Dr. Magyar Zita
A szakképzés dinamikus rendszere
Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit.
„A szakképzésben a jövő” – hangzott el Pölöskei Gáborné szakképzésért felelős helyettes államtitkár asszony előadásában. Ha a szakképzésben a jövő, akkor nem is lehet jobb helyen a szakképzés, mint egy olyan minisztériumban, amely Csák János miniszter úr szerint a „jövő minisztériuma”.
Ennek úgy tudunk megfelelni, hogy valóban a jövőnek képezünk szakembereket. Igazi kihívás, amelynek csak egy rugalmas, dinamikus szakképzési rendszer tud eleget tenni ebben a gyorsan változó ipari, gazdasági és társadalmi környezetben.
Ehhez rengeteg adatra van szükség. Amikor arról beszélünk, hogy a KRÉTA-t tölteni kell és jól kell kitölteni, akkor hajlamosak vagyunk csak az adminisztrációs terheket látni. De ha ezeket az adatokat jól tudjuk használni, akkor azt gondolom, hogy nemcsak rövid távra, hanem a jövőnek is dolgozunk. Én ma ízelítőt adok Önöknek abból, hogy milyen adatokkal tud szolgálni a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal a gyorsan változó környezet igényeit követni tudó, dinamikus szakképzési rendszer működtetése érdekében.
A következő dián rögtön látszik is a szakképzésben a fenntartói megoszlás.
Az is jól látható, hogy nagy intézményeink vannak. A nagy intézmények tudnak igazán jól érvényesülni, ahol a résztvevők száma is magas. A kördiagramon a résztvevők száma nemcsak a tanulói jogviszonnyal rendelkezőket tartalmazza, hanem azokat a felnőttképzési jogviszonnyal rendelkezőket is, akik alapszakmát tanulnak már.
Szeretjük azt mondani, hogy egész életen át tartó tanulásra van ma szükség. Tekintsünk most rá erre az ábrára:
Amikor a kor szerinti eloszlásban látjuk a hatéveseket, nem azt kell elképzelni, hogy már hatéveseket bevonzunk a szakképzésbe. Bár, ha megnézzük a digitális alkotóműhelyeket – és nézek egy-két kollégára, aki már az óvodásokat hívja ezekbe az alkotóműhelyekbe, mert nem lehet elég korán elkezdeni a pályaorientációt –, akkor akár még erről is beszélhetünk. De itt most arról van szó, hogy a többcélú szakképzési intézményekben – különösen a magán, illetve az egyházi intézményekben – már óvoda, sőt van, ahol bölcsőde is működik.
Az idősebb korosztály valóban a szakképzésben vesz részt. Az különösen jó visszaigazolás számunkra, ha valaki 50 fölött is alapszakmát tanul, ha arra a kérdésre keressük a választ az adatokból, hogy a felnőttek számára mennyire tudjuk vonzóvá tenni a szakképzést.
Az alábbiakban látható, hogy milyen rendszerekkel dolgozunk. De az ábra azt is mutatja, hogy ezek a rendszerek kapcsolatban állnak, kommunikálnak egymással, és a szükséges adatot nem kell újra meg újra rögzíteni a kollégáknak.
Ilyen a SZIR, amelyet 2020-ban kezdtünk fejleszteni.
Azért tartom lényegesnek, hogy ezt az ábrát lássuk, mert jól mutatja, hogy a SZIR-ben lévő adatok nem attól lesznek láthatók, hogy újból be kell vinniük az intézményeknek, hanem átemelődnek a KRÉTA rendszerből, de természetesen csak azok, amelyek használatára jogosultak vagyunk. Amikor a KRÉTA-adminisztrátor beviszi az adatokat, jó, ha tudja, hogy a felvitt adat nemcsak intézményi szinten jelenik majd meg, hanem kimutatás generálódik abból, illetve több helyen fel is használják azt. Látható tehát, hogy milyen rendszerekkel, szervekkel vagyunk kapcsolatban, és miért van szükség arra, hogy a felvitt adatok pontosak legyenek.
