Bozori Gabriella

A ló személyiségfejlesztő szerepe, avagy
mi mindent tanulhatunk a lovaktól és a lovak által

Az elmúlt évezredekben a lónak sokféle szerepe volt az emberek életében, de az emberiség történetében is. A lovak a szó szoros értelmében harcostársaink voltak a csatákban, a háborúkban, segítettek a közlekedésben, a szállításban, a mezőgazdasági munkákban. Az utóbbi időszakban a lovak inkább a sporttársaink lettek, de a XX. században megmutatták terápiás értékeiket is.

Számos irodalom, tanulmány, cikk jelent meg az elmúlt években arról, hogy milyen szerepe lehet a lónak, a lovaknak a prevencióban, a habilitációban, a rehabilitációban, vagy a képességfejlesztésben.

Jelen előadásomban azt szeretném röviden bemutatni, hogy mi mindent adhat a ló, a lovaglás, valamint a lovakkal és a lovak körül végzett tevékenységek összessége egy átlagos gyermeknek, hogyan járulhat hozzá képességeinek kibontakoztatásához, új ismeretek megszerzéséhez, új képességek, készségek kialakításhoz és mindezeken keresztül az egész személyiség fejlődéséhez.

A ló által facilitált, támogatott tanulás során a ló egy olyan partner, amely segíti a gyermekeket, a fiatalokat a tanulási folyamatban. A lovak viselkedésének megismerése, és megértése révén a gyerekek sikeresebbek és hatékonyabbak lehetnek emberi kapcsolataikban is, mert a bizalom és lojalitás, amit az állatok közvetítenek feléjük, segíthet a kortársakkal való kontaktusok kialakításában is.

A lovakkal való munka támogatja a gyermekeket, fiatalokat abban, hogy megtapasztalják a cselekedeteik feletti kontroll érzését, hogy megértsék az akciók és reakciók közvetlen kölcsönhatását, hogy megtanulják, hogyan törődjenek egy lóval, hogy foglalkozzanak vele, ezáltal azt is, hogyan tudnak hatékonyan kommunikálni akár a lóval, a terapeutával, az oktatóval vagy a társaikkal. Ezáltal a lovaglás és a lovakkal való munka úgy is felfogható, mint egy társas, szociális tevékenység, mely elsőre talán kevésbé ijesztő a gyerekek számára, mint az emberekkel, vagy a társakkal való kapcsolatteremtés.

A ló és a lovas környezet elősegíti azt, hogy a résztvevők könnyebben tudjanak felelős döntéseket meghozni, „vezetési képességeket” kialakítani önmagukban, emellett segítheti a munkavégzésre való felkészülést, valamint könnyebbé, érdekesebbé teszi a tanulást.

A ló szerepe a folyamatban

A ló asszisztált tanulás során a ló co-facilitator és egyben egy munkatárs is. Ez azt jelenti, hogy bizonyos aktivitásokat, tevékenységeket a ló kezdeményez, vagy a már meglévő tevékenységeket egy-egy új árnyalattal gazdagítja, vagy pedig együttműködik olyan tevékenységekben, amelyeket a terapeuta/ oktató tervez meg. A ló elfogadja a gyereket és annak viselkedését, de azonnali visszajelzései révén mintegy „reflektív feedback-ként” használható, tükörképet ad a tanulók vezetési stílusáról, viselkedéséről vagy érzelmeiről.

A ló és a lovak körüli tevékenység által a következő területek fejleszthetők:

• a mindennapi élethez szükséges képességek;
• a szociális képességek;
• a kommunikációs képességek;
• a viselkedés, a magatartás, és az érzelmi-indulati élet szabályozása;
• a „vezetésre” való képességek;
• tanulás: új ismeretek szerzése;
• a munkába álláshoz, munkavállaláshoz szükséges képességek.

