, mert még nyitva áll a program, akkor ezt igazából próbálja ki, illetve valósítsa meg.

Nézzük az eredményeinket, merthogy nagyon sok eredménnyel rendelkezünk természetesen a projektben. Van egy mérési, értékelési, kutatási csoportunk, akik több célcsoportot vizsgálnak, egyrészt pedagógusokat, másrészt intézményvezetőket, szülőket és még a tanulókat is. De nagyon érdekes, hogy nem abból a szempontból, hogy ők milyenek, ők hogyan alkalmazzák a programot, hanem hogy a program hogyan tud működni az iskolában és melyek azok a területek, amelyet érdemes továbbfejleszteni, vagy ne adj isten újragondolni. Nagyon-nagyon sok iskolába eljutottunk. A konzorciumot tekintve Komplex alapprogram, illetve Élménysuli tekintetében több mint 800 iskolában valósultak ma már meg, vagy máig meg képzések. Ez egyébként több mint tízezer pedagógus részvételét jelenti, és hát ezáltal nagyjából egy olyan 120–130 ezer tanulót érünk el, és valamilyen szinten részesei lehettek alapvetően a programunknak. Ha megnézzük a tanári oldalt egy kicsit, akkor mi az, amit el tudunk mondani? Megkérdeztük, hogy mi az, amitől leginkább tartanak, amikor ők a mindennapi gyakorlatot megvalósítják és tanítanak az iskolában. És három dolgot emeltek ki. Az egyik az a magatartási probléma volt, a másik az a tanulási nehézség, a harmadik pedig az eltérő képességű, eltérő szocializáltságú, eltérő háttérrel rendelkező tanulóknak az együttnevelése. Ez volt év elején, amikor is a pedagógusoknak a 49%-a azt mondta, hogy neki ez az egyik legjelentősebb probléma most az életében. Egy tanév Komplex alapprogram mellett föltettük ugyanezt a kérdést, ott a pedagógusoknak már csak a 34%-a mondta azt, hogy ez továbbra is gond neki, amikor magatartási, tanulási problémával, nehézséggel küzdő tanulókat kell nevelnie. Ha egy picit a számok mögé nézünk, egyébként a szignifikáns különbség, tehát jelentős, statisztikailag kimutatható különbség. Eltérő tanulók együttnevelésével kapcsolatos vélekedés ez 40%-ról indult és 28%-ra csökkent egy tanév alatt, tehát azt gondoljuk, hogy ahogyan és amennyit fel tudnak használni a programból a pedagógusok, a három leginkább kiemelt területen teljesen biztos, hogy segítséget fog tudni nyújtani nekik. A visszajelzések alapján egyébként a pedagógusok 74 százaléka azt mondta, hogy jelentős módszertani fejlődést jelentett neki a program, sok elemét használta már. Ami picit újdonságként megjelent, az az, hogy ezt rendszerben látja, tudatosabban fogja tudni használni, és most már úgy fogja felépíteni az adott órákat adott tananyaghoz, tartalomhoz kapcsolódó módszerek megválasztását is, amivel úgy gondolja, hogy a hatékonyság növelhető. Rendkívül pozitív számunkra az, hogy jelentősen csökkent a pedagógusok bevallása szerint a frontális osztálymunka alkalmazása, illetve egyre bátrabban, egyre magabiztosabban használják a kooperatív technikákat, és ahhoz kapcsolódóan is a programban kidolgozott differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportokban tanítási, tanulási stratégiát.

