Dr. Maruzsa Zoltán

Köznevelés 13 év távlatában

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Érsek Úr! Tisztelt Előadók!

Kedves Hölgyeim és Uraim!

Sok szeretettel köszöntök minden megjelentet a mai konferencián. Nagyon szépen köszönöm az elmúlt 25 év szervező munkáját a Suliszerviz vezetésének és minden munkatársának. Azért csak ilyen röviden köszöntöm őket, és köszönöm meg a munkájukat, hogy ilyen kiváló lehetőséget teremtettek számunkra, mert huszonnégy diát hoztam és húsz percem van. Mivel dolgoztam négy évig Palkovics László helyetteseként, ez nem rettent meg, hanem igyekszem a 24 dia tartalmát – amelyek között azért vannak olyan cselesek is, mint a címdia, amihez nincs szükség egy percre sem – gyorsan elmondani, így máris a következőre léphetünk.

Aki ismer, aki hallott már itt előadni, az tudja, hogy általában arra szoktam ennek a konferenciának a kereteit használni, hogy egyfajta számvetést végezzünk. Most is adja magát, hogy 13 év távlatára tudjunk visszanézni, ez a konferencia élettartamának a fele, és hasonlítsuk össze az akkori adatokat a mai adatokkal, ez talán mutatja a változást, néhol pozitívabban, néhol semlegesebben, néhol pedig adott esetben el kell ismernünk, hogy ott változásra van szükség. Az első adatsor, amit hoztam, a tanuló létszámra és a pedagógus létszámra vonatkozik. A KSH oldalán egyébként – mindenki figyelmébe ajánlom – mindkét adatsor kint van.

Köznevelés és szakképzés együttesen vizsgálható, hiszen 2010-ben ez a statisztika szempontjából közös rendszert alkotott, ma az adatstruktúra és a szerkezet ugyan kettévált, de az összeadási műveletekben még mindenki kiválóan pallérozott, úgyhogy össze tudjuk adni a számokat. Ez a dia azt mutatja, hogy 13 év alatt 200 ezerrel, pontosan 200 ezerrel lett kevesebb a tanulói létszám, ez 11,4%-os csökkenés, és azt is látjuk, hogy valóban fogy a pedagógusok állománya is, a fogyás 13 év alatt 2,9 %-os, 4943 fős a csökkenés a 13 esztendő alatt. Ezt azért ajánlom mindenkinek a figyelmébe, mert rengeteg adat, információ, dezinformáció és kommunikáció van ezen a téren, ezt szerintem hasznos tudni, mert a médiában pont ezzel az adattal nem találkozhattunk.

A következő dia: van-e, lesz-e pedagógus utánpótlás? Ezt a kérdéskört is érdemes feltennünk magunknak, hogy a fiatalok körében van-e érdeklődés a pedagógus hivatás iránt, hiszen ez mindennek az alapja.

Számos országban azt látjuk, hogy ez fogyóban van, vagy nincs érdeklődés. Magyarországon nem ez a helyzet, sőt, a diára kitettük 2001 óta – mióta központi felvételi adataink vannak –, hogy a jelentkezők és a felvettek számai hogyan alakulnak. Azt állítom ez alapján, hogy a jelentkezők érdeklődési körében bizony a pedagógusképzés továbbra is aktívan jelen van, számíthatunk az utánunk jövő generációra.

Az is látszik, ezek a kék téglalapok, amiket feltettem, mutatják, hogy sosem magától változik egyébként a felvételiben a jelentkezőknek a száma és aránya, mindig oktatáspolitikai intézkedések befolyásolják a számokat. Ilyen volt a bolognai rendszer bevezetése, ami nyilván statisztikai okokból visszavetette akkor a számokat, hiszen tudjuk, hogy abban a rendszerben csak a mesteres jelentkezéseknél jelentek meg a pedagógusképzésre jelentkezők.