A mindennapi élethez szükséges képességek

A mindennapi élet valós helyzetei gyakran nehézségeket okoznak nemcsak a sérült, akadályozott, de időnként az ép gyerekeknek is. Ennek egyik oka az, hogy nem sajátították el a mindennapi élethez szükséges képességeket, készségeket, vagy nem tudták ezeket az ismereteket megfelelően integrálni a mindennapok gyakorlatába. A mindennapi élethez szükséges képességek magukba foglalják a legtöbb alapképességet/készséget, mint pl. a személyes higiénia, tisztaság, táplálkozás, testmozgás, pénz beosztása stb. A lóval való munka során olyan másik élőlénnyel kerülnek kapcsolatba, akik maguk is társas lények, akik egymással is szoros kapcsolatot, barátságot tartanak fenn. Bár első pillantásra kevés hasonlóságot lehet felfedezni a lovak és az emberek viselkedése között, mégis, ha partnerként együtt dolgozunk velük, a mindennapi élethelyzetek megoldásához nyújthatnak tapasztalatokat.

A gyerek a lovakkal való foglalkozáson keresztül megtanulja a gondoskodást, megtanulja, hogy milyen fontos dolog a higiénia, a táplálkozás és a testmozgás. A kíváncsiságát olyan érdekes tevékenységek serkentik, mint a patkolás, a sörénynyírás, a lovak fürdetése, etetése, az istálló takarítása, a szerszámok tisztántartása, az állatorvosi rutinvizsgálatok. A gyerekek egy lovas környezetben részesei lesznek ezeknek a folyamatoknak, amelyek ellen saját hétköznapjaikban gyakran tiltakoznak.

A szüleiktől rendszerint halljuk azt, hogy otthon gyakran megtagadják a szobájuk rendbe rakását, a ruhájuk kimosását vagy a háztartási munkákban való részvételt. Az istállóban sokszor ugyanezek a gyerekek kapják a legtöbb dicséretet, mert ügyesen felsöpörtek, ők azok, akik a legtöbb időt töltik lovak gondozásával, ápolásával és mindig ott vannak, ahol segíteni kell. A résztvevők a feladatok elvégzése során kiépítik azoknak a képességeknek, készségeknek a rendszerét, melyek szükségesek a lovak ellátásához, gondozásához és környezetük rendben tartásához, ezáltal egy közvetlen és nem elutasító kapcsolat jön létre a gyermek mindennapjaihoz is. Amikor ezek a képességek már mélyen integrálódnak és rutinszerűvé válnak a gyermekben, a terapeuta, vagy az oktató elkezdi átvinni ezeket az ismereteket és képességeket a mindennapi életbe.

Ha a folyamat megfelelően és körültekintően tervezett, a gyerek/ fiatal képes lesz arra, hogy a tanult dolgokat az istállón kívül, a normál életben is gyakorolja.

Szociális készségek és képességek: a ló mint a szociális viselkedés szabályozója

A ló csapatban, „csordában” élő állat, ezért gyakran kezdeményez kontaktust társaival, de az emberrel is. Az ember és a ló kapcsolatában fontos, hogy a ló azonnal és előítélet nélkül reagál, jelzéseik világosak és egyértelműek. Ez egy óriási lehetőség azoknak az embereknek, akik a szociális kapcsolatok terén kevés tapasztalattal rendelkeznek. A lovakkal való munka során megkezdődhet egy tiszta, romlatlan, bizalmi kapcsolat felépítése egy másik élőlénnyel. (B. Klüwer, 2005). Sok gyermek vágyik arra, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljön egy állattal, hiszen gyakran nincsenek barátaik, bizalmas kapcsolataik, kortársaikkal nehézkes a viszonyuk. Ebben a folyamatban nagy segítséget nyújthat a ló. A gyerekek nagy része a lovat szinte azonnal a bizalmába fogadja, esetenként szívesebben kommunikál vele, mint a felnőttekkel vagy a társakkal.

A világos határok és viselkedés ugyanúgy, mint az egyértelmű kommunikáció, nagyon fontos tapasztalat a lovakkal való interakcióban. Akár egyénileg, akár csoportban dolgozunk, a ló indikátora, jelzője lehet az egyén, vagy a csoport viselkedésének és hangulatának.

