Dr. Pajtókné Dr. habil Tari Ilona,
Dr. habil. Szűts Zoltán
Az okoseszközök célnak megfelelő használata a köznevelésben az EKKE modellje alapján
Tisztelt Elnök Asszony, Tisztelt Elnök Urak, Kedves Kollégák, Hölgyeim és Uraim!
Az eddig hallott előadások az emberi agy, az elme és a lélek működéséről szóltak. Ez az előadás – amit Pajtókné Tari Ilona rektor asszonnyal közösen készítettünk – egyszerre szól majd a digitalizáció oktatási kihívásairól, illetve a konferencia főcíméhez kapcsolódva a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos ismeretek ilyen formájú oktatásáról is. Az előadásom elején lesz egy elméleti rész, ezután pedig picit majd elmegyek a gyakorlat felé. Beszámolok arról, mi az, amit mi az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen csinálunk.
Az okoseszköz-használattal és a fenntartható fejlődés oktatásával kapcsolatos elvárásokat a tanulók szemszögéből fogom megfogalmazni, de azért áthallással mindig megjelenik az is, hogy mi az, amit a társadalom elvár, illetve melyek azok a szempontok, amelyeket azok érvényesítnének, akik az eszközöket, lásd okostelefonokat, vagy online platformokat fejlesztik.
Miről is lesz szó röviden? Az új tanulási környezetről, a személyre szabott tartalmakról. Rögtön bele is vágok.
Az új digitális tanulási környezet alapvetően a felfedezésekről szól. Egy olyan fotót hoztam az előadásomban, ami a COVID-időszakra volt jellemző, ahol képernyőkkel, de azért papírral és ceruzával is körbe voltak véve a tanulók. Ez a környezet amikor visszatértünk az iskolákba már egyszerre alapul a tantermi tudásmegosztáson, egyszerre a digitális technológián, egyszerre kilép a valós térből és egyszerre beléptet minket az eszközök segítségével a valós térbe. Folyamatos határátlépésekről van tehát szó. Az a stressz, amiről Freund Tamás, az MTA elnöke tegnap beszélt, az csak növekszik és nem csökken. Tehát amikor nekem az okosórám jelzi, hogy az okosotthonomban véget ért egy folyamat, egyben stresszhatást is kivált, hogy jöhet a következő. Ugyanez történik a hallgatóknál is, amikor jelez a telefonjuk, mert éppen valamelyik közösségi média platform küldött értesítést. Továbbképzéseken egyre több óvodapedagógus jelzi, hogy a szülők írnak nekik, és tájékoztatást kérnek arról, hogy a gyermek éppen hogyan fejlődik az óvodában. De ez a környezet kreatívan bomlasztó, hiszen jöhet egy másik értesítés, amiből éppen tanulhat.
Az okoseszközök használata esetében előtérbe kellene, hogy kerüljön a kreativitás. Előtérbe kellene, hogy kerüljön a kísérletezés. De ez a komplexitás, amit a sok képernyő hoz, és a sok kihívás, amely a technológia hibáiból fakad, időnként az oktatás rovására is megy. Amiben mi hiszünk, azok a személyre szabott tartalmak.
Volt szó a konferencián a mesterséges intelligenciáról, tehát amikor a mesterséges intelligenciát már tudjuk majd az oktatásban használni, akkor az majd a fejlesztésben is nagyon fontos lesz. Például a Duolingo így működik. A Duolingo esetében, hogyha valakinek a present perfect nem megy olyan jól, akkor a rendszer megnézi, hogy mások azt hogyan tanulták meg, milyen ismétléssel és ilyen feladatokat fog neki a mesterséges intelligencia adni. De egy olyan óriási cégről van szó, amihez a magyar köznevelés fejlesztési kapacitásai nem mérhetők.
Amiről én beszélni fogok az előadásomban az nem más, hogy mi az, amiben mi megpróbálunk együttműködni a nagy, multinacionális, több milliárd dollárt érő vállalatok kínálatával, illetve mi az, amit mi tudunk használni ezekből. Az egyéni tanulási utak például egy nagyon izgalmas történet, a hipertextualitás, a multimedialitás is ezt támogatja. De most nem fogok részletesebben belemenni ebbe a területbe, csak rámutatni arra, hogy mindig a kijelölt tanulási céloknak megfelelően kell kialakítanunk ezeket az utakat is.
Gyors információszerzés és tájékozódás. Nagyon gyakran halljuk azt, hogy milyen kiváló, hogy gyors információszerzéssel bírunk a technológiának köszönve. Valóban, de az a kérdés, hogy a belső világunk mennyiben gazdagodik ezáltal, hogy az ismeretek mennyire raktározódnak el, hogy ezeket mennyire tudjuk visszahívni, és hallottuk Freund professzor úr előadásából, hogy ez hogyan is szolgálja magát a tanulást. Merthogy egy gyors Wikipédia keresés az önmagában lehet, hogy információszerzésként működik, de a tanulást nem fogja segíteni, az összefüggéseknek az észrevételét pedig még kevésbé.