Ugyanez a statisztikai hatás érvényesül fordítottan 2013-tól nagyjából négy éven keresztül, amikor duplán számítjuk a jelentkező évfolyamokat, hiszen egyszerre jelentkeznek a 18 évesek, akik éppen elvégezték a középiskolát, illetve a kifutó Bologna-rendszerben az osztott képzésben mesterképzésre jelentkezők. Jól látszik az emelt szintű érettségi és a nyelvvizsga kötelezettség visszavető hatása, ami valóban 2020–2022-ben csökkentette a jelentkezések számát, persze nemcsak a pedagógusképzés területén, és nem is elsősorban a 18 évesek körében, hanem már a levelezősök körében is. Ennek az eltörlésével pedig úgy látszik, hogy visszaáll a korábbi adatsor. Fontos azonban azt is látni, ezt is állítom a dia alapján, hogy 2010 óta több embert veszünk fel pedagógusképzésre, mint 2010 előtt.

A tankötelezettség kérdéskörét látjuk a következő dián, egy visszatérő ügykör, hogy helyes-e a kormányzatnak az a döntése, hogy 16 év a tankötelezettség határa, vagy a 18 év lenne a helyesebb.

Ebben a körben különösen is szeretném megerősíteni, hogy ez nem arról szól, hogy az oktatást ki tartja fontosabbnak. A kérdés az, hogy mennyire hatékony az, hogyha csak kötelezéssel érjük el az oktatásban való részvételt, ha „ott kell lenni” a jogszabály erejénél fogva, illetve eredményes volt-e ez 2010 előtt? Ha az akkori számokra nézünk, 2011-es eredményadatot mutatok, akkor 82,7% volt az, aki akkor legalább felső középfokú végzettséggel rendelkezett a 20–24 évesek körében. A 2022-es adat ennél nem rosszabb, hanem egy kicsivel jobb, 83,7%, de a 2022-es EU átlagot, ami 83,6%, a 83,7 %-os magyar adat megelőzi. Ettől még természetesen mindenkinek lehet saját szakmai hitvallása, hogy meddig kellene a gyerekeknek iskolába járni, és hogyan kell ezt elérnünk, de szerintem fontos adalék azért ez, hogy azok a víziók, amik azt mondták, hogy itt akkor aztán az oktatás össze fog omlani, meg senki nem fogja befejezni a középfokú oktatást, ez nem igazolódott. Azoknak a technikáknak, praktikáknak, ösztöndíjaknak, motivációs eljárásoknak köszönhetően – amiket bevezettünk – összességében nem romlottak az adatok, hanem javultak.

Vizsgáljuk most meg a korai iskolaelhagyás kérdéskörét. Itt nagyon hosszú lett volna az évenkénti adatsor, úgyhogy 2002 és 2022 között ötévenkénti adatokat tettem ki, és ez azt mutatja, hogy ezen a téren sajnos nem vagyunk elég sikeresek.

Itt az elmúlt 20 évben lényegében a változatlanság jellemzi a magyar köznevelés rendszerét, annak ellenére, hogy akik itt a teremben vannak, pontosan tudják, hogy több milliárd forintot, sok projektet, sok szaktanácsadói látogatást, pedagógiai innovációt valósítottunk meg. Mindig kérdés persze, hogy mi lett volna, ha ez sincs, lehet, hogy nem 12 % környékén mozognánk, hanem 20 % lenne. Nyilván a társadalmi összetétel is változott a 20 év alatt, a gyerekek motivációja is változhatott, a szülőkről is mondhatjuk, hogy ma kevesebbet foglalkoznak a gyerekeikkel, mint húsz évvel ezelőtt. Számos külső és belső tényező mozgathatja ezeket az adatokat, de ez bizony 20 éve a 12% környékén áll.

Én két intézkedéstől várom egyébként a változást, talán háromtól is, de a harmadik a szakképzés területén van, és ott óvatosan nyilatkozom. Az egyik a kötelező óvodáztatás, ami bár 2015-től szabályozva lett, de 2019-től vesszük igazán szigorúan azzal, hogy az ellenőrzés az Oktatási Hivatalhoz került. Azóta a kötelező óvodáztatás valóság azoknak a társadalmi csoportoknak is, amelyek korábban ebből sajnos sokszor kimaradtak, és a helyi jegyző sem mindig igyekezett mindenkit a saját fenntartású óvodába beíratni.