Direkt ilyen könnyen megjegyezhető, nagyon rövid nevet választottunk egyébként így a módszertannak, de hogy ez nekik segítség volt, és azt tapasztalták igazából a pedagógusok, hogy mind a tanulók aktivitásában, mind a motivációjában jelentős változást értek el, és volt tapasztalható akár egy tanév által is. Megnéztük a gyerkőcöket is. A gyerkőcök azért nagyon fontos célcsoportja igazából a programnak, merthogy a tegnapi kerekasztal beszélgetésen is elhangzott, Elnök Úr is többször utal erre ugye, hogy sok jó gondolat van, jogszabályok születnek, tanárképzés, átalakult pedagógus továbbképzés, satöbbi, de hogy ennek mindig az eredő erője az a tanuló kellene, hogy legyen, és a tanuló kellene, hogy a középpontba kerüljön. Persze megvan a másik oldalon is a kritika, hogy nem tud az oktatás nem tanulóközpontú lenni, hiszen tanulókat tanítunk. Ezzel is egyet kell érteni, csak a hogyan is egy nagyon fontos kérdés.

És hát ezen az ábrán az általános attitűd, ami a tanulókhoz kapcsolódik, látható év eleji és év végi mérés keretében. És azt látjuk, hogy ott, ahol a programot alkalmazzák az iskolák, ez az attitűd, ez stagnált. Nyugodtan föl lehet tenni a kérdést, hogy ez eredmény-e, vagy pozitív eredmény-e egyáltalán, merthogy mindig fejlődést, mindig növekedést várunk, erre teljesen rá vagyunk állva igazából, tehát ez van a gondolatainkban, viszont azokban az iskolákban, ahol nem alkalmazták a programot, ott az általános attitűd a tanév végére csökkent. Ugyanúgy, ahogy a tantárgyakhoz való viszony esetében is mi azt tapasztaltuk, hogy ahogy elkezdődött a tanév, nagyjából azzal a motivációval végződött a tanulók esetében. Itt még jelenléti oktatás volt, azért azt hozzá kell tennem, tehát ezt a pandémiás időszakban ezt lehetetlen megvizsgálni, megmérni, de hogy itt is stagnált, viszont azokban az iskolákban, ahol nem, ott viszont meg jelentősen csökkent a motiváció. Mindig egy kulcskérdés, hogy sikerül-e fönntartani, hogy tudjuk fönntartani a motivációt. Az látható, hogy akik a programot alkalmazzák és minél több elemét beemelik ebbe, el tudják ezt érni, hogy ha a fejlődésnövekedést még nem is a tanév végén, azért a gyerekek is el tudnak fáradni a tanév végére. Ugye ezt nem kell senkinek mondanom, de legalább ezt az eredményt el lehet érni. Saját bőrükön tapasztalták, interjúk keretében kérdeztük meg a gyerekeket. Nagyon pozitív, amikor azt jelzik vissza számunkra, hogy a tanító néni rájött, hogy valamit máshogy kéne csinálni. Jó volt, hogy csoportmunkában dolgoztunk. Jó volt, hogy nem értékeltek minket osztályzattal, érdemjeggyel azonnal rögtön, hanem egy fejlesztő célú differenciált értékelést kaptunk, ami egyébként tanulóközpontú is volt abban az értelemben, hogy kiemelte a tanító néni vagy a tanár, a pedagógus azt. Melyek azok az erősségek, amelyek megjelentek egy-egy ilyen feladatban. Egyénileg értékelte azt az egyéni feladatot, ami ugye a tanítási stratégiához tartozik. Tehát összességében a gyerekek is pozitívan élték meg, abszolút nem teherként. Talán az egyik legjobb, aminek örülnek a program tekintetében, hogy a programjavaslat az, hogy ne legyen házi feladat. Egyetlen egy gyerek nem reklamált még szerencsére emiatt.