Az emberi elme 1,7 másodperc alatt dönti el az, hogy a social média tartalmakat befogadja-e. 1,7 másodperc alatt dönti el, hogy egy videót megnéz-e vagy továbblép. A kommunikációs tanácsadásban például nagyon-nagyon komoly szerepet játszik ez a tény. Tehát egy ilyen felfokozott környezetben kell nekünk oktatnunk. Hatékonyabb horizontális együttműködést kínálhat nekünk a technológia, hiszen össze vagyunk kapcsolva. Ki kell használnunk azt, hogy a hálózatot alkotó egyenrangú felek között önszervező kooperáció jelenik meg. Több egyetemen alkalmazzák azt a gyakorlatot, hogy az e-learning rendszerben a tesztek megoldása közben a hallgatók együtt kereshetnek megoldásokat, akár le is ülhetnek együtt és átbeszélhetik és megtalálhatják a legjobb megoldásokat. Ugyanis ez is egy tanulási folyamat. Ebben a rendszerben jelen van a Web 2.0, ami a közösségi tartalom létrehozásáról van szó, a felhő alapú rendszerek, és még sorolhatnánk.
Amikor megjelenik az élményszerűség, akkor azok a tanulók is igenis aktiválhatók, akik a hagyományos osztályteremben passzívak, és ez a Komplex Alapprogram lényege is. A digitális technológiát, hogyha megfelelően használjuk, akkor mindezt képes támogatni. Ugyanúgy cél lenne a kreativitásnak a fejlesztése, de a digitális technológia is csupán egy eszköz, ráadásul egy distruktív eszköz. Kreatívan bomlasztó. Amikor fölfedezték a röntgensugarakat, akkor a nagyon gazdagok az Egyesült Államokban tartottak röntgenpartikat, ahol saját maguk és mások koponyáját röntgenezték, és az egész nagyon szórakoztató volt. Akkor még holmi keveset tudtak ennek a káros hatásairól. Amerikában cipőboltokban is voltak kihelyezett röntgenek, és valakinek megröntgenezték a lábát, majd azt mondták, hogy neki ez a legjobb cipő. Csakhogy a sugárzás káros hatásairól nagyon keveset tudtak. Ma már csak futni kell a cipőboltban, és akkor kielemzi az illető mozgását számítógép, minden káros mellékhatás nélkül.
A kreativitás fejlesztéséhez olyan módszertanokra van szükség, amelyeket tesztekkel is lehet támogatni, de ezt nem szabad egyénileg az oktatókra bízni, ugyanis itt központi fejlesztésekre is szükség van. Tehát haladunk a központosítás felé újra. Az okoseszközök élményszerűségének a kihasználása a cél. Nekem vesszőparipám, hogy ezek az eszközök élményszerűek, tegnap hallottuk az MTA elnökének előadásában, hogy micsoda dopamin löketet kapnak a gyerekek, amikor ilyen eszközöket használnak. Ezt kihasználja a Twitter, ezt kihasználja a Facebook, félkarú rablóként működik, ugyanis mindig van egy tartalom, és amikor lehúzom a képernyőt az ujjammal, megjelenik valami új. Engem jutalmaznak egy új tartalommal. De, amikor jelez a telefonom, belerezgi az értesítést a zsebemből a lábamba és onnan megy az agyamba. Tesztek bizonyítják, hogy amikor valaki mellett ott van az okostelefonja és különböző üzeneteket, értesítéseket küldenek neki, akkor a stressz szintje növekszik, és egyre többet hibázik, amikor közben kérdésekre válaszol. Ezt mi úgy hívjuk, hogy multitasking, amit dicsértünk nagyon sok ideig, hiszen milyen fantasztikus, hogy egyszerre több dolgot tudunk csinálni.
Azért, hogy ne csak egy borús képet fessek én is föl, hadd mondjam el, hogyha kész élményszerűséget adunk, akkor a tanuló nem tanul belőle. Hogyha foglalkoztatunk és adott esetben Kahoot-tal fejlesztünk, akkor gamifikációt alkalmazunk, vagy Wiki-játékot is alkalmazhatunk. Fantasztikus dolog a Wiki-játék, ugyanis egy adott szótól a hiperlinkeken keresztül el kell jutni a végcélig. Én úgy szoktam játszani a hallgatóimmal, hogy közben egymásnak segíthetnek, a kooperációt is fejleszti tehát, és az asszociációs készséget is. Olyan módon siklunk végig a hiperlinkeken, ahogy az emberi elme az asszociációkon. Egy olyan alkalmazásról beszélünk a Wiki esetében, aminek a hivatkozását mi tiltjuk a felsőoktatásban érthető okokból.
Az elméleti bevezetőm után most következzen az, hogy mi milyen megoldásokat kínálunk az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen. Oktatási tartalmakról, neveléstudományi doktori iskoláról fogok beszélni, a Komplex Alapprogramról, a Köznevelési Portálról, a KATTAN-ról, illetve a nEtSzközkészletről. Mindezekben a fenntartható fejlődés sok területen megjelenik, és ezeken a területeken szoktuk digitális eszközöket is használni.