A szociális izoláció bizonyos eseteiben a csoportmunka segítheti az egyént abban, hogy nyitottabb legyen újra a társas tevékenységekre, aktivitásokra. A lovakkal való munka során lehetőség van egymás segítésére, egymás támogatására, hiszen egy-egy feladatot, gyakran csak egymást segítve, támogatva tudnak megoldani a gyerekek. Mindez nagymértékben segíti az együttműködést, a kooperációt, a közös tervezést, és az együttes megvalósítást.

A lovaglás, a lóval való foglalkozás fejleszti az önállóságot, az aktivitást, fokozza a találékonyságot, a problémamegoldást. A lovardai környezet gazdag ingerforrást nyújt a gyerekeknek, rengeteg élményszerzési lehetőséget biztosít számukra.

Az emberek világában - ahogy a lovakéban is - nagyon fontos, hogy képesek legyünk kapcsolatba lépni másokkal, e kapcsolat kialakítása során birtokában legyünk mind a verbális, mind a nonverbális kommunikációs képességeknek. Fontos, hogy képesek legyünk felismerni mások finom szociális jelzéseit, hogy megértsük az interakciókat, hogy felismerjük mások törekvéseit, szándékait. Fontos, hogy megismerjük a szociális rendszert, és annak szabályait, hogy részt tudjunk venni a társas kapcsolatokban (Hallberg, 2008).

A társas kapcsolatokat a gyerekek jól megfigyelhetik a lovakkal való munka során. Fontos helyszíne ennek a megfigyelésnek a legelő, ahol a ló és ló közötti interakciók leginkább lejátszódnak. Ezek a tapasztalatok áttehetők ember-ember közötti interakciókra is. A gyerek közelről nézheti, tapasztalhatja meg, hogy milyen szociális képességek nyilvánulnak meg a lovak között, amikor egy új ló érkezik a csapatba, kerül ki a karámba, a legelőre. A lovak közötti viselkedés egyik legfontosabb alapja a tisztelet, a rangsor elfogadása, vagy egy jobb pozíció kivívása a csapatban. Megfigyelhetik a lovak közötti rangsorvitákat, hogy ki a vezető a csapatban, ki-kivel barátkozik vagy kik azok, akik nem kedvelik egymást, nem keresik egymás társaságát, hogyan játszanak, pihennek, kommunikálnak egymással.

A lovas közeg azonban jó alkalmat ad arra is, hogy a gyerekek az ember-ember közötti interakciókat, viselkedést is megfigyeljék. Például a gyerek akkor is jelen van, amikor megérkezik a lovardába a kovács vagy az állatorvos és részese, fültanúja lehet a velük vagy közöttük folyó párbeszédeknek: üdvözlés, udvarias érdeklődés, de tapasztalatot szerezhet arról is, hogyan fejezhető ki az elégedetlenség, az elégedettség, a kíváncsiság, az aggódás vagy egy probléma udvarias megfogalmazása. Általában a gyerekeket nem érdeklik a felnőttek ilyen jellegű interakciói, ebben az esetben mégis fontosak számukra, hiszen közvetlenül kapcsolatban vannak azokkal az állatokkal, amelyekkel ők is foglalkoznak, amiket ők is ápolnak, akikkel együtt dolgoznak.

Számtalan kisebb megbízatást adhatunk egy lovardai környezetben a gyerekeknek: fogadja az érkező vendéget, mutassa meg neki a lovardát, mondja el mi a rend, stb. Az ilyesfajta szituációkban kapott feladatok, felelősség által a gyerek elkezdi gyakorolni azokat a szociális képességeket/készségeket, amelyeket a mindennapi életben is használni kell. Ilyen jellegű tanulási szituációt nemcsak spontán, hanem tervezett módon is meg lehet valósítani, előtérbe helyezve azokat a területeket, melyeken a gyermeknek problémái vannak.

