Dr. Magyar Zita

Változó világ – Versenyképes szakképzés

A XXVI. Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencián azt szeretném bemutatni Önöknek, mit tettünk mi – a szakképzés valamennyi szereplője – annak érdekében, hogy versenyképes szakképzési rendszert alakítsunk ki, és ezt a versenyképességet folyamatosan fenn is tudjuk tartani, a gyorsan változó környezet és igények mellett is.

A korábban elhangzott előadásokban már szó volt arról, hogy a minőségi munkaerő képzése a célunk és feladatunk. Valóban, ez az egyik célunk. Ahhoz, hogy versenyképes legyen a gazdaság, olyan szakembereket kell képeznünk, akik megfelelnek a munkaerőpiac kihívásainak.

De a versenyképesség szempontjából legalább ugyanilyen fontos cél, hogy mindenki találja meg a maga számára legmegfelelőbb képzést, és itt zárójelbe teszem az iskolát. Ugyanis nem az a cél, hogy a tanuló iskolát válasszon, sokkal inkább az, hogy azt a képzést válassza, ami számára a leginkább megfelelő. A szakképzés itt versenyben áll a gimnáziumokkal, mert szeretnénk, hogy a jó képességű tanulók is a szakképzést válasszák. Ugyanakkor nem feledkezhetünk el arról, hogy azok is megállják majd a helyüket a munkaerőpiacon, akiket a leszakadás veszélye fenyeget. Ezért kap nagyon fontos szerepet a pályaorientáció, pályaválasztás.

Szeptember–október hónapban több – fesztivál jellegű – pályaorientációs, pályaválasztási rendezvényt tartottunk az érdeklődők számára, hogy élményszerűen is megtapasztalhassák, kipróbálhassák, mit tanulhatnak, mivel találkozhatnak a szakképzésben. Partnerként itt az általános iskolákra is számítottunk, hiszen ők motiválhatják leginkább a rendezvényeinken való részvételre a tanulókat. Az általános iskolák és a szakképzési centrumok, a szakképző intézmények együttműködésében nagy előrelépést tapasztalhatunk.

De ha a versenyképességről beszélünk, akkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy mit gondolunk a jövőről. Mobiltelefonnal a slido.com felületére belépve meg is oszthatták a konferencia résztvevői a gondolataikat arra kérdésre válaszolva, hogy milyen alapképességekre, készségekre, kompetenciákra lesz szükség szerintük akkor, amikor kilépnek a munkaerőpiacra azok a tanulók, akik most kezdték tanulmányaikat a szakképzés rendszerében.

Az első válaszok az alkalmazkodás, a tanulási képesség, a leggyakoribbak az együttműködés, a rugalmasság, a kommunikáció, a kreativitás, az empátia, a problémamegoldás.

Nézzük meg azt is, hogy mit gondolnak a jövő munkavállalójáról a cégek, a vállalatok. A következő ábrán azt láthatják, hogy mi lesz várhatóan az a top 10 készség 2027-re, amelyekkel a munkaerőpiacra kilépőknek, a szakképzésben végzett diákoknak rendelkezniük kellene a munkaadók szerint.

Ilyen képességek, készségek az analitikus gondolkodás, a kreativitás, a mesterséges intelligenciához kapcsolódó készségek, a rugalmasság, az empátia. Többet közülük a konferencia résztvevői is megjelöltek. Észre kell vennünk, hogy mennyit lépett előre a vezetői készség és a társadalmi befolyásolás, jóval megelőzve a csapatmunkát. Nekünk, akik felkészítjük a tanulót, azt is figyelembe kell vennünk, hogy például ellenállóképességre és rugalmasságra is szükség lesz ahhoz, hogy a jövő munkavállalója megállja majd a helyét. Úgy kell felkészítenünk tanulóinkat, a képzésben résztvevőinket, hogy a munkaerőpiacon elvárt képességekkel, készségekkel felvértezve „versenyképesek legyenek”, előnyt élvezzenek.

A gazdasági szempontokra tekintettel már a beiskolázás során tekintettel kell lennünk arra, hogy melyek azok az ágazatok, amelyekre a leginkább szüksége van a gazdaságnak, hogy az igényeknek megfelelő legyen a munkaerő-ellátottság.

Rendkívül fontos az is, hogy mi a szülők tapasztalata, elvárása. A turizmus-vendéglátás például a szakképző iskolák esetében a legkeresettebb ágazat, de nem így van a technikumoknál. Ezt befolyásolhatta a COVID-19 járvány, amelynek hatására felmerülhetett bennük, hogy valóban biztos karrierút-e a turizmus ágazat.

Ha pedig minden tanulót szeretnénk eljuttatni a szakma megszerzéséig, akkor meg kell ismernünk őket. A tanulónak kell a középpontban lennie. Tanuló alatt itt a felnőttet is értem, hiszen a szakképző intézményekben nagyon sok felnőtt is szeretne szakmát tanulni. Fel kell mérnünk azt, hogyan tudjuk eljuttatni oda tanulóinkat, hogy olyan szakmát szerezzenek, amivel biztos karrierútjuk lesz. A szakképzési kompetenciamérés ezt a célt szolgálja. Azt, hogy minél hamarabb megismerjük, aki az iskolánkba belépett, és minél hamarabb meg tudjuk adni neki a szükséges segítséget ahhoz, hogy a képzést be is tudja fejezni.

Az ábrán láthatjuk, hogy a bemeneti mérés átlagaiban nem volt alapvető változás. De az ábra alján kiemelt százalékértékek mutatják, hogy évről évre mennyivel többen jöttek be magasabb kompetenciamérési eredménnyel. 2023-ban már 31,6% volt a magasabb kompetenciaszinthez tartozó kompetenciaérték, miközben az átlag nem változott. Mit jelent ez? Azt, hogy valóban kinyújtottuk a kezünket azoknak a tanulóknak is, akik nem találták meg az iskolarendszerben a helyüket. Őket is el szeretnénk eljuttatni oda, hogy legyen előttük karrierút, olyan szakmát tudjanak megszerezni, ami által a családjuk is boldogulhat. Az eredmények mutatják, hogy az iskoláink mennyit tesznek hozzá ahhoz, hogy a bemeneti méréshez képest a kimeneti mérési eredmények ennyivel jobbak legyenek. Ezt a munkát nagyon meg kell köszönnünk a kollégáknak. Megtalálták az utat a tanulókhoz, akik a fejlesztésnek köszönhetően már jobb eredményt tudtak elérni a kimeneti mérésben.

A kompetenciamérés abban is segít, hogy felismerjük a legjobb képességű tanulókat, és számukra is biztosítsuk a megfelelő képzést, például az okleveles technikusképzésben.

Az okleveles technikusképzés jellemzője, hogy a tanuló a szakmai vizsga birtokában ki tud már lépni a munkaerőpiacra – akár középvezetőként is –, de tovább tud tanulni valamely egyetemen is. Az egyetemre kerülők esetében azonban fontos kérdés, hogyan tudunk hatással lenni arra, hogy az ő továbbtanulásuk is a gazdaság céljait szolgálja.

A kompetenciamérésben jól láthatók azok a tanulók is, akik le fognak morzsolódni, ha mi nem biztosítunk számukra kellő támogatást. Úgy kell segítenünk, hogy azt tanulják, ami érdekli őket, és amivel boldogulnak is az életben. Ezért érdemes megnéznünk, hogy melyik az a top 10 részszakma, ami a műhelyiskolákba bevonzza a tanulókat.

Jól látható, hogy ezek olyan szakmák (például: bolti eladó, szakácssegéd, szobafestő), amelyekre minden régióban igény van, minden régióban biztosítják az elhelyezkedési lehetőséget, hiszen a műhelyiskolának erről kell szólnia.

Mindezek mellett kellenek az ösztönzők.

Az Apáczai ösztöndíjprogram nemcsak anyagi segítséget, hanem személyes mentori támogatást is nyújt a tehetséges és hátrányos helyzetű, szakképzésben tanulók számára.

Az Esélyteremtési Programmal a szakképzésben dolgozó oktatók számára nyílt pályázati lehetőség. A program célja a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók felzárkóztatása. Az oktatók az általuk választott diákok számára tarthatnak egyéni foglalkozásokat, elősegítve ezzel tanulmányi eredményeik javulását, kompetenciáik fejlesztését. 

Azt remélem, és az adatok egyelőre azt mutatják, hogy ezek az intézkedések eredményhez vezetnek, hiszen jelentősen csökkent a lemorzsolódási arány.

Szeretnénk, ha ez még tovább csökkenne. Célunk mindenkit bent tartani a szakképzési rendszerben, hogy mindenki megkapja a megfelelő támogatást a részszakma/szakma megszerzéséhez.

Mindehhez azonban nemcsak az iskola, hanem valamennyi olyan szereplő együttműködése szükséges, akik hatással vannak a tanulóra. Meg kell találnunk az együttműködést a kamarával, a vállalatokkal, az önkormányzatokkal, a kormányhivatalokkal. Úgy kell együttműködnünk, hogy a tanuló azt érezze, valóban ő van a középpontban.

Akkor, amikor duális képzésről és vállalati vagy gazdasági érdekről beszélünk, akkor win-win helyzetet kell teremteni. Nem lehet csak az a szempont, hogy a vállalatnak vagy a gazdaságnak milyen munkaerőre van szüksége, arra is tekintettel kell lennünk, hogy a tanuló mit nyer vele.

Nekünk olyan helyzet kell teremtenünk, hogy a tanulók úgy érezzék, a duális képzésben megkapják a gyakorlati oktatást, és ez fontos számukra, ahogyan a vállalat is úgy érzi, hogy nyer ezáltal. Megkérdeztük a tanulókat, hogy mi a véleményük a duális képzésről.

A válaszokból látható, hogy a tanulók fordulhatnak a duális partnerekhez kérdésekkel, gyakorlati tudást szerezhetnek az elmélet mellé. Továbbá megkapják azt a pluszt, amely a duális képzésnek lenne a legfontosabb feladata. A duális képző is nyer, hiszen magának képezte ki a szakemberét. Arról is megkérdeztük őket, hogy mit gondolnak magáról az iskoláról, a szakképzésről.

Azt látjuk a válaszokból, hogy a mentális egészség és a higiénia kiemelten fontos tényezővé vált. Előtérbe került a közösség, a közösségi terek iránti igény. Erre is reflektálva látni kell, hogy mindezek megjelentek az RRF fejlesztési programokban is.

Ha azt vizsgáljuk, hogy mire van szüksége a jövőben a munkaadóknak, akkor érdemes megnézni azt is, hogy mit várnak a mai fiatalok a munkahelyektől. A PricewaterhouseCoopers (PWC) 2023-ban és 2024-ben is megkérdezte, hogy milyen a jó munkahely. A kérdőívet több mint 55 ezer szakképzésben tanuló is kitöltötte – az egyetemisták és munkavállalók mellett. Az idei évi felmérés eredménye november 14-én lesz elérhető, de a tavalyi év eredményének egy pontját szemlélteti az alábbi kép.

Amire rendkívül büszkék lehetünk, hogy a sárgával kiemelt mezők csak a szakképzős diákok válaszaiban szerepeltek az első tíz helyen. Köztük például az, hogy a jó munkahely ismérve a modern technológiai eszközök használata. Itt visszaköszön, amire tanítjuk őket, hogy olyan eszközökkel és olyan munkát végezzenek, ami hasznos a társadalomnak, amivel versenyképessé tehetjük nemcsak a szakképzést, hanem a gazdaságot is.

Ehhez az kell, hogy jól sikerüljenek a vizsgáink is.

Tavaly több mint 44 ezren vizsgáztak, az idén több mint 70 ezer vizsgázó várható. A vizsgák sikere azt igazolja, hogy jól végezzük a munkánkat. Ebben kérem a továbbiakban is a szakképzésben munkálkodók, eredményességéért felelős minden egyes szereplőnek a támogató együttműködését.

Az előttünk álló közös munkához mindnyájunknak adjanak erőt és motivációt a tanulóink által megfogalmazott üzenetek és vágyak, amit tőlünk és a jövő munkavállalóiként a vállalatoktól várnak, hiszen az ő jövőjükért, a szakképzés és a gazdaság versenyképességéért dolgozunk.