Dr. Polonkai Mária

A tehetséggondozás 25 éve

Az Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferenciákon tehetséggondozás témakörben, plenáris előadáson és szekcióban 112 előadás/referátum hangzott el a nemzetközi és hazai tehetséggondozásról. Ha egy kicsit messzebbről nézzük az előadásokat, akkor megállapíthatjuk, hogy a tehetséggondozás, a tehetségfejlesztés, a tehetségsegítés területén több szakasz különíthető el. Vizsgálni mindig a pedagógiai és a pszichológiai áramlattal kell/lehet együtt, melyből kinőtt a gyermeklélektan, a neveléslélektan, a pszicho-pedagógia, az intézmények között megjelent az „új iskola”, a „munkaiskola” és a „tehetségvédelem”.

A tehetséggondozás az ezredfordulóig

Az első szakaszban – 1905–1931 között – elsőként Nagy László (1857–1931) a hazai reformpedagógiai mozgalom nagy alakjának nevét lehet megemlíteni. Pedagógusok, pszichológusok indultak egész Európába, visszatérve folyóiratok indultak, sok-sok publikáció, a publikációkban olasz, francia, német tudósok elméletei jelentek meg. Megjelent Nagy László fő műve „A gyermek érdeklődésének lélektana”(1908). Hazánkban először az elmaradt fejlődésű, gyenge képességű gyerekekkel foglalkoztak, majd kiemelkedő tehetségesek oktatásával, nevelésével. Ebben a szakaszban meg kell említeni Révész Géza (1878-1955) nevét. Foglalkozott a tehetség értelmezésével, a tehetség és intelligencia kapcsolatával, tehetség fajtáival. Révész Géza fogalmazta meg, hogy a nemzet legnagyobb kincse a szellemi, erkölcsi, érzelmi tulajdonságokban gazdag egyének összessége, akik maradandó értékeket hoztak létre, a nemzet tagjait összekapcsolták egymással, összekötést hoznak létre a világ kultúrái között. Ebben az első szakaszban a tudósok foglalkoztak az oktatás reformtervezetével, nagysikerű kiállítások voltak 1922-ben, a tehetséges gyerekek rajzaiból, foglalkoztak a tehetségvédelemmel, a tehetségek ösztöndíjrendszerével. Később ezeket az elemeket fellelhetjük a különböző tehetséggondozó programokban.

A második szakaszt 1935–1948 között Harsányi István (1908–2002) nevéhez és a sárospataki tevékenységéhez lehet kapcsolni. A tevékenység jellemzője röviden a tehetséges tanulók felismerése és válogatása volt, nem a szervezeti keretek megteremtése. A kiválasztottak nevelése gimnáziumban, illetve kollégiumban, hagyományos osztálykeretben, tartalommal és módszerekkel folyt, az egész folyamatot nagyfokú társadalmasítás jellemezte.

A harmadik szakasz 1948–1989-ig „búvópatakként” vonult be a tehetséggondozás történetébe. Ennek a szakasznak a magyarázatára több elképzelés is volt. Jellemző az új hatalom által kialakított oktatáspolitikai elképzelések, az egyházi iskolák államosítása, nem cél a tehetségvédelem, megjelenik a tömegoktatás, türelmetlenség, a régi teljes elvetése, a régi jó intézményeket elitképzőknek gondolták és elvetették, uniformizálás történt, a politika alakította a nevelési, oktatási koncepciót. Voltak tehetségek, voltak iskolák, pedagógusok, akik foglalkoztak a tehetségekkel, hallgatólagosan, vagy később, az 1970-es években, például a munkás-paraszt kollégiumban. Olyan foglalkozások voltak egyes iskolákban, mint a zenei képzés, a versenyekre felkészítés, megemlíthetjük a Somogy Megyei Tanács Pályaválasztási Intézetét, a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumot, a törökszentmiklósi Általános Iskola tevékenységét. 1989-ben megalakult a Magyar Tehetséggondozó Társaság. Ezek voltak a nyolcvanas évek végéig a tehetséggondozás szakaszai.

A tehetséggondozás az elmúlt 25 évben, tehetséggondozó szervezetekben

A hazai tehetséggondozásban egy új szakasz kezdődött 1989–2006 között. Lehet ezt negyedik szakasznak is nevezni, de inkább az elmúlt harminc esztendő gyors, új alapokra is épülő története kezdődött, mivel a Magyar Tehetséggondozó Társaság megalakulásával egy nonprofit szakmai szervezet, azt is mondhatjuk, hogy egy civil szervezet jött létre a tehetséggondozás, tehetségkutatás érdekében, főleg annak támogatására.