Ennek a folyamatnak az eredményeképpen a gyermek, vagy a fiatal az új helyzetekben is sokkal nyugodtabb lesz, könnyebben alkalmazkodik váratlan feladatokhoz, nyitottabb lesz a kommunikációra, a szociális kapcsolatokra (Hallberg, 2008).

A kommunikációs képesség fejlesztésének lehetőségei

Azt tapasztaljuk, hogy a gyermekek jelentős részének nehézségei vannak a kommunikációval, a nonverbális jelzések használatával és értelmezésével, a szóbeli közlések pontos megértésével, érzéseik, gondolataik kifejezésével, mások szándékainak felismerésével, a megfelelő hangerő, hanglejtés, a kifejező beszéd alkalmazásával. Emiatt sok esetben a gyerekek interperszonális kapcsolatai sérültek, akadályozottak. A lovakkal való munka során megtanulják, hogyan értelmezzék a nonverbális jelzéseket, a hang tónus változásait, az egyértelmű, világos kommunikáció jelentőségét, a másikra való figyelés képességét.

A lovak „társadalma” is egyénekből, egyedekből áll, akik nemcsak együtt legelésznek, hanem kooperálnak, együttműködnek egymással. A közösségben való élet és működés feltételezi a kommunikációt (Strozzi, 2004).

A nonverbális kommunikáció fejlesztése magába foglalja a ló jelzéseinek az értelmezését, mely párhuzamba állítható az emberi kommunikációs jelzésekkel. A ló kommunikációjának megfigyelése, megértése, viselkedése okainak feltárása nagyon fontos lehet a fejlesztő munka szempontjából. A lóval való munka során lényeges, hogy a gyerek megérezze, hogy viselkedése hat a lóra. Ha a gyerek fájdalmat vagy kellemetlenséget okoz a lónak, hívjuk fel erre a figyelmét, mutassunk rá a ló konkrét negatív visszajelzéseire, mint a fül hátra csapása, a farok csapkodása, a fej rángatása stb. Mondjuk el, hogy ezt miért teszi!

A gyerekek azt is megtanulhatják a lovak jelzéseiből, hogy azok váratlanul soha nem támadnak. Ha valami zavarja őket, akkor előre figyelmeztetik egymást pl. a fül hátracsapásával (lelapításával), ez jelzés a másik lónak, hogy ne folytassa a közeledést, mert ha igen, akkor egy határozottabb reakció pl. a far odafordítása, majd a rúgás következik. Bizonyos idő elteltével a gyermek képes lesz a társak figyelmeztető jelzéseit is felismerni, ezekre odafigyelni, és megérteni az okokat, emellett maguk is egyre tudatosabban alkalmazzák a nonverbális jelzéseket a kommunikáció során. Ha a gyerekek megtanulják pontosan kifejezni magukat, kapcsolataikban csökkennek a félelmek és a feszültségek (Hallberg, 2008).

Emellett fontos kiemelni azt is, hogy a lovakkal nemcsak a hagyományos módon lehet kommunikálni, nem fontos csak szavakkal szólni hozzájuk, a metakommunikációs jelzésekből, a testtartásunkból, a lovaglás során használt csizma, szár, és testsúlysegítségekből, valamint az érintésekből is megértik, hogy mit szeretnénk, ha jelzéseink egyértelműek.

A beszédértést és a szókincs bővülését segítik a lovaglás során használt utasítások, magyarázatok, vezényszavak, amelyek mindig konkrét szituációhoz, cselekvéshez, vagy mozgáshoz kötöttek, a gyerekek emellett megtanulják a lóápoló felszerelések, a ló szerszámainak, a ló testtájainak a nevét.

Beszédkésztetés: a lovaglás során a gyermekek általában motivált, érzelmileg feltöltött állapotban vannak, nyitottak, szívesen osztják meg gondolataikat, élményeiket, érzéseiket a terapeutával, de gyakran a lóval is. Megfigyelhető, hogy ilyenkor sokkal nyíltabban beszélnek gondjaikról, iskolai kudarcaikról, a családi problémáikról.

