7. szekció:
Dr. habil. Hanák Zsuzsanna
A pedagógusok mentálhigiénéjének támogatása
a pozitív pszichológia szemléletén keresztül
Bevezető
Az emberi pszichét a boldogságra való képessége alapján érdemes megközelíteni. (Csíkszentmihályi, 2016). A pozitív egyéni tulajdonságok ismerete lényeges, szemléletmódjának jelentőségét a mindennapokban érezhetjük. Szerencsés, ha a pozitív szemléletet próbáljuk megtalálni, erősíteni önmagunkban és az iskolai nevelési módszertárban egyaránt.
Az iskolákban az iskolai teljesítményt, sikereket, kudarcokat négy összetevő határozza meg, ezek a tanuló, a tanár, a pedagógiai tényezők és a társadalmi tényezők (Kulcsár, 1982).
1. ábra: Az iskolai teljesítményt befolyásoló tényezők[1]
Ahogyan az 1. ábrán látható, a tanuló biológiai, pszichológiai állapota meghatározó tényező az iskolai teljesítmény sikerességében. Lényeges a tanuló egészségügyi állapota, teherbíró képessége, valamint a pszichikus jellemzők közül az intellektus, a személyiség jellemzői, kiemelten az érzelmi, motivációs tényezők, valamint a személyiség önszabályozása.
A tanárt – mint lényeges komponenst – vizsgálva, a tanár személyiségstruktúrája, szakképzettsége, társadalmi megbecsültsége, hivatástudata, valamint a tanuló iránti attitűdjei hangsúlyosak a tanuló iskolai teljesítménye szempontjából.
A pedagógiai tényezőket elemezve az iskola követelményrendszerén kívül az oktatási módszerek hangsúlyosak, a tanuló aktivitásának foka, valamint a tananyagnak az elmélet-gyakorlat aránya meghatározó az eredményesség szempontjából.
A társadalmi tényezők között szerepel a család, az iskolai osztály, valamint a családon és iskolán kívüli külső kapcsolatok. A család szerkezete, gazdasági és kulturális feltételei meghatározóak, de szerepe van az iskolai osztály légkörének, a tanulók számának, valamint a tanuló-tanuló, tanuló-tanár viszonynak is. A családon és iskolán kívüli külső kapcsolatok alatt nagyon hosszú lista sorolható fel az informális és a referencia csoportoktól a médiáig.
Tehát bonyolult, összefüggő és egymásra hatással bíró rendszerről van szó, és ez határozza meg azt, hogy hogyan érzi magát a tanuló és a pedagógus az iskolában, milyen eredményeket, sikereket érnek el.
Amikor pedagógusokkal beszélgetünk, gyakran problémák jönnek a felszínre. Gyakori panaszok:
- „nehezen motiválhatóak a tanulók”;
- „megnövekedett a munka mennyisége”;
- „sok az adminisztráció”;
- „bonyolult a pedagógusértékelés -minősítés rendszer”;
- „nem megfelelő az anyagi és erkölcsi elismerés”;
- „nehezek a munkakörülmények”;
- „túlzók a szülők igényei” stb.
Mindezek negatívan hatnak a pedagógusok mentálhigiénéjére. Azt is látni kell, hogy e gondok egyértelműen a külső tényezőkre történő összpontosítás, a pedagógusok részéről nem oldhatók meg teljes mértékben – ha fennállnak – mivel a megoldás, a változtatás lehetősége nem kizárólag a pedagógusok kompetenciakörébe tartozik. Amit azonban meg tud tenni egy pedagógus, az a belső attribúcióinak erősítése, például a pozitív pszichológia szemléletmódjának „átvétele”.
A jelentős pszichológiai irányzatok közül a humanisztikus pszichológia nyújthat megfelelő elméleti alapot és segítséget a téma átgondolására, mely gyakorlati hasznossággal bírhat.
Jelen publikáció először a pozitív pszichológia szemléletén keresztül az egyéni, belső humánmotiváció növelésére ad javaslatokat, majd az iskolákban használható, néhány nevelési módszer kerül górcső alá, szintén a pozitív pszichológia szemléletmódján keresztül, a pedagógusok mentálhigiénéjének támogatása céljából.
