Dr. Hankó Balázs

Felsőoktatás, szakképzés, felnőttképzés – innováció

„A nagy négyes”

Az előadás a felsőoktatásról, a szakképzésről, a felnőttképzésről és az innovációról – azaz „a nagy négyesről” kíván áttekintést adni. Hogyan állunk most ezeken a szakterületeken, mi az a munkaerőpiaci/gazdasági igény, ami egyébként ezeket a területeket összekapcsolja, valamint a jövőre vonatkozó terveinkre is kitérnék.

Az elmúlt hónapokat sikerek jellemezték minden területen. Legyünk büszkék a szakképzésre, hiszen az eddigi legjobb eredményt érték el a magyar fiatalok a szakmák Európa-bajnokságán a lengyelországi Gdanskban, ahol az Európa-bajnok cím mellett öt arany-, egy ezüst-, négy bronz- és hét kiválósági érmet nyertek el. A 32 ország között a magyar csapat a második helyen végzett összesítésben Svájc mögött. Olyan területeken értek el kiváló eredményeket a fiatalok, mint az informatikai rendszerüzemeltetés, a szoftverfejlesztés, az ipari robotika. Csak néhány példa, amely azt mutatja, hogy a megújult szakképzés reagál a gazdasági igényekre: Magyarország nem „összeszerelő üzem”, ahogy azt sokan gondolják. Alátámasztja ezt, hogy a globális innovációs indexben az innovációs teljesítmény alapján a 33. helyen állunk, csúcstechnológia gyártásában pedig az ötödik helyet foglaljuk el. Azért lehetünk a világ élvonalában, mert a szakképzésben, az okleveles technikus-képzésben és a felnőttképzésben is egy határozott előrelépés történt a gazdasági és munkaerőpiaci igényeknek megfelelően.

A felnőttképzések népszerűsége uniós szinten is erősödik. Míg az Eurostat adatai alapján Magyarországon 2021-ben a megkérdezettek 5,9 százaléka számolt be arról, hogy a felmérést megelőző négy hétben részt vett valamilyen képzésben, addig 2022-ben ez az arány már 7,9 százalék volt. Az Európa-bajnokságon a klasszikus szakmákban sem maradtunk alul: fiataljaink dobogóra állhattak például a festő, a szárazépítő, az asztalos és egyéb meghatározó szakmák esetében is. Ezek a sikerek, valamint az a tény, hogy a 25–34 évesek közöttiek foglalkoztatásának tekintetében a fejlett ipari országok közül Magyarország bronzérmes, azt mutatják, hogy képzéseink magas színvonalúak és a piaci igényeknek megfelelő tudást adják.

A felsőoktatás esetén a nemzetközi rangsorokat emelném ki. Egyre többször és egyre több szempont alapján kerülünk megmérettetésre. Az egyes mérési folyamatok során figyelembe veszik például az oktatási és kutatási kiválóságot, a reputációt, a gazdasági szereplőkkel való együttműködést. Ezek a rangsorok nem önmagukért valók, jól mutatják egy intézményrendszer működését, ami az oktatási kiválóság kapcsán fontos a diákoknak, a kutatási kiválóság kapcsán pedig az iparnak. Büszkén mondhatjuk, hogy az idei évben már 12 egyetemünk szerepel a világ legjobb 5%-ban. A két legnagyobb rangsorban, a THE és a QS listáján 30 000 egyetem közül intézményeink a legjobb 1500-ban szerepeltek, sőt, olyan egyetemünk is van, ami a legjobb 1%-ba is bekerült.

A felsőoktatási felvételi is azért került megújításra, hogy még inkább erősíteni és támogatni tudjuk a magyar gazdaságot: lehetőséget adunk az egyetemeknek, hogy az adott térség gazdasági igényeinek megfelelően tudjanak döntéseket hozni. Az elmúlt 10 év legjobb felsőoktatási felvételijét tudhatjuk magunk mögött: a tavalyi évhez képest 33%-kal többen kezdték meg tanulmányaikat. A közel 107 000 jelentkező Magyarország nyolcadik legnépesebb városát alkotja, ráadásul minden második diákot vidéki egyetemre vettünk fel. Közös munka eredménye, hogy 72%-kal nőtt a pedagógusképzésre jelentkezők száma. A rövid ciklusú tanárképzésekhez kapcsolódóan történt egy határozott előrelépés, ami lehetőséget ad arra, hogy az osztatlan képzést kiegészítve biztosítsuk a megfelelő pedagógus utánpótlást.

Az innováció területén pedig az talán senki előtt sem ismeretlen, hogy nemrég két magyar kutatónk kapott Nobel-díjat. Örömteli, hogy Krausz Ferenc professzor úrral korábban is hosszú távú megállapodásunk volt, amelyet 2030-ig meg is újítottunk, így segítve a magyar kutatási élet erősödését a nemzetközi színtéren is – ami, valljuk be, sajnos nem mindenkinek érdeke.

Ez a négy terület tehát szoros együttműködésben és összehangoltságban működik azért, hogy a térségi gazdasági igényeknek megfelelő képzések legyenek, ahol a résztvevők már a tanulmányaik alatt kapcsolatba kerülhetnek a piaci szereplőkkel, és közösen elősegíthetik azt, hogy a magyar tudásgazdaság, tudásgazdagság minél inkább megerősödjön.