A kommunikáció során a beszéd tónusa, a hanglejtés is számos üzenetet hordozhat. A lovakkal való munkában a gyerekek megtapasztalhatják azt, hogy ha lassan, nyugtató hanglejtéssel beszélnek a lovakhoz, akkor mozgásuk lassul, ha gyorsabban, pattogósan, akkor élénkebben mozognak. Mivel gyakran nem tudják differenciáltan használni a hangerőt, a hanglejtést, a tónust sok esetben megfigyelhető, hogy mérgesnek tűnik a hangjuk, amikor éppen félnek, vagy kissé agresszívnek, erőszakosnak tűnhetnek, amikor barátságosak szeretnének lenni. A lovakkal való munka során gyakorolhatják, hogy reagálnak a lovak a hangerejük, hanglejtésük változtatásra.

A fenti példák bizonyítják, hogy lovas közegben számtalan lehetőség nyílik a kommunikáció fejlesztésére, hiszen folyamatos kommunikáció/ interakció zajlik a terapeuta a gyerek és ló között. A lóval való munka és a lovaglás maga a kommunikáció.

A viselkedés, a magatartás, az érzelmi és indulati élet szabályozása

A lóval való kapcsolat nagymértékben hozzájárul a magatartásszabályozáshoz. Mivel a lónak azonnali visszajelzései vannak minden problémát illetően, a gyerekek mindig tudják, mikor cselekszenek helyesen. Ebben az értelemben ló a legjobb terapeuta, mert empatikus, őszinte, azonnal reagál és elfogadó.

A lovaglás sikeres megvalósításához kapcsolódó követelmény az akarati tulajdonságok formálása: bátorság, kitartás, céltudatosság és helyes önértékelés. A gyerekek a lovaglás és a sikeres feladat végrehajtások során számos dicséretet, pozitív megerősítést kapnak. Mindez fokozza önbizalmukat, segíti a pozitív önértékelés és énkép kialakulását. A lovaglás hatására a gyerekek magatartása és személyisége pozitívan változik. Maga a lovaglási helyzet, a lóval való foglalkozás, a ló gondozása lehetővé teszi a feszültségek, a szorongás oldódását, a szeretet kimutatását a felelősség kialakulását egy másik élőlény iránt. A lovaglás során a gyerekeknek meg kell tanulniuk bizonyos biztonsági és egyéb szabályokat, valamint ezek betartását is. Meg kell tanulniuk a különböző helyzetekhez alkalmazkodni, a körülményeknek megfelelően adekvátan viselkedni, cselekedni. Ezáltal fokozható kitartásuk, feladat- és szabálytudatuk. A lóval való közös munka olyan motiváló erő, hogy gyakran a foglalkozások során nincs is szükség más motiváló tényezőre, sőt gyakran ez a hatása kihasználható a gyerekek életének egyéb területein is (Bozori, 2002).

Önbizalom, dominancia, vezetési képesség

Napjainkban a gyermekek egy része önértékelési problémákkal küzd. Egy részük alacsony önbecsüléssel rendelkezik, mert gyakran élnek át kudarcokat, sikertelenséget az iskolában, ritkán élik meg a siker élményét, általában ők a problémás, a nem túl jól tanuló, vagy a rossz magaviseletű gyermekek. A gyerekek másik része, - bár tapasztalataim szerint ők sokkal kevesebben vannak -, ezzel ellentétben túlzott önbizalommal néz a világba, úgy gondolja, hogy ő mindent tud, hogy minden feladat könnyű, és ez neki azonnal menni fog. A lovakkal való munka mindkét esetben nagyon hasznos és tanulságos lehet.