Javaslatok a pozitív pszichológia szemléletén keresztül az egyéni, belső humánmotiváció növelésére
A humanisztikus elmélet szerint minden embernél léteznek szükségletek, melyek egymásra épülnek, és amennyiben a szükségletek, igények kielégülnek (ami pozitív érzést nyújt), úgy rendben lesz az adott igényszint és további (magasabb szintű) igények merülnek fel, ami újabb motiváció, illetve tenni akarás alapját teremti meg. Amennyiben az adott szintű igény nem kielégíthető, vagy úgy gondoljuk, hogy nem az, ez esetben megrekedés történhet, és ez elégedetlenséghez, esetleg mentálhigiénés problémákhoz vezethet. Erről több szakirodalomban olvashatunk, kiemelhető N. Kollár, K.-Szabó, É. (2004), vagy Tóth, L. (2008) szakkönyvei. A szükségletek egymásra épülése a 2. ábrán követhető, mely Abraham Maslow elmélete alapján készült.
2. ábra: Abraham Maslow szükséglet-igények elmélete[2]
A pozitív pszichológia szemléletén keresztül adhatunk tanácsot a pedagógusok számára, hogyan erősíthetik önmagukban:
- a fiziológiai szükségletének megoldását;
- biztonság szükségletének megoldását;
- a társadalmi elfogadás, a szeretet, valahová tartozás szükségletének megoldását;
- a megbecsülés szükségletének megvalósítását;
- az önmegvalósítás szükségletének elérését.
Ahogyan azt már a bevezetőben megemlítettem, a pozitív pszichológia vizsgálati középpontjában nem a pszichés gondok állnak, sokkal inkább olyan mintákat keres, amelyek segítik minden ember számára az elégedettség, a jólét elérését. Az emberi pszichét nem betegségei, hanem a boldogságra való képessége alapján érdemes megközelíteni. A pozitív egyéni tulajdonságok az egyén erősségeit és erényeit ölelik fel. (Csíkszentmihályi, 2016). Ezeket próbáljuk megtalálni, erősíteni önmagunkban.
A fiziológiai szükségletek alapszükségletek a mindennapokban. Javasolható, hogy maradva a realitás talaján, de igyekezzünk maximálisan figyelni az egészségünkre, az életvitelünkre, a megfelelő pihenésre, nyugalomra. A 3. ábrán láthatjuk e szükséglet összetettségét és a következményeket. Próbáljunk nyitottnak maradni problémás helyzetekben is, hittel közelítsünk embertársaink felé, és ne féljünk tanácsot kérni szakemberektől. Amennyiben a fiziológiai szükségleteink nincsenek kielégítve, nem jelenik meg magasabb igény, megrekedünk e szinten.
3. ábra: Javaslatok a fiziológiai szükségletének megvalósítására[3]
Amennyiben rendben van a fiziológiai szint, megjelenik a biztonság igénye, amely összefoglalása a 4. ábrán látható.
4. ábra: Javaslatok a biztonság szükségletének megvalósítására[4]
A biztonság, a rend, a fegyelem, a stabilitás, a bejósolhatóság szintén alapvető igényünk. A bizonytalanság, a rend és a stabilitás hiánya káros hatású az ember pszichés állapotára. Alapvető igényünk, hogy mindez kielégült legyen, tehát biztonságban tudjuk magunkat. Amennyiben nem kielégült e szükséglet, passzivitás, reménytelenség, üresség érzése alakulhat ki. Mindez növeli a kiégés megjelenésének veszélyét is. Fejlődést eredményezhet, ha az ember meg tudja találni, meg tudja teremteni saját biztonságos életvezetését, stabilitást tud kialakítani önmaga számára, mert ez jó érzéssel tölti el az embert, és újabb motiváció, közösségi igények jelennek meg. Javaslat egyértelmű: az érzelmi biztonság, önelfogadás megteremtése. Törekedni kell a stabil napirend kialakítására, a biztonságot nyújtó háttér (család, munka) megteremtésére.
A társadalmi elfogadás, a bizalmi kapcsolatok, a szeretet, a valahova tartozás szükséglete a következő szint, ami kialakul, és motivációs alapot teremt meg. Összefoglalója az 5. ábrán látható.
5. ábra: Javaslatok a szeretet, valahová tartozás szükségletének megvalósítására [5]
A zárkózottság, a szeretet hiánya, a barátságok visszautasítása elmagányosodáshoz vetethet, ekkor elszemélytelenedés, csökkent érdeklődés jelenik meg az emberek felé. Fejlődést eredményezhet azonban, ha a szeretetkapcsolataink, a barátaink kielégítik a közösségi igényeinket, és valahova tartozás érzését adják, ami a további igények, szükségletek alapja lehet. Javaslat: keressünk egy támogató közösséget, melyben jól érezzük magunkat, keressünk szövetségeseket. Alakítsuk ki magunkban a feszültségek kezelésének mások által is elfogadható technikáit és meghitt viszonyt alakítsunk ki másokkal. Amennyiben ez megtörténik, megjelenik a megbecsülés szükséglete (6. ábra).