Két lépésben újítottuk meg a felvételi rendszerét: az idei évben dönthettek az egyetemek az érettségi közép- vagy emelt szintjének beszámításáról, a minimumpontokról, valamint teljes mértékben elektronikussá vált a folyamat. Az általános felvételi eljárás a korábbi évekhez hasonlóan még idén karácsony előtt indul, és újabb újdonságokra lehet számítani, amelyekről már korábban döntöttünk.

Először is megéri emelt szintű érettségit választani, tekintettel arra, hogy az új 500 pontos rendszerben az emelt szintű érettségin 1% egy pontot jelent, míg középszinten a százalékos eredmény 0,67-tel kerül szorzásra. Tehát egy 100%-os középszintű érettségi 67 pontot ér, épp úgy, mint egy 67%-os emelt szintű érettségi.

További újdonság az úgynevezett „intézményi 100 pont”. Nagyobb szabadsága van az egyetemeknek, amely azt jelenti, hogy a térség igényeinek és a képzési profilnak megfelelően tudják alakítani, hogy miért járnak plusz pontok. Szabadabbá vált az érettségi tárgyak választása, nagyobb hangsúlyt kaphat a nyelvvizsga, az emelt szintű érettségi, a korábban megszerzett szakmák – mindez az egyetem saját döntése alapján.

A megújulásnak köszönhetően rugalmasabb lett a pedagógusképzés, az óvodapedagógus-képzés esetében pedig olyan együttgondolkodás indult el a szakképzés és a szakgimnáziumok, valamint a pedagógusképzésért felelős felsőoktatási intézmények között, amely segít odavonzani a fiatalokat és növelni a pedagógusképzés iránti elkötelezettséget. Közös felelősségünk a külhoni felsőoktatás erősítése, ebben a felsőoktatás, a szakképzés és a köznevelés folyamatosan együtt dolgozik.

Az, hogy Brüsszellel van egy vitánk, az nem új keletű. Azt viszont fontos tudatosítani, hogy emögött nem a felsőoktatási struktúra nem megfelelősége, hanem sokkal mélyebb, értékelvben való különbözőségek állnak. Ennek ellenére a nemzetköziesítési, a cseremobilitási programok továbbra is zavartalanul folytatódnak. Mi több, azt a célt tűztük ki, hogy ha eddig tízezren mentek, akkor 2030-ra érjük el a húszezret. Erre a megfelelő forrásokkal rendelkezünk is.

A szakképzésről már beszéltem, a munkaerőpiaci relevancia kiváló, hiszen a 25–34 évesek elhelyezkedését tekintve az OECD országok közül bronzérmesek vagyunk. Növekszik a tanulók létszáma, illetve a felnőttképzést is egyre integránsabb részévé tesszük a szakképzésnek. Azon dolgozunk, hogy egyértelmű oktatási út rajzolódjon ki, ahol a különböző intézmények nemcsak egymással, de a térségi gazdasági szereplőkkel is szoros együttműködésben vannak. Teszik mindezt annak érdekében, hogy a fiatalok a legmegfelelőbb tudást kapják, általuk pedig a magyar gazdaság minél dinamikusabban fejlődjön tovább. Ehhez kapcsolódóan az innováció területén olyan pályázati forrásokat hozunk be, amelyek az egyetemek és a gazdasági szereplők együttműködését kívánják. Ezért újítjuk meg a szakképzés duális képzési modelljének és kooperatív modelljének megfelelően a doktori képzéseket az egyetemeken.

Azt szeretnénk elérni, hogy a szakképzett és diplomás munkaerő segítségével minél több hozzáadott értéket teremtsünk. Ehhez szemléletváltásra van szükség, ahol a passzív hallgatót aktív résztvevővé tesszük, a szakképzés duális szemléletét a felsőoktatás részévé kell tenni. Olyan jövőformáló egyetemekre, oktatási intézményekre van szükség, amelyek a digitalizáció és a mesterséges intelligencia térnyerése mellett meg tudják erősíteni az „emberit”, igazi közösségformáló szerepük van, amellett, hogy a megfelelő tudást adják a diákoknak. 2030-ra a célunk nem más, mint hogy legyen legalább egy magyar egyetem a világ legjobb száz egyeteme között, és legalább három Európa száz legjobbja között.

Jelenleg tízből hat diák választja a szakképzést az általános iskola után. Célunk, hogy ez tízből hétre emelkedje. Az innováció területén pedig az európai 21. helyről 2030-ra a top 10-be szeretnénk bekerülni, valamint az innovációs teljesítmény tekintetében a világ legjobb 25 országa közé szeretnénk kerülni a jelenlegi 33. helyről.

Látható tehát, hogy a négy terület – az innováció, a felsőoktatás, a szakképzés és a felnőttképzés – szoros együttműködésben áll, és a felvázolt célok eléréséhez elengedhetetlen, hogy ezt a munkát tovább folytassuk. Olyan rendszeren dolgozunk, amelynek alapja a közös gondolkodás, az oktatási intézmények, a kutatóhelyek és a gazdasági szereplők összekapcsolása; hogy a magyarok piacképes tudással rendelkezzenek; hogy a mesterséges intelligencia ne uraljon bennünket, hanem azt a bennünk lévő lelki és szellemi intelligenciával tudjuk saját érdekünk szerint formálni.