Dr. Maruzsa Zoltán

Helyzetkép, tervezett változások a köznevelés területén

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Kedves hölgyeim és uraim! Sok szeretettel köszöntök mindenkit. Nagyon szépen köszönöm a felkérést, a meghívást. Öröm körülnézni, látni, hogy most is teltház van. Külön köszönöm a Suliszerviz csapatának, hogy vállalták idén is azt a munkát, amivel ennek a konferenciának a megszervezése jár.

Szász Jenő a köszöntőjében két székely viccet is mondott az imént, és megfogadtam, hogy én is mondok egyet. Aztán az az igazság, kedves Jenő, hogy már kilencet kihúztam, mert valamilyen okból vállalhatatlannak bizonyultak. A legaranyosabbat hagytam meg, az ártalmatlant; olyat kerestem, ahol az iskola és a székelység is megjelenik. Ez így hangzik: hazamegy a székely gyerek az iskolából földrajzóra után, és mondja, hogy „Papa, tudja-e maga, hogy itt Romániában hússzor annyi román van, mint székely?”. Az öreg néz, és azt válaszolja: „Hát mondjuk annyi köll is.”

Az előadásomhoz én is hoztam magammal jó néhány adatot, minden alkalommal igyekszem ezen a konferencián ennek megfelelően eljárni.

Egy helyzetképpel indulunk. Különösen is arra voltam kíváncsi, hogy a megvalósított béremelésnek látjuk-e már valamilyen hatását, hiszen azt mindannyian tudjuk, hogy fontos a magasabb bér, de önmagában hoz-e bármilyen változást az, hogy többet fizetünk a munkáért. Hiszünk abban, hogy ez így van, ezért csináljuk, de érdemes az adatoknak egy kicsit mögé nézni.

Először nézzük a tanulólétszám változását! 2024-es végleges statisztikai adataink még nincsenek, de az látszik, hogy 2010 óta van jó 10 százalékos tanulószám-csökkenésünk: a tanulók száma 2010-ben 1 759 000 volt, 2023-ban pedig 1 579 000, azaz a csökkenés mértéke 180 000 tanuló, egészen pontosan 10,2%.

A csökkenésnek ráadásul nincs vége. Meg is ijedtem, amikor a 2023-as évi születésszámokat láttam, ezzel érdemes is egy kicsit foglalkoznunk. 20 éven keresztül nagyjából kilenc-venezres évfolyamokkal tudtuk az óvodákat és az általános iskolákat az új tanévekben elindítani, ami szinte szokatlan stabilitást jelentett. 2023-ban azonban csak 85 200-an születtek, ami egy jelentős születésszám-csökkenés. Nyilván összefüggésben van ez a nehezebb gazdasági helyzettel, de mindenesetre elég aggasztó adat az oktatási rendszer számára is. 2028-ig a már megszületett gyerekek száma alapján, évenként 90 ezer fős bemenettel számolhatunk, ezt követően azonban úgy tűnik, hogy egy alacsonyabb lélekszámú generáció következhet. Legalábbis újabb kormányzati beavatkozások nélkül, hiszen a családpolitika sem alszik, a kormányzat is újabb és újabb intézkedéseket hozott és fog is hozni a születésszámok ösztönzése érdekében. Ez eddig is hozott eredményeket, a CSOK és számos más intézkedés az, ami évenként 90 000 főn tartotta a születések számát. Megvan ennek a maga statisztikai háttere, de azt rögzíthetjük, hogy 2028 után a gyerekszám csökkenése fenyegeti az oktatási rendszert. Éppen ezért én nagyon támogatom azokat a családpolitikai intézkedéseket, amelyeknek a meghozatala előtt áll a kormányzat.

A pedagóguslétszám ezzel párhuzamosan 2010 és 2023 között 3,8%-kal csökkent. A KSH nyilvánosan elérhető adatai szerint – a köznevelésben és a szakképzésben együtt – 2010-ben 170 000 pedagógus tanított, 2023-ban pedig 163 500, azaz 10 százalékos tanulószám csökkenés mellett 3,8 százalékkal csökkent a pedagógusok száma, a tanár-diák arány tehát javult.

Mi befolyásolja ezt a létszámot? Például a nyugdíjazás. Ezekben az években nagyjából évente négyezer fő vonul nyugdíjba, de ezen a téren jelentős változást hozott az új illetményszabályozás, amelynek köszönhetően tovább foglalkoztatás esetén a nyugdíját és a bérét egyaránt megkapja a pedagógus. A nyugdíjba vonulóknak ezért több mint a fele kéri a tovább foglalkoztatást, így számíthatunk még a munkájukra.