Mentálhigiénés problémákhoz vezethet, ha képességeinknek nem megfelelő munkahelyen dolgozunk, esetleg túlzó az elvárás vagy képességeink alatti munkavégzést folytatunk. Az önbecsülés igénye a magánéletben is lényeges igény. Az elmaradó sikerek fokozatos teljesítménycsökkenést eredményezhetnek. A megfelelő munkahely, ahol megbecsülik munkánkat, ahol megbecsültnek érezhetjük önmagunkat, nagyon fontos, mert ezzel e szükségleti szint kielégül, és újabb szint, szintek jelennek meg, például a kognitív igények, az esztétikai igények, és legmagasabb szinten az önmegvalósítás iránti igény. Javaslat: törekedjünk a megfelelő, pozitív énkép, önismeret kialakítására, akár tudatosan, sőt pszichológus segítségével is. Továbbá javaslat, hogy a hatékony, problémamegoldó képességet sajátítsuk el, azaz az asszertivitás kifejlesztését.
6. ábra: Javaslatok a megbecsülés szükségletének megvalósítására [6]
Abraham Maslow szükséglet-igények elmélete szerint az önmegvalósítás igénye akkor alakul ki, ha az „alatta lévő” szükségletek már kielégültek. A 7. ábra ezt mutatja be.
7. ábra: Javaslatok az önmegvalósítás szükségletének megvalósítására [7]
Amennyiben a kognitív és az esztétikai igények nem alakulnak ki, nem jelenik meg a tanulás iránti igény, valamint a szépség, a harmónia iránti szükséglet, az életünk jóval sivárabb lesz. Ha megjelenik a kognitív szükséglet, az automatikusan magával hozza a tanulás, a tudásvágy iránti igényt. Ezt követően az esztétikai szint újabb motivációs alapot ad, a szépség, harmónia, esztétikum iránt. Legmagasabb igényként az önmegvalósítás jelenik meg, melynek „üzenete”: csinálhatunk bármit, ha az kiteljesedést ad számunkra. Javaslatként megfogalmazható a harmonikus identitás, pozitív önértékelés, képesség a fejlődésre, a változásra, az alkalmazkodásra, valamint a rugalmasság kialakítása. Az emberi pszichét a boldogságra való képessége alapján érdemes megközelíteni, az elégedettség, a siker lényeges, de mindezért tenni kell. A pozitív egyéni tulajdonságok kialakítása, annak belsővé tétele meghatározó. Jó, ha a pozitív szemléletet próbáljuk megtalálni, erősíteni önmagunkban, ami pedagógus esetében kiemelten fontos, mivel saját személyiségével nevel és ad mintát tanítványainak, így nemcsak a saját mentálhigiénéjük miatt érdemes a leírtak átgondolása.
Javaslatok az iskolákban használható, néhány nevelési módszerrel kapcsolatban a pozitív pszichológia szemléletmódján keresztül.
A pedagógusok nevelési módszertárából sem hiányozhat a pozitív szemlélet. A pozitív vagy megoldásközpontú fegyelmezés a kölcsönös tiszteletre és a felek közötti együttműködésére épít. A pozitív fegyelmezés célja olyan szociális készségek és képességek kialakítása, amelyek hosszú távon hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanuló felnőttként is boldog és sikeres legyen. A pozitív, megoldásközpontú fegyelmezés fontos közösségi és életvezetési képességeket tanít. A pozitív fegyelmezés egy olyan nevelési szemlélet, amelynek pszichológiai alapjait A. Adler és R. Dreikurs fektették le. Adler szerint azok a gyerekek, akiknek szoros, szeretetteljes a kapcsolata a családjukkal, a környezetükkel, kevésbé hajlamosak a fegyelmezetlenségre (Tóth, 2008). Ezt az elképzelést gondolta tovább Jane Nelsen (2013), aki „Pozitív fegyelmezés” címmel publikálta elméletét. A pozitív fegyelmezés alapelve, hogy a fegyelmet tanítani kell és a fegyelem tanít. Központi gondolatok a 8. ábrán olvashatók.
A következő kérdés az, hogy a fegyelmet hogyan tudjuk „pozitívan tanítani”? A pozitív fegyelmezésnél egyszerre érvényesül a kedvesség és határozottság a tanár részéről, ebben az asszertív kommunikáció ad alapot. Javasolható probléma esetén az „én-üzenet” használata, melyben megfogalmazzuk az általunk nem elfogadható viselkedést, majd elmondjuk az ezzel kapcsolatos érzéseinket és végül az el nem fogadható viselkedés következményeit.
