Móczár Gábor
Nemzeti Emlékezetpedagógiai Program
Sok szeretettel köszöntök mindenkit!
Különös csodabogaraknak tűnhetünk mi a Nemzeti Örökség Intézetével a pedagógia területén, de remélem, hogy végül mindenki számára ki fog derülni: tulajdonképpen nem is vagyunk azok. Előadásomban a Nemzeti Emlékezetpedagógiai Programot fogom bemutatni, de előtte bevezetésként ejtsünk néhány szót a Nemzeti Örökség Intézetéről.
1999-ben Jókai Anna vezetésével jött létre a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, amelyet a magyar kormány és az Országgyűlés a nemzeti emlékezet tárgykörében számos – európai szinten is párját ritkító – kormányzati intézkedés végrehajtásával bízott meg. Ezeket szépen lassan, lépésről lépésre igyekeztünk az ifjúságnevelés szolgálatába állítani. 2013-ban a bizottság titkárságából vált önálló intézménnyé a Nemzeti Örökség Intézete, 2016-tól pedig a Fiumei úti sírkert nemzeti emlékhely, a mögötte található Salgótarjáni utcai zsidó temető, továbbá a Nemzeti Gyászpark és az Új köztemető hátsó sarkában található 301-es, 298-as, 300-as parcella gondozóiként, kezelőiként, vagyonkezelőiként és bemutatóiként működünk egy több mint 100 fős szervezettel.
Intézetünk tevékenységéhez olyan emblematikus helyszínek kötődnek, amelyeket vagy mi üzemeltetünk, vagy ezeknek a helyszíneknek a társadalommal és különösen a felnövekvő generációkkal való összekapcsolása a legfőbb küldetésünk. Eger városában is van egy nemzeti emlékhely, az egri vár, amely az emlékezetpedagógiai programban említésre méltóan kiváló színvonalat képvisel, de ezen kívül 84 más emlékhely van még szerte az országban. Körülbelül 700 helyszínen 6300 védett történelmi sír is mind-mind az ifjúságnevelést szolgálja hosszú távon: segítségükkel szeretnénk bemutatni és átadni a magyarság kultúrtörténetéhez és szellemtörténetéhez kapcsolódó, fontos épített örökségen keresztül mindazt, amiről ma szó lesz itt a konferencián.
Célunk megismertetni az ifjúsággal történelmi nagyjaink, hőseink életpéldáját, szellemi erőforrásokat adni pozitív minták, életutak kialakításához, valamint erősíteni a nemzeti identitást. A múlt, a jelen és a jövő magyarjai közti összekapcsolást szeretnénk megteremteni, ez pedig a történelem és a magyar kultúra alapos és élményszerű megismerése nélkül csak nehezen lenne lehetséges. Mindehhez még az is hozzátartozik, hogy a Nemzeti Örökség Intézete legfőbb célja a nemzethez való tartozás tudatának erősítése mindenkiben.
A nemzetpolitika fontos része az emlékezetpolitika. Intézetünk – mint a Miniszterelnökség szakmai háttérintézménye – úgy kerül a pedagógia területére, hogy a nemzeti és történelmi emlékhelyeknek a közneveléssel és a szakképzéssel való összekapcsolása lett az egyik legfőbb stratégiai célunk.
Ehhez végeztettünk egy alapos kutatást 2021 júniusában. A 16–29 év közötti korosztályt kérdeztük meg arról, hogy hogyan viszonyulnak az alábbi fogalmakhoz: magyar történelem, magyar helyszínek, személyiségek, nemzeti ünnepek, szimbólumok. Ez egy 1200 fős kutatás volt, 15 perces személyes interjún keresztül történő lekérdezéssel.
A főbb megállapításokat az előző dia jobb oldalán olvashatják: mindez bizalom- és reménykeltő, mert a fiatalok érdeklődnek, és alapvetően a büszkeség érzése társul ehhez a tárgykörhöz. Az, hogy a nemzeti önrendelkezést is támogatják, szintén az erős nemzeti identitás érzését, vágyát jelzi, és nagy százalékban érdekli őket a magyar történelem. A válaszadók nagy többsége járt is emlékhelyeken, de a családok csak korlátozottan tudják megadni számukra azt, amit egyébként az oktatásnak meg kell tudnia adni. Az iskola szerepe tehát döntő abban, hogy a gyerekek hogyan jutnak el ezekre a helyszínekre, és – ahogy látni fogjuk – ezeken a helyszíneken nem egy szimpla látogatást tesznek, hanem olyan érzelmi kötődést kell ottlétük alatt kialakítani, ami ezt az extra vonzalmat fölébreszti bennük.