1984-ben „Javaslatterv az iskolai tehetséggondozás megvalósítására” összefoglaló elkészítésére Ranschburg Jenőt és munkatársait kérték meg. Létrejött az Európai Tehetségtanács, az ECHA néven, valamint a Tehetség Világtanács (WCGT). Ebben az időben külföldön és hazánkban is intenzív tehetségkutatás indult, valamint különféle tehetséggondozó programok. Segített ebben a folyamatban az 1985. évi I. számú törvény az oktatásról. A kutatásba bekapcsolódott a Kossuth Lajos Tudományegyetem (mai nevén a Debreceni Egyetem) Pedagógiai Pszichológia Tanszéke, képességfejlesztési kutatásokkal, gondolkodást és nyelvi képességek fejlődését segítve, mely kutatások Kelemen László professzor úr kutatásaira épültek. Meg kell még említeni a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetét, az Egri Tanárképző Főiskolát, a Pécsi Tudományegyetemet, a Nyíregyházi Főiskolát, az ELTÉ-t, a Budapesti Tanítóképző Főiskolát.

Más tudományterületek, például az orvostudomány (Czeizel Endre vezetésével), a teológia, a szociológia területén is folytak kutatások a tehetséggondozással kapcsolatban. A Magyar Tehetséggondozó Társaság tagjai, oktatók, kutatók, szakemberek intenzív tehetséggondozó, tehetségsegítő munkát végeztek. A stabil állapot után megjelent a ma is évente kétszer megjelenő Tehetség című folyóirat. Budapesten pedig megkezdte működését a MTT megalakulását követő ötödik évben az első „Tehetséggondozó Központ.” Az oktatási kormányzat felfigyelt a Magyar Tehetséggondozó Társaság tevékenységére, és Báthory Zoltán, aki először a társaság választmányi tagja, államtitkár volt, felkérte a társaságot, hogy számoljon be a tehetséggondozás feladatairól, kihívásairól, folyamatot alkotó elemekről, a tehetséggondozás és kutatás tartalmáról az elmúlt 10 évben. Ezután a Művelődési Minisztérium felkérte a Magyar Tehetséggondozó Társaságot, készítsen egy tanulmányt „A tehetségnevelés távlati stratégiája” címmel. (Az összefoglalót Polonkai Mária szerkesztette.)

A 10 éves tevékenységről szóló kutatási összefoglaló, valamint a bemutatott stratégia alapját képezte a további kutatásoknak, továbbá később (2008) a Nemzeti Tehetség Program koncepciójának. A stratégiai elemek megfogalmazása előhívta a tehetséggondozó szakirányú továbbképzést Debrecenben, valamint alapul szolgált a XXI. század első éveiben megalakult szervezetek létrehozásában: 2006-ban a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács és a MATEHETSZ létrejöttében, valamint a Nemzeti Tehetség Program 2008–2028-as évek közötti tervezett programjának a kidolgozásában.

A sokféle terv ismét felpezsdítette a kutatásokat. A hazai konferenciák rendszeres előadója volt akkor F. J. Mönks professzor az ECHA elnöke. 2006-ban létrejött kormányhatározattal a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács. A civil szerveződés által létrehozott szervezet, amely célul tűzte ki a tehetséges fiatalok megtalálását és segítését. A szervezet ma 51 tagszervezettel egy konzultatív testület, amely párbeszédet folytat a mindenkori kormánnyal és más tehetségsegítő szervezetekkel a tehetségek segítésével kapcsolatos kérdésekben.

Ugyanabban az évben, 2006-ban jött létre a MATEHETSZ, a jogi személyiséggel rendelkező közhasznú egyesület, amely a tehetséges fiatalok felismerésével, kiválasztásával, gondozásával segíti a tehetség kibontakozását, hasznosulását. Jelenleg 41 tagszervezettel működik. Fő célkitűzései:

• a magyarországi és határon túli magyar tehetséggondozással foglalkozó tagszervezet tevékenységének összehangolása;
• tehetségbarát társadalmi klíma erősítése;
• jó gyakorlatok gyűjtése, átvétele, szakmai műhelyek, konferenciák, továbbképzések szervezése, a tehetséggondozás korszerűsítése érdekében;
• a Kárpát-medencei tehetséghálózat fenntartása, erősítése;
• több ezer tanuló tehetséggondozó tevékenységének megvalósítása;
• köznevelés, felsőoktatás, civil szervezetek programjainak támogatása.