Fontos, hogy eközben a tanuló érezze, hogy hozzánk tartozik. Kommunikációnk során segítsük a tanulót abban, hogy fontosnak érezze magát. Igy az alkalmazott fegyelmezési mód hosszú távon hatékony és értékes életviteli és szociális készségeket taníthat a tanuló számára. Ez az alkalmazott fegyelmezési mód ösztönzi a tanulót arra, hogy felfedezze mire képes, és használja az őt érintő dolgokban a személyi erejét és a problémamegoldó gondolkodást.
További kérdésként felmerülhet, hogy konkrétan hogyan fegyelmezzünk pozitívan a jelenlegi, mindennapos, klasszikus gyakorlatban általánosan használatos módszerek segítségével. A válasz viszonylag egyszerű, a pozitívan fegyelmezésben igen jó módszer a hatásos dicséret. A hatásos dicséret jellemzőit összehasonlítottuk a hatástalan dicséret jellemzőivel (9. ábra).
8. ábra: A pozitív fegyelmezés jellemzői[8]
9. ábra: A hatásos és hatástalan dicséret jellemzői[9]
Tévedés az a gondolat, hogy dicsérettel biztosan pozitívan hatunk a tanulóra, sőt inkább az igaz, hogy a hatástalan dicsérettel a fegyelmezetlenséget érjük el. Kizárólag a hatásos dicsérettel érünk el pozitív hatást, a hatásos dicséret fogja támogatni a pozitív fegyelmezést.
A dicséret akkor ér el pozitív, nevelői hatást, ha a tanár következetesen alkalmazott tanári visszajelzést ad a tanuló számára és pontosan meghatározza a teljesítmény elemeit. A tanuló ebből ténylegesen megtudja, hogy mit „csinál” jól, ez megerősíti a meghatározott tevékenységét. A pozitív dicséret természetesen legyen spontán, változatos és nagyon fontos, hogy reális. Meghatározott teljesítményre vonatkozzon a dicséret, mert hatástalan olyan dicséret, mint például: „Megdicsérem az osztályt, sok ötös van a dolgozatok között, de nagyon könnyű volt a kérdéssor, és sok időt is adtam a kidolgozáshoz.” Ezzel szemben a hatásos dicséret információt ad a gyerek kompetenciájáról a korábbi teljesítményt használja fel referenciapontként, a sikert pedig a tanuló erőfeszítésnek és a képességeinek tulajdonítja. Mindezen keresztül a tanuló belső attribúciót erősíti a pozitív dicséret, ami azt jelenti, hogy például egy pozitív tanári dicséret után a tanuló azt gondolhatja: „megdicsért a tanár, mert sokat tanultam és felkészültem a dolgozatra, ezért sikerült”. Ennek következménye az lesz, hogy ha a tanuló újabb sikert szeretne elérni az iskolában, tanulni, gyakorolni fog és fel fog készülni az órára, azon jól fog szerepelni, a tananyaggal fog foglalkozni, sikerélménye lesz és nem a fegyelmezetlenségével hívja fel magára a figyelmet.
Hatástalan a dicséret, rendszertelen alkalmazás esetében is, és akkor is, ha a tanár globális pozitív reakciót ad a tanulónak. Például „megdicsérlek”, de nem fogalmazza meg pontosan, hogy miért. Az uniformizált, automatikus válaszként megjelenő dicséret sem szerencsés, lehet, hogy pillanatnyilag jól esik a tanulónak, de nem tanul belőle, és – ahogyan azt előzőleg már említettük – a fegyelmet tanítani kell, és a fegyelem tanít. Nem szerencsés az sem, ha a dicséret magát a részvételt jutalmazza és nem a teljesítményt. A dicséret hatástalan, ha nem informatív, csak a többiekhez való viszonyt mutatja, és a többiek teljesítménye a referenciapont. Szintén hatástalan a dicséret, ha elsősorban a küldő tényezőknek tulajdonítja a sikert a tanár, például: „Nyert a csapat, de a többiek gyengék voltak és az időjárás is nagyon jó volt.” Mindezekkel a külső attribúciót erősíti a tanulónál a tanár, ami azt a következményt hozhatja, hogy a tanuló nem tartja fontosnak a tanulást, a gyakorlást, mert annak eredménye úgysem tőle függ, ezért mással „üti el az időt” a tanórán.