A másik intézkedés a lemorzsolódással veszélyeztetettek jelzőrendszere, ami a bukások, a tanulmányi helyzet és még több mutató alapján hívja fel a figyelmet a potenciális lemorzsolódásra akkor, amikor még van mód beavatkozni. Ez az előző években kedvezően változott, és ennek lehet majd pozitív hozadéka akkor, amikor majd évek múlva a 18–24 éves korosztályban a felmérések történnek.

A harmadik, amitől eredményeket várunk: a szakképzési ösztöndíj, ami többeket a szakképzés sikeres elvégzésében támogat, és ez is javítani fogja a lemorzsolódási mutatót, amikor az érintett generáció 18–24 éves lesz. Én ezért nagyon drukkolok, hogy ez a generáció, amelyik már ösztöndíjjal tanul, végezzen is.

A következő dia a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztésével, oktatásával kapcsolatos adatokat tartalmazza.

2010-et itt nem tudjuk még vizsgálni, hiszen akkor az akkori intézményfenntartási rendszerben ez hol volt, hol nem volt, mint a mesében. Olyan országos nyilvántartás, ami alapján összevethető lenne az akkori és a jelenlegi adatsor, nincs. Azt látjuk, hogy a 2014-ben felállt rendszerhez, annak az akkori kapacitásaihoz képest tudott nőni a szakszolgálatok által ellátott gyerekek száma. Én látok ezen a téren pozitív elmozdulást. A jobb diagnosztikának köszönhetően – ezt az okot szeretném hangsúlyozni – bővül a sajátos nevelési igényű tanulók száma. Ma teljeskörűen diagnosztizálunk, 20 vagy 50 éve ez egyáltalán nem volt így, tökéletesen el lehetett könyvelni annak bárki sajátos nevelési igényét, hogy ő buta. Nem tudjuk tehát, hogy régen hányan voltak. Ez most egy teljesen más helyzet. A növekvő adat kapcsán érdemes azt is vizsgálni, mennyi időt töltenek az érintettek az oktatási rendszerben? Ha kihullik a hatodik osztálynál, akkor statisztikailag az iskolában lévő SNI-s tanulók száma alacsony. Ha az érintett gyerekek sokáig bent maradnak az iskolában, és ez a célunk, akkor nyilván többen, több időt töltenek statisztikailag az iskolában. Vizsgáltuk például, hogy az utóbbi években a szakképzésben vagy a köznevelésben jelentkezik-e a több ezer fős növekedés az utóbbi három esztendőben. Ma már látjuk, hogy nem is a köznevelésben bővült a létszám, hanem a szakképzésben. Azért bővült, mert a szakképzési ösztöndíjnak köszönhetően többen közülük a szakma megszerzésén dolgoznak. Éppen ez volt a cél, tehát azon túl, hogy a sajtóban sopánkodnak, hogy egyre több az SNI-s tanuló, mögé kell látnunk az adatoknak, és látni mögötte az ebben az esetben pozitív változást. A gyógypedagógus létszám egyébként 2010 és 2022 között csaknem megduplázódott, a pontos adatok a dián láthatóak.

A tankönyvellátás és a tartalomfejlesztés terén is az elmúlt 13 esztendőben nagyon nagy utat tettünk meg, hiszen akkor az állam alapvetően csak engedélyezte, kontrollálta a piacon lévő kiadók tevékenységét, és részlegesen finanszírozta a rászorulók számára a tankönyvellátást.

2013-tól egy teljesen új struktúra épült fel, egyrészt ingyenesség vált a tankönyvellátás mindenkinek, másfelől létrejött egy állami tankönyv-portfólió: ez egy jogtiszta, az állam saját tulajdonában lévő, továbbfejleszthető, átalakítható, átdolgozható tankönyvállomány, ami digitálisan is bárki számára elérhető. Ez a tankönyvállomány kiegészül a Nemzeti Köznevelési Portál okostankönyveivel.

Térjünk ki a digitalizáció területére is. Elhangzott ma már, ez rohan mellettünk, előttünk, néha mögöttünk, és a következő években egészen biztosak lehetünk abban, hogy komoly kihívás elé állítja az oktatási rendszereket.