A másik befolyásoló tényező, hogy mekkora a pályára belépők, illetve a pályaelhagyók száma. A béremelés a tapasztalatok szerint javítja a pályán maradást, és új embereket is vonzott az oktatási rendszerbe. Az Oktatási Hivatal 2024-es adatai alapján nagyjából 3000 fős növekményt látunk tavaly október 1. és idén október 1. között a köznevelési rendszerben. Ez az a létszámbővülés, amit a béremelés visszahozott, elmondható, hogy jelenleg nem kifelé, hanem befelé áramlik a munkaerő.

Arra a kérdésre, hogy hogyan állunk az utánpótlással, a következő diát szeretném mutatni, mely az általános felsőoktatási felvételi eljárás során pedagógusképzésre jelentkezők és pedagógusképzésre felvettek számát mutatja. Sok következtetést lehet ebből vonni.

Az egyik az, hogy minden oktatáspolitikai intézkedésnek van hatása a pedagógusképzés beiskolázására. Látszik, hogy a bolognai rendszer bevezetése hogyan vetette vissza a számokat a 2007–2008 években, viszont a 2010 tavaszán bejelentett és 2012-ben alkalmazott 240 pontos minimum bevezetése hogyan emelte meg a jelentkezők számát 2010-ben és 2011-ben. 2013-ban bevezettük az osztatlan tanárképzést, ez is növelte a jelentkezők számát, de erre még később visszatérek. 2020–2022 között nagyon is visszavetette a számokat az emelt szintű érettségi, illetve a középfokú nyelvvizsga bemeneti elvárása. 2023-tól ismét megemelkedtek a számok, több intézkedésnek köszönhetően: ennek az egyik eleme 2023-ban a béremelés ígérete, 2024-ben pedig a megvalósuló béremelés, de emellett az is, hogy több ösztöndíjas helyet biztosítunk, bővítettük a rövid ciklusú képzéseket, és jelentősen megkönnyítettük a felvételi bemenetet. Ezen változtatások együttese jelentős jelentkezői létszámot eredményezett.

A nyári felvételi eljárásban 12 759 pedagógusképzésre jelentkező hallgatót tudtunk felvenni, az összes felvett száma a 2024. évi felvételi eljárásokban pedig meghaladja a 15 000 főt (a keresztféléves és a pótfelvételi eljárást is beleszámítva).

Arra is érdemes azonban felfigyelni, hogy bár jelentős a számháború, de aki visszanézi a 2010 előtti évek adatait, azért láthatja, hogy általában évente 5000 főt vettünk fel pedagógusképzésre, 2010 után pedig még a leggyengébb év is 6400 fölötti. Vitán felül áll tehát, hogy a képzési oldalon az elmúlt évtizedben jelentős beiskolázási többlet van.

Érdemes persze a jelentkezők arányát is megnézni, hogy az összes jelentkező arányában mennyien választják a pedagógusképzést. Ezt mutatja a következő táblázat.

Ezeket az adatok 2010-től gyűjtötte ki az Oktatási Hivatal, és látszik a 2024-es év kiugró eredménye. A jelentkezők számát a három felvételi eljárás során jelentkezők számának összeadásával generáltuk, ezt viszonyítottuk az összes jelentkező számához, ezen módszertan szerint 2024-ben a jelentkezők 18,6 százaléka jelentkezett pedagógusképzésre.

Érdemes visszatérnünk a 2013–2016 közötti esztendőkhöz, ahol majdnem hasonló jelentkezési arányokat látunk, de ebben van egy kis „optikai csalódás”. Ennek oka, hogy 2013-tól jött be az új osztatlan tanárképzés, ami a jelentkezők számát virtuálisan megemelte. Jelentkeztek ugyanis a 18 évesek az új, osztatlan képzésre, de a bolognai évfolyamok az osztott képzésben benne voltak már a rendszerben, aki tehát így kezdett, az az alapképzés után jelentkezett a mesterre, 21 évesen. Ennek köszönhetően egy ideig duplán számoljuk az évfolyamokat, két tanárképzési jelentkezés párhuzamos összeszámolása zajlik. Ez az, ami 2013–2016 között feltolja az arányt 15–17 százalékra, de ebben az esetben inkább csak látszólagos többletről van szó.

A következő táblázatban azt mutatjuk be, hogy hány embert vettünk fel, hiszen a jelentkezés az egy dolog, de ha nincs például ösztöndíjas hely, akkor közel sem mindegy, hogy a jelentkezők közül hányat vesznek fel.