Az első alkalmazási formája volt az az elektronikus jegyzet, ami 2013-ban jelent meg és Pajtókné Tari Ilona rektor asszony írta. Mi mint katolikus egyetem a teremtésvédelem iránt is elkötelezettek vagyunk, és ezt a két gondolatot próbáljuk egységesíteni, mint az rektor asszony szövegéből is kiderül. A Neveléstudományi Iskolánk környezetpedagógiai modulján belül már két olyan disszertációt védtek meg a kollégák, ami ugyancsak a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos.
Itt jutok el egy olyan pontig, ami alátámasztja azt, amit tegnap Freund Tamás mondott, történetesen, hogy a feladataink a köznevelésben sokszínűek, és egyben módszertani megújulásra van szükség. Ehhez a törekvéshez kapcsolódik a Komplex Alapprogram, mely öt elemből áll, és a testmozgás ugyanúgy megjelenik benne, mint a digitalizáció. A művészet alapú alprogram ugyanúgy, mint az életgyakorlat alapú alprogram. A belső világnak a gazdagsága nálunk tehát szervesen kapcsolódik a digitalizációhoz. Ezek nem szemben álló dolgok, ezeket igenis ötvözni kell, és az a nagy szerencse, hogy teljes tantestületek vesznek részt a programban, és ezáltal sok-sok tapasztalatot is tudunk szerezni.
A Nemzeti Köznevelési Portál fejlesztését is az egyetemen látják el, és ezáltal is szerzünk tapasztalatokat. A következő, amit említhetek az a Katolikus Digitális Tananyagtár, itt az Egri Főegyházmegye szellemiséghez kapcsolódva jelenítjük meg a tartalmakat, tesszük őket elérhetővé. Amint látjuk, nagyon-nagyon sokféle szerepet betöltünk. Az IOT fejlesztések sora nem áll meg itt, ugyanis én úgy gondolom, hogy a dián látott számok önmagukért beszélnek, a 100 darab okostankönyv 19 000 interaktív feladat már egyéni tanulási utak kialakítását biztosítja. Ezek már olyan nagy bázisok, amelyekből lehet meríteni. A pedagógusok tehát nincsenek önmagukra hagyva, tehát nem nekik kell egy-egy modul kurzus után újra meg újra kitalálniuk az ellenőrző kérdéseket. Itt professzionális módon történt a fejlesztés, 1500 interaktív feladatsor, és ezen felül pedig professzionálisan előállított multimédiás kiegészítők jelennek meg, és van egy új oktatási platformunk is, ez pedig maga a Pegazus. A 15 évvel ezelőtt készült netszkozkeszlet.ektf.hu annak idején már a földrajznak az oktatását digitális online környezetben képzelte el. Ekkor még nem voltak keretrendszerek. Maga a weboldal egy hagyományos dolgozószobát jelenít meg. A geográfia tudományágai címszó alatt az éghajlatváltozásról, annak hatásairól kapnak a hallgatók segítséget. Más társdiszciplínáknak is megjelentek ugyanilyen formában a virtuális megjelenései.
Kíváncsian várjuk egyébként, hogyha a Facebooknak az Oculus rendszere beválik, akkor az oktatást módon lehet majd egy virtuális környezetbe áthelyezni. Elképzelhető, hogy nem egy hagyományos átültetésről van szó, hanem egy teljesen új gondolatiságról, de egyáltalán nem biztos, hogy működni fog, pont azért, mert elragadja a figyelmet a lényegről.
Összegezve az előadásomat, amire mi a hangsúlyt szeretnénk fektetni, az az okos eszközök rendszeres használata során a kompetenciák a szerepe, az ehhez kapcsolódó pedagógiai gyakorlat. Célnak megfelelő használattal, mérésekkel alátámasztva, megfelelő fejlesztési célok mellett. Előtérbe kerül tehát a tanulóközpontú készségfejlesztés, és a probléma orientált tanítási, tanulási folyamat. Kialakulnak a tudásszerzésnek a különböző mintázatai, és küldetésünk is van, a küldetésünk nem más, mint hozzájárulni a XXI. század európai és magyar polgárok műveltségének és tudásának megalapozásához, de már digitális műveltségről is beszélünk, és a digitális önmegtartóztatásról is beszélünk.
Köszönöm szépen mindenkinek a megtisztelő figyelmet.
Felhasznált irodalom
Pajtókné Tari Ilona: Az IKT kompetencia alkalmazása a földrajztanításban, EKF TTK, Eger, 2011.
Pajtókné Tari Ilona: A földrajztanár elektronikus eszközkészlete: FÖLDRAJZ nEtSZKÖZKÉSZLET. Saját fejlesztésű digitális taneszköz, 2006. http://netszkozkeszlet.ektf.hu.
Szűts Zoltán: A digitális pedagógia elmélete. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2020.