Harmadik nagy célcsoport a szülőknek a célcsoportja. Őket is természetesen megkérdeztük. Egyrészt amiatt is, merthogy a programnak dedikált célja az, hogy a szülőket minél közelebb hozzuk az iskolához, minél közelebb hozzuk ahhoz a tanítási folyamathoz, amiben nekik egyébként szerepük van, és pozitív változást tapasztaltak ők is. Sokkal empatikusabbak lettek a gyerekek, amit kiemeltek, együttműködőbbek, lelkesebbek, nyitottabbak. Esetenként már az a klasszikus kérdés, hogy amit tudunk, hogy nem szabad szülőként föltenni a gyereknek, hogy mi történt ma az iskolában, merthogy ugye semmi, általában ezt szokta válaszolni a gyerek, hogy most úgy elmondja azokat az élményeit, hogy mit csináltak egy-egy alprogrami foglalkozáson, milyen egyéni feladatot kapott ő a tanórán és hogyan értékelte pozitívan őt a tanár. Érdekesebbek, újszerűbbek voltak azok, amikkel tanítottak módszerek, a gyerekeket a pedagógusok, illetve a tanárok.

Élménysuli címet is hirdettünk. Igazából ez egy pályázati rendszer, és egy picit, ha szabad visszakanyarodnom a tévhitekhez is, hogy óraterveket kell föltölteni, meg majd jönnek ellenőrizni a programot, hogy ez abszolút nem ez volt a filozófiája. A szakmai támogató rendszerünk háttértámogatása az pont amiatt volt, hogy az iskolai gyakorlatot segítse. Tehát nem azért mentek ki a szakmai támogatóink, hogy ellenőrizzék a pedagógusokat, hanem hogy segítsenek nekik, és ezáltal az a kapocs iskolahálózat, ami összefogja szakmailag az iskolákat, bizonyos peremfeltételeknek azért meg kell felelni. Ennek a hálózatnak most már több, mint száz iskola a tagja, több, mint 100 aktív iskolánk van, ahol az egyik legfontosabb szerepe és funkciója az iskoláknak a tudás átadás, a kapcsolatok fenntartása. Ezen belül eltérő iskolák vannak, mert vannak kis vidéki iskolák, vannak fővárosi vagy nagyvárosi iskolák, teljesen máshogy működik a program, amiket mi megfogalmaztunk ajánlásokat, hogy hogyan működjön. Ők ezt már lefordították a gyakorlat nyelvére, egy kicsit átdolgozták. Ez egy nagyon fontos része volt alapvetően a programunknak. És pont a pandémiás időszak előtt volt, amikor pedagógusi igényekre alapozva azt a tudástárunkat, ami egy elektronikusan elérhető felület, megnyitottuk olyan formában is a pedagógusok számára, hogy a saját maguk által készített óraterveket, foglalkozásterveket, feladatbankokat, tankockákat osszák meg a többi pedagógussal, és itt jelentősen növekedett ezeknek a megosztott anyagoknak a száma, és így most már egyébként a tudástárban a fejlesztői anyagok mellett megjelennek a pedagógusok által készített anyagok is. Több, mint négyezer ilyen foglalkozástervünk, óratervünk van, ötszáz fölött van a tankockák száma például. Harminc darab olyan videó van fönt, ami a ráhangolódásról, a KIP-ről, az egyéb alprogrami foglalkozásokról szól, hogyan lehet azt jól megvalósítani az iskolákban. Ott vannak a tanmeneteink, interaktívvá tettük egyébként ezt a tanmenetkészítő felületet is.

Ezt EKERNEL-nek hívják az informatikusok, hát ők is jelentősen kivették a részüket a fejlesztésből, hiszen még könnyebben alkalmazhatóvá kellett tenni a felületet, és nem egyirányú kommunikációt megvalósítani, hanem kétirányút, és pont ez a lényege, hogy a pedagógus, ha talál egy jó óratervet, hogy tudja átdolgozni az igényeinek megfelelően, a tanulóknak megfelelően. Tudja a feladatbankból behúzni azokat a feladatokat, ami neki valós segítség, és ahogy föl tudja építeni azt az órát, hogy neki a legoptimálisabb, legideálisabb, hiszen ő fogja ismerni a gyerekeket.