Tárgyaltunk a Történelemoktatók Szakmai Egyesületével, dr. Nánay Mihály elnök úrral, és a 85 emlékhelyből öt kiválasztott helyszínre (a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyre, a Komáromi erődrendszerre, a Gödöllői Királyi Kastélyra, az Esztergomi várra, illetve a budapesti Kossuth térre) közösen kidolgoztunk egy-egy olyan módszertani programot, amely a mélységelvű oktatásra épül. 47 helyszínre elkészítettük a szakmódszertani segédletet – ami segíti a hozzá tartozó történelmi időszakban való elmélyülést is. Így a pedagógusnak nem szükséges külön tananyagot elkészítenie, hanem megkapja mindazt az audiovizuális segítséget, ami a gyerekek felkészítéséhez kell: biztosítunk tanmenetet, óratervet, háttéranyagokat, prezentációs anyagot. Ezek birtokában a pedagógus elviszi a diákokat a helyszínre, ahol az emlékhelyek megtartják a saját múzeumpedagógiai foglalkozásukat, majd a kiosztott feladatsorból – az osztály talpraesettségétől függően – a tanulók kreatív csoportmunka keretében megoldanak különböző feladatokat – így összegezve mindazt, amit a felkészítő órán megtudtak a tanáruktól, illetve helyben a múzeumpedagógusoktól vagy idegenvezetőktől.
Ennek köszönhetően válik egy-egy komplett látogatási program élményszerű megtapasztalássá. 2022-ben szeptembertől novemberig 200 önként vállalkozó iskolával teszteltük ezt a programot. A 200 osztály elment az általunk kiválasztott öt emlékhelyre, utána pedig kiértékeltük a látogatásokat: örömmel mondhatom, hogy nagyon pozitívak voltak a tapasztalatok. A pilot programot saját forrásunkból finanszíroztuk, és a sikere után úgy döntöttünk, hogy ezt mindenképpen érdemes országos szintre emelni. Ezt az országos szintű programot már természetesen a köznevelés és a szakképzés területével közösen alakítottuk ki, ugyanis már a mintaprogramban is a Klebelsberg Központtal és a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatallal összefogva hoztuk létre ezt az első pilot időszakot. Készítettünk egy kormányzati előterjesztést: az abban foglaltak szerint amennyiben kapunk egymilliárd forintot egy tanévre, akkor a tanév folyamán el tudunk vinni körülbelül 80 ezer gyermeket egy-egy emlékhelyre. Miért éppen 80 ezer ez a szám? A gyermeklétszám adatai alapján tudjuk, hogy egy évfolyamba körülbelül 90 ezer gyermek tartozik, ami az oktatási statisztikákban is jól visszaköszön, tehát körülbelül 450–500 ezer olyan gyermek van, akik ebben a 12–18 év közötti korsávban tanulnak. Tehát ha 80–90 ezer gyermeket elviszünk 12 és 18 éves kor között legalább egyszer a tanulmányai alatt egy emlékhelyre, akkor jó eséllyel meg tudjuk adni nekik az általunk elérni kívánt impulzust. A Nemzeti Emlékezetpedagógiai Program fakultatív lehetőség a tanároknak és az iskoláknak, de a Klebelsberg Központ mint lebonyolító partner, határozottan és erőteljesen bátorítja őket a részvételre.
Az említett előterjesztésünket a kormány több nekifutás után elfogadta. Az e-KRÉTA rendszerben kifejlesztettünk egy erre vonatkozó új modult, bekapcsoltuk a 60 tankerületet, és a Lázár Ervin-program korábbi rendszeréhez sok ponton csatlakozva megpróbáltuk a szolgáltatókat és a felhasználókat összekapcsolni. Ez azonban nem úgy történt, hogy a szolgáltatók ajánlkoztak, hanem mi választottuk ki, hogy melyik emlékhelyek tudnak a programban részt venni. Jelenleg 21 nemzeti és 64 történelmi emlékhelyünk van az országban. Ezek közt 47 olyan helyszín van – a Sárvári vártól kezdve a debreceni Nagytemplomon és a Siklósi váron át a Széphalmon található Magyar Nyelv Múzeumáig –, ahol adott az alkalmas látogatófogadó infrastruktúra. Ők nagyszámú diákcsoportot tudnak fogadni, rossz idő esetén zárt térben le tudják az osztályokat ültetni, van helyi múzeumpedagógiai tapasztalatuk, valamint rendelkeznek megfelelő személyzettel, és azzal a tudással, ami biztosítja, hogy a látogatás lebonyolítása során az elvárt plusz helyi értéket hozzá tudják adni.