Jól mutatja ez a táblázat, hogy bizony a felvettek arányában is a 2013-as évtől jött az emelkedés, részben az előbb már ismertetett okból, részben pedig a magasabb ösztöndíjas kapacitásszámok biztosítása okán: az akkor átalakuló felvételi eljárásban minden pedagógusképzésre jelentkezőnek ösztöndíjas helyeket biztosítottunk. 2020–2022 között a szigorúbb bemeneti feltételek vetették vissza a felvételizők arányát, a 2023–2024-es adatok pedig szintén növekedést mutatnak.

Érdemes ezek után azt is megvizsgálnunk, hogy hogyan alakul a magyar felsőoktatás hallgatói létszámán belül a pedagógusképzésre járók aránya. Az alábbi táblázatban látható adatok szerint a 2024-es adat itt is magas, jelenleg a teljes hallgatói létszám 11,5 százaléka pedagógusképzésben tanul, azaz több mint 37 000 fő, aki a magyar felsőoktatásban jelenleg pedagógus pályára készül. Érdemes ezen az adatsoron arra is figyelni, hogy az öt- és hatéves osztatlan tanárképzés növeli a hallgatók körében a pedagógusképzésen résztvevők arányát, a rövid ciklusú képzések azonban, melyeket hamarabb el lehet végezni, csökkenti.

Visszatérve a köznevelési és a szakképzési adatokhoz, érdemes azt is megvizsgálnunk, hogy hogyan változott a pályakezdő gyakornokok száma. Ebben az adatkörben 2014-ig tudtunk visszanyúlni, hiszen a pedagógus életpálya kialakítása során ekkor jön létre ez a fokozat. 2014 és 2020 között a köznevelési és a szakképzési adatok egy közös statisztikában szerepelnek, ezt követően az összehasonlíthatóság érdekében a két statisztika adatait összeadtuk. Az látszik, hogy 2022/2023-as tanévben látható 2445 gyakornokhoz képest a 2023/2024-es tanévben már 4000 fölé emelkedett az újonnan belépők száma.

Természetesen nem mindenki helyezkedik el a köznevelésben, aki pedagógusképzésen szerez diplomát, ez sosem volt másként. Van, aki a felnőttoktatásban, a szakképzésben talál munkát, egy részük az egyetemen marad, megint mások piaci szereplőkhöz kerülnek, nagyon sokan pedig gyermeket vállalnak a diplomaszerzést követő néhány évben, és csak évek múlva térnek vissza a munkaerőpiacra.

A 2024/2025-ös tanév adataira is nagyon kíváncsiak leszünk, egyelőre azt megelőlegezhetjük, hogy talán még ennél is magasabb számot fogunk majd látni, azaz az új belépők oldalán a béremelésnek megvan az eredménye és a hozadéka. Sokan vannak egyébként, akik most a pedagógus munka felé fordulnak, olyanok, akik pedagógusképzésen szereztek diplomát, de jelenleg nem pedagógusként dolgoznak. Megvizsgáltuk, hogy mekkora az a potenciális létszám, amely munkavállalónk lehet, akár most azonnal. A számítás alapjául a kiadott diplomák számát, illetve a nyugdíjba vonulók számát használtuk fel. Nagyon tanulságos a következő statisztika.

Az első oszlop a pedagógusképzésen kiadott diplomák számát mutatja. Jól láthatóan van benne hullámzás. 2020-ban volt egy nagy nyelvvizsga-amnesztia, a 16 800 kiadott oklevél abban az évben számos olyan kollégát takar, akinek az előző években bár az abszolutóriuma megvolt, de – a középfokú nyelvvizsga hiányában – nem tudta megkapni a diplomáját. Ha a kiugró éveket kivesszük, akkor is az évi 8000 kiadott oklevél átlagosan megvolt. Ezzel is, a nyugdíjba vonulók számával is a 2013-as évig nyúltunk vissza.

A nyugdíjazások száma évente 4000 fő környékén alakult 2020-ig. 2021–2024-ben már szakképzés nélküli adatot látunk az eltérő statisztika miatt. Arra való tekintet nélkül, hogy tudjuk, hogy 2022 óta az érintettek több mint a fele kéri a tovább foglalkoztatást, az egyértelműen látszik, hogy a képzési oldalon jóval nagyobbak a létszámok, mint a nyugdíjba vonulók oldalán. A kiadott oklevelek száma legalább kétszerese volt ezekben az években a nyugdíjba vonulók létszámának.

