Komiszár János

Az alkotások értékelése

Hölgyeim és Uraim, kedves Diákalkotók!

A 18 eddigi kiállítás megtörténte azt mutatja, hogy különböző művészeti iskolák, koncepciók, kiválóan megférnek egymással. A képzőművészeti kultúrák találkozóhelye is lett ezáltal a Hajdúszoboszlói Diáktárlat, ahol a látvány mellett véleménycsere és a közös követelményrendszertől eltérő művészeti törekvések szembesítése is zajlik. Biztosított a szellemi nyitottság is. Megállapítható, hogy ennek a rendezvénynek komoly művészi értéke van, elsősorban a képzőművészeti nevelés területén.

Tudjuk-e miért jó művészettel nevelni? A nevelés általános célja az ifjú személyiségének, tehetségének, lehető legteljesebb kibontakoztatása. Ennek egyik kiemelt eszköze a képzőművészet, amely a kreatív létezés egyik alapfeltétele. Azt is megkérdezhetjük, hogy hogyan hatja át a képzőművészet a mindennapjainkat.

A képzőművészet varázsa az együtt töltött időben és élményekben rejlik. Nemcsak élményt és örömöt kínál, hanem mély emberi kapcsolatokat is segít kialakítani. Szülőként is mindig fontosnak tartottam a művészet általi nevelést.

Tárlatunkkal megpróbálunk felszínre hozni, tudatosítani minden problémakört, ami a rajzolás-festészet területén megjelenik, azzal, hogy az itt jelenlévők beszélhetnek róla, egymással. A tárlat segít abban, s ezt mi is hangsúlyozzuk, hogy az ifjú alkotók bemutatkozásukkal elkezdik megismerni saját képességeiket, önmagukat. A többiek hatására lehetőségük nyílik saját technikájuk és módszereik tárának bővítésére, újabb alkotások készítésére.

Az iskolák is jobban odafigyelnek, pontosabban felkészülnek az előző tárlat hatására, mely pl. a következő tárlatra jelentkezettek számában is mérhető. Ezt most is tapasztaltuk.

A szervezők felhívására 573 db alkotással neveztek a diákok az iskolai fordulóra. A megadott határidőre beérkezett 467 alkotás 310 ifjú alkotóművésztől, akiket 59 rajztanár készített fel.

A diákalkotók különböző intézményekben tanulnak, a pályázatra 27 településről 36 iskola küldte el a diákok munkáit. Ezúttal a Vajdaságból, Szabadkáról is érkeztek alkotások. A 467 alkotás közül 152 diák 201 munkáját ítélte a zsűri kiállításra alkalmasnak.

Díjazásban 5 fő részesül (5 alkotással), a különdíjasok száma 5 fő (9 alkotással).

A csoportdíjas közösségek száma 3 (15 diák és 17 alkotás), dicséretben részesül 5 fő.

A zsűrizés nem volt egyszerű feladat, ezért engedjék meg, hogy itt és most megköszönjem a munkájukat zsűritársaimnak, Aknay János Kossuth-díjas festőművésznek és Rácz Imre Holló László-díjas festőművésznek, rajztanárnak. Megemlítem még, hogy nagyban segítette a munkánkat az, hogy a Suliszerviz és a Kovács Máté Művelődési Központ munkatársai nagyon jól begyűjtötték és előkészítették az anyagot. Jó hatása van annak, hogy a kiállítás kiváló, előkelő helyen kerül megrendezésre, és sokan láthatják. Ezt köszönjük Borsi Csaba igazgató úrnak.

Sokat jelent az internetes megjelentetés a kiírástól az értékelésig. A felkészítést nagymértékben segíti a diáktárlat pályázatának egyértelmű, pontos és szakszerű kiírása, a feltételek tisztázása. Itt megjegyeznék egy nagyon fontos közlendőt. A kiírás egyértelműen meghatározza, hogy mit és hogyan kell felírni az alkotások hátlapjára. Higgyék el, nagyon kellemetlen, amikor próbáljuk elolvasni, és megfejteni a rossz, hiányos és apróbetűs adatokat. Rengeteg adminisztrációval jár az egész. Kérjük a jövőben jobban figyeljenek erre!

Mint a felolvasott statisztikai adatokból is érzékelhették, igen bőséges a mostani pályázók száma. Megismerkedhetünk magányos alkotók munkáival, valamint jó festőiskolák tanítványainak munkáival, módszerekkel, eljárásokkal, sok-sok technikával és témával. Nem sorolom fel a technikai sokszínűséget, csak a számát mondom: 21 féle technika fordul itt elő. Szinte a grafika és a festészet minden fajtája.

A rajztanulás folyamatában az emberi alak megörökítése, az úgynevezett alakrajz jelenti az egyik legizgalmasabb, leginkább várt pillanatot. Ahhoz, hogy idáig eljussunk, sok fontos szabályt, mesterfogást kell megismerni, az anatómiától a tónusok helyes alkalmazásáig. Az emberábrázolás elsajátítása annak megtanulása, hogyan ábrázoljuk azt, amit valóban látunk. Az első látásra könnyű feladat akkor válik akadállyá, mikor a rajzlapon nem tudunk ellentmondani a formákra és arányokra vonatkozó ismereteinknek. Agyunk ugyanis minden körülmények kötött kiegészíti az emberi testről alkotott képünket, hiszen teljes egészében sosem látjuk azt. Hogy ezen a tulajdonságunkon túl tudjunk lépni, és megtanuljuk ábrázolni az embert „úgy, ahogy van”, komoly mesterség.

Alkotásaikkal a következő diákok bizonyítják, hogy jó úton haladnak:

• Pápáról Csatári Zsófia (Idős úr portréja) festményével bizonyítja mesterségbeli felkészültségét. Nagyon szépen ábrázol egy idősödő urat, bizonyítva, hogy a képzőművészet palettája milyen sokszínű. Kiváló fény-árnyék megoldású, jó plasztikájú kompozíció.
• Ugyanezeket tudom elmondani a debreceni Tóth Eliza Bella (Szimbiózis) munkájáról, azaz szintén kiváló fény-árnyék-szín megoldású kompozíció, nagyon szépen megfestett természeti környezetben.

Hasonlóan jó és értékes alkotások még a következők:

• Fótról Fekete Bálint (Barnabás) szén,
• Tóth Villő (Stílusgyakorlat női portréról) szép arc, bravúros ruhamegoldás akrillal,
• Slihoczki Alexa Zita (Portré), melyet a tűfilccel megoldott részletesség jellemez.

A debreceni Hunyadi Panna Rebeka (Bátyám…) alkotása szép színtónusokkal van megoldva. A nyíregyházi Kácsor Luca (Koreai énekesek: Choi San és Park Seonghua II.) bravúros arcrövidülés megoldás, finom tónusú ceruzarajz. Pápáról Csatári Zsófia (Könyöklő hölgy portréja) olaj-pasztelljén érdekes apró sraffozással hozza színegységbe, grafikus módon telíti kis apró pasztellnyomásokkal az alkotását.

Az alakrajzok után említem meg azokat az ifjú alkotókat, akik elősorban az emberi arcot igyekeztek megörökíteni, ahol szintén sok fontos szabályt és mesterfogást kell megismerni. Az akvarell lazaságát, finomságát, mint technikát alkalmazza légies arcképein Gál Antónia Hajdúböszörményből (Álmodozó és Azonosítás). Festői látásmóddal kezeli ezt az anyagot. Van egy harmadik portré alkotása is (A tépelődő), de az már kontúrosabb, és vegyes technikával készített.

További alkotók készítettek még jó szintű portrékat: a fóti Vörös Szonja, a nyíregyházi Kácsor Luca, a mosonmagyaróvári Polgári Daniella, a Hajnóczy Gimnáziumból Rátkai Anna, az egri Dávid Liliána, a Medgyessy Gimnáziumból Nagy Mira és Dobi Imre, a hajdúszoboszlói Hőgyes Gimnáziumból Bohutinsky Elizabet, valamint Zsiklai Zoé, aki két kiváló portréval is (Hideg fényben és Igéző pillantás) jelen van tárlatunkon.

Középiskolában nagyon lényeges képzőművészeti feladat a műtermi beállítások különböző technikákkal való megrajzolása, megfestése. Ezt többen művészi módon oldották meg: kiemelten a neszmélyi Launai Miklós Református Iskolából Kovács Nóra Ágnes (Csendélet fejszoborral) alkotásán okkerek és fehérek környezetében. Többen készítettek még kiváló műtermi beállítást: csendélettel oldotta meg ezt a fóti Paszinger Alexandra, továbbá az ózdi Müller Adél, a fóti Fekete Bálint, Kemes Kinga, Kovács Anikó és Kesserling Szonja, valamint a szolnoki Tajti Lotti. Érdekes absztrakt beállítást készített a pápai Császár Armand.

Fontos a vizuális fejlesztés, aminek része az aktrajzolás is, melynél szükség van hosszabb időre a részletek megfigyelése és a megfelelő kidolgozás miatt. Meg kell ismerni a kompozíciós lehetőségeket, valamint anatómiai ismeretekkel is rendelkezni kell. A következő alkotók készítettek aktot jó szinten és jó tónusértékekkel: Barcsról Fülöp Katalin Piroska (Aphrodité) ceruza, Egerből Neufeld Zoé Polli (Akt) ceruza, Fótról Oláh Sára (Akt fotóból) szén.

Sok ifjú alkotó rendelkezik illusztrációs képességekkel. Imponáló ötletgazdagság, szárnyaló fantázia, a témák rejtette gondolatok kibontásának képi megfogalmazásai tanúskodnak alkotásaikon, valamint grafikusi vénájukat csillogtatják meg. Ezek a következők: a szobi Sinka Kitti Csenge, a hajdúböszörményi Csatári Benedek, a Medgyessy Ferenc Gimnáziumból Szögi Liliána Eszter, a balmazújvárosi Kaló Antónia és az egri Zsíros Anna.

„Nem lehet fából vaskarikát csinálni”, mondják. Az anyag meghatározza, hogy mit lehet belőle alkotni. A művészi alkotásokra is érvényes az anyagszerűség megtartása. Ha egy képen ábrázolt tárgy anyagát érezzük, tudjuk, hogy miből van, akkor mondjuk, hogy de jó ez a kép. Ennek a követelménynek megfelelnek a következő alkotók munkáikkal: a Dóczy Gimnáziumból Hofgárt Nóra Melinda (Eufemizált kacatok), másik két alkotása is kiváló ebből a szempontból is (A színvesztő és A merengőhöz). Hasonlóan kiváló a fóti Bodó Borbála (Converse cipő) alkotása. Itt említem meg a mátészalkai Bütös Gyöngyvér kiváló (Kerecsensólyom) alkotását.

Nagy öröm számomra, hogy a hajdúszoboszlói Darnai Lili (Az én virágom) pasztell alkotása szerepel a kiállításon. Az egyik tényező a „hajdúszoboszlóiság”, a másik az, hogy ebben az erős anyagban műtermi virág beállítással került ebbe a kiváló helyzetbe. Pasztellje míves, finom színárnyalatú munkát takar. További hajdúszoboszlói alkotók a Hőgyesből Bohutinsky Elizabet, Szabó Éda és Zsikla Zoé. Tanáruk Oláh Sándor.

Amikor a festő kimegy a természetbe, megfigyeli, és megfesti a képet, akkor is a világgal értekezik, a maga eszközeivel. Mert hogyan is nélkülözhetné a művészet a valóságot. Szüksége van a természet adta szépséges hangulatra és impresszióra. Ilyen elgondolásokkal készítették tájképeiket jó szinten a következő alkotók: az egri Román Bernadett (Van Gogh parafrázis) színesben, az egri Prokay Timea (Híd sakkfigurával), a hajdúdorogi Tálos Reszegi Bence (Színvázlat I-II.) és a fóti Major Réka Sára (Vörös erdő).

Érdekes összefüggést fedeztem fel több alkotás között. Színben és formában is, bár témában más például Szakmáry Fruzsina (Őszi hangulata), Darnai Lili (Szeretem a madarakat) és Karalovics Luca (Csikóhal) alkotásai között. A motívumok színben és formában az egész képfelületet betöltik. Olyan, mintha áramlás lenne. A formák mintha trombitákból fújnák kifelé a nézők felé a belső élményt. Szépen kirajzanak a mozgalmas formák, a harsány színakkordok.

Az alkotás meditáció, melynek lényege az alkotó személyében végbemenő, s a néző által lekövethető átalakulás. Tehát a művészet nem öncél, és nem is pusztán a gyönyörködtetés, vagy a formavilág ábrázolásának eszköze, hanem nagyon fontos ismeretszerzési folyamat is. Mint pl. anatómiai tanulmányrajzok készítése, melyek nagymértékben segítenek az emberi test megismerésében. Több ilyen alkotás található kiállításunkon. Kiemelkedő a fóti Szőllősi Szabina csontváz tanulmánya. Hasonlóan jó csontváz vagy koponya tanulmányokat készítettek még: a fóti Slihoczki Alexa Zita és Gaburi Liliána Vivien, a debreceni Medgyessy Gimnáziumból Vas Csaba Zalán és Tóth Eliza Bella, valamint a debreceni Kreatív Technikumból Czipták Bence.

Ha jól és pontosan szeretnénk tudni rajzolni, akkor ismernünk kell a perspektíva szerepét. Hogy mit jelent ez valójában? A hajdúböszörményi Szabó Janka (Lennon – Álom utca 9., vegyes technika) izometrikus axonometriában képzelte el az Álom utcát, sikeresen. Jó perspektívával rajzolták meg templomos tájképüket a neszmélyi Kovács Nóra Ágnes (Tér a szabadban) és Hock Mónika (Házrész). Munkájuk értékmentés is. Ők Kenéz Anikó tanítványai. És szintén értékmentés Csatári Benedek kisméretű tussal készített alkotása is.

Nagyon jól komponált és megszerkesztett montázsokat hoztak Egerből Köblös Hanna (Szövegleves), Vasicsek Éva (Folyik a szó), Kövecses Sára (Betűsor). Figyelemfelkeltő módon vágták, illesztették és ragasztották össze a részeket egységes egésszé. Montázsokhoz hasonló kollázs alkotások is vannak a tárlaton: a Bocskai Gimnáziumból Véber Barbara és Dobó Alexandra. Megemlítem még Szabó Janka nagyon szép akril Mandaláját.

Lengyel László noteszéből való az alábbi idézet: „A tanítvány nem edény, melyet meg kell tölteni, hanem fáklya, amit fel kell lobbantani.” Ilyen lobogó fáklyák alkotásaival jelentkeztek a következő képzőművészeti csoportok, bizonyítva, hogy vezetőjük, tanáruk irányításával milyen nagyszerű munkát tudnak végezni. Három csoportot különösen kiemeltünk (sorrend nélkül):

• A Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnázium. Tanáraik: Berkeczné Juszkiewicz Romana, Kása Ilka és Móricz Katalin. Népes diákgárdájuk közül a legkiválóbbak: Vörös Szonja, Kemes Kinga, Fekete Bálint, Hornyák Dorina Vanda, Slihoczki Alexa Zita, Kesserling Szonja és Kovács Anikó.
• Az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Technikum. Tanáraik: Bulla Márta és Kálóczi-Major Katalin. A kiemelt alkotók: Román Bernadett, Zsíros Anna, Kanalovics Luca és Prokaj Tímea.
• Kazincbarcikáról az Ózdi SzC Deák Ferenc Technikum és Szakképző Iskola. Tanáraik: Kozsup Beáta, Gál Csaba és Lehotai Erzsébet. Kiemelten az alkotók: Müller Adél, Demeter Kristóf, Hercsik Alexandra és Ari Kira.

Feltételezem, hogy mindenki kitalálta, hogy az előbb említett iskolák alkotógárdája csoportdíjas lett. Ezenkívül a zsűri dicséreteket is adott olyan ifjú alkotóknak, akik munkájukkal ezt megérdemelték. Ők a következők, említem az alkotásaikat is:

• az egri Nagy Janka Daniella (Ajkan 1.2.3.; akvarell),
• a hajdúböszörményi Mező Panna (Állat; tus),
• a szekszárdi Ferencz Dóra (Arc nélkül; akril/,
• a győri Tarró Diána (Dadaista kollázs; kollázs-grafitceruza),
• a fóti Kesselring Szonja (Vanitas csendélet; pittkréta).

Hölgyeim és Uraim! Ez a tárlat – úgy gondolom – sok meglepetéssel bír, a korábbiakhoz képest hangosabb, erőteljesebb. Érzelmeket, lelki történéseket intenzíven átadni kívánó alkotásokkal találkozunk.

Kedves Diákalkotók! Remélem, hogy jövőre újból találkozunk a 20. országos tárlaton!

Lengyel Menyhért gondolatával köszönök el tőletek: „Az élethez fantázia kell, legyen fantáziád ahhoz, amit el akarsz érni. Akkor eléred.”

Kívánom, hogy a közönség elismerését is nyerje el e seregszemle!

Köszönöm, hogy meghallgattak!