Ez az év arról szól, hogy 80 ezer gyereket eljuttassunk erre a 47 helyszínre – ennek érdekében összekapcsoltuk a 60 tankerületet és a 47 helyszínt. Van olyan helyszín, ahova 35 tankerületből is mehetnek – ugyanis az egyik kritérium szerint az emlékhely és az iskola közötti távolság körülbelül 100–150 kilométer lehet, vagy legfeljebb másfél–két órát vehet igénybe az eljutás a helyszínre. Tehát egynapos programról beszélünk, reggeli indulással és délutáni visszaérkezéssel, így bele kell, hogy férjen a normál tanítási nap keretei közé. Egy-egy ilyen látogatás aktív helyszíni közösségi tanulási forma, és ami nagyon fontos: olyan intézményes forma, ami a gyerekeket kiviszi az iskola falai közül. Ez a Lázár Ervin-programban már félig-meddig meg is valósult. A Nemzeti Emlékezetpedagógiai Program (NEP) keretében a helyszínekre egy olyan történelmi korszak kiválasztása után mennek el, ami benne van a tananyagban.
A háromfázisú NEP-es programcsomag tartalmazza
- az előkészítést (1-2 tanórán keresztül előkészíti a pedagógus a látogatás történeti témakörét);
- a helyszíni részvételt (ennek egy eleme a múzeumpedagógiai foglalkozás), utána pedig a diákok saját maguk fedezik fel az emlékhelyet interaktív élményekkel (például képes krónikát, interjúkat, mémeket készítenek, drámajátékot adnak elő, van nyomkeresés, kincskeresés, tehát csupa kreatív dolog, amik nem szokványos iskolai feladatok);
- az utófeldolgozást.
Így zajlik a program a dia jobb oldali részén lévő partnerekkel – akik között jelenleg még nem szerepel a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NSZFH), mert a kormányhatározat a közneveléshez rendelte ezt a forrást, de szeretnénk a második félévre elérni, hogy a határozatot kiterjesszék a szakképzésre is, ugyanis a diákok majdnem 40%-a a szakképzésben tanul, így véleményünk szerint ők semmiképpen nem maradhatnak ki a NEP kínálta lehetőségből.
Van egy öcsém, aki technikumban tanult: kiváló mérnök lett. Eredeti szakmám szerint én is mérnök vagyok, de én gimnáziumban tanultam. Láttam, hogy az öcsém képzésében a közismereti és az általános műveltséghez kapcsolódó tárgyak egy picit háttérbe szorultak. Lehet, hogy ez mára már módosult, de a szakképzésben tanulóknak – ha nem figyelünk erre oda – végképp kevesebb esélye lehet arra, hogy iskolai keretek között megkapják a NEP kínálta plusz lehetőséget.
Ismétlem egy kicsit saját magamat: az élményszerű tudásátadást kell támogatnunk, segítenünk kell a múlt felfedező, értő ismeretét, az azonosulás vágyát a hősökkel, a helyszínekkel és az eseményekkel – egy aktív helyszíni tanuláson keresztül. Tehát a gyermek váljon mássá, többé, miután ezt a folyamatot végigcsinálta – és ebben szigorúan benne van az iskolai előkészítés és a helyszíni látogatás utáni harmadik programelem, a tanórán történő utófeldolgozás is. Szerencsére nem feltétlenül csak szervezett NEP-es program keretében lehet ellátogatni a helyszínekre, a történelmi és nemzeti emlékhelyekre, hanem például egy osztálykirándulás alkalmával ugyanúgy szabadon le lehet tölteni ezeket a szakmai anyagokat a honlapunkról. Annyi kitétellel, hogy ebben az esetben nincs meg az a fajta hatékonyság, amit a tesztprogram alapján mi igazoltnak látunk: ha a látogatást keretezi egy alapos előkészítés és egy utófeldolgozás, ezek együtt képesek kialakítani a gyerekekben azt a fajta érzelmi motivációt és támpontrendszert, hogy fokozottabban érdeklődjön a történelem iránt.
