Borsi Csaba
Köszöntő
Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy házigazdaként, a kiállítás helyszínét biztosító intézmény vezetőjeként köszönthetek mindenkit, köszöntöm a szervezőket, az alkotókat, a kiállítókat, a tanárokat és minden más megjelentet, aki tiszteletét tette most nálunk.
Arról szeretnék beszélni, hogy – hál' Istennek – házigazdaként túl nagy szerepem nincs a rendezvény előkészítésében. Röviden csak annyit szeretnék elmondani, hogy miért is örülök, miért fontos, hogy egy ilyen tárlat, kiállítás itt nálunk megjelenjen?
Mindannyian tudjuk, én azt gondolom, a laikusok is, hogy a mai oktatás milyen kihívásokkal küzd. Látjuk, akik benne vannak, azok pedig elszenvedik azt, hogy a mai oktatáspolitika mennyire nem tud mit kezdeni azokkal a társadalmi, illetve gazdasági változásokkal, amelyek kőkeményen érintik az oktatás területét is. Mennyire látványosan nem tud mit kezdeni a mai oktatáspolitika olyan dolgokkal, mint például a művészetoktatás, legyen az képzőművészet vagy zenei oktatás? Mennyire nem tudja helyén kezelni ezt a dolgot? Abban a törekvésében, hogy egyre fajsúlyosabban, hangsúlyosabban a munkaerőpiacra fókuszáljon, oda „termeljen” embereket, annyira elsikkadnak ezek a dolgok.
Ha egy picit hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ennek a diszfunkciónak – a magunk szerény eszközeivel – ellenálljunk, akkor azt gondolom, hogy már elértük a célunkat, hiszen nem lehet mindenki akkugyári munkás vagy autókat összeszerelő szakmunkás. Igenis van a társadalomnak olyan rétege – nagyon örülök, hogy az ilyen emberek itt most megjelentek –, akiknek vannak művészi ambícióik, van tehetségük és szorgalmuk ahhoz, hogy megmutassák magukat, és ezzel örömet szerezzenek másoknak is.
Ha rajtam múlik, és szerény eszközeinkkel hozzájárulhatunk, akkor jövőre, a huszadik tárlatot is mindenképpen várjuk, illetve utána természetesen a továbbiakat is. Ha ezzel tudunk küzdeni azért, hogy visszakaphassa méltó elismerését a művészetoktatás, akkor talán már tettünk valamit a cél érdekében.
Ismételten köszönöm mindenkinek, aki pályázott és beküldte a pályaművét. Köszönöm az oktatóiknak, hogy fáradságos munkával megszervezték azt, hogy akár messziről, a Dunántúlról is eljussanak ide a pályaművek, és kívánok mindenkinek további jó munkát és kiteljesedést ebben az alkotásban is.
Köszönöm szépen.