Nagy Zoltán

A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal
szekció összefoglalója

A szekció munkacíme „Látlelet a szakképzés elmúlt négy évéről” jól mutatja, hogy az átalakuló magyarországi szakképzés elmúlt időszakát kívánjuk bemutatni. Az előadások és a megvalósuló panelbeszélgetés célja a szakképzés megváltozó rendszerének általunk fontosnak tartott részeit, elemeit górcső alá venni, és a számok és adatok segítségével láthatóvá tenni a változások irányát.

A duális képzést bemutató első előadás célja az iskolarendszer és a munkaerőpiac, az iskolák és a cégek elmúlt években kiépülő egyre szorosabb együttműködése jellemzőinek bemutatása volt. Majer Zoltán előadása során látható, hogy négy év alatt, tanévről tanévre egyre több duális partner kapcsolódott be a szakképzésbe. A szakmajegyzékes oktatás létszámának felfutásával párhuzamosan a duális képzésben szakképzési munkaszerződéssel résztvevő tanulók (és felnőttek) száma és aránya is jelentősen megnőtt. Ugyanakkor az adatokból az is kiderült, hogy miközben a szakképző iskolai képzésről – ahol már volt végzős évfolyam – adható átfogó kép a duális képzés szemszögéből, a technikumi képzés esetében a 2024/25-ös tanévet követően lesz csak elegendő információ. Az egyes ágazatok lehetőségei eltérő képet mutatnak a duális képzésbe belépők tényadatai alapján.

A szakképzési pályakövetési rendszer (SZPR) kiépítése a szakképzési reform egyik fontos célkitűzése volt. A képzéssel és a képzésből a munkaerőpiacra történő átlépéssel kapcsolatos információk forrása részben az SZPR kérdőíves modulja, részben az államigazgatási adatbázisokból származó adatokat összekapcsoló adatintegrációs modul. A kérdőíves kutatás részeként az összes szakképzési tanuló részére minden évben kiküldésre került a KRÉTA-rendszeren keresztül egy kérdőív, mely a tanulók képzéssel, iskolával és a jövőbeli tervekkel kapcsolatos véleményére kérdez rá. A kérdőíves adatokat dolgozta fel Ungvári Mária az előadásában. Az elmúlt három évben a kérdőívre válaszoló tanulók száma 10 ezer főről 37 ezerre nőtt. A 2024. évi tavaszi kérdőív adatai alapján a képzésválasztás szempontjai és a tanulók jövőre vonatkozó tervei képezték a prezentáció részét. A válaszokból kiderült, hogy a tanulók alapvetően a személyes érdeklődés és a várható munkaerőpiaci előnyök miatt választják a szakképzést és a konkrét ágazatot. Sokak döntését azonban a szülői vélemény vagy a szakképzési ösztöndíj is befolyásolta. A szakképzést követő tervek között a további tanulmányok és a munkavégzés a meghatározóak, számos tanuló párhuzamosan tervezi végezni ezt a két tevékenységet.

Hörich Balázs előadása a szakképzési rendszeren belüli tanulói utak mérhetőségét mutatta be. Ennek apropója a tanulói utak megszakítottságának vizsgálata volt. Az NSZFH-n belül az elmúlt években két szakmai megoldás is született a tanulói lemorzsolódás, képzésből való kilépés mérésére. Ezek a megoldások az adminisztratív adatokon nyugszanak és az egyes tanulók egyedi pályájának, képzési útjának vizsgálatára épültek. Az előadó által kiemelt egyik lényeges probléma a lemorzsolódás fogalmának pontatlansága. A képzésből való kilépés/kihullás/lemorzsolódás pontos definiálása alapvető a mérhetőség megteremtéséhez. Az NSZFH által már harmadik éve publikált éves lemorzsolódási ráta a tanulók tanévről tanévre történő átlépését nézi, az ajánlott képzési utak vizsgálatával. A legutóbbi adat alapján látható, hogy az éves lemorzsolódási ráta 7,67%-ra csökkent a szakképzésben. A tanulói adatok minden évben jobbak a felnőttképzési jogviszonyban lévők adatainál. A teljes tanulói képzési időszakra vonatkozó lemorzsolódás kutatása a 2020/21-es tanév belépőit vette alapul. Ez az izgalmas megoldás egyedileg és 3 éven keresztül követte a tanulók képzési útját. Az első adatok alapján jól látható, hogy az évismétlő tanulók esetében a szakképző iskolai képzésben viszonylag sok a képzésből történő kilépés, míg a technikumok esetében a bukás inkább egy késleltetett képzési utat jelent.

Nagy Zoltán előadása a szakképzési rendszer rugalmassági elemeit és az átlépési pontokat világította meg. A szakképzési reform egyik fontos célja volt a képzési rugalmasság megteremtése, azaz a hátránykompenzáció részeként a szokásos szakképző iskolai/technikumi képzésben részt venni nem tudó tanulók részére olyan egyéni tanulási utak kialakítása (Dobbantó, műhelyiskola, orientációs évfolyam), amely részben képes őket munkaerő-piacilag hasznosítható részszakmához juttatni, másrészt a képes felkészíteni őket az iskolarendszeri képzés szokásos útjaira. Ez lehetővé teszi az alapfokú képzésből hozott hátrányok csökkentését. A legtehetségesebb tanulók esetében a szakképzés célja volt a szakképzés és felsőoktatás szoros együttműködésének kiépítése, ezáltal a felsőoktatási átlépés elősegítése. Az ennek keretet adó okleveles technikusképzés a felsőoktatásban kötelezően beszámítható tudást ad, és az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a két képzési ciklus közötti korábbi merev határt rugalmassá változtatja. A szakképzés egyik alapvető jellemzője a sokféle módon megvalósuló képzési és munkaerőpiaci kapcsolódás és a rugalmas kilépés és belépés lehetővé tétele.

A szekciót záró panelbeszélgetés résztvevőiként Bukta Márta, Kiss Gyöngyi, Varga Dorina és Dobi Csaba mutatta be a szakképzés átalakulásával kapcsolatos tapasztalatait. A beszélgetés keretében ilyen módon mind a tanulók, mind az oktatók, mind az intézményvezetők sajátos szempontjai megjelentek.

Első körben a munkaerőpiaci igények szakképzésben való megjelenése kapcsán mondták el a saját tapasztalataikat, véleményüket. Ennek részeként a duális képzésbe való belépés, a cégek képzésben való részvétele, a szakképzésről való informáltság kérdései kerültek elő. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a munkaerőpiaci szereplők nyitottak az iskolák felé, számukra is fontos a napi szintű, intenzív együttműködés, ami a legtöbb szakképző intézmény számára is természetes igényként jelenik meg. A tanulók szempontjából a duális képzés fontos pályaszocializációs lehetőségként jelenik meg, egyúttal számos olyan visszajelzést kapnak, hogy a szakmai kompetenciák mellett milyen egyéb készségek, milyen munkavállalói attitűd szükséges a sikeres elhelyezkedéshez.

Minden résztvevő rámutatott az iskolák és cégek szoros együttműködésének szükségességére. A kölcsönös megismerés nemcsak a munkaerőpiaci igények becsatornázására lehet alkalmas, hanem a munka világába történő fokozatos, nagyobb zökkenők nélküli átlépés megalapozására is. Minden iskola célja, hogy minőségi képzést adjon, ami a helyi mikroközösségében garanciát jelent a munkaadók igényeinek folyamatos és egyenletes minőségű kielégítésére. A tanulói tapasztalatok megmutatták a duális képzés egyéni előnyeit is.

A beszélgetés során a résztvevők kitértek a képzési rendszer rugalmasságára, a két résztvevő tanuló saját példája is azt támasztotta alá, hogy a képzésbe való belépés és a kilépés is számos módon történhet. Egyik tanuló a gimnáziumi érettségi után lett a technikumi képzés résztvevője, másik a szakképzésből éppen a felsőoktatásba lépett át sikeresen. A hátránykompenzáció lehetőségét, a Dobbantó programot sikeresnek ítélték a beszélgetés oktatói résztvevői, hiszen olyan oktatási kudarcélményekkel terhelt tanulók számára teremti meg a sikeres tanulmányok lehetőségét, akik egyébként az alapfokú végezettség és szakmai képzettség nélkül szinte biztosan kiszorulnának a munkaerőpiacról.

A beszélgetés lezárásaként mindenki elmondta a véleményét arról, hogy milyen módon tenné még láthatóbbá, vonzóbbá a szakképzést a leendő tanulók számára. Mindegyik résztvevő kiemelte a pályaorientáció fontos szerepét. A szakképzés esetében fokozatosan szükséges láthatóvá, megismerhetővé tenni az egyes szakmákat az általános iskolai tanulmányok során. A kétkezi tevékenység önmagában is érdekes, átélhető a legkisebb gyerekeknek, miközben saját tapasztalatként szereznek egyre szélesebb tudást a munka világának sokszínűségéről, a választási lehetőségekről. Másrészt mind hangsúlyozták, hogy a szakképzési rendszer rugalmassága, a belépési lehetőségek sokszínűsége önmagában is nagyon fontossá teszi a folyamatos tájékoztatást a szakképzésről.