Ha összeadjuk az oszlopokban lévő számokat, akkor látszik, hogy az elmúlt 12 esztendőben a felsőoktatási intézmények 117 000-nél is több oklevelet adtak ki pedagógusképzésen, míg ugyanezen időszakban csaknem 41 ezer kolléga ment nyugdíjba. Ez azért fontos adat számunkra, mert azt jelenti, hogy van munkaerő-tartalék, vannak, akiket meg tudunk szólítani egy béremeléssel, vannak, akik pótolják a nyugdíjba vonulókat.

A feladatunk éppen ez. A kormányzat a béremelési programot folytatni fogja. Éppen tegnap kezdtük el az egyeztetéseket a Nemzeti Pedagógus Karral és a szakszervezetekkel a 2025-ös béremelésről. A parlament a költségvetést december közepén fogadja el, ezt követően várható majd az a kormányrendelet, amely a 2025-ös béremelés elveit, a megvalósítás módját rögzíti. A cél, hogy mindenki a januárban megemelt bérét kapja meg február elején, és a kormány azt a vállalását, hogy a pedagógus átlagbér a diplomás átlagbér legalább 80 százalékát elérje, ezt meg fogja valósítani. Jelenleg egyébként a 2024-re vállalt 71,8%-hoz képest 72,2 százalékon állunk a január–augusztusi KSH adatok alapján. Úgy számoljuk, hogy 20% feletti emelés következik a jövő évben, ehhez a Pénzügyminisztériumból várom azt az adatot, hogy az ő számításaik szerint mekkora lesz a 2025-ös diplomás átlagbér, és ebből kell számolnunk.

A következőkben hat stratégiai feladatot szeretnék említeni, ami előttünk áll annak érdekében, hogy az előző köszöntőkben elhangzott flow-ba hozzuk a magyar köznevelést. Ambícióban nincsen hiány, de azért azt fontos rögzítenünk, hogy másfél évünk van ebből a kormányzati ciklusból, bármennyire is szereti az ember a 10–20 éves távlatokat, de az a realitás, hogy a reformokat nem a választások előtti 2-3 hónapra kell időzíteni. Ha így számolunk, akkor egy évünk van, hogy azokat a programokat, amiket még szeretnénk, elindítsuk ebben a kormányzati ciklusban.

Az egyes számú stratégiai feladat az a munkaerő megtartása és bevonzása, a minél kompetensebb pedagógus állomány munkába állítása, hiszen a tanulmányokból, a kutatásokból tudjuk, hogy rajtuk múlik minden. Ennek a sarokszámairól az előbbiekben beszéltem.

Fontos azt is látni, hogy önmagában a béremeléstől nem lesz jobb az oktatási rendszer. A kérdés az, hogyan tudjuk – a béremeléssel párhuzamosan – a magasabb teljesítményt elérni. Ezt a célt szolgálja a teljesítményértékelés bevezetése, amit Csépe Valéria előadásában is hallottunk, hogy bizony kellenek a mérések, az értékelések, a visszajelzés, és kell az a motiváció a munkaerő számára is. A teljesítményértékelést egy stratégiai menedzsment eszköznek tekintjük. Tisztában vagyunk vele, hogy az igazgatóknak ezzel sok munkája van. Azzal is, hogy a pedagógusok közül is a többség a háta közepére kívánja, hiszen sokkal kényelmesebb, ha nem értékelnek engem és az én munkámat, ez egy idegesítő dolog. Ez természetes, nem találkoztam még olyan munkahellyel, ahol minden kolléga lelkes örömmel fogadná az ő teljesítményértékelését, de látni kell, hogy a cégek, ha nagy eredményeket szeretnének elérni, akkor a kollégái felvételére, képzésére és motivációjára, illetve a felvettek értékelésére nagy figyelmet kell fordítson. Nem véletlen, hogy az OECD-ajánlásokban is markánsan megjelenik ilyen rendszerek kiépítése, ezért ebben a kormányzat elszánt, és azt gondoljuk, hogy a pedagógusteljesítmény-értékelés az igazgatók kezében is egy jó menedzsment eszköz lehet. Ne feledjük, az igazgatók is megkapják a maguk teljesítményértékelését a fenntartóktól. Itt a fenntartóktól is azt várjuk és azt reméljük, hogy olyan célokat fogalmaznak meg, amelyek tarthatóak, amelyek valamivel magasabbra teszik a lécet, mint az előző esztendőben. Egy motiválóbb rendszert szeretnénk annál, mint amikor mindenki csak a legjobb tudása szerint végzi a munkáját. Ennél többet remélünk. Ehhez valószínűleg évek kellenek, amíg beáll egy ilyen összetett teljesítményértékelési rendszer, amíg a kollégák megszokják, amíg az igazgatók kitanulják, és amíg a fenntartók és a minisztérium is látni fogja ennek a hozadékát.

