Bajor Péter
A konferencia zárása
Kedves Kollégák!
Ennek a szakértői konferenciának (amely már régóta a legnagyobb köznevelési szakmai rendezvény az évben) idén is nagy erénye volt, hogy lehetőséget adott számunkra a találkozásokra, az információk átadására-átvételére.
Idén különleges hasonlóságot is felismerhettünk a konferencia három napja és Freund Tamás elnök úr nyitó előadása között, amelyben az idegsejtek szinaptikus kapcsolatairól beszélt: a konferenciánkon is afféle különleges szinapszisok, szinaptikus kapcsolatok jöhettek létre … Tehát ahogyan az idegsejtek, úgy a résztvevő személyek, szakemberek is – a megvalósult színes programok keretében – egymáshoz tudtak kapcsolódni, energiát és információt adhattak egymásnak. Gyakorolhattuk azt, ami az idegsejtek esetében is fontos cél, hogy közösen, közös célok érdekében tudjunk együttműködni, együtt gondolkodni. A konferencia ismét teret adott ahhoz, hogy az egyénenként nálunk lévő információink egymásra találjanak, közös törekvések jöjjenek létre annak érdekében, hogy jobbá tehessük a hazai köznevelést, és a magunk tehetsége és embersége hatékonyan, eredményesen, mindannyiunk elégedettségére tudjon kibontakozni
A létrejött („szinoptikus”) kapcsolatok tehát a nyitó előadás óta több értelemben is meghatározták konferenciánk három napját. Kérdésünk persze az lehet, hogy a szakmai együttműködésekhez honnan nyerhetünk energiát, van-e bennünk elegendő vitalitás, türelem, szakmai és szociális kreativitás? Van-e nyitottságunk arra, hogy a szakmai újdonságokat ne csak elméletben befogadjuk, hanem aktív módon a gyakorlatban is magunkévá tegyük? Azt gondolom, hogy ez sok szempontból rajtunk múlik. A konferencia címének kérdésére tehát – „Hogyan tovább?” – az lehet a válaszunk, hogy: személyes döntések mentén és lépésről lépésre. A személyes döntések fognak intézményi fejlődést is jelenteni, szintén lépésről lépésre. Hiszen a jó megoldások itt vannak körülöttünk, az elméletnek már a birtokában vagyunk, sőt láthatunk kiváló és korszerű tapasztalatokat is.
Mi adhat nekünk energiát, hogy ezeket a tapasztalatokat, az elméletet átültessük a magunk gyakorlatába? Hogy rávegyük magunkat új, innovatív megoldásokra?
- Egyrészt személyes szakmai önbizalomra van szükségünk, amit, ha el is homályosult bennünk, fel lehet élesíteni ismét.
- Másrészt szükségünk van a személyes mentális egészségünkre is, ami lehetővé teszi azt, hogy a tehetségünket harmonikusan ki tudjuk bontakoztatni.
- Harmadrészt pedig elengedhetetlennek tartom a pozitív, kreatív légkört, ami körbevesz bennünket.
Bár sokszor hárítjuk, de bizony ebben is van személyes felelősségünk:
- vajon személyes erőnk felhasználásával segítünk-e építeni, értékesebbé tenni a környezetünket?
- megteszünk-e mindent a közösségi életünk boldogabbá tétele érdekében az intézményünkben, a magán mikroközösségünkben vagy akár országosan is?
A szervezők nevében is köszönöm, hogy eljöttek! Az idei, Egerben rendezett konferenciánkat ezzel bezárom. Jó étvágyat kívánok az ebédhez és biztonságos hazaérkezést! Találkozzunk 2023-ban is, a terveink szerint november 7–9-én! Addig is mindannyiuknak jó munkát kívánok és örömteli szakmai eredményeket! Viszontlátásra!
