Dr. Ungvári Zsigmond

A Kincsem Nemzeti Lovas Program.
Honvédelmi Minisztérium Miniszteri Kabinet
szekció összefoglalója

Az iskolai lovaskultúra-oktatás komplex hatásait és ezekkel együtt a program elindításának indokoltságát, társadalmi, gazdasági, személyiségfejlesztő hatását mutatjuk be. A lovasoktatás, lovaskultúra-oktatás busásan megtérülő befektetés. A nemzeti összetartozásunk egyik kötőeleme a lovasnemzettudat és a lovastörténelmi múlt.

A projekt vezérfonalát a Kincsem Nemzeti Lovasprogram adja. Dallos Gyula miniszteri biztos úr minden alkalommal büszkén számol be az eredményekről, amelyek jól mutatják a fejlődést.

Hogy elégedettek vagyunk-e?

Azt mondhatjuk, hogy évről-évre előre lépünk és mindig közelebb jutunk a céljainkhoz. Persze növekednek az elvárásaink is! De ez így természetes. Ismerjük a körülményeket, amelyek viszont nem kedveznek! Ezek ellenére ezért azt gondoljuk, hogy a lovaskultúra oktatás nem teher, hanem a megoldás egyik lehetősége. Ha a

• fiatalok fizikai aktivitásának csökkenésére gondolunk, vagy
• történelmi múltunk és hagyományaink megtartására fókuszálunk, vagy
• közösségben végzett munka, a csapatmunka örömeire tekintünk, a lovaglás a legjobb megoldás.

Lássuk mi történt az elmúlt egy évben!

Dallos Gyula miniszteri biztos úr lelkesen és mély elkötelezettséggel mutatta be a lovaséletünk, a lovaságazatunk fejlesztésének eredményeit. Valamennyien büszkék lehetünk a szilvásváradi létesítményekre, amelyek a fogathajtó világbajnokságra való felkészülést is szolgálják. Már magas színvonalú versenyek rendezésével bizonyította a Nemzeti Lovarda is az életrevalóságát.

A történelmi méneseink mind a tenyésztésben, mind a verseny kipróbálásban a haladás útjára léptek. Bábolna, Mezőhegyes, Hortobágy, Szilvásvárad kiemelt központjai a fajtanemesítésnek és kulturált versenyhelyszínek is egyszerre.

A génmegőrzés, a magyar fajták megóvása és sport kipróbálása lendületet vett. Lipicai lovaink nemcsak a fogathajtásban, hanem a díjlovaglásban is igazolták tehetségüket.

Nos, a lovas infrastruktúránk épül, a lóállományunk gyarapszik és a hozzáértő tenyésztőink munkája nyomán minőségében is javul. Az ifjúság érdeklődése, vonzalma a lovak iránt töretlen, sőt egyre nagyobb igény van a szakszerű lovaskultúra oktatásra. A Kincsem Nemzeti Lovasprogram, ha nem is robog, de halad!

Kormánybiztos Úr maga is tagja annak a nemzedéknek, amely eredményeivel és emberi magatartásával méltán vívta ki tiszteletünket.

Mi hiányozhat még?

Össze kellene hozni a szereplőket! A megjelenésében is impozáns lovaslétesítményeinket megtölteni lovakkal és lovasokkal – ez lenne a feladatunk. Minél jobban megismerjük a lovakat és lovaskultúrát, annál erősebb kötődést fogunk tapasztalni egymáshoz is.

A ló azzal a természeti környezettel kapcsol össze bennünket, amelyet egyre inkább óvnunk kell. A ló is, az ember is a természet része, így a lovaglásban egészséges módon találhatnak egymásra. Ki a szabadba, a levegőre, a természetbe!

Mire van még szükségünk?

Oktatók, nevelők, pedagógusok, akik ezeket az ismereteket átadják és valódi lovas embereket formálnak a fiatalokból.

Igen! Az általános iskolában kell kezdenünk, ezt már több alkalommal is átbeszéltük.

• A lovasaink képzése, a lovaskultúránk, hagyományaink oktatása biztos kezeket kíván!
• Képeznünk kell a jövő oktatóit, edzőit, mesteredzőit.
• Egyesíteni és összehangolni a tananyagot!
• Jól meghatározott célok felé kell haladnunk.

Úgy látszik, hogy szükség lesz egy Nemzeti Oktatási és Módszertani Központra, ahol meg lehet határozni a célokat és le lehet fektetni az utat. A Nemzeti Oktatási és Módszertani Központ felállítása már több is a gondolatnál.