Ha megvizsgáljuk az ember és a ló kapcsolatát, azt tapasztaljuk, hogy a háziasítás ellenére a ló még mindig igazi ösztönlény. Természetesen kötődik az emberhez, de időről- időre előtörnek belőle természetes ösztönei pl. veszély esetén a menekülés (növényevő - prédaállat), a csatlakozás a csapathoz, a hierarchiában való élet. Csordaállatként a ló számára fontos, hogy az ember egy határozott pozíciót foglaljon el, amelyhez képest találja meg a ló is a saját helyét. Ez azt jelenti, hogy a ló alárendeli magát egy magabiztos embernek, vagy átveszi a vezetést abban az esetben, ha az ember határozatlan (Mehlem, 2005).

A lovak az emberhez „igazítják” magukat, attól függően, hogy mit éreznek az adott személlyel kapcsolatban az adott pillanatban. Ha az ember biztonságot és barátságot sugároz, a ló szeret a közelében maradni. Ha az ember feszültséget vagy agressziót közvetít, a ló távolságot tart tőle. Az is előfordul, hogy az ember hirtelen viselkedésváltozására a ló is váratlan viselkedésváltozással reagál. A ló mindig egyértelműen kinyilvánítja orientációját.

Ha az ember korrigálja viselkedését, a ló érzékenyen reagál a változásra és készségesen korrigálja az „elfoglalt helyét” az emberrel való kapcsolatában. Ha az ember egyértelműen és világosan kommunikál a lóval, ha hajlandó felelősséget vállalni érte, ha felajánlja neki a vezetést, akkor a ló követni fogja. Ezzel szemben a nem egyértelmű jelzések, a kétségek, az ambivalencia és a kongruencia hiánya a fizikai kifejezések (testbeszéd) és az érzelmek között elbizonytalanítják a lovat.

A lovakkal való munka számtalan lehetőséget biztosít a gyerekek számára, hogy megfigyeljék, megismerjék a lovak viselkedését, hogy kipróbálják magukat abban, hogy egy ló elfogadja-e őket vezetőnek.

A lóval való kapcsolatfelvételre és találkozásra a legalkalmasabb hely a legelő, vagy a karám, ahol több ló van együtt és a gyereknek van lehetősége olyan távolságot tartani, ahol biztonságban érzi magát, és kontrollálja a helyzetet. Kezdetben elegendő a lovak megfigyelése anélkül, hogy törekednénk bármiféle fizikai kontaktusra. Mialatt megfigyeljük a lovakat, sok minden láthatóvá válik, melyik ló közelít meg minket, melyik ló, milyen reakció, mozgás, viselkedés, vagy kontaktus köti le a figyelmünket. Hol foglaljunk helyet a legelőn úgy, hogy identitásunkat megőrizhessük? Mi a gyerek véleménye, elképzelése a lovak jelleméről?

A következő lépés egy lónak a megközelítése. Meg kell tanulni helyezkedni és mozogni a lovak körül. A lovak megközelítésekor fontos az irány, a sebesség, az energia, a távolság. Fontos tapasztalat, hogyan helyezze fel a gyerek a kötőféket a ló fejére és hogyan vezesse, de az is, hogy engedi-e magát vezetni a ló, valamint az, hogyan reagál a gyerek arra, ha ez nem sikerül. A gyerekek rövid alatt megtanulják tisztelni a lovakat, megértik, hogy ők is mindannyian egy-egy külön személyiség, saját akarattal, eltérő vérmérséklettel és munkakedvvel.