Csak egy példát szeretnék felhozni: tegnap egy olyan eszközt vizsgáltunk a munkatársaimmal, ami könnyen lehet, hogy pár év távlatában megkérdőjelezi a nyelvoktatást a jelenlegi formájában. A kis eszközön keresztül csaknem valós idejű kommunikációt tudunk folytatni nagyjából 60 idegen nyelven. Erre egy köznevelési rendszer sem tud a világon felkészíteni, de ez hamarosan egy nagyjából 50 000 forintos eszközön elérhető lesz.

Én is tudom természetesen, hogy a gyereket nem csak azért tanítjuk az iskolában idegen nyelvre, hogy megtanuljon az adott nyelven kommunikálni, a nyelvtanulásnak számos más fejlesztő hatása van, de amikor ilyen eszközök lesznek a piacon, akkor nekünk is érdemes lesz átgondolnunk, hogy például tényleg olyan óraszámban kell-e tanítanunk az idegen nyelveket, mint ahogy azt eddig tettünk.

A digitalizáció terén az előző években igyekeztünk – projektekből és különböző beszerzési forrásokból – a lehető legtöbb eszközt megvásárolni. A felső határ itt is a csillagos ég, mert mindig elfér még néhány okostábla, néhány tablet, notebook és egyéb eszköz. Az előző dián láthatóak az összesített adatok, hogy miből mennyit vásároltunk, támogatandó ezzel az oktatás digitalizációját. Fontos tudni, hogy az eszközbeszerzésekhez mindig a használatukra való felkészítést is szervezett a Klebelsberg Központ. Én azon drukkolok, hogy ki is használjuk őket.

Tekintsük át a testnevelés helyzetét is.

A mindennapos testnevelés bevezetése azért volt szükséges, mert a mai gyerekek egyre kevesebbet mozognak. A szüleink, de lehet, hogy még az én generációm is délután, amikor vége volt az iskolának, akkor ment és szaladt a többiekkel, focizott, bringázott. A mai gyerekek a wifi hatáskörét nem szívesen hagyják el. Ez sajnos a realitás. Éppen ezért is tesz a kormány ezen a téren erőfeszítéseket. Sokan el szokták persze mondani, hogy a gondolat kiváló, de nincs hozzá kellő infrastruktúra. Nem állítom, hogy már mindenhol mindent megoldottunk, de azért egy statisztikai adatot szeretnék mondani. 2013 és 2020 között 884-gyel nőtt a testnevelés megszervezésére bevont feladatellátási helyek száma. A testnevelés megszervezéséhez szükséges beruházások a jövőben is folytatódni fognak, és szeretném megerősíteni, hogy igenis szükséges, hogy a későbbi egészségük érdekében igyekezzünk a fiatalok mindennapos mozgását az iskolában megszervezni. Majd, ha erre nem lesz szükség, mert kiválóak lesznek az egészségügyi mutatóink, akkor felülvizsgáljuk, hogy ezt szükséges-e megtartani, de addig abban kérem mindenki együttműködését, hogy a mindennapos testnevelést megvalósítsuk.

Hatalmasat változott a világ 13 év alatt a fenntartás rendszerében is. Az önkormányzatok az óvodák terén továbbra is az első számú fenntartók, az iskola világában azonban egy olyan vegyes rendszer jött létre, ahol jelentősen megnőtt az egyházi intézmények szerepvállalása, a magánintézmények is számos területen tudtak bővülni, az állam pedig átvette, majd tankerületi rendszerbe szervezte a korábbi önkormányzati iskolákat. Ennek is megvoltak a maga kacskaringói, mindannyian emlékszünk még a KLIK-re, amely a foglalkoztatottak számát tekintve a világ egyik legnagyobb cégének számított. A jelenleg 60 tankerületből álló struktúra azonban már képes jó színvonalon ellátni a feladatát.

Erőforrásokkal kell persze támogatnunk, hogy minden feladatát jól lássa el. Azt a korábbi problémát, hogy a gazdag önkormányzatoknak jó iskolájuk, a szegény önkormányzatoknak pedig rossz iskolájuk volt, ez a rendszer képes lehet kiküszöbölni.