10. ábra: Tanácsok a szabályok megalkotásához[10]
A fegyelem tanításával kapcsolatban jó gyakorlatnak tekinthető, ha a tanár a tanulókkal közösen hoz létre szabályokat. E közös szabályozás, szabályrendszer eredménye, hogy a szabályt a tanuló sajátjának érzi (mivel ő maga hozta létre azt), így a betartására is nagyobb az esély. Amennyiben a tanár kizárólag maga hoz meg szabályrendszert, és ezt tényként közli a tanulókkal, ennek következménye lesz, hogy a szabályok „külső” szabályok lesznek a tanulónál és nem belsők, így a betartásuk is kérdéses lesz. A közös szabályalkotás szempontjait a 10. ábra mutatja be.
E szerint ne legyen túl sok szabály, javaslatunk öt-hat, maximum hét szabály, ezek még megjegyezhetők, átláthatók a tanulók részéről. Legyenek egyértelműek a szabályok, és ne legyenek bonyolultak. Rövid, érthető, egyértelmű, betartható szabályok a hatékonyak. Végül meg kell említeni, hogy a szabályok betartását ellenőrizni szükséges a pedagógus részéről, még akkor is, ha közösen alakította ki azokat a tanulókkal, tehát a szabályok ellenőrizhetőek legyenek.
Zárszó
Az iskolai nevelés sikerességével kapcsolatban átgondolást igényelnek a szociális befolyásolás formái, melyek a 11. ábrán láthatók. Jóval sikeresebbek lehetünk a tanítványok nevelésében, ha pozitív szemlélettel fordulunk önmagunk felé, és nevelési módszereinket is ezen alapokra, szemléletre építjük fel.
11. ábra: A szociális befolyásolás formái Kelman elmélete szerint[11]
Amennyiben a tanulóknál a behódolást érjük el, akkor csak érdekből történik az elvárt reakció és nem lesz tartós a nevelés hatása. A tanuló elfogadja például a pedagógus instrukcióját, de azért, hogy jutalmat kapjon vagy a büntetést elkerülje. Amennyiben a pedagógus nem lesz jelen, a tanuló nem fogja követni a tanári elvárásokat. Az identifikáció már magasabb forma, de igazán csak az interiorizáció, azaz a belsővé válás folyamata után lesz a pedagógiai hatás tartós, melyben a pedagógusok által közvetített normák belső meggyőződéssé válnak a tanulókban. A tartós és kívánatos nevelési eredmények érdekében jó gyakorlat lehet a pozitív pszichológia szemléletmódja alapján kialakított iskolai nevelés a mindennapokban. Ehhez szükséges, hogy a pedagógusok maguk is a pozitív szemléletet próbálják megtalálni, erősíteni önmagukban, mert csak így lehetnek hitelesek, így érhetik el saját és a tanítványok kívánatos mentálhigiénés állapotát.
Szakirodalom
Balogh, L.--Tóth, L. (szerk.) (2005): Fejezetek a pedagógiai pszichológia köréből. https://mek.oszk.hu/04600/04669/html/index.htm (letöltés: 2023. január 10.)
Csíkszentmihályi Mihály (2016): Az öröm művészete. Libri Könyvkiadó, Budapest
Hanák, Zs. (2021): A pedagógusok kiégésének elemzése egy pszichológiai irányzat tükrében In: Magyar, István; Patkósné, Hatvani Anikó (szerk.) Gyakorlati tanácsok a Komplex Alapprogram megvalósításához Eger, Magyarország: EKE Líceum Kiadó (2021) 310 p. pp. 34-38., 5 p.
Kulcsár, T. (1982): Az iskolai teljesítmény pszichológiai tényezői. Tankönyvkiadó, Budapest
- Kollár, – K.-Szabó, É. (2004): Pszichológia pedagógusoknak Osiris Budapest
Nelsen, J. (2013): Pozitív fegyelmezés. Budapest: Reneszánsz Kiadó.
Tóth, L. (2008): Pszichológia a tanításban, Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen
[1] Kulcsár Tibor (1982) alapján készítette Hanák Zsuzsanna (2022)
[2] Készítette: Hanák Zsuzsanna (2022)
[3] Készítette: Hanák Zsuzsanna (2022)
[4] Készítette: Hanák Zsuzsanna (2022)
[5] Készítette: Hanák Zsuzsanna (2022)
[6] Készítette: Hanák Zsuzsanna (2022)
[7] Készítette: Hanák Zsuzsanna (2022)
[8] Nelsen, J. (2013) alapján készítette Hanák Zsuzsanna (2023)
[9] Balogh László és Tóth László (2005) alapján készítette Hanák Zsuzsanna (2023)
[10] Balogh László és Tóth László (2005) alapján készítette Hanák Zsuzsanna (2023)
[11] Készítette Hanák Zsuzsanna (2022)