Ha elmennek például az egri várba, akkor ott látni fogják az Eger 1552 kisfilmet, ami teljes egészében azt írja le, amiről én most beszélek. Szerepel benne egy jótanuló kislány meg egy történelmet nem szerető kisfiú, és a kisfiú eltéved a várban. Dobó István várkapitány, aki akkor még egy teremőr, azt az ajtót mutatja neki, amivel a csatába jut be egy időkapun keresztül. A végén a lány és a fiú egy pár lesznek, de előtte mindketten egy nagyon gazdag, érzelmi impulzusokkal teli utat járnak be. A módszertan segítségével pont ezt az utat szeretnénk nyújtani a diákoknak.
A NEP-et több fontos szakember támogatja. Nánay Mihály elnök urat már említettem, mellette kiemelem még Péterffy Balázs urat, a Klebelsberg Központ szakmai elnökhelyettesét, aki maga is gyakorló történelemtanár, továbbá Szakály Sándor történész urat, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatóját és Kisfaludy László miniszteri biztos urat, aki történelemtanárként Esztergomban már kipróbálta a saját osztályával ezt a programot. Ők annak a tanácsadó testületnek a tagjai, akik szakmailag validálják a NEP-et. Mivel intézetünk nem az oktatás szereplője, ezért kellenek mellénk azok a segítők, akik jó úton tartják munkánk haladását.
Ha egy jól érthető folyamatábrával szeretnénk szemléltetni a működést, akkor:
- az iskolai előkészítő részből,
- a helyszíni feladatokból,
- a tantermi utófeldolgozásból,
- az emlékhelyek hozzáadott értékéből
jön létre az az iskolán kívüli élményszerző tudásátadás, aminek alapvető célja, hogy a gyerek visszavágyjon, elmesélje a barátainak, ossza meg utána az élményeit a közösségi médiában.
Itt jön az, ami mindebben a legfontosabb: amikor felnő, akkor legyen számára alapvető, hogy saját családjának megmutatja mindazt, amit látott. Tehát legyen ez az élmény a családi élet része! Ezért mindenképpen úgy látjuk, hogy az iskolában kell ezt megvalósítani, és az emlékhelyek megismerése nyomán ki lehet alakítani a történelemhez, hazához való kötődést, ismeretet, tudást.
Mostanra tehát megvan a 47 kiválasztott emlékhely, ezt a listát próbáljuk a jövőben kiegészíteni újabb helyszínekkel. Már most látszik, hogy amennyiben a következő évben megkapjuk a kormánytól a forrásokat a folytatáshoz, akkor legalább 4-5 újabb helyszín fog majd bekapcsolódni a megkezdett munkába. Felkeltettük tehát az érdeklődést nemcsak az oktatás képviselőiben, hanem az emlékhelyeink között is. A visszajelzések alapján folyamatosan korrigáljuk a 47 helyszínre elkészített szakmai segédanyagokat. Teszteljük és fejlesztjük a KRÉTA-modult is. Egyre-másra derül ki, hogy az emlékhelyek is miben tudnak finomítani a múzeumpedagógiai foglalkozásaikon, hogy még jobban tudjanak illeszkedni a programhoz. A Klebelsberg Központ 60 tankerületében 60 munkatárs segíti a munkánkat ebben a projektben:
- egyeztetik az időpontokat, a helyszíneket, az iskolák odajutását;
- szervezik a látogatást;
- elszámolják a belépődíjakat.
Természetesen bekapcsolják az egyházi iskolafenntartókat is, tehát a katolikus egyházmegyék vagy a református, vagy az evangélikus egyház országos pedagógiai intézetei a Klebelsberg Központ tankerületein keresztül ugyanúgy bekapcsolódnak a NEP-be, mint ahogy a Lázár Ervin-programba is be tudtak kapcsolódni. A következő nagyon fontos lépés pedig az lesz – ahogyan már említettem –, hogy a szakképzési intézmények is részt tudjanak majd venni benne.