A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács és a MATEHETSZ tehetségpontokra alapuló tehetségsegítő hálózatot hozott létre. Jelenleg 1500 ilyen tehetségpont működik, melyeket a hazai hálózat részét képező, 88 tehetségsegítő tanács támogat. Az országgyűlés úgy ítélte meg, hogy a tehetség folyamatos segítése a nemzet egészének feladata, így 2008. december 4-én határozatával elfogadta a Nemzeti Tehetség Programot. Mérföldkőnek is tekinthetjük, mert a parlament állami program szintjére emelte a tehetséggondozást felismerve, hogy az állam és a civil szféra együttes tevékenysége hatékonyabban meg tudja oldani a feladatokat.

Az elmúlt 15 év alatt körülbelül 25 milliárd forint támogatási összeg kínált lehetőséget a tehetséges fiataloknak, a velük foglalkozóknak. A program kiemelt célja, hogy esélyt teremtsen minden különböző területen kiemelkedő képességekkel, érdeklődéssel rendelkező fiatalnak a fejlődésre. A tehetséggondozó intézmények, a pedagógusok, az egyes szakemberek segítsék a fiatalokat az előrehaladásban, illetve a folyamatban résztvevők munkáját ismerjék el.

A tehetséggondozó szervezetek között említhetjük a Nemzeti Tehetség Központot, az általuk létrehozott Minősített Tehetséggondozó Műhelyeket, amelyek innovatív programelemekkel gazdagították a repertoárt. Megemlíthetjük még például a Géniusz Portált, a pedagógiai szakszolgálatokat, az alapítványokat, amelyből egyre több kapcsolódik be a tehetséggondozásba. Az utóbbi években intenzív tevékenységeivel, a Fiatal Tehetség Programmal, a Középiskolás Programmal, valamint az Egyetemi Programmal ingyenes képzéseket nyújt a közép- és felsőoktatási intézményekbe járó fiataloknak a Mathias Corvinus Collegium. Ezek mellett mobilitási programokat, ösztöndíjprogramokat, vitafórumokat szervez fiataloknak, színesítve a hazai tehetséggondozást.

Tehetséggondozó programokat megvalósítók együttműködése

A Magyar Tehetséggondozó Társaság programjai:

• támogatja a gyermek/tanuló személyiségének képességének fejlesztését segítő programokat;
• segíti a tehetséggondozó programok kidolgozását (Arany János Tehetséggondozó Programok, tantervek kidolgozása);
• kutatások, eredmények és jó gyakorlatok disszeminálása konferenciákon, műhelyfoglalkozásokon;
• kiadói tevékenység (tanulmánykötetek, monográfiák, tehetség témakörben);
• szakmai munka szervezése jelenleg 11 szekcióban;
• aktív szerepvállalás a Nemzeti Tehetség Program megvalósításában.

A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács programja:

• a tehetséggondozás hálózatos rendszerének kialakítása:
• tehetségpontok, tehetségpontok minőségbiztosítása;
• a tehetségsegítő tanácsok, hazai és határon túli együttműködése;
• jó gyakorlatok összegyűjtése, disszeminálása.

A MATEHETSZ – a tehetséggondozás civil ernyőszervezete

• projektprogramjai:
• Magyar Géniusz Integrált Tehetségsegítő Program (2009–2011);
• Tehetséghidak Program (2011–2015);
• A Tehetségek Magyarországa (konzorciumban 2016–2021).
• Fő célja a tehetség alapfogalmainak bemutatása, tehetségsegítők képzése, tehetséghálózat kialakítása.
• A tehetséghidakban a cél a tehetségsegítő tevékenység módszertani bővítése, kiemelt tehetségek segítése, tehetséggondozó mentorok képzése, sikeres tehetségek társadalmi felelősségvállalásának ösztönzése, informatikai esélynövelő rendszer kiépítése a tehetséggondozás folyamatában.
• Az NTT/MATEHETSZ hálózatára épülő programok,
• a tehetséges fiataloknak komplex támogatást nyújtó tutor program kialakítása;
• mentorhálózat kialakítása, működtetése a tehetségsegítésben, pályaválasztásban;
• pedagógiai szakszolgálat tehetséggondozó koordinátorainak, hálózatának kialakítása, működtetése;
• ösztöndíjprogramok;
• önismereti hétvégék, egyéni tanácsadó programok szervezése fiataloknak;
• csoportos fejlesztési programok tervezése, nyári táborok, csibész túra pályázat, versenyek rendezése;
• képzések, továbbképzések, műhelyek szervezése;
• kisebb-nagyobb tehetséghálózat kialakulása mellé kapcsolatfelvétel vállalkozókkal és vállalatokkal, önkormányzatokkal, más civil szervezetekkel annak érdekében, hogy a tehetséggondozó rendszer minél teljesebben kialakuljon, és adja a következő nagyobb fejlesztés alapját is.

A felsorolt programok segítik az állami tehetséggondozást segítő Nemzeti Tehetség Program megvalósulását, tovább szerepet vállal a tehetségekről történől gondoskodásban:

• nemzet fiatal tehetségeink számára kiírt ösztöndíj programmal, az Ady Endre Tehetséggondozó Ösztöndíj Programmal;
• a Stipendium Peregrinum Ösztöndíjjal;
• Bonis Bona díjjal, amely eddig kb. ezer pedagógus szakember tehetségsegítő munkáját jutalmazta.

Eddig az elmúlt 25 év tehetséggondozásában résztvevő tudósokról, pedagógusokról, pszichológusokról esett szó, illetve azokról a programokról, amelyeket a világban, a társadalomban, a gazdaságban bekövetkezett változások hoztak létre, azokról a szervezetekről, amelyek a program létrehozásában és megvalósításában részt vettek, és a gyermekekről, fiatalokról, akikért mindez elkezdődött, megvalósult.

Az iskola és a család együttműködése

A szülő otthoni támogató és ösztönző szerepén túl a tehetséggondozás folyamatában együttműködést hoz létre az iskolával. Ez az együttműködés más lehet, mint a megszokott, vagy a korábban kialakult együttműködéssorozat, mert erősen kiterjed a tanulók képességének kibontakozására. Kapcsolódik az olyan tehetségterületekhez, mint a tehetségfelismerés, az egyéni fejlesztés, a szakmai egyeztetések tanárok és szülők között az előrehaladásról, a tervek kidolgozásáról és átdolgozásáról, megbeszéléséről, pályaválasztási tanácsadásról, anyagi hozzájárulási feladatok megoldásáról. Alacsonyabb évfolyamon szorosabb kell, hogy legyen az általános és tehetségspecifikus kapcsolattartás. Nem lehet általában megfogalmazni, hogy a kapcsolat mindig felhőtlen. A felnőtt szereplők időhiánya, egyéb elfoglaltsága jelentősen befolyásolja azt. Később a tehetséges fiatal egyéni képessége, érdeklődő motivációja befolyásolják a szülői döntéseket, illetve a fiatal belső indíttatásról vezérelve alakítja a folyamatot. A kutatások azt mutatják, ahol tehetségpontok és programok vannak a köznevelési intézményekben, ott az iskola és a szülők együttműködése kiegyensúlyozottabb és hatékonyabb.

Összegzésként megfogalmazhatjuk, hogy a tehetséggondozás elmúlt 25 évének rövid bemutatása után mi várható? Melyek a tehetséggondozással foglalkozó szakemberek víziói?

Az előzőekben tettem utalást arra, hogy a tehetséggondozás folyamatában elérhető képességek fejlődése hatékonyabb, ha a meglévő tapasztalatok összegzése után olyan programokat, fejlesztési terveket, stratégiákat fogalmazunk meg, amelyek összehangolt tevékenységet igényelnek a szereplők között a hatékonyság és eredményesség érdekében.

Egy másik szempont, amit a kor követel, az egyéni fejlesztés fontossága, az egyén kibontakozásának támogatása, mert hozzájárul a környezet fejlődéséhez. A fejlett világ a környezetében innovációt követel, új készségek kialakulását, és ami ettől bonyolultabb, az új képességeknek a kialakítását is. Szükséges együttműködni azzal a szűkebb és tágabb környezettel, amelyeket mások is le tudnak írni, hogy segítsék a tehetségek kialakítását, hogy a fejlesztést úgy alakítsák, irányítsák, hogy az egyén elkötelezett legyen az új iránt. Szükség lehet olyan képességekkel rendelkező egyénekre, akik tanácsadással, elemzésekkel, szakértéssel segítik a további fejlődést, a tehetségeket és képességeik alakulását.