Élménysuli cím, hát egy, kettő, most már 3.0-nál tartunk, hiszen három olyan tanév valósult meg, ahol pályázni lehetett erre a címre. A programot legjobban, kiválóan megvalósító iskolák jelentkeznek az első tanévben, ez tizennégy iskola volt. Nagyon nagy volt bennünk a bizonytalanság és a várakozás, hogy fognak-e jelentkezni, és hogy hányan érik el az Élménysuli címet, de a visszajelzések és a pályázat alapján egyértelműen azt a következtetést tudtuk levonni, hogy jól vannak beállítva azok a peremfeltételek, hiszen tizennégy iskola rögtön Élménysulivá vált az első tanév után. Ők egyébként arról számolnak be, volt olyan iskola, hogy a következő tanévben eggyel több osztályt tudott indítani, merthogy egyrészt tanulómegtartó ereje is van, másrészt pedig egy olyan érték talán, ha szabad így fogalmaznom, amit ők fölhasználhatnak, hiszen jogosan használják ezt a címet és különböző logókat és megszólításokat, ami miatt egyre több tanuló jelentkezik az iskolába, hiszen minden szülő a legjobb iskolába szeretné járatni a gyerekét. Következő évben megint tizennégy iskola jelentkezett, tizenegy megújító volt, és a harmadik tanévben is tíz fölött, tizenöt fölött van a jelentkező iskolák száma, és azok, akik mind a három tanévben, az elmúlt három tanévben elérték az Élménysuli címet, ők örökös Élménysulivá tudnak válni. Ugye ezt látjuk, hogy vannak olyan programok, hogy akár egy év után is valaki folyamatosan használhatja azt a címet, mi egy picit abban a gondolatban éltünk, és abban hittünk, hogy folyamatosan teljesítsék azokat. És hát arról számolnak be egyébként a harmadik Élménysuli címet elnyert iskolák is, hogy sokkal kevesebb energiával ugyanazt a szintet fogják tudni hozni, mint esetleg korábban.

Hosszú útnak vagyunk a …, hát most majdnem azt mondanám, hogy a végén, de hogy újrakezdeni nem szeretnénk, több okból kifolyólag sem, de folytatni igen. És azzal, hogy a projekt véget ér, a program nem ér véget, szerencsére sikerült kidolgoznunk azt a fenntartási időszakra vonatkozó szakmai ajánlást, amit megosztottunk már a tankerületekkel is, és jelen ponton fognak kimenni az iskolákba ezek az ajánlások, hogy hogyan, miként működtessék tovább a programot. Nem azért, mert van egy fenntartási időszak, hanem azért, mert az egyetemünk vezetése elkötelezett a Komplex alapprogram mellett, és fenntartja azt az Országos Képzési Központot, amit létrehozott a projekt elején, és minden szakmai szolgáltatást – ideértve a képzéseket, a tudástárat, a szakmai támogató rendszert, a teljes apparátust, informatikai hátteret –, ami a program idejében rendelkezésre állt, biztosítani fogja, tehát nem engedjük el az iskolák kezét. Egyébként ebben a tekintetben volt is egy ígéretünk, mert megkérdezték, hogy sokszor akció jelleggel lemegy egy projekt és mi van utána? Mi, úgy néz ki, illetve hát erre azért megvannak a megfelelő garanciák, hogy folytatni fogjuk tudni és továbbvisszük a programot. Ami előtt állunk, az a tanárképzésnek az átalakítása, és azok a gondolatok, amik tegnapi napon megfogalmazódtak ezzel kapcsolatban, azok rendkívül perspektivikusak, nagyon a minőség irányába mennek, és nagyon támogatják a tanárképzést. Ugyanakkor egy velejárója van, ez pedig az, hogy jelentősen át fog alakulni. És még nem látják pontosan az egyetemek, hogy hogyan. Azok a peremfeltételek, egyes jogszabályok, amik megjelentek, a kereteket már látni, de a konkrét tartalmat még nem. Ezeket, ha megismerjük, illesztjük hozzá a Komplex Alapprogramot, melyet a tanárképzésbe is szeretnénk beemelni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!