Vezető pozíció és földi munka: az ún. „követéses” játékok során a gyereknek az a feladata, hogy mindenféle segédeszköz (mint kantár, vezetőszár, kötőfék stb.) nélkül felvegye a lóval kapcsolatot, és elérje azt, hogy az kövesse (lépjen utána). Csoportos munkánál jó gyakorlat lehet, hogy megfigyeljék egymás vezetési stílusát (partnerség, dominancia, dédelgetés, alávetettség, ellenállás stb.). Fontos tapasztalat lehet a gyermekek számára, hogy az ember vezetési stílusa megmutatkozik a lóval való kontaktusában (a tudatosság, a megfontoltság, a testkontroll). Fontos annak megbeszélése, hogy mi lehetett az oka a ló viselkedésének, reakcióinak, az esteleges sikertelenségnek. A gyakorlatokat, feladatokat természetesen lehet nehezíteni a gyerekek, fiatalok korához, képességeihez mérten. Bonyolultabb feladat, ha a lovat (körkarámban) a gyermek, vagy fiatal megpróbálja irányváltásokra késztetni csak a saját elhelyezkedésével, hangja és testtartása segítségével, saját mozgásának megváltoztatásával. Szintén nem könnyű gyakorlat a lovat eszköz nélkül, vagy kötőféken vezetőszárral, egyedül, vagy páros munkában végigvezetni egy különböző játékokból, bójákból és rudakból épített akadálypályán. Ahhoz, hogy a lovat meghatározott irányú mozgásra, helyváltoztatásra bírják, az szükséges, hogy a ló elfogadja őket olyan vezetőnek, akihez csatlakozhat. A sikeres feladat végrehajtás növeli a kompetenciaérzést, de a hibák, a kisebb kudarcok átélése is egyaránt értékes, hiszen ebből tudnak tanulni. A lóval való munka során megtapasztalják az empátiát, el kell sajátítaniuk a problémamegoldás lehetséges útjait, és végül, de nem utolsósorban az egyértelmű és közvetlen kommunikációra való képességet.

Tanulás: új ismeretek

A lovaglás során a gyerekek egy olyan környezetbe kerülnek, amely egyrészt nevelő hatású, hiszen számos kézzelfogható, konkrét példát, modellt látnak maguk előtt, akár a lovak viselkedésére, akár a lovardai környezet szereplőinek magatartására, példaadására gondolunk. A nevelés mellett viszont fontos szerepe van a tanulásnak is. A gyerekek ismereteket szereznek a lovak életmódjáról, tartási körülményeiről, viselkedéséről, a lovak ápolásáról, szerszámozásáról, a velük való munka alapjairól. A lovasterápiás foglalkozások során megtudják azt is, hogy mit csinál a kovács, az állatorvos, mit esznek a lovak, milyen sérüléseik, betegségeik lehetnek, mi a lovász munkája, hogyan gondozza a kanca a kiscsikót stb. Ez mind olyan érdekes ismeret, ami felkelti a gyerekek érdeklődését, így az ismeretek egy részét indirekt formában a mindennapok rutin feladatai során, szinte észrevétlenül sajátítják el. A lovakkal való bánás, a lovaglás, a lovakról való gondoskodás sok gyermek számára új, izgalmas, pótolhatatlan élményt jelent. Motivált szituációban motiváltak az új információk, helyzetek viselkedési formák megtanulására, befogadására, az ismeretszerzésre és a tanultak gyakorlati alkalmazására.

A munkába álláshoz szükséges képességek

A gyerekek a lovardai környezetben megtapasztalják azt, hogy ahhoz, hogy a lovaknak megfelelő körülményeket tudjunk biztosítani, nekünk embereknek dolgozni kell. A lovak nem képesek magukat ellátni, munkánkért cserébe viszont lehet lovagolni rajtuk. A lovakkal kapcsolatos munkák közül képességeikhez mérten elvégezhetik a munkafolyamatok egyes részeit, de kaphatnak komplex feladatokat is. A feladatok fokozatosan nehezíthetők. A lovak gondozása során megtanulnak felelősséget vállalni egy másik lényért, megtanulhatják azt, hogy néha saját elképzeléseiket háttérbe kell szorítani egy fontosabb szempont miatt, hogy a rájuk kiosztott feladatot el kell végezni, hogy felelősséggel tartoznak saját magukért, az általuk vállalt dolgokért. A feladatok elvégzése során egyre önállóbbak, magabiztosabbak lesznek, megtanulnak önállóan is megoldani problémákat. Mindezek során olyan készségek és képességek fejlődnek ki bennük, melyek valamelyest felkészítik őket arra, hogy a későbbiekben majd bekapcsolódjanak a munka világába.