Az infrastruktúra fejlesztése területén is komoly erőfeszítéseket teszünk. 2018–2022 között jelentős fejlesztés zajlott, részben uniós, részben hazai költségvetési forrásokból. Maradt azonban így is feladat bőven ezen a téren, de a tendencia mindenképpen javuló. Nagyon drukkolok, hogy amit az energiaválság tavaly elvitt, az ebben a fűtési szezonban a kedvezőbb árak miatt megmaradjon, és az infrastruktúra fejlesztésére fordíthassuk. A köznevelési intézmények fűtésére a 2022/2023-as téli szezonban 81 milliárd forinttal többet fordítottunk, mint az előző évben. Ezt a többletet az intézmények fenntartóinak fizettük ki.

A mérési adatok kapcsán nem az OECD átlag és a magyar átlag viszonyáról szólok, mert egy hónap múlva úgyis jönnek a 2022-es PISA mérés adatai. Annyit már tudunk, hogy át fog rendeződni a világ oktatási térképe az új adatok alapján. Az elmúlt évtized PISA adatai azt mutatják – bár az ellenkezőjét szoktuk hallani –, hogy a családi háttérnek az iskolai teljesítményre gyakorolt hatása a 2009-es és a 2018-as mérés között csökkent. Ennek örülök, mert ez egy kedvező változás. Félreértés ne essék, a 19 százalék is sok, tehát van további teendő ezen a téren, de az adat nem romlott az előző évtizedben. A 2022-es mérésen sajnos a családi háttér tekintetében ennél gyengébb adatra számítok, hiszen közvetlenül a járvány utáni mérésről beszélünk, ami csak negatív hatással lehetett az eredményekre.

Érdemes lesz majd egy hónap múlva a PISA méréseknél figyelni az alulteljesítők arányára is. A járvány ezen a téren sem gyakorolt jó hatást, de ennek az eredményei még nem nyilvánosak, még csak a 2018-as mérést tudjuk vizsgálni.

Amit kivetítve látunk, azzal senki nem lehet elégedett, azzal a megszorítással persze, hogy gyakorlatilag a 15 éves tanulóknak az egynegyede alulteljesítő Magyarországon is és az Európai Unió átlagában is 2–3%-kal jobb csak az érték a magyarnál, meglátjuk, hogy ebben lesz-e változás, ezt is szeretnénk fordítva látni a következő években. Érdemes arra is figyelni, hogy az alulteljesítők magas aránya ellenére az iskolák fejlesztő hatása igenis látszik, a kompetenciamérés szépen kihozza, hogy például a szövegértésnél a 6. évfolyamon 26%, a 8. évfolyamon már csak 18%, a 10. évfolyamon pedig már csak 14% alulteljesítő, tehát van az iskolarendszernek látható eredményessége. A TIMMS és PIRLS mérési adatok kapcsán a diák magukért beszélnek, csak annyit mondanék, ezeken messze átlagon felül teljesít a magyar oktatás.

Ez nem változott az elmúlt 13 esztendőben sem, előtte is és most is jó adatokat hozunk, ugyanúgy, mint a nemzetközi versenyeken, ahol 2010-ben 25 érmet szereztünk, 2022-ben rekord volt 35 nemzetközi éremmel, idén ezt már nem tudtuk behozni, mert csak eggyel kevesebb, úgyhogy a második legjobb eredményt sikerült csak az idei nemzetközi diákolimpiákon elérni.

Következzenek röviden a tervek, a célok, a kihívások. Mindannyian szeretnénk, ha tudnák, hogy nincs itt a teremben olyan, aki nálam jobban várná azt, hogy a béremelés végrehajtása terén a viták lezáruljanak, az e téren vállalt, az Unióval aláírt konvergencia programot végre tudjuk hajtani. Jelenleg a magyar kormány a saját vállalásait a saját költségvetéséből már fizeti, az Unióval azonban még fennállnak a viták. Én nagyon drukkolok, hogy ezt sikerüljön még ebben az évben hónapban lezárni, erre mutatkozik is némi esély. Az új bérstruktúrából, az új pedagógus életpályáról szóló modellből azt fontos látni, hogy egy új világ következik január 1-jét követően. Erre nekünk is fel kell készíteni az igazgatókat, a munkáltatókat, hiszen a korábbi egységes bértábla helyett egy flexibilisebb bérezés fog kialakulni. Ez a fiatalabbak, a pálya elején állók számára mindenképpen előnyös lesz, nem kell hosszú éveket várniuk a magasabb bérekre. A célunk, hogy a fiatalítást el tudjuk indítani.