István Gábor – aki sajnos egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni – és munkatársai egy olyan intézmény működésének lehetőségét vázolták fel, amely hosszútávon biztosíthatja az általános iskolai lovaskultúra-oktatás jövőjét.

Mi a következő lépés?

• Olyan hálózatot kellene felállítanunk, amelyik minősített szolgáltatási tevékenységet végez, országszerte, egységesen.
• A szolgáltatóknak igazodnia kell a jogszabályi követelményekhez.
• Az első és legfontosabb a szakmai tevékenységért felelős személy, aki rendelkezik a szolgáltatáshoz szükséges kompetenciákkal.
• Ez a vezető tisztában van a lovakkal kapcsolatos állategészségügyi, takarmányozási, tartási követelményekkel, ismeri a lovak idomításával, kiképzésével, viselkedésével kapcsolatos tudnivalókat.
• Gondoskodik a személyi és tárgyi biztonság megőrzéséről, a kockázati tényezők minimálisra csökkentéséről.
• A helyszín infrastruktúrája feleljen meg a kulturált oktatási követelményeknek.
• A lovak fizikai és mentális állapota legyen a folyamatos és kiegyensúlyozott munkára kész.
• A tananyag épüljön a nemzeti lovaskultúránkra, kiegészítve a világ lovas hagyományaival.
• Az általános iskolai lovaskultúra oktatást egy módszertani központ irányítaná, amely a szolgáltatókat fogná össze megyei vagy régió szinten.
• A szakmai képzések és továbbképzések is a vezető intézményben vagy az intézmény szervezésében valósulnának meg.
• A képzési szintek egymásra épülve folyamatosan bővíthetők, amelyek magasabb kompetenciákat eredményeznek.
• A szolgáltatók minősítések után kerülnek felvételre az általános iskolai lovaskultúra oktatás hálózatába.
• A szolgáltatók egységes irányelvek és infrastrukturális előírások szerint működhetnének.
• A szervezet önállóan, de a lovasszövetséggel szoros kapcsolatban, az illetékes minisztériummal karöltve működik.

A módszertani központ kapcsolódhatna egy felsőfokú oktatási intézményhez, valamelyik egyetemhez, például a Testnevelési Egyetemhez. Ezek a gondolatok vezették a szakembereket a lovaskultúra oktatás szervezeti felépítésének kialakításában.

Zupán Péter – Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Lovassportok Csoport – egyetemi oktató, szakvezető, lovaskultúra oktató a szakemberképzés az iskolai lovasoktatás megvalósításához szükséges szakemberképzést érintő elképzeléseket foglalta össze:

• Középiskolai képzés:
• lovász (lóápolás, lókiképzés);
• belovagló.
• Felnőttképzés érettségizettek számára:
• futószáras lovasoktató;
• lovaskultúra segédoktató.
• Egyetemi képzés
• lovaskultúra szakoktató;
• lovasedző (szakedző, mesteredző).

Az oktatási, képzési szintek összehangolása, egymásra építése, a folyamatos fejlődés lehetőségével.

Van bennünk némi kétkedés, amit előadónk, Zupán Péter is hangsúlyozott, hiszen a bemeneti szintek, a leendő oktatók

• előképzettsége
• lovas tapasztalata
• saját lovastudása

jelentősen különbözik egymástól.

Így a kimeneti teljesítmények is változatos képet fognak mutatni.

A tananyagnak és az oktatási módszereknek is egységeseknek kellene lenniük, ami a mai állapotában még igényel némi finomhangolást. Azt azért állíthatjuk, és ebben biztosak vagyunk, hogy az ágazatnak minden tenni és tanulni vágyó emberre szüksége van! Akiben van ambíció, időt és pénzt képes áldozni a tanulásra, annak köztünk a helye! A szakembereknek lesz a dolga eldönteni, hogy ezeknek a lovasbarátoknak a tudása és a felkészültségi szintje milyen kompetenciákat enged meg. A Lovasszövetség már megfogalmazta az elvárásait a különböző szintű minősítések követelményeivel kapcsolatban. Az oktatási intézmények kötelessége ezeket figyelembe véve értékelni a vizsgázók teljesítményét.

Az út nyitva áll.

A szabályokat betartva, alkalmazva kell értékelni a képzősök előmenetelét. Ez az iskola a képzőhely felelőssége. A szintek tisztázódásáig érdemes bevonni a vizsgáztatásba a lovas szövetség illetékeseit is és az egyetemi oktatókat.