Mindezek mellett és ezeken túl még nagyon fontos elem a pedagógus-továbbképzés. A továbbképzéshez szintén ebből a kormányprogramból kívánjuk megkapni a forrásokat – nem más helyről elvonva tervezzük megvalósítani, hanem kifejezetten a nemzeti identitást erősítő emlékezetpolitika forrásaiból csoportosítanánk ide pénzeszközöket. Terveink közt szerepel, hogy legyen egy olyan akkreditált pedagógus-továbbképzés, akár 10, 30 vagy 60 órás formában, ami ingyenesen elérhető a pedagógusoknak, hogy ezzel is motiválni tudjuk mindazokat, akik szívesen részt vesznek ebben a programban. A MÁV utazási kedvezményeit szeretnénk az összes emlékhelyre kiterjeszteni, és bár a Volánnak a szűkös kapacitások miatt nehéz bekapcsolódni, bérelt buszokkal is van lehetőség az utaztatások megvalósítására.
Többletforrása az emlékhelyeknek is lehet, tehát van lehetőségük arra, hogy a saját kapacitásaikat is tudják bővíteni. A pedagógusok motiválása az egyik legnagyobb feladat, ha nem éppen a legkeményebb dió. Azt a pedagógust például, aki nem jelentkezett az első 200 önkéntes iskolával együtt, és nem is feltétlenül érzi azt, hogy neki bármi többletmunkát kellene vállalnia, őt vajon mi módon lehet motiválni. A végső célunk ugyanis az lenne, hogy ebbe a programba mindenki jó szívvel és meggyőződéssel kapcsolódjon be. Ehhez közösséget kell építeni, egy szakmai tapasztalat-megosztó és visszajelző fórumot létrehozni, az emlékezetpedagógiához kapcsolódó komoly tanulmányi versenyeket szervezni, valamint egy partneriskola-hálózatot kialakítani.
Ami még szintén nagyon fontos, és tettünk is már lépéseket ez irányba: ugyanezt a programot megcsinálni határokon kívül is. Böjte Csaba testvérrel már egyeztettünk arról, hogy mivel Déván a romániai gyermekotthonok megváltozott adminisztratív keretrendszere miatt több szállás felszabadult, így most együtt dolgozunk azon, hogy Vajdahunyad, Petrozsény, Marosillye, Bethlen Gábor szülőháza, a szászvárosi ferences kolostor és a dévai vár bekapcsolásával kialakuljon egy olyan látnivaló- és tanulnivaló-együttes, ahova nemcsak magyar csoportok mehetnek és tölthetnek el éjszakákat a dévai ferences szálláson, hanem az ottani szórványmagyarságnak vagy a tömbmagyarságnak a gyermekei is részt vehessenek egy ilyen történelmi identitást erősítő programon a jövőben.
Ezen a dián néhány visszajelzést lehet olvasni a programról – a pedagógusok, illetve a diákok írásaiból.
Az elmondottak mellett nagyon fontos számunkra, hogy kapjunk direkt visszacsatolásokat a programunk működéséről – ezeket statisztikailag is és tartalmilag is kiértékeljük. Készítünk egy promóciós kisfilmet is, amit szeretnénk hamarosan a kormány elé vinni egy kibővített előterjesztéssel együtt. A visszajelzések alapján nagyon jók az értékek és az osztályzatok a NEP-pel kapcsolatosan, és különösen büszkék vagyunk arra, hogy a Fiumei úti sírkert és a Nemzeti Gyászpark a 301-es parcellával a legjobb eredményt hozó helyszínek. Van egy Facebook-oldalunk[1], ahol szeretnénk minél nagyobb követőtábort létrehozni, valamint működik már a honlapunk[2] is: ezek a kommunikációs felületek bővülni fognak számban és tartalomban egyaránt, tehát Önök is naprakészen tudják követni a munkát.
Zárszóként pedig azt szeretnénk kérni, hogy vigyék jó hírét a programnak, ugyanis minél többen jelentkeznek, minél nagyobb rá az igény, annál hatásosabban tudjuk igazolni a kormány felé, hogy itt nemcsak egy intézményesített kötelező dologról van szó, hanem egy olyan új kezdeményezésről, ami nem feltétlenül a köznevelés oldaláról indult el, mégis a köznevelésnek tud leginkább hasznot hajtani – és itt mindig mellé teszem a szakképzésben tanulókat is. A Nemzeti Emlékezetpedagógiai Program tehát annak a 12–18 év közötti korosztálynak a leghasznosabb, akinek már van egy alaptudása, de még az intézményes oktatás keretei közt tanul.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmet!