Fontos beavatkozás, hogy az esélyteremtési illetményrésszel megtámasztott feladatellátási helyeinket, azokat az iskolákat, feladatellátási helyeket, ahol eddig nehezebb volt a megfelelő munkaerő megszerzése, megerősítsük. Most, hogy jelentős többleterőforrás áramlik ezekre a helyekre, meg tudjuk valósítani ezeken a helyeken is azt a minőségjavítást, azt az esélyteremtést, ami indokolt.

A továbbképzési rendszerhez is hozzá szeretnénk nyúlni. Erről már tavaly is beszéltem itt ezen a fórumon. Rengeteg egyeztetésen vagyunk túl, de kormányrendelet még nem lett belőle. Most viszont azt tudom ígérni, hogy még idén ebben is markáns lépések következnek. A társadalmi egyeztetés nem lesz viták nélküli, ebben is egészen biztos vagyok, de egy új struktúrát szeretnénk felállítani. Azért is szeretném ezt kiemelni, mert 2004 óta, amióta uniós pénz ömlött az országba, a mindenkori kormányok a továbbképzéseket mindig különböző uniós fejlesztési programokhoz kötötték. Milliárdokat használtak fel ilyen célra. A jó hírem az, hogy uniós pénz erre a jövőben nem lesz. Bármennyire furcsa, azt kell mondjam, hogy ez jó, mert most fel tudunk egy olyan rendszert építeni, amely már nem projektszemléletű. Ezt szeretnénk jelentős mértékben az online irányba, digitális alapokra terelni, hiszen az elmúlt négy esztendőben – a járvány alatt is – elképesztő mértékben fejlődött a világ azon a téren, hogy hogyan lehet online tartalmakkal, tananyagokkal rengeteg jó dolgot elmondani, eljuttatni a kollégáinkhoz. Ez elérhetővé teszi a rendszert bárki számára. Van jó tapasztalatunk, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek van egy kiváló, már bejáratott rendszere, a Pro Bono, amit jelenleg a NAT-os képzés során ki is próbálnak a kollégáink. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem bevonásával ezt a rendszert szeretnénk a jövőben is a továbbképzésekhez használni, és olyan nagy tömegű, ingyenes továbbképzési lehetőséggel jelen lenni, amelyek a kollégáink számára a megújulás lehetőségét biztosítják.

Szeretnénk az igazgatók képzését is új alapokra helyezni. Ez nyilván az újonnan belépőkre is igaz, tehát aki igazgató szeretne lenni, annak a jövőben nem az egyetemeken, hanem az Oktatási Hivatal által szervezett vezetőképzésen kell eredményesen szerepelnie, és amikor ezen túl leszünk, akkor szeretnénk a már hivatalban lévő igazgatók számára is továbbképzéseket kínálni. Ez is egy menedzsment eszköz.

A hatodik pont a digitalizálás. A végére fogunk érni a notebook-osztásnak, ami azt jelenti, hogy az 5–12. évfolyamokon minden tanulónak rendelkezésére áll a notebook. Elképesztő fejlődés valósult meg azzal, hogy a KRÉTA mindenhol rendelkezésre áll, és egy egységes platformot vezettünk be a teljes magyar köznevelésben. Ebben rengeteg fejlesztés érhető el. Ezek közül csak egy az első mesterséges intelligenciával támogatott Idegennyelvi Felkészítő Modul, aminek a bővítésén dolgozunk, hogy ne csak az angol és a német, hanem a francia és a spanyol nyelv is elérhető legyen. Újabb és újabb tartalmakkal fogunk rendelkezésre állni, aminek talán a végpontja az elektronikus bizonyítványok bevezetése lesz felmenő rendszerben, hogy a júniusokat ne azzal töltsék a kollégáink, hogy papír alapon töltögetik a bizonyítványokat.

Ebben a hat témakörben reményeim szerint nagyon markáns lépéseket tudunk tenni. Ez nem jelenti azt, hogy más, kisebb jelentőségű ügyek nem lesznek, de ezeket emelném ki, mint azon stratégiai feladatokat, amelyek előttünk állnak.

Végezetül nagyon szépen köszönöm mindenkinek a figyelmét, a türelmét, és kívánok a folytatásban is nagyon tartalmas konferenciát, sok új ismeretet mindenkinek.