Az érdekünk közös.

• Minél több szakember dolgozzon a lovaskultúra megismertetése érdekében!
• A szakember csak annyit vállaljon, amire a tudása képessé teszi, de azt lássa el becsülettel.
• Azokra van a legnagyobb szükség, akik kéz a kézben az első lépéseket teszik meg a fiatal lovasokkal.

Így az oktatóink a lovasainkat kézről kézre adva tanítják meg „emberségre és vitézségre”.

A lovasnemzeti hagyományaink és nagy elődeink szelleme is ezt követeli meg tőlünk!

Bozori Gabriella – a Fóti Lovasterápiás Központ Igazgatója, a Magyar Lovasterápia Szövetség elnökségi tagja – a Fóti Lovasterápiás Központ több évtizedes tapasztalatai alapján számolt be a lovaglás személyiségfejlesztő hatásáról. A lovaglás a testet, a szellemet, a lelket egyaránt megérinti. A lovasterápiás szövetség olyan utat járt be a kezdetektől a mai napig, amely követendő példa lehet a lovaskultúra-oktatás országos hálózattá fejlesztésében. Minden lovas ágazattal kapcsolatot tartanak. Szakmai irányban az önállóságukat megőrizve, minőségi követelményeket támasztva haladnak előre.

Eredményeiket minden szinten elismerik és a lovaglás egyéni, társadalmi hatásainak bemutatására nagyszerű példaként szolgálnak. Az eredményeikben megjelennek a tapasztalataik, a kreativitásuk, az elhivatottságuk és empátiájuk.

A lovaglás és a lovasterápia

• Testileg erőt, ügyességet, állóképességet fejleszt.
• Szellemileg a figyelmet, az érzékelést, észlelést, tanulást és a gondolkodást fejleszti, amellett, hogy hasznos ismereteket szereznek a lovaglásról, lóról, a lovak természetes környezetéről.
• Lelkileg pedig sok szép élmény, öröm, boldogság, érzelmi töltődés kötődik a szabadban végzett tevékenységhez.

A fogyatékkal élők körében végzett munkájuk méltán kap figyelmet. Az épek és a fogyatékkal élők számára is nagy jelentőségű az a kapcsolat, melyet egymással és a lovakkal építenek ki. A közös munka igazi csapattá formálja a közösséget, valamint a ló és lovas párosokat. A személyiségfejlesztés olyan formáját fedezhetjük fel a lovaglásban, amely nem nélkülözhető a személyes fejlődésében és a társadalomba való beilleszkedésében sem.

A folyamatos felelősséggel végzett gondoskodás érzékenyebbé tesz bennünket a hátránnyal induló társaink iránt is. Az előadás érzékletes példákat szolgáltatott a lovaglás egyéni és közösségi hatásairól. Nem kérdés, a lovaglásnak helye van a mindennapi életünkben.

Bajzátné Szántósi Mária – Felsőtárkányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola – intézményvezetője az iskolai lovaskultúra-oktatás országos hálózatának kiépítéséről osztotta meg gondolatait. Már vannak olyan előfutárok, akik nem vártak az országos döntéshozókra, maguktól cselekedtek. Ezek az úttörők mindenki számára megmutatták, hogy az út járható. Az általános iskola és a tankerületi központ együttműködéséből megszületett a csoda. Nem vártak senkire, csak tették a dolgukat, a saját hatáskörükben, szakmai meggyőződésük szerint.

A módszereik a saját lehetőségeikhez igazodtak, amelyek bizonyítják, hogy az elmélet működik a gyakorlatban is. A fiatalok önbizalma, önértékelése fejlődött, készségeik javultak. Szívesen tanultak a gyerekek a lovas múltunk nagy alakjairól és a lovagláshoz kapcsolódó tudnivalókról. Az általános iskola 3. évfolyamán indították a programot, azt találták, hogy ez a legoptimálisabb életkor a tanmenet szempontjából is. A gyerekek közeledése a lóhoz, az alkalmazkodás egy jóval nagyobb élőlényhez nagy kihívás a kisiskolások számára. A gyerekek már három egymást követő évben folyamatosan részt vesznek a projektekben és a kedvük csak növekszik. Néhányszor nem remélt csodás változások is történtek. A 2007 óta tartó program szívet melengető szép eredményeket és élményeket hozott a pedagógusok és a kisdiákok számára is.

Köszönjük az érzelemdús beszámolót és csodáljuk az iskola vezetőinek és a tankerületi igazgatónak ezt a harmonikus együttműködését.