Az egyik fontos cél például a juttatások kifizetése a szakképzésben. Volt ma már arról szó, hogy akkor, amikor a diákok a szakképzést választották, vajon mennyire volt a fejükben, hogy ösztöndíjat fognak kapni majd a tanulmányaik során. Nem az első helyeken szerepelt a választás motivációjaként. Azt gondolom a későbbiek során érdemes ezt megnézni regionális szinten is. Vannak-e például olyan régiók, ahol kifejezetten ez volt a döntő szempont a szakképzésben továbbtanuláshoz.
Mindamellett, hogy az is látható, mekkora energiát fordítunk arra az intézményekben, a szakképzési centrumokban, hogy mindenkihez eljusson a pontos információ a szakképzésről. Gondolok itt a pályaorientációs rendezvényekre, az intézmények honlapjára, hogy szülői fórumokat tartunk, elmegyünk a köznevelési intézményekbe, próbálunk kapcsolatot teremteni a tankerületekkel, nagy-nagy energiát fektetünk abba, hogy valóban mindenki azt tudja a szakképzésről, amit mi gondolunk róla. Mert van a fejekben egy kép, de akkora változáson ment át a szakképzés rendszere, hogy a megfelelő kommunikáció nélkül nem tud átmenni ez az üzenet. A számok azt mutatják, hogy megtaláltuk azokat a szülőket, azokat a tanárokat, akik segítik abban a diákokat, hogy akiknek a szakképzésben van helyük, azok a szakképzésbe is kerüljenek. Ezt támogatja tulajdonképpen az ösztöndíj. De azt is, hogy az a diák, aki esetleg másban gondolkodna, de tehetséges, az valóban a tanulásra tudja fordítani az energiáját, és nem lép ki csak azért előbb a rendszerből, mert neki esetlegesen kenyérkeresőnek is kellene lennie.
A szakképzési ösztöndíjon túl a duális szakirányú oktatásban már munkabért is kaphat. Látszik a számokból, hogy ez jelentős összeg.
Jelentős összeg, ugyanúgy, mint az egyszeri pályakezdési juttatás, amelyet akkor kaphat meg a diák, hogyha sikeres vizsgát tesz, és a sikeres vizsgánál is differenciálunk annak tekintetében, hogy hogyan sikerült a vizsgája. Az idei vizsgákon a szakképzésben a jó eredményűek, a négyesek voltak a legtöbben.
Újként jelentkezik az Apáczai-ösztöndíj, amely kifejezetten a hátrányos helyzetű tanulók számára lehetőség, és pályázat útján érhető el. Nagyon köszönöm azoknak a kollégáknak, akik vállalták, hogy mentorszerepet töltenek be ebben a programban, hiszen az ő számukra külön juttatást tudunk biztosítani, és azt várjuk tőlük, hogy támogassák ezeket a fiatalokat, nem feltétlenül még egy kis matematikával vagy még egy kis magyarral vagy még valami szakmai oktatással, hanem támaszai, támogatói, motiválói legyenek a diáknak.
Rengeteg elvárást fogalmazunk meg a kollégákkal szemben, de csak annak érdekében, hogy jól működjön a szakképzés rendszere. Ha elvárásokat fogalmazunk meg, akkor támogatást is kell nyújtanunk – akár módszertanilag, akár eszköz tekintetében –, amelynek segítségével valóban jól tudja végezni a munkáját. Ennek a célnak próbál megfelelni az ESL modul. Azt szoktam mondani, hogy az a rendszer, ami nem kötelező, de nagyon sokan használják, az biztos jól sikerült és felhasználóbarát.
Mondhatom, hogy ez a rendszer egy ilyen rendszer. Sokan használják, sokan figyelik, hogy mit mutatnak a mutatók, mindamellett, hogy nem tettük kötelezővé. Maguk a kollégák jöttek rá, hogy ez valóban támogatja azt a munkát, hogy mindenkit eljuttassunk a végzettség megszerzéséig.
Néhány példát hoztam csak annak érdekében, hogy Önök is lássák, milyenek ezek a mutatók például tanulói vagy osztályszinten, de azt remélem, hogy csak figyelemfelhívást jelentenek a diáim, hiszen már mindannyian ismerik a saját adataikat ezen a területen.
Gyakorlatilag az intézményi szintű vizsgálatot is el tudják végezni az igazgató kollégák annak érdekében, hogy lássák, hol kell beavatkozni.