Át fog alakulni a következő időszakban a külső és belső értékelések rendszere is. A 2013-ban kialakított struktúra helyett a kötelező önértékelés, a pedagógus és a vezetői tanfelügyelet megszűnik, a PED-II minősítés megszerzése önkéntessé válik, helyette viszont egy belső teljesítményértékelést vezetünk be. Ez ügyben még számos egyeztetés, vita áll előttünk. Mi arra törekszünk, hogy erre az igazgatókat felkészítsük, hiszen ez a teljesítményértékelés az intézményen belüli lesz. A szabályozási környezetet még alakítjuk.

A pedagógusképzés területén fontos jogszabályok változtak a felsőoktatásban még a nyáron, több rövid ciklusú, már felsőfokú végzettséggel vagy már pedagógus végzettséggel rendelkező kolléga számára nyílt meg a lehetőség 2–4 féléves képzésekre. Ezt szeretnénk jelentős mértékben növelni, támogatni már a beiskolázás létszáma esetében. A felvettek száma idén jelentősen növekedett, de a belső munkaerő mobilizációja érdekében érdemes lehet ezen az ösvényen továbbmenni. Ugyanez igaz a vezetőképzés megújítására is.

Továbbfejlesztjük a mérési rendszerünket, idén már bemeneti mérésekkel nem kellett senkit terhelnünk, de a kimeneti mérések terén a tanév végén jelentős terhelés vár az intézményekre. A tantárgyi méréseknek köszönhetően elképesztő mennyiségű adattal rendelkeznek majd az intézmények, a fenntartók, és persze az állam is, hogy az oktatás eredményességét, előrehaladását monitorozzuk. Olyan részletes adatokkal rendelkezünk majd, ami a fejlesztések során is nagyon jól használható lesz. Más fórumokon is elmondtam már, hogy a Krétában olyan fejlesztéseket tudunk majd megvalósítani, melynek eredményeképpen az testreszabott módon, a mérési eredményekből következően, az egyéni hiányosságokat figyelembe vevő tananyagot tud felajánlani a tanulónak. Ha látjuk majd, hogy mi nem ment a tanulónak az előző évi méréseken, akkor a feladatbankokból, amelyekkel rendelkezünk, a szoftver ki tudja választani az adott tanulónak a megfelelő feladatokat. A pedagógus visszajelzést tud kapni, hogy a tanuló a kiszabott feladatot megcsinálta-e, haladt-e vele. Ezek nagyon komoly lehetőségek, és ehhez kell az a mennyiségű mérés, amit most csinálunk.

Mindez szorosan összefügg az oktatási rendszer digitalizációjával. Nemcsak eszközök beszerzéséből áll ez, de az eszközök megléte is elengedhetetlen. A következő napokban ez újabb lendületet vesz: a 2022 tavaszán kiosztott 120.000 notebook után a napokban újabb 140 000 notebook kiosztását kezdjük meg, 2024 tavaszán egy újabb szállításra kerül sor. A 2024/2025-ös tanév végére meg fog valósulni, hogy az 5–12 évfolyamokon a köznevelési intézményekben minden olyan diák, aki igényelte, az államtól ingyenes notebookot kap, amivel minden digitális fejlesztéshez, tartalomhoz, tananyaghoz hozzáfér. Ezzel párhuzamosan a tartalomfejlesztési oldalon is dolgozunk, hogy ez minél gazdagabb, minél professzionálisabb legyen. Amikor ezt elérjük, az egy történelmi mérföldköve lesz a magyar tanügy fejlődésének. A feladatunk az, hogy ez elérjük, a fejlesztést megvalósítsuk. Ebben kérem mindenki együttműködését!

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet.