1. szekció:

Szekcióbeszélgetés
A szekcióban elhangzott témákkal
és egyéb felmerülő kérdésekkel kapcsolatban

A kérdéseket fogadták:

Dr. Balatoni Katalinnéptáncpedagógus, neveléstudományi kutató, címzetes egyetemi docens, köznevelési helyettes államtitkár – Belügyminisztérium Köznevelésért Felelős Államtitkárság;

Bertók Zoltánné köznevelési szakértő;

Dr. Pálfi Sándor a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar Gyermeknevelési Tanszék főiskolai tanár, tanszékvezető, szakfelelős.

Moderátor:

Petránné Képes Gizella köznevelési szakértő.

A szekció záró beszélgetésére már minimális időkeret állt rendelkezésre.

Az első kérdést a beszélgetés moderátora tette fel, megkérve a résztvevőket, hogy amíg választ kap a kérdésére, addig a résztvevők gondolkodjanak a többi kérdésen.

Az első kérdés arra irányult, hogy ha az oviKRÉTA – a jogszabályi elvárásnak megfelelve – 2024. szeptember 01-től minden magyarországi óvodában bevezetésre kerülne, azonban ennek nem látják biztosítottnak a humán ( óvodapedagógusok IKT kompetenciái) és tárgyi (IKT eszközök, megfelelő internet szolgáltatás hiánya ) feltételeit. A szekció előadói erre a kérdésre részben adtak választ. A résztvevő óvodavezetők elmondták, ők úgy készülnek a KRÉTA-rendszer bevezetésére, hogy regisztráltak a rendszer kipróbálására, van olyan óvoda, ahol ezt szakmai munkaközösség keretében végzik. Az oviKRÉTA felkészülési szakaszában online formában biztosított a felhasználói képzés. Egyelőre ezzel a témával kapcsolatban ennyi információt tudtak a szekció résztvevői egymással megosztani.

A következő résztvevő hozzászóló egy magánintézmény vezetőjeként fogalmazta meg, hogy nagyon nagy szükség lenne az állami szféra és a magánszféra együttműködésére. Elmondta, sokáig nagyon egyedül érezte magát szakmai kérdésekben, ami mára megváltozott, mivel minősítő-tanfelügyelői munkája során sok tapasztalatot szerez. Úgy látja, hogy mindenkinek könnyebb lenne a dolga, ha megosztanánk egymással jó gyakorlatainkat úgy a vezetői, mint az óvodapedagógusi munkával kapcsolatban.

A következő hozzászóló is megerősítette az előtte szóló javaslatát. Elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt sok-sok jó gyakorlat megosztására nyílt lehetőség, sok intézmény vált referencia intézménnyé. Miért is? – tette fel a kérdést, melyet meg is válaszolt, azért, mert voltak pályázati lehetőségek. Sajnos most nincs ilyen lehetőség, pedig a kollégák nagyon sok energiát vittek ezekbe a folyamatokba. „… Jelenleg a jó gyakorlatok megosztására nincs lehetőségünk csak „Bázisintézmény”-ként, ahol tudásmegosztás folyamatában mi adjuk az elkötelezett, minőségi szintű munkánkat, de sajnos ezért még a legminimálisabb anyagi támogatásban sem részesülünk. Nagyon nagy szükségét látom a magyar óvodák számára a szakmai hálózatépítésében, ez jelentheti a minőségi fejlődést, ez biztosíthatná a szakmai érdekképviseletet valamennyi óvoda számára” mondta el a hozzászóló.

A következő hozzászólók a szekció második előadásával kapcsolatban mondták el: Ők úgy látják, hogy a jelenlegi magyar óvodai nevelésben minőségi munka folyik, és azok a problémák, melyeket az előadó felvetett, csak elvétve fordulnak elő, azok nem jellemzik óvodai nevelési rendszerünket. Erre a hozzászólásra a következő résztvevő elmondta, hogy igenis nagyon komoly problémák vannak a magyar óvodai nevelés rendszerében. Az első lépésként egy szakmai munkacsoport létrejöttére lenne szükség, akik pontosan, mindenki számára egyértelműen, „korai gyermekkori köznyelven” megfogalmaznák az Óvodai nevelési országos alapprogramjában elvárt óvodai nevelési-fejlesztési gyakorlatot. Igenis, őszintén, szakmai felelősséggel kell mindenről beszélnünk, például a külön szolgáltatásokról, a szabadjáték elsődlegességének biztosításáról, az esélyegyenlítő inkluzív nevelésről stb.

Dr. Pálfi Sándor előadó elmondta, hogy nagyon nagy szükség lenne óvodai mesterszakértői képzésre, ami biztos alapot nyújthatna az Alapprogram országos szintű minőségi megvalósításához. Megerősítette: kellene, hogy az óvodapedagógiának rendes, normális, igazi szakértői legyenek. Az a lényeg, hogy olyan óvodai mesterszakértő képzés induljon el minél hamarabb, ahol a képzés ne az iskolapedagógiára, hanem az óvodapedagógiára épüljön. Sajnos nincsenek olyan szakemberek, akik az egyetemeken ezt tanítanák. Mert rengeteg doktor van most az egyetemeken, mindenki a maga szakterületén megszerezte a Phd-t, de annak nem biztos, hogy az óvodához van köze. „Az én tanszékemen az egyetlen vagyok, aki óvodapedagógiából csinálta a Phd-ját”.

Ezzel a témával kapcsolatban két hozzászólás is volt. Az egyik hozzászóló elmondta, hogy 30 éve van a pályán, pedagógiai szakon végzett a Pécsi Egyetemen, ahol – véleménye szerint – a képzése lefedte az óvodapedagógusi szakterületet is. A másik hozzászóló a köznevelési szakértők szakmaiságával kapcsolatban mondta el: „…23 éve vagyok szakértő, neveléstudományi mesterként végeztem, tehát nem vagyunk a szakmában régmúltak. Én azt gondolom, hogy a magyarországi óvodák világszinten elismertek…”. A szakmai „vita” résztvevői erre a hozzászólásra a következő választ fogalmazták meg: „Maga a magyar óvoda módszere világhírű, azonban a magyar óvodák nagy része nem felel meg az Óvodai nevelés országos alapprogramja elvárásrendszerének. Ezt el kell, hogy fogadjuk. Nagy szükség lenne a helyi pedagógiai programok országos szintű bevizsgálásra, mely ezt vagy igazolná, vagy cáfolná …” Az időhiány miatt ezt a problémát nem tudtuk tovább megvitatni, azonban mindenki számára egyértelmű volt, hogy ezzel foglalkozni kell a jövőben.

Dr. Balatoni Katalin elmondta, hogy nagyon nehéz 170 ezer embert képviselni úgy, hogy az mindenkinek mindig jó legyen úgy, hogy senkinek ne kelljen átlépni a komfortzónáját. „Én csak annyit szeretnék még, talán egy picit már zárásként is elmondani, hogyha már lehetőséget kaptam, hogy itt legyek köztetek, hogy ami az első programom, amit el fogok most indítani, az az, hogy nekem nagyon szívügyem a pályakezdő pedagógusoknak a világa. Szerintem mindannyian átéltük ennek a nehézségeit, ezt a fajta élethelyzet. Amikor én magam is nagyon eltökélt voltam, elgondolkodtam rajta, hogy tényleg ezt akarom, hogy tényleg így akarom, hogy azt nézem az órámon, hogy mi lenne, ha csak két perc múlva indulnék el, és majd gyorsabban megyek, és hogy nem tudok boldog lenni, és hogy hogyan tudom megtalálni az egészben a hivatásomat, a boldogságomat. Én 10 évig voltam közalkalmazott pedagógus. Nagyon sokat kellett azon dolgoznom, hogy megtaláljam ebben az örömömet és a boldogságomat, mert emberek vagyunk, és nekünk is meg kell találni. Én szeretnék a pályakezdőknek egy kicsi, védelmező burkot adni, és több figyelmet fordítani rájuk. Nagyon sokszor tapasztalom azt, hogy – tanárképzésben is tanítok, meg a továbbképzéseimen is –, hogy szó szerint könnyekkel zokognak, hogy ők annyira szerették volna ezt, vagy azt csinálni, és nem kapnak hozzá teret, hogy ellehetetlenítik őket, hogy nem vihetnek be innovációkat. Látom, itt is bólogatnak a fiatalok. Természetesen ebből nem következik, hogy mindenütt így van, de mindenképpen szükség van a mentorok minőségi munkáján keresztül a pályakezdő óvodapedagógusok megfelelő támogatására.”

A záró szekcióbeszélgetés végén a moderátor megköszönte a résztvevők aktív részvételét, munkájukhoz további sok sikert és kitartást kívánt. Kérte, hogy a szekcióban felvetett problémák megoldásában működjenek együtt.