A másik, amivel többek között próbáljuk segíteni az Önök munkáját, az a szakképzési kompetenciamérés. Ma már hallottunk egy előadást a kompetenciamérésről. Én a szakképzési kompetenciamérésről szeretnék beszélni, amelyben az idén már több, mint negyvenhatezer tanuló vett részt, aminek óriási jelentősége volt már az első online mérésnél, amely már 2019-ben megtörtént.
Óriási előrelépés a mérésnél, hogy azonnali visszajelzést adott a kollégáknak. Megmutatta, hogy melyek azok a kompetenciák, amelyek azonnali beavatkozást igényelnek, melyek azok a kompetenciák, amelyekben viszont kiváló az a tanuló. Rögtön láthatóvá vált, hogy milyen problémákkal szembesülhetnek az oktatók egy adott osztályon belül.
Már tudhatjuk, hogy az idei kompetenciamérésnek az eredményei szerint az egész országban egy tanuló volt, aki 100 százalékra megírta a matematikát, hogy megyei szinten akár az anyanyelvi, akár a matematikai bemeneti eredmények hogyan alakultak.
Azon túl, hogy Önök látják az egyes tanulókat, természetesen megkapják azt is, hogy az adott régiót és az országos mérést tekintve az intézményük hol helyezkedik el, tanulókra lebontva, illetve intézményi szintre lebontva.
Újként jelentkezett igény a KRÉTA duális modul, hiszen, ha azt szeretnénk, hogy valóban duális rendszerben folytatódjon az oktatás, és a vállalatok is úgy érezzék, hogy azon túl, hogy szükséges belépniük ebbe a rendszerbe, támogatásban is részesülnek, a KRÉTA duális modul lehet a segítség. Ez az a modul, amelyben az intézményi feladatok és a duális képzőhely feladatai is megjelennek. Az elmúlt héten kifejezetten erre a modulra kapcsolódva tartottunk egy online konferenciát, amelyre 149 intézményből jelentkeztek be és vettek részt a kollégák azzal a céllal, hogy minél jobban megismerjék és használják ezt a modult, és fejlesztési javaslataikat is megtehessék.
Próbáljuk ezzel a modullal is segíteni az intézmények, illetve az adminisztrátorok munkáját, mind a vállalati, mind pedig az intézményi oldalon.
Ma már láthattuk az ábrát a szakképzés választásának okairól, hogy itt olyat tanulhat a diák, ami érdekli.
Nekünk pedig, amikor a tanuló bennünket választ, ennek meg kell tudnunk felelni. Valóban olyat tanítsunk, ami érdekli a diákot, és amikor kiengedjük egy végzettséggel a kezében, akkor azzal a végzettséggel megfelelő karrierutat tudjon majd befutni, megtalálja az útját a jövőben. Ezért azt is nézzük, hogyan tudnak elhelyezkedni ezek a diákok, akár már az oktatáson belül a duális képzés tekintetében, akár pedig a pályakövetési rendszerben a végzettség után.
A NAV utolsó adatszolgáltatása alapján azt látjuk, hogy elindult az a fajta gondolkodás, amit mi szerettünk volna. Vállalati és intézményi oldalról is meg kell találni azokat a partnereket, akikkel együtt tudunk dolgozni, akik együtt tudnak és akarnak dolgozni velünk.
Ha ez jól megy, akkor előbb-utóbb vizsgázni is fogunk. Mi abból, hogy megfelelően juttattuk-e el a diákokat a vizsgáig, a diákok pedig abból, hogyan tudnak megfelelni a munkaerőpiacon.
A következő két dián azt fogom megmutatni, hogy mennyi vizsgát szerveztünk az idén. Még párhuzamosan folyt az OKJ és a szakmajegyzékes vizsga.
Most egy nagy levegővétel és egy nagy sóhaj, mert most vagyunk túl az első interaktív vizsgán. Akik nem voltak benne és nem hallottak róla, az nekünk nagyon jó, hiszen az azt jelenti, hogy minden rendben ment. Akik benne voltak – és most ők is nagyot sóhajtanak, hogy igen, ezen most túl vagyunk, és jöhet a következő etap –, azoknak pedig azt tudom mondani, hogy nagyon rövid az az idő, amíg hátradőlhetünk, mert mindjárt itt a februári vizsgaidőszak, de elmondhatjuk, hogy az első lépést sikeresen megtettük. 104 szakmából volt vizsga az idei októberi vizsgaidőszakban. Elmondhatjuk, hogy a diákoknak a megfelelő szakma jelent meg a gépén, a vizsgázó valóban végig tudta vinni azt a vizsgát, le tudott vizsgázni interaktívan, mi láttuk, hogy ő mikor lépett be, mikor lépett ki, milyen lett az eredménye. Nagyon nagy munkát igényelt a kollégáktól – akik a vizsgabejelentést végezték, azoktól is, akik menedzselték az egész vizsgát. A kollégáimtól is, akik erre felkészítették az érintetteket és munkálkodtak a háttérben. Igyekeztünk nagyon együttműködni, ezt tudom ígérni önöknek februárban is, de nem fog menni anélkül, hogy ezt közösen, együtt meg ne tanuljuk. Ugyanakkor, ha ez jól sikerül, nagy előrelépés lesz annak érdekében, hogy minél többet tudjunk a digitalizációra bízni, hiszen a februári vizsgaidőszakra már látható, hogy több, mint 100 szakmából lesz ismét vizsga.
Melyek voltak 2021-ben és 2022 májusában a legnépszerűbb szakmák?
Ezt azért tartottam fontosnak kivetíteni Önöknek, mert amikor szó volt arról helyettes államtitkár asszony előadásában, hogy egyébként a beszámításokkal hogyan élünk, akkor ez jól mutatja, hogy miközben 2020-ban kezdtük a rendszert, már vannak, akik szakmajegyzékesen vizsgáznak. Ők elsősorban persze a felnőttek, mert nekik tudtunk beszámítani előzetes tudást, és éltünk ezzel a lehetőséggel. Az is látszik, hogy legelőször az egészségügyben, az általános ápolók képzésében tudtunk a legtöbbet beszámítani.
A pályakövetési célú adatgyűjtéseknek is az lenne a jelentősége, hogy ne csak a vizsgáig lássunk, hanem nézzük meg azt, hogy valóban el tudott-e helyezkedni az a fiatal, aki a mi intézményünkből kikerült, megtalálta-e a helyét akár a felsőoktatásban, akár a munkaerőpiacon, képezte-e magát esetleg másik szakmában. A pályakövetési rendszerből ezekre az adatokra vagyunk igazán kíváncsiak.
Ha mi megkapjuk ezeket az adatokat, akkor ígérem, hogy Önök is meg fogják tudni, akár intézményre lebontva is, hiszen akkor láthatják, hogy az a fiatal, akit eljuttattak a vizsgáig, utána hogyan teljesített az életben, és azt a karriert járta-e be, amelyet egyébként Önök vagy az Önök kollégái elképzeltek számára.
Azon túl, hogy bejönnek a rendszerbe a NAV, a FIR és számtalan hivatalnak az adatai, kérdőívekkel is próbáljuk megkeresni a diákot, hogy azt is lássuk, mi volt az Ő célja. Utána pedig megnézzük, hova jutott el.
Ezekből a kérdőívekből tudjuk azt megmondani, hogy mi alapján döntött a jelentkező, amikor ezt a képzést választotta, mit nézett meg először, mi volt számára fontos? Ez jó figyelmeztetés nekünk, hogy oda kell figyelni például a honlapokra.
De ilyen kérdőívekkel tudunk munkaerőpiaci előrejelzést is adni, megmutatni, hogy mi az, amire viszont a vállalati szektornak lesz majd szüksége.
Ha úgy mennek ki a diákok, hogy elégedettek a képzéssel, akkor valóban lesz olyan pillanat, amikor hátradőlhetünk.
Szeretem ezzel a diával zárni az előadást, mióta ezt a kérdőívet felvettük, mert szerintem, ha egy tanárnak, egy oktatónak, egy pedagógusnak azt mondja a diák, hogy itt olyanokat tanulok, amiket a munkám során is fogok tudni használni, ennél nagyobb elismerésre nem gondolom, hogy szüksége van.
Bár higgyék el, hogy az én elismerésem mindenképpen